Péntek 13

Boszorkányok napja. Az én napom. 😊 Bár épp a képzésen hallottuk, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. Legalábbis Könyves Kálmán szerint. Szerintem márpedig vannak. Ugyanis léteznek jó boszorkányok is, akik másoknak segítenek.

Azt mondják, a Péntek 13 baljóslatú nap. Velem viszont semmiféle szerencsétlenség nem történt ezen a napon. Már ha a maratoni háromórás fogorvosi kezelésemet nem számítjuk. De ezt a cél érdekében el kellett viselnem, főleg, hogy közben Bea és Zselyke ismét rendkívül jól szórakoztatott a poénjaival. A héten meglesz a koronám, jövő héten a hidam. A képen épp a váróteremben vagyok, látható, hogy a balfelem kissé feldagadva. Épp arra várok, hogy hasson az injekció, zsibbadjon a szám, kezdődhessenek a gyötrelmek.

Ezt leszámítva viszont csupa jó dolog történt velem. Például Lacival elmentünk együtt futni. Almáskerti haverommal idén már motoroztam egyet, most hívott, hogy sportoljunk közösen. Számomra a futás alapvetően magányos tevékenység, talán csak Barbi barátnőm volt az egyetlen, akivel együtt futottam, amikor még Berkenyére jártunk jógázni. Ezúttal is a szomszédos falu volt a cél, a réten át vitt főleg az utunk, de aztán tettünk egy kitérőt is az erdő mentén a vadászlesig.

Budapesten anyukámnál ebédeltem. Pont addigra múlt el az injekció hatása, végre nem volt zsibbadt és dagadt a szám, de olyan nagyon nem volt kedvem rágni. Ezért vajgaluskás karfiollevessel kínált, aztán még egy fehércsokis jégkrémet is kaptam tőle. Én meg saját patisszont és házi szilvabefőttet vittem nekik ajándékba.

Végre sok hónapos kihagyást követően eljutottam táncházba. Szokásos együttes, Tázló, szokásos helyszín, Eötvös 10. Erzsi barátnőmmel találkoztam össze, aki a gyerekei társaságában érkezett. Valamint ott volt Gábor bácsi, akit vagy fél éve nem láttam, és aki a tőle megszokott módon most is velem járta a páros táncokat.

Mondjuk mégiscsak volt aznap egy dolog, ami nem pont úgy történt, ahogyan azt szerettem volna. Egy előre kitalált esemény sajnos meghiúsult. Ám mivel mostanság a spontán énem többnyire győz a tervezős énem felett, ezért nem bántam, hogy volt, ami nem történt meg, és örültem, hogy megtörtént az, ami.

A szombati újhold abszolút megújulást hozott számomra, az idegenvezetői tanfolyamom tényleges kezdetét. Ennek örömére vettem is magamnak egy csodaszép új füzetet. Először arra gondoltam, hogy rögtön laptopba jegyzetelek, de nincs kedvem magammal cipelni. Ráadásul az is a tanulás része lesz, amikor majd a kézzel írott jegyzeteimet begépelem dokumentumba. Kb. száz éve nem írtam ennyit tollal, papírra.

Tanárunk egy szimpatikus hölgy, vele fogunk a legtöbbet találkozni a képzés alatt, ő tanítja nekünk az idegenvezetés elméletét és gyakorlatát, valamint az országismeretet. Tetszik, hogy az adatokat sztorikkal színesíti, és bőven van az óráján humor is. Ilyenekről tanultunk, mint: budapesti kiskör és nagykör, különböző rövidítések, étkeztetés, transzfer, szálloda… A lehető legteljesebb részletességgel átvettük a Hősök terét és a Városligetet. Ez tulajdonképpen virtuális időutazás is volt a múltba, mondjuk úgy a Honfoglalástól Mátyás királyig, valamint az Millennium okán a XIX. századba, a boldog békeidőkbe is.

Sikerélményem volt, úgy érzem, megfelelő a tudásom, a műveltségem. Sorra jöttek elő a történelemből tanult nevek, évszámok, események. Mivel a fővárosban nőttem fel, így a tanárunk által említett épületeket és utcákat-tereket mind ismerem.

