Béke, nyugi, csend

Ezt szeretem a vakációban meg az egész életben is. Az ezerszer emlegetett Arany Középutat! A „Menni kéne” jelszóval fémjelzett elmászkálás, pörgés, bulizás, és a „Béke, nyugi, csend” című otthon maradás, lehiggadás, magamba fordulás egyensúlyát. Szerintem egy nyaralás is úgy jó, ha az ember egyik nap a medencében pancsol, a másikon megnéz egy várost, aztán a tengerben fürdik, majd elmegy hajókázni.

Az utazás több okból is hangsúlyos most nálam. Egyrészt szerveződik két dolog, egy barátnős út illetve egy családi nyaralás, de egyiket sem akarom elkiabálni, majd írok róluk, ha már konkréttá válnak. Másrészt az utazás témája nagyon fontos a képzésem, a jövőbeli új szakmám (idegenvezető), a leendő (tanítás melletti) munkám miatt.

A hét első három napja tulajdonképpen ennek a jegyében telt el. Azt már nagyjából tudom, milyen tantárgyakat tanulunk, milyen témákat érintünk a tanfolyamon. Ezekhez kapcsolódóan sok anyag fent van az interneten. Azzal töltöttem a napjaimat, hogy ezeket szedtem le, rendszereztem, vázlatoltam. Már most 200 oldalas a dokumentum, és még nem tartok a végén.

Érzem, hogy a pénzügy, az adminisztráció, a marketing nem tartoznak majd a kedvenceim közé, de ezeket is meg kell tanulni, punktum. Viszont érdekesnek tűnik a pszichológia (tanár, life coach vagyok), a művészettörténet (művtöri szakra jelentkeztem anno, elvégeztem online lakberendező tanfolyamokat), az országismeret (egyik kedvenc tantárgyam volt a földrajz) meg persze a konkrét idegenvezetési ismeretek.

Annak is örülök, ha a szakmai nyelvvel tovább fejleszthetem angoltudásomat. Ez a képzés arra motivál, hogy újra erőteljesebben feküdjek rá az orosztanulásra, amit két év után most anyagi okokból felfüggesztettem, és nagyjából középfokon beszéljem, illetve nagyon érlelődik egy újabb, egy latin nyelv, leginkább az olasz társalgási szintű elsajátítása.

Egy barátnőm mondta, hogy ő úgy érzi, nincs értelme egy napjának akkor, ha aznap nem csinált valami értelmeset, hasznosat. Ezzel valahogy én is így vagyok, számomra, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz teljesen kikapcsolni, lustálkodni, semmit-tenni. Úgyhogy ha nem is pörögtem, de a kanapén ülve, a gépet nyomkodva akkor is tartalmasan töltöttem el az időmet.

A csend és nyugi persze nem mindig volt tartható, hiszen hellyel-közzel itthon volt-van a három „kis” lányom, akik némileg a Pázmánd-Lovasberény-Bakony tengelyen mozogva azért a vakációjukat többnyire Nógrádon töltik. Közül a kettő igencsak nagy ricsajt és káoszt tud okozni.

Igazából nem is voltam mindig otthon, hiszen elkerékpároztam a boltba vagy lementünk a lányommal a taposó-parkba pingpongozni. Néha a zene is üvöltött, max. hangerőn szólt valamelyik aktuális kedvenc. De azért főleg: béke, nyugi, csend.

Közben persze történnek események a kertben is. Töretlenül nyílnak a rózsák, a védővirág-csapat újabb körömvirágokkal, büdöskékkel és sarkantyúkákkal bővült.

Gazdagon virágzik és terem a tökfélék csapata, a paradicsomok meg lassan erdővé változnak. A legtöbbje még cuki pici, de kezdenek nőni, a nagyja még zöld, de azért már pirosodnak, érnek.

A leszedett cukkini után már jön az utánpótlás, és megjelentek a patisszonon is a mini-termések. 

Vettem még retek-, saláta- és spenótmagot, hétvégén meglesz a másodvetés.

A fent említett egyensúly jegyében aztán a 3 nap béke-nyugi-csend után jött, jön és jönni fog 3 nap buliii! Efott-fesztivál, Bakelit-parti, Zen terasz-buli. Vasárnap jövök a beszámolóval.

Mindenkinek kellemes, harmonikus vakációt kívánok így a nyárnak majdnem a legleslegközépső napján!

2023. július