BP: Csengő-Bongó Tábor, Római-part, Boho-Parno koncert

BP = Budapest, ahol majdnem egy hetet töltöttem egyhuzamban.

A fő oka az a napközis tábor volt, ahol pedagógusként dolgoztam. A résztvevők 4 és 11 éves kor közötti gyerekek, ahol a lányoknál az L, a fiúknál a B kezdőbetű tarolt. Volt ott Leona, Léna, Lia, Liána, Lianna, Lilla, Linda, Luca és Lulu, illetve Bence, Bendegúz, Berci, Borisz és Botond. Zsizsegősek voltak, de nagyon cukik. Furcsa volt egy hónap kihagyás után gyerekekkel foglalkozni, még furcsább kisiskolásokkal, de a legfurcsább ovisokkal.

A név: Csengő-Bongó Tábor. Zenés foglalkozások (csengettyűzés, zenevarázsló, ritmus-gyakorlatok) mellett úszásoktatás és kézművesség is. Meg persze strandolás. A szűkebb helyszín a Római strand, ahol, bár 20 évet a III. kerületben éltem, még soha nem jártam korábban, ugyanis mi mindig a Dagályba vagy a Palatinusra jártunk.

Családias hangulatú a strand szuper játszótérrel, úszómedencével, ahová az úszósulisaink jártak, gyerekmedencével, ahol az ovisok pancsoltak, és élménymedencével, ahol az iskolások és a vízbiztos kicsik fürödtek.

Ez volt az én törzshelyem. Ennek a szélén napoztam, és itt merültem bele a vízbe. Az olvasó most azt gondolhatja, hogy hiszen ez nem is munka, hanem szórakozás! Nyilván élveztem, hogy barnítanak a napsugarak, és a hőségben lehűthetem magamat a medencében. Viszont mindeközben folyamatosan figyelni kellett a gyerekekre; a szemem úgy járt, mintha egy teniszmeccsen követném a pattogó labdát ide-oda.

Szerencsére a táborosokat élénk színű fejpánt különböztette meg a többi strandolótól. Figyeltük a csúszdáról lecsúszókat, az oldalról beugrálókat, a vízi-birkózókat. Meg azt, amikor valaki be akarta mutatni nekünk a tudományát: kézen állás, cigánykerék, átfordulás, mindez persze a víz alatt. Mi voltunk a megőrzők is: úszógumi, vízipisztoly, búvárszemüveg, stb.

Mi volt még a feladatunk? Segíteni öltözésben-vetkőzésben. Hátizsákba cuccot belepasszírozni, táskában vagy más egyéb helyen megkeresni elveszettnek tűnő holmikat. Kicsiket vécére kísérni, nekik mesélni. Nagyokkal kártyázni, memóriázni. Meg úgy egyáltalán, a gyerekekkel beszélgetni, játszani, együtt lenni.

Nagyon jó csapatot alkottunk! Volt köztünk tanár, óvodapedagógus, pszichológus, gyógypedagógus és ifjúsági segítő is. Mi segédkeztünk a reggelinél, ebédnél, uzsonnánál. Bőséges háromszori étkezést biztosítottak, plusz gyümölcsöt. Én vegaként karfiolt, gombát, brokkolit kaptam. Szerintem soha nem ettem még ennyi és ilyen ízletes péksüteményeket: túrós, barackos, szilvás, fahéjas, olívás finomságokat.

Az utolsó napon a gyerekek bemutatták szüleiknek, milyen csengettyűs dalokat, tapsolós gyakorlatokat tanultak. Még a „Lálálálálálá”-t is előadták a „Különben dühbe jövünk”-ből. A legnagyobb sikert talán a digitális zenevarázslók összeállítása aratta.

A táborba-táborból utaztam metróval és busszal, villamossal és HÉV-vel, sőt, egyszer ahhoz volt kedvem, hogy átsétáljak Pestről Budára az Árpád-hídon.

Mivel teltek a délutánok? Találkozásokkal. A húgomékkal Újlipótvárosban, a barátommal a római parton, az anyukámmal meg a Corvin-negyedben. A Római partot emelném most ki. Egyrészt, mert nagyon jót beszélgettem azzal a „sráccal”, akit már 43 éve ismerek, és 35 éve vagyunk jóban. Egy általános iskolába jártunk, gimnáziumban osztálytársak voltunk. Ő ennek a szuper tábornak a megálmodója, szervezője, lebonyolítója. (Köszi, Fábi, tudom, hogy olvasod!)

Másrészt, mert – óbudaiként fura bevallani, de – nemcsak a strandon, de a Dunának ezen a szakaszán se jártam még soha éltemben. Most megérte bepótolni ezt a hiányosságot. Ez a Római part egy csoda!

A látvány eklektikus: békebeli csónakházak, lepusztult szállodák, modern apartmanházak, felújított százéves villák egymás mellett. Rengetegen sétálnak és kerékpároznak a parton. Mi odafelé az úton, visszafelé közvetlenül a kavicsos vízparton mentünk.

Az út mentén egymást érik a hangulatosabbnál hangulatosabb helyek, mint az Evezős, a Két Rombusz (ahol két kiszuperált "romos" buszban készítik a kaját), a Miamor, a Golyós, és persze a híres Fellini. Szól a zene, lehet enni-inni, kiülni beszélgetni, filmet nézni, sportolni…

Mi fagyiztunk egyet („Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt…”). A Dunán persze lehet evezni, mi is láttuk kajakosokat, kenusokat, sárkányhajósokat, és egy elkerített részen strandolni is.

A negyedik napon számomra – aki ismer, az meg se lepődik – a bulié volt a főszerep.