A csoportban rajtam kívül 20 lány van és 8 fiú. Andi, Anette, Annamari, Barbara, Bea, Csilla, Dominika, Gina, Judit (2x), Juli, Márti, Móni, Réka, Szabina, Szonja, Timi, Zsanett és Zsófi, valamint Alex, Ábrahám, Dávid, Gergő, Kornél, Levi, Márk és Szilárd. Jó kis társaság vagyunk szerintem így együtt majdnem harmincan. Lehet tippelni, ki hozta létre a fb-csoportot a csapat számára…

Szombaton a legnagyobb lányommal találkoztam. Beültünk a Westendbe, én pizzáztam, ő meg hozott karamellás-almás-kekszes sajttortát, amit a párjával együtt alkottak. Isteni volt! Tök jót beszélgettünk, nagyon örültem végre egy kis kettesben töltött időnek.

Kendénél a hétvége általában a bulizásról szól, így sosem tudhatom, hogy anyukám lakásának nappalijában hány embert fogok reggel találni. Különböző, számomra ismerős és ismeretlen fiúk és néha lányok töltik ott az éjszakát a partik vagy koncertek után, ki a kanapén, ki a fotelekben, ki a földön pokrócokon feküdve. Hajnalban érkeznek, és mikor elmegyek onnan, még javában alszanak. Ezúttal az Akváriumban buliztak; én ott két hét múlva fogok. Vettem ugyanis egy jegyet az idei év számomra egyik legnagyobb felfedezettjének koncertjére, az Analóg Balatonra.

Nem bírom ki, hogy ne írjak a másik nagy felfedezettemről, Azahriahról! Hihetetlen, amit ez a srác elért a hétvégén! Teltházas Puskás Aréna, duplázás, majd triplázás. Több tízezres, sőt, százezres érdeklődés a májusi koncertjeire. Történelmet írt! Nagy előadók, együttesek méltatják ők, a fanyalgók pedig szerintem csak irigykednek, hogy nekik csak egy Bp Park, max. alkalmanként egy Papp László Aréna jön össze. A srác üstökösként száguld a világhírnév felé. És ha a vejem lesz olyan jó arc, akkor a segítségével én is ott leszek május végén ezen az eseményen.

Míg én távol voltam, lányaim itthon "garázdálkodtak". Barátnőztek, társasoztak, sétáltak, beszélgettek. Sütöttek grillsajtot és süteményt. Feldíszítették a nappalit égősorokkal, mert szerintük annyira karácsonyi már a hangulat. Két nap távollét után hazatérve a házat meglepő módon rendben találtam. Sőt, hatott az erélyes szülői kérésem: behordták a tűzifát a teraszra.

Ma ugyanis végre begyújtottam a kályhába. Kellett is, hiszen a szombati meleg után jött a vasárnapi hideg. Kb. 15 fokot zuhant egy nap alatt a hőmérséklet. Míg szombaton ujjatlan ruhában mászkáltam, addig vasárnap póló, vastag pulcsi és bőrdzseki volt a szettem.

A begyújtás amúgy nem annyira nagy szám, csak a fűtési szezont nálunk mindig a fiam szokta elindítani, ezúttal viszont én voltam az elkövető. A tavaszi eldugulás, visszafüstölés után nagyon drukkoltam, hogy eléggé jól tisztította-e ki a kéményseprő a kéményt és a kályhás bácsi a kályhát.

Jelentem: igen! A kéményt papírral kicsit előmelegítettem, utána pöccre begyulladt a jó száraz fa. A füst végre nem a kályhaajtón áradt ki, hanem a kéményen át, és nem a házat árasztotta el, hanem a levegőbe illant el. Nagyon jó érzés úgy hazajönni este a nyelviskolából, hogy kellemes meleg van nálunk.

Ezennel a féléves őszi-téli szezont hivatalosan is megnyitom. Igazi Ősz: ON!

2023. október