Visszavonulás

Az idő szavára hallgatok, és haladok az áramlattal. Habár ma épp 20 fok van, és ebben a pillanatban ragyogóan süt a nap, – igaz, ma már volt szél és eső is –, úgy összességében itt az igazi ősz. Az a hamisítatlan, nyirkos, borús, ködös.

Kezdek megbarátkozni a köddel. Gyönyörű, ahogy megül a pára a réten, ahogy a tó ködbe burkolózik. Ilyenkor úgy képzelem, engem is beborít a köd, észrevétlenné, láthatatlanná válok.

A „Visszavonulás” kártyát húztam. Érzem én is, hogy jön a begubózás, az elcsendesülés. Az ember a kertből egyre inkább a házba kényszerül. És mindenféle békés, lassú tevékenységet folytat.

Én például olyanokat csináltam, hogy sok oldal követését leállítottam az interneten. Inkább csak azokat hagytam meg, amelyekhez valamilyen személyes kötődésem van, vagy amelyekkel ma is tudok azonosulni. Néhány csoportból kiléptem (már eleve nagyon kevésben voltam tag), és az összes fb-csoportomban lemondtam az admin-jogomról. Történelmi pillanat: mostantól nincs egyetlen saját csoportom se, és ez fura módon megkönnyebbüléssel töltött el.

Egyszerűen nincs kedvem ilyenekkel tölteni az időmet, számomra lényegtelen dolgokra fordítani az energiámat. Nem akarok csatározásokban részt venni, de ezek tanúja lenni sem. A netezés még mindig elviszi a fókuszt olyan irányokba, ahová nem szeretném.

Tévedés ne essék, számomra a visszavonulás nem megfutamodást jelent, mint ahogyan az elfogadás sem egyenlő a beletörődéssel. Egyszerűen úgy érzem, így az 50 felé rohamléptekkel haladva, hogy nem akarok olyan dolgokkal foglalkozni, amiket nem szeretek.

Miket is szeretek csinálni?

Szeretem az otthonomat rendezgetni. Pakolászni, dekorálni. Jelenleg őszi gyümölcsök, alma, birs, szőlő, zöldségek, paradicsom, patiszon, termések, gesztenye, dísztök díszítik a házat.

Ha jön az ihlet, akkor szeretek a kertemmel foglalkozni (nem mindig jön, inkább ilyen kertészkedős rohamaim szoktak lenni).

És még mindig nyílik a rózsa!

A nyárfa lehullott sárgás levelei beborítják az északi kertet.

A diófa barnás levelei beborítják a nyugati kertet.

Az őszirózsák a kertben mostanra mind elhervadtak, de vettem krizantémot, a lehető legősziesebb színt, rozsdavörös-narancsos-barnás, hogy becsempésszem a hangulatot az otthonomba.

Még mindig találok vadvirágot a réten, most éppen sárga csokrot szedtem.

Bemenekítettem a fagyok elől a házba muskátlikat, egyéb cserepes növényeket.

Szeretek az új konyhámban az új tűzhelyen főzőcskézni, még inkább mindenféle finomságokat sütögetni. Ex-tanítványaim néha írogatnak nekem, nagyon cukik. Az egyik kislány átküldött egy nutellás-süti videót, amit ő is, és én is megsütöttünk ugyanazon a napon. Nagyon finom lett!

Csillag csokis puszedlit, Tündér mézes amerikai palacsintát készített.

Szeretek olvasni, nagy kedvencem most Budai Lotti kortárs trilógiája. Legutóbb épp, a sors fura fintora, hogy életemben először azon a napon kezdtem el olvasni R. Kelényi Angelika könyvét, amikor jött a hír, hogy az írónő meghalt.

Nagyon szeretek sokat és egyre többet írni. Hurrá, hurrá, ez egy ideje kiegészítő jövedelem-forrásom is. Egy hosszabb nyári szünet után újra vannak írásos munkáim! Egy honlapra kell tartalmakat készíteni, gyerekekkel kapcsolatos témában, mostanság főleg a jeles napokra kihegyezve. Jól esett, amikor a főszerkesztő ezt írta nekem: „Ez jó, Réka! Alig kellett belejavítani. Kerek is, érdekes is. Thanks a lot!” Yes!!! 

