Egy szuper jó napon vagyok túl, ahol bejártam Pestnek és Budának egy-egy részét, valamint ellátogattam a Nemzeti Galériába. Erről hoztam most nektek egy képriportot:
Ködben és hidegben indultam el otthonról reggel.
Budapestre érve már kisütött a nap, és a hűsből szép lassan langyossá vált az idő.
Jó útra kelni a városba, de jó hazatérni az én kis falumba, és a sárban áttapicskolni a réten.
.jpg)
A Nyugatitól a Lipótváros felé vettem az irányt. Első megálló a Belvárosi Vásárcsarnok, azaz a Hold utcai piac volt.
Nem véletlenül kedvenc stílusom a szecesszió, és (egyik) kedvenc építészem Lechner Ödön.
A Postatakarékkal egy csodát alkotott.
Megérkeztem a Szabadság térre.
Középen a Szovjet hősi emlékmű, a tér tele turistacsoportokkal.
George Bush szobra majdnem az USA nagykövetségnél.
Egy újabb amerikai elnök, Ronald Reagan, háttérben a Parlament.
Adria Palace
A volt TV-székház, ahol gyerekszínészként még én is dolgoztam párszor.
Bandholtz tábornok szobra, akiről én is csak nemrég tudtam meg,
hogy az I. Világháború után megakadályozta, hogy a románok kifosszák a Nemzeti Múzeumot!
A német megszállás áldozatainak sokat vitatott emlékműve, ahol napjainkig folynak tiltakozások.
És hogy tovább fokozzunk a katyvaszt:
a Hazatérés temploma előterében pedig Horthy Miklós szobra áll.
.jpg)
Az Igazságügyi Minisztérium csodaszép épülete.
Megérkeztem a Széchenyi térre, középen a gróf szobra.
Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság épülete.
Az emléktáblák tanúsága szerint itt lakott valaha Bem apó és Klapka György is.
A néhai Gresham Palota - jelenleg Four Seasons Hotel.
.jpg)
A Magyar Tudományos Akadémia innen és onnan
.jpg)
A fenti fotók a Lánchidat és a Dunát ábrázolják különböző irányokból és szögekből. A folyó vízszintje nagyon magas volt, el is árasztotta a rakpartot. Az emberek mentek katasztrófa-turistáskodni, fotózták, hogy a víz befolyt a 2-es villamos alagútjába is. Összességében rengeteg ember volt a városban, magyarok és sok turista is; hallottam angol, német, spanyol, olasz és orosz szót is. A híd emiatt sajnos eléggé zsúfolt volt, nehézkednek bizonyult a haladás. A látvány, a panoráma attól még csodaszép volt. És az oroszlánoknak igenis van nyelvük!
Átjutottam a Clark Ádám térre, az Alagúthoz.
Nullás kilométerkő, háttérben a Sikló
A Budavári Palota alulról-oldalról
Turul-szobor a Szent György téren
A Magyar Nemzeti Galéria kívülről, előtte Savoyai lovasszobra
A galéria belső tere alulról, a galériáról, és a kedvenc lépcsőfordulóm Csontváry képekkel.
Emlékeim szerint életemben először mentem fel a kupolába. Ezt fotóztam különböző magasságokról. Különlegességet jelentettek a lebegő emberalakok.
Nagyon rég voltam már itt, kellett a lelkemnek ez a pazar művészeti élmény! Hihetetlen volt a leghíresebb festők, szobrászok legismertebb alkotásait az albumok után a valóságban látni. A gyűjtemény nagyon gazdag, természetesen a teljesség igénye nélkül kattintgattam.
A leg, leg, leg persze Munkácsy: Tépéscsinálók, Siralomház, Ásító inas vagy Rőzsehordó nő. És a végére egy meglepő impresszionista festmény. Bár olvastam az életrajzi könyvét, mégsem voltam tudatában annak, hogy ilyen stílusban is alkotott.
Vele közös kiállításon Mednyánszky László.
Madarász Viktor, Székely Bertalan és Benczúr Gyula történelmi témájú képei.
Barabás Miklós, akinek külön részleget szenteltek a galéria munkatársai.
Azért ne feledkezzünk meg a szobrászokról sem, például Ferenczy Istvánról vagy Izsó Miklósról.
.jpg)
De ott volt Anonymus vagy Mátyás király is.
Innen kezdődött a nekem jobban való korszak.
Szinyei Merse Pál a Majálissal és a Lilaruhás nővel
Rippl-Rónai József
Ferenczy Károly és Szőnyi István
A magyarokon kívül azért néhány neves külföldi alkotótól is láttam műveket,
pl. Cézanne vagy Courbet képeit.
Az én örök kedvencem akkor is ő marad: Csontváry!
Idén már másodjára látom a képeit, a májusi Szépművészetis kiállítás után most itt is. Ráadásul a nagylépcsővel pont szemben, és pont a Taorminát, ami a polcomon is ott áll bekeretezve. Tegyük hozzá, hogy miatta buktam el a művészettöris felvételimet, mert be mertem vallani, hogy még soha nem jártam a pécsi Csontváry galériában, és ezzel teljesen elástam magam a vizsgán.
Kicsit későbbről Berény Róbert alkotásai tetszettek leginkább.
A modernebb korszakokból már jóval kevesebb mű ragadta meg a figyelmemet.
A kortárs kiállításon rá kellett jönnöm, hogy ehhez én túl öreg vagy maradi vagyok. Régen én voltam a nagy avantgárd meg alternatív lány, most bezzeg. Sok minden előtt értetlenül álltam.
Valahogy számomra nem művészet a vécé és a fürdőkád ábrázolása vagy az olyan fotó kirakása a falra, aminél még az anyukám is jobbat csinál. (Bocsi, Nagymami!)
Az egyik művön viszont én is szerepeltem! :)
Megnéztem még egy középköri szárnyas-oltár-kiállítást is.
A századforduló Budapestje fényképeken, képeslapokon elevenedett meg. Nagyon hasznosnak találtam az idegenvezetői tanulmányaimhoz. Legérdekesebbek talán a 3D-ben látható képek voltak.
A galéria után a Budai Vérnegyeden át sétáltam. A fotón a kupola és a Mátyás király kút.
.jpg)
A Sándor Palota és a Karmelita. Kívülről olyan szépek. Belülről... hát...
A Mátyás-templom két különböző nézőpontból
Halászbástya
Szentháromság tér a szoborral és a Pénzügyminisztériummal.
Mária Magdolna torony a Kapisztrán téren
Budavári Evangélikus Templom
Levéltár
Bécsi Kapu innen és onnan
Hangulatos házak és ház-részletek a Várnegyedből
Ez a két ház megvolt nekem kamaszként képeslapom.
Onnantól datálom a vonzódásomat a régi épületek iránt.
Ez a ház meg... Olyan semmi különös, igaz? Pedig kultikus hely! Szabó Ilonka utca 73.
Ennek a helyén állt egy régi ház, abban cseperedett az én anyukám 0 és 12 éves kora között.
Innen sétáltam le a Moszkvára. 5 óra gyaloglás, sok szép látnivaló, gyönyörű nap!
2023. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése