7x7 születésnap

Csupa bűvös szám! Az előző születésnapom 48 = 4x12. Most pedig 49 = 7x7. Kedvenc számaim a 3, a 7 és a 12, de a legkedvesebb a 7. Mágikus szám: hét nap, hét hang, szivárvány hét színe, hét szabad művészet, hét csoda, hét törpe, hétfejű sárkány, hét vezér és hét mesterlövész.

Azon gondolkozom, mi is történt velem életem sorsfordító 7. éveiben.

7 éves korig tart a kisgyermekkor, ez világosan érzékelhető határvonal. Óvoda befejeződött, elkezdődött az általános iskola.

14 éves korig tart igazán a gyermekkor. Ekkor fejeztem be az általános iskolát és kezdtem el a gimnáziumot, ez is egyételmű szakasz-lezárás volt.

21 évesen már túlesik az ember a kamasz- és az ifjúkorom. Nem nő és nem is serdül tovább. Ez alatt elvégeztem a gimnáziumot és az egyetemet. Pont ekkor diplomáztam (hároméves egyszakos angol nyelvtanári szakra jártam), és ekkor mentem férjhez először. Nekem talán itt kezdődött a valódi felnőttkor.

28 évesen eljön a fiatal felnőttkor vége. Ekkor nálam nagy fordulópont történt. Már egygyermekes édesanya voltam, és ebben az évben majdnem elváltam lányom apjától. Ő el is költözött otthonról, néhány hetet külön töltöttünk egymástól, amikor is megtudtam, hogy várandós vagyok. A fiam a lehető legutolsó pillanatban köszöntött be az életünkbe. Rengeteget tépelődtem; bevallom, még az abortusz is megfordult a fejemben. Végül kibékültünk, újrakezdtük. Sokak szerint ott kellett volna örökre abbahagyni, de akkor persze nem született volna ennyi gyermekünk. Tehát nyilván minden úgy volt jó, ahogy történt, de ha most visszamennék az időben az akkori önmagamhoz és a mostani eszemmel, tapasztalataim alapján kellene döntenem, akkor nem így döntenék. Nem szeretem a „volna”-helyzeteket, de azt hiszem, egyedülálló anyaként vállaltam volna a babát, és már akkor elváltam volna a férjemtől (ami végül is 12 évvel később meg is történt).

35 éves kor az érett felnőttkor. Ekkor voltam utoljára várandós, ekkor szültem az ötödik gyermekemet. Ekkor ért véget életemnek a „nagy anyaság” szakasza. Persze ez után még sok év telt szinte csak a gyermekeim gondozásával, nevelésével, de itt valami végérvényesen lezárult. Valamint ekkor indítottam útjára a blogot. A” Réka útjá”-t azóta, 14 (2x7) éve lelkesedéssel és lendülettel írom.

100%-os fordulat az életemben 40 évesen történt (válás, új pár, Balaton-felvidéki présház, elindulás a felszabadultság és nyitottság útján), de az ugyebár nem osztható héttel. A 42 viszont igen, és akkor is nagy változás következett be: ideköltöztünk Nógrádra! Ekkor kezdődött el a letelepedés, legyökerezés, habár ennek még volt három további állomása: öt éve kezdtem el dolgozni a Hesz-iskolában, egy újabb válást követően három éve költöztünk ebbe a házba, amit két éve sikerült megvásárolni, így lettem végre 47 évesen először háztulajdonos.

Most pedig: 49! Ugyan hivatalosan középkor, de letojom. Ez az év nagyon-nagyon tetszik nekem! Önállóság, szabadság, függetlenség, ezek a szavak jellemzik leginkább azt az életszakaszt, amiben most vagyok. Persze dolgozom, persze végzem a házimunkát, persze anya is vagyok. De egyre több időm és energiám jut végre saját magamra is. Ráadásul épp a szülinapom táján történt az újabb nagy váltás: felmondtam, otthagyom a közoktatást, ősztől nyelviskola és magántanítás vár rám. Valamint hirtelen felindulásból beiratkoztam egy idegenvezetői képzésre, ami rögtön egy csodálatos lehetőséget is hozott magával, de erről majd akkor írok, ha tényleg tutira bejön.

Engem egyáltalán nem rémiszt meg, hogy már csak egy évem van a fél évszázados születésnapomig, hiszen jövőre 50 éves leszek. Keseregjek? Ha szomorkodok a korom miatt, attól fiatalabb leszek? Tudjátok: „Örülj, ha esik, mert ha nem örülsz, akkor is esik!”