Szeretek írás közben magamról és a világról gondolkozni, magamat az írásaimba belecsempészni. A valóság ihlette szereplőket, helyszíneket, eseményeket a történetbe belehelyezni, majd hagyni, hadd alakulnak át úgy, ahogyan nekik tetszik. Most belekezdtem egy új témába, egy olyan regénybe, aminek az írása közben nagyon mélyen kell magamba néznem. Nehéz is, hasznos is, érdekes is, nagyon jó belső utazás!

Szeretek menni mindenfelé, gyalogolni, kirándulni, utazni, várost nézni, kirándulni, túrázni. Szeretek sportolni, mozogni, kihajtani magamból a bennem lévő energiákat. A hét közepén reggelre mínuszok voltak, deres volt a fű. Futottam egyet a vár körül, hát komolyan mondom, majd lefagyott az orrom, a lábujjam, és az ujjam, pedig kesztyű is volt rajtam.

Szeretek táncolni, a zene ritmusára, dallamára mozogni. Zenét hallgatni, itthon max. hangerőn vagy koncerten.

És ami a legújabb: csendben lenni! A csendet meghallani (ez egyre jobban megy), a számat néha végre befogni (ez kevésbé, de már egész jól alakul).

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem, aki azt mondta, hogy az elmúlt időszakban (főleg az utóbbi egy-másfél évben) nagyon sokat változtam. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb lettem. Azonban: figyelem! A nyugalom nem unalom!

A péntek nagyon nem visszavonulós nap volt. A Hesz-ben például megtartották az október 23-i megemlékezést, amit sajnos nem láttam, pedig Kincsőék osztálya készült az ünnepi műsorral.

Nekem viszont Vácra kellett mennem, az „átvilágítás napjára”. Először, és életemben is legelőször, mammográfiára mentem. Tudom, az emberek két táborra osztódnak. Az egyik szerint ebben a korban nagyon fontos az évenkénti szűrővizsgálat, a másik szerint szarjam le, felesleges, veszélyes, stb. Én valahol a kettő között állok. Ne is kérdezzétek miért mentem el végül, talán egyszerűen kíváncsiságból. Hogy megtapasztaljam, milyen is ez. A hallottak-olvasottak alapján sokkal rosszabbra számítottam, de nem is volt fájdalmas, épphogy csak egy picit, de még abszolút elviselhető mértékben kellemetlen.

Utána fogröntgenre mentem, életemben először készült fotó az állkapcsomról. Aszongya a nő, hogy vegyek le magamról mindent, nyakláncot, fülbevalót (ki is vettem mind a hetet), orrpiercinget. „Mi? Hát én azt tuti nem fogom kivenni! Nem is tudom!” Bent is hagytam, nem is zavart be a képbe. Újabb lépést tettem ezzel a csodálatos új fogsorom elkészüléséhez.

Mindeközben Vácnak olyan részein jártam, ahol még soha, vagy nagyon régen. Kattintottam is néhány fotót a Dunakanyar színházról, a Vörös-házról, a Posta-parkról és az Evangélikus templomról. Ez utóbbi képen balra látható az épület, amiben új munkahelyem, a nyelviskola található. Bezárt az Adria fagyizó, ők is úgy gondolják, hogy végérvényesen itt az ősz.

Ahhoz képest, hogy a visszavonulás volt a kiindulópont, azért a végére esett szó eseményekről is. De összességében tényleg nyugodt és csendes időszak ez most. Ezért ki is használom a hosszú hétvégét, és ÍROK! Az írás számomra munka is, tehát cikkeket, és tanulás is, tehát idegenvezetés és turizmus tananyagot, orosz házi feladatot, nyelvtani- és szókincs-gyakorlást. Valamint ezt a blogbejegyzést a „Réka útjá”-ra. Már készül a következő is, ami a különböző személyiségtípusokról, archetípusokról fog szólni. 

2023. október