Alkalmasság

Július vége… Lehűlt a levegő, pár nap alatt 10 fokot csökkent a hőmérséklet. Fura, hogy nemrég trikóban és shortban megsültem, aztán kardigánban is fáztam kint. Olyan, mintha jelenleg nem is nyár lenne, inkább késő tavasz vagy kora ősz.

Jól esett, hogy eső is esett, a növények örültek az „innivalónak”, én meg annak, hogy a csapadéktól fellazult a talaj. Így könnyen kihuzigálhatóvá váltak a gyomnövények. Ezen felbuzdulva hatalmas gazolást és sarlózást rendeztem. Fogjuk rá, hogy nagyjából rendezetté vált a kissé kaotikus veteményes.

Folyamatosan érnek a tökfélék. Szinte naponta szedek le újabb és újabb cukkinit, teremnek az újabb csillagtökök, mehetnek a gyomrunkba meg a fagyasztóba. Csodák csodájára megjelentek az első cuki pici padlizsánok, amikről már kezdtem lemondani.

Kisebb és nagyobb, gömb alakú, szív formájú, hosszúkás és még ki tudja milyen paradicsomokat szedek le az engem magasságban lassan túlnövő tövekről.

A zöldbab hihetetlen mennyiséget terem, már vagy negyedjére szedek róla sárgát is, zöldet is. Legutóbb finom zöldséges rizst főztem belőle.

Persze a menta és a citromfű is terjed, nő, megint újabb csokrokat kötöttem belőlük.

Megérkezett álmaim tűzhelye! A lányok fellelkesedtek, kicipelték a konyhából a régi piros gáztűzhelyet. Aztán nekiestek az új villanytűzhelynek, és kihámozták a sok nejlonból meg hungarocellből. Gondoltam, rögtön főzök is rajta – aha, ahogyan azt Móricka elképzeli. Azt hittem, majd csak bedugom a zsinórt, aztán egyből működni is fog. Kezdjük azzal, hogy nincs is hozzá zsinór, és csak villanyszerelő kötheti be. A felújítás előtt, amikor lecsupaszítjuk a konyhát, egy berkenyei ismerős meg is csinálja.

Akkor addig min készül az étel? Vicces, mert jelenleg három tűzhely áll a teraszon – de egyik sem használható! A villany a fent említett okok miatt, a gáz azért, mert épp most fogyott ki a palack, a fatüzelésű mini-sparhelt pedig azért, mert még mindig nem voltam képes hozzá kályhacsövet venni. Így hát most bent egy kétlapos őskori villanyrezsón főzünk.

Kint pedig lassan átrendeződik a tér, ehhez már el is kezdtem áttologatni a bútorokat. Ugyanis a felújítás alatt majd kiköltözik a teraszra a komplett konyha, ott fogunk sütni, főzni, mosogatni.

Remélhetőleg mindezt már az új edénykészletben, amit Kende elhozott az eladótól, és nemsokára itt is lesz nálam Nógrádon.

Biztos fura, de így nyár közepén már a télre készülünk. Ugyan a sufniban van még bőven tűzifa, a szociális fát is elő kell készíteni. Ez ugyanis méteres rönkökben érkezett, nekünk kell felvágatni, felhasogatni. Át is jött Almáskertből Ádám, aki benzinmotoros fűrésszel elharmadolta a rönköket. Dávid jövő héten felhasogatja. Aztán már „csak” be kell pakolni a tárolóba, és fűteni vele.

És hogy miért az a címe az írásomnak, hogy alkalmasság? Mert, hurrá-hurrá, alkalmasnak találtattam arra, hogy idegenvezető legyek! Persze egyelőre csupán egészségügyi szempontból. Nem volt egy egyszerű folyamat. Gondolom, akik gyakran járnak orvoshoz, azoknak semmi meglepő nincs ebben. Nekem viszont, aki nagyon ritkán fordulok meg egészségügyi intézményben, fura volt, hogy háromszori menettel lehet csak egy ilyet megoldani. Először is a háziorvostól kértem beutalókat. Másodszor elmentem laborba és tüdőszűrésre. Minden oké velem, csupán a vasam kevés egy kicsit, ami sejthető is volt húsz éves vega-étrend mellett. Ezért most kúraszerűen vasat szedek, hogy ne legyek vérszegény.

Harmadjára pedig jött az alkalmassági, öt lépésben: 1. A rendelőintézet recepcióján átirattam az adataimat, mert a labor-leleteimet megkapva vettem észre, hogy a váci nyilvántartásban még mindig Szabó vagyok a Hajnalka utcából. Ami vicces, mert 3 éve Hóvirág a lakcímem, és 2 éve Tóth a nevem, a TAJ-kártyám és a háziorvos nyilvántartása szerint is, csak valahogy Vác ragadt le a régi időkben. 2. Elmentem a leletemért a tüdőszűrőbe, ami a kórház területén van. 3. A rendelőintézetben részt vettem a foglalkozásegészségügyi vizsgálaton. 4. A kórház pénztárában befizettem a pénzt. 5. Visszavittem a bizonylatot a rendelőintézetbe, megkaptam a pecsétet, és „pikk-pakk” készen is voltam.

A rendszer tehát bonyolult és kínkeserves. A rendelőintézet sincs a topon. Hihetetlen, hogy az „SZTK” megmaradt az 50 évvel ezelőtti szinten. Töredezett kőlapok és felszakadt PVC a 70-es évekből, ókori fénycsövek és őskori radiátorok. Szerdán annyira besokalltam a szocreál látványtól, hogy hazafelé a kálvária-kápolna felé tettem egy kitérőt. Messziről már többször megcsodáltam, most végre közelről is szemügyre vehettem ezt a szép épület-együttest.

Az emberek viszont, akikkel a procedúra során találkoztam, mind kedvesek voltak. A recepciós, a laboros néni, a tüdőszűrős, a pénztáros… A doktor pedig egy nagyon cuki öreg bácsi volt. „Alaposan” megvizsgált (vérnyomás és sztetoszkóp), majd kikérdezett az egészségemről, és megkaptam a pecsétet. És ha már egészségügy, ma elintéztem az EU-s egészségbiztosítási kártyámat is. Majd megcsodáltam Berkenye szépségeit…

Tehát megvan az alkalmasságim. Személyiségem, képességeim, tudásom alapján szerintem szakmailag is rátermett vagyok az idegenvezetői hivatásra, de persze el kell végezzem a tanfolyamot, hogy meglegyen a hivatalos szakképzettségem. A vakációban azonban elő-tanulok, hogy munka mellett már ne kelljen annyira megszakadnom. Kijegyzetelem a komplett vendéglátás és turizmus tananyagot. Cikkeket olvasok az idegenvezetés konkrét menetéről. Aztán következik a szállodaismeret és a marketing. Délutánjaim-estéim nagy részét most az önképzésnek szentelem.

Hogy ne csak az elméletet gyűrjem, hanem gyakorlatban is belekóstolhassak az idegenvezetésbe, holnap nagy előrelépés történik majd. Életem első hospitálásán veszek részt! Azaz elmegyek a Cityrama utazási iroda egyik City Tour-jára, és élesben lesem el a szakmai fogásokat egy vérbeli idegenvezetőtől. Nagyon várom már!!!

 

2023. július