Vigalom

Hétvégén rendezték meg közelünkben a Váci Világi Vigalmat. Korábban csak egyszer jártunk ott a gyerekekkel, pár éve egy Queen emlékzenekart és a Bikinit láttuk-hallottuk.

Az egyhetes táboroztatás és a Boho-Parno koncert után nagyon fáradt voltam, így kihagytam a pénteket, de jól is tettem, mert az eső végül elmosta az aznap esti programokat.

Szombaton már volt kedvem kimozdulni, így Krisztával, Blankával és Lucával beautóztunk Vácra. Először a Dunaparton sétálgattunk, ami egy hatalmas vidámparkká és kirakodóvásárrá alakult át.

Egymást érték a népi kézművesek és a mindenféle pörgő-forgó szerkezetek. Az egyik különösen nagyon durva volt, már attól is rosszul lettünk, ha néztük.

Amikor fiatalabb voltam, kifejezetten szerettem az ilyeneket. Amikor a budapesti Vidámparkban volt magántanítványom, az ő jóvoltából felülhettem bármire, és én direkt a legkeményebbeket választottam.

Mostanra viszont megváltoztam, nagyon nem volt kedvem semmire felülni. A lányoknak viszont igen. Sikongattak is jó hangosan.

Jól esett egy fagyi az Adriában. Itt összefutottam Balázzsal és Jázminnal, jót beszélgettünk.

A lányaim ekkor tértek haza Budapestről. Tettek egy kitérőt Vácott, fagyiztak, hallgattak egy kis zenét, aztán irány Nógrád vonattal.

A Fő téren összetalálkoztunk Mátéval, vele buliztuk végig a következő koncerteket. Először is a Budapest Bárt, aztán a Kiscsillagot.

Tulajdonképpen egyiket sem ismertem, de jó volt a zene, a hangulat.

Másnapra sikerült még jobban kipihennem magam, így vasárnap este ismét bekocsikáztunk Vácra. Ezúttal fagyival kezdtünk, majd a Fő téren egy számomra teljesen ismeretlen zenekar koncertjével alapoztunk.

PASO = Pannonia Allstars Ska Orchestra. Mind tehetséges művészek, akik egyben nagyon vidám, energikus, jó fej férfiaknak tűntek a színpadon.

A nevükben van, hogy a fő műfaj a ska, amit én nagyon szeretek. Ezt vegyítik reggae-vel, jazzel. Néha mintha a magyar Madness-t hallottam volna, máskor meg a hang alapján egy jamaicai rasztát képzeltem a színpadra. Az utolsó számukat konkrétan végigugráltam.

Este lesétáltunk a Dunapartra, ahol összetalálkoztam pár volt tanítványommal. Nagyon cukik voltak, megöleltek, és kérdezték, biztosan meggondoltam-e azt a felmondást, nem akarok-e mégis maradni. (Nem.)

Itt csatlakozott hozzánk Betti és Ilona. Együtt, kézenfogva indultunk a nagyszínpadhoz, hogy ne sodorjon el minket a tömeg.

Rengetegen gyűltek össze a várfal és a Duna közti területen. Még a gát is tele volt emberrel. Mi először olyan messzire kerültünk, hogy konkrétan semmit se láttunk a színpadból.

Később előbbre tudtunk furakodni, ekkor már feltűnt párszor Marics Peti és Valkusz Milán. Bizony, a Valmar koncerten jártunk.

Összesen három számot ismerek tőlük. Az elsővel kezdtek – Megjöttek a magyarok. A másikat középtájon játszották el – Színvak.

Természetesen a legismertebb számukkal zárták a műsort – Úristen! Ezeket énekeltem, a többi alatt a lányok visítottak helyettünk is.

A legvégén pedig: Tűzijáték! Tudom, tudom, környezetvédelem, állatvédelem, takarékosság, minden, de… Olyan szép volt! Nagyon rég láttam utoljára komplett tűzijátékot. Ehhez ráadásul nagyon passzoló zene is ment, elvarázsolódtam.

Összeségében szuper volt a hétvége! A Vigalom előtt, közben, után azért jutott némi időm-energiám a kertre.

Átjött segíteni volt diákom, Dávid, aki lemetszette a sűrűre-hosszúra nőtt bokrokat-fákat, hogy könnyen meg tudjam közelíteni a komposztálót mindkét irányból. A régi komposztot átforgatta.

Felkapálta azt a területet, ahonnan felszedtem a borsót és a salátákat. Ide vetettem másodvetésbe retket, spenótot, jég- és tépősalátát. Persze mire végeztem, már patakokban folyt rólam a víz, és 10-es skálán 11-es mértékben sültem meg.

Nekikezdtem a gazolásnak is, de feladtam; majd folytatom, ha 32 fok helyett 22 lesz (állítólag szerdára ez várható).

Újabb adagot tudtam leszedni a sárgahüvelyű zöldbabból, és leszüreteltem az első adagot a brutál hosszú zöldszínű zöldbabból. Ma zöldbablevest főztem.

Elkezdett érni a fehér- és tarkabab is, ebből is leszedtem egy keveset. Holnap babból csinálok valami finomságot. A többi ment a fagyóba.

Leszedhettem az első csillagtököt, és újabb terméseket hoz a cukkini.

Érnek a különböző fajtájú, formájú paradicsomok.

Almáskertben tombol a ribizliszezon. 

Nálunk burjánzik a szőlő; az északi oldalon szokás szerint nem lesz termés, csak szépek a levelek, keleten már lilák a szemek.

Vettem magamnak egy új laptopot! Most, hogy felmondtam, le kell adnom a sulis gépemet. Olyan fajtát kerestem, amilyen a másik, de az üzleteket járva hamar rájöttem, hogy újonnan ez a lehetetlenség kategória. Erre szereztem ezt használtan, úgy hogy még jobb széria is, vadiúj az aksija, és rajta az összes szükséges program. Zajlik vele az ismerkedés…

Vettem egy új(szerű) zománcos lábaskészletet. Az egész kevesebbe került, mint a boltokban egyetlen darab.

És hogy a konyha felújítása újabb lendületet kapjon, megrendeltem álmaim tűzhelyét. Country stílusú, vajszínű (amiről nem kopik le a festék, nem úgy, mint a pirosról), elektromos, normálisan süt a sütője (nem úgy, mint a pirosé), és egyszerűen gyönyörű! Ez lesz a konyha éke!

A héten a szakmaváltással, az új munkámmal kapcsolatban teszek meg néhány apró, de annál fontosabb lépést...

 

2023. július