BP = Budapest Park. Ahol már sokadjára buliztam, buliztunk. Csütörtökön Kende, Csillag és én. Meg egy hirtelen ötlettől vezérelve egy olyan ismerősöm, akivel eddig csak az interneten kommunikáltunk és az ő unokatestvére. A gyerekeim másfelé keveredtek, Kende persze bent a zúzdában pogózott Álmossal és Levivel, én pedig Borival és Virággal táncoltam, énekeltem végig az egészet (hangom persze már megint nincs).

A bemelegítést egy olyan DJ csinálta, aki balkáni jellegű népzenéket játszott le, például Besho Dromot, a kivetítőn pedig ehhez passzoló filmjelenetek mentek, pl. a Macskajaj. Ez már megalapozta a jó hangulatot.

BP = Bohamian Betyars és Parno Graszt. Idén már láttam-hallottam mindkettőt, önmagukban is szuperek voltak, de most ez a közös koncert mindent felülmúlt. Egyetlen hibája, hogy nagyon rövidnek tűnt a két óra, igazán megtoldhatták volna még egy kicsit.

A Park már akkor szinte felrobbant, amikor „megjöttek a fiúk”. Hihetetlen energiával töltötték be a színpadot, a közönség meg ezt átvéve lent ugrált, tombolt. Kakas először hosszú szőke női parókában lépett színpadra, aztán később levette, így megláttuk jelenleg kopasz fejét.

Mindenki nagyon vidám volt, éreztük, hogy többen aktívan tesznek is a jókedvükért, szállt a füves cigi illata a levegőben. Brutális volt a meleg, még akkor se igazán hűlt le a levegő, mikor lement a nap. A hullámzó tömegben szétizzadtuk magunkat, de nem bántuk.

Történtek egészen szürreális jelenetek is. Egy fiú például mezítláb ugrált oda közénk, mi pedig megtámasztottuk oldalról, hogy fel tudja újra venni a cipőjét, ami bizonyára a vad pogózásban esett le a lábáról. Egy másik fiú (Simon) kölcsönkérte a telefonomat, hogy felhívhassa az anyukáját, és meg tudják beszélni, hol találkoznak. Engem pedig leöntöttek sörrel. Kétszer is!

Hol Boho számok mentek Parno előadásban, hol meg fordítva, énekeltek magyarul is, cigányul is. Aztán az egész egy hatalmas punk, ska, világzene, folk, balkáni, roma bulivá változott. Ezúttal nem Oláh Heléna volt az énekesnő, hanem Szirota Jennifer. Nagyon szép ez a nő, és brutál jó hangja van, amit legfőképpen az Ederlezi-ben csillogtatott meg.

Táncoltak a fiúk. A két Bohós betyár, és a két Parnós is eljárt egy-egy legényest. Aztán megjött Muki; az egyik zenész cuki kisfia tényleg a színpadon volt a dal alatt.

Ahogy a koncert véget ért, a tér Folkpark Táncházfesztivállá alakult át. Az egyik sarokban mezőségit játszottak-táncoltak, a másikban talán székit, talán kalotaszegit (mea culpa, hogy nem ismertem fel). A nagyszínpad előtti tér pedig egy hatalmas moldvai táncházzá változott.

Sok párhuzamos kisebb-nagyobb körben táncoltunk, megragadva tök ismeretlenek kezét. Szerencsére mindegyik táncot ismertem, könnyű volt járni. Aki viszont újszülött volt moldvai ügyben, annak segített két tánctanár. Méghozzá pont Juli és Előd, akik az Eötvös 10-ben a Tázló táncházat szokták tartani.

Tegnap nekem ugyan nem, de a gyerekeknek folytatódott a buli. Virág hazatért Máltáról, így az összes gyerekem együtt ment (ismét) a Budapest Parkba. Ez a koncert is majdnem BP – helyett: BH, azaz Beton Hofi. Találkoztak is ott az általam ismert legnagyobb Beton Hofi fan-nel, Mátéval. A két kicsi a kötelező 23.00 órakor eltávozott, a nagyok viszont hajnalig maradtak az After Party-n.

Aki olvas, az felteheti magában a kérdést, hogy nem fura-e ennek a (23 éve) vidéki csajnak a nagyvárosi létezés. Dehogynem, viszont azt is tudom, hogy az ember úgy lett megtervezve, hogy a változásokhoz idomuljon. Aki Budapesten él, az nyilván megszokta a zajt, a koszt, a bűzt, és nyáron a kibírhatatlan hőséget. Én is valahogy túléltem, de azért nagyon jó volt már hazatérni Nógrádra. Itt hűsebb, frissebb a levegő, a kertben az árnyas fák, dús növényzet, csend és nyugalom.

Hétvégére kertészkedést és pihenést terveztem. Számításaimat azonban két dolog is keresztülhúzta. Egyrészt tegnap este-éjjel szakadt az eső, szétáztatva a kertet, úgyhogy ezt holnapra halasztom. Másrészt rájöttem, hogy most van a Váci Világi Vigalom. Egyszerűen nem hagyhatjuk ki! Úgyhogy alszom egyet a teraszon, jól kipihenem magamat, és felkészülök az esti bulira. Aztán a női körös csajokkal megnézzük-hallgatjuk a Budapest Bárt, a Hooliganst és a Kiscsillagot.

Augusztusban pedig olyan csuda jó lesz nekünk, hogy csak na! Két képet teszek ide, lehet tippelgetni. Aztán fokozatosan adagolom nektek, milyen szuper dolgok várnak rám/ránk…

2023. július