Nem az érdekel, mit mutat a naptár, hanem az, hogy hogyan érzem magamat a bőrömben. Én pedig testben is, lélekben is jóval fiatalabbnak érzem magamat a tényleges koromnál. A mai nap egy mérföldkő az örök ifjúsághoz.

Megtartottuk a tripla búcsú utolsó felvonását. Szombaton koncertek a VéNégy fesztiválon, kedden Hesz-es közös főzőcskézés és ebéd, pénteken pedig Barbi rendezett egy jurta-bulit. A jurtát ugyan a nagy meleg miatt csak este és csak a fotók kedvéért látogattuk meg. Amúgy kint ültünk a kertben egy fa alatt, ettünk ittunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk.

A csúcspont: Máté és Lívi sváb tánca illetve Máté hintázása! Kaptam egy könyvet Lívitől ajándékba, a szerző: Andrássy Réka, akinek születésnapja 1974.07.11. Csoda, hogy Andrea Rékaként, 1974.07.02-es szülinappal nagyon sok közöset érzek vele a verseit és novelláit olvasva?

Tegnap Csillag málnás tortát sütött. Egy almáskerti bácsi rózsaszínű rózsát hozott. Reggel anyukám és (a ma névnapos) Ottó elénekelték a Halász Judit féle „Boldog születésnapot”. Kincső berakta az Alma együttestől a „Ma van a szülinapom-pom-pom” számot, aztán a Motiva születésnapos énekét. Végül Csillag a Carson Coma szülinapos számával zárta a blokkot.

Rengetegen köszöntöttek személyesen, telefonon, üzenetben és a facebook-on. Nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltak rám! Ezúton is köszönöm. Én azonban az a fura lény vagyok, aki mindenkinek egyenként megköszöni a jókívánságokat.

Úgy döntöttem, hogy a szülinapomon nem fogok főzni. Meghívtam hát az itthon lévő három lányomat ebédre „Béla bácsihoz”, azaz a Vár Vendéglőbe. A két húsevő hamburgert, a két vega rántott gombát illetve karfiolt evett. A bejegyzés képei többnyire itt illetve az ide vezető úton készültek. A faluban (a sprintelő és száguldás közben integető Kincsőnek köszönhetően) pont elkaptuk a fagyis-autót, így hazafelé még jégkrémet is ehettünk.

Két hete kitaláltam, hogy ma délután-este rendezek egy szülinapi bulit. Amolyan spontán, mindenféle extra szervezés nélkülit. Szóltam kollégáknak, almáskertieknek, női körösöknek. Amit szeretek és nem szeretek a szülinapomban: nyáron van. Tehát lehet kerti partit rendezni, kint lehetünk a teraszon. Viszont az emberek elutaznak ilyenkor, ezért a meghívottak közül sokan lemondták a részvételt.

Végül is nagyon örültem, mert eljött hozzám V. Kriszta, R. Kriszta, Bea, Ágota, Betti, Brigi, Flóra, aztán befutott Barbi és Máté is, majd megjelent Anna és Bori is. Kaptam ajándékba szappanokat, méghozzá 4 darabot (többek szerint ez célzás), gyertyát, krémet, és több növénykét is.

Batyus buli volt, ahogyan az összes női kört és egyéb baráti összejövetelt szoktuk tartani. Azaz: „Ha jösztök, lesztek, ha hoztok, esztek.” Én túrós pogácsával és (Kincső segédletével) málnás süteménnyel, valamint mentás innivalóval készültem. De volt ribizlis süti, rozmaringos rúd, kakaós szelet, Rafaello és Merci, sör, bor, pezsgő és pálinka (Nem, nem ittam alkoholt!).

Jó volt a hangulat, beszélgettünk, viccelődtünk. Megmutattam nekik a házat és a kertet. A lányaim a sötétben Just Dance-eztek, amihez mi is csatlakoztunk.

A családi ünneplés még, mint oly sokszor, tolódik. Apukám és felesége csütörtökön jönnek ki hozzánk, anyukámékkal és az összes gyerekkel együtt talány, hogy mikorra tudunk összehozni egy olyan napot, amikor mindenki ráér. A közös nevezőt nagyon nehéz megtalálni egy ilyen nagy családban, de bízom benne, hogy nem lehetetlen.

Holnap pedig irány Budapest, találkozó Shivanival és Ethannal, akiknek megmutatom a Margitsziget és a Budai Várnegyed szépségeit.

2023. július