Újhold = Újrakezdés

A múltkori bejegyzésem után, amiben ugyebár azt írtam le, hogy mostanság nem vagyok túl jó passzban, és eléggé összecsaptak a fejem fölött a hullámok, elég sok levelet, üzenetet kaptam, ami tök jól esett. Egy valamit azonban fontosnak érzek leszögezni: célom semmiképp nem az volt, hogy sajnáltassam magamat.

Egyrészt azért osztottam meg a nyilvánossággal, hogy kiírjam ezt az egészet magamból. Másrészt, hogy tényleg hiteles legyek, hogy látszódjon, abszolút előfordul velem, hogy nem oké nálam a helyzet. Harmadrészt pedig, és ezzel mindig utólag, főleg az olvasói visszajelzések kapcsán döbbenek rá, hogy példát mutassak.

Basszus, döbbenetes, de ebből is inspirálódnak az emberek. Ha pedig így van, a következőt határoztam el. Továbbra sem fogok írni semmit arról, miféle gondok nyomják most a lelkemet. Arról viszont igen, hogy hogyan igyekszem ebből a gödörből kimászni.

Én nem vagyok az a kanapén fetrengve bőgős, nyálas sorozatokon sírós, érzelmes zenéken százas csomag papírzsepit elhasználós alkat. Az sehová se vezet, sőt, inkább örvényként még lejjebb húz. Cselekvő ember vagyok, nem tudok semmit se passzívan szemlélni. Ezért ha valami nehéz helyzetbe kerülök, akkor mindig aktívan igyekszem a problémára megoldást találni.

Elővettem hát két kedvenc szabadidős tevékenységemet, a mozgást és a lakberendezést. Aktívabban tornázom, igazából januárban akartam váltani, de már most elkezdtem kicsit növelni a súlyt, aztán majd az ismétlésszámot is, szóval 2024-ben már új alapokról indulok. A házra meg igencsak ráfér egy nagy rendrakás és takarítás. Mire eljön a Fényünnep, azt szeretném, hogy minden csilivili legyen. Ekkor benne vagyok a tevékenységekben, elterelem a szar gondolataimat. Nem mellékes, hogy mindeközben testet építek, teret szépítek.

Azért van egy leülős módszerem is: az írás. Dolgozom az új regényemen, és ezt az élethelyzetet, persze nagyon módosítva, átszűrve, de belerakom a történetbe. Vagy például megírok egy blogbejegyzést, mint amilyen ez is.

Nehogy azt higgyétek ám, hogy mindig minden sikerül, sőt, nagyon nem. Reggel, délelőtt könnyebb, délután, este nehezebb. Ha belekerülök a flow-ba, könnyebb, ha csak úgy nézek ki a fejemből, akkor nehezebb. Bevallom, hogy többször előfordult az utóbbi időben, hogy utazás vagy séta közben elpityeredtem magamat. Este a legrosszabb, amikor lefekszem az ágyba, akkor bizony rámtör néha a sírás. 

Ilyenkorra amúgy mindig elég fáradt vagyok ahhoz, hogy azért sikerüljön viszonylag könnyen elaludnom, viszont sokszor van, hogy az éjszaka közepén felébredek, és akkor megrohannak a kusza gondolatok. Ezek jó sokáig kergetőznek az agyamban, úgyhogy sokszor már hajnalodik, mire újra el tudok aludni, már ha egyáltalán sikerül. Emiatt aztán jó fáradt leszek másnapra, és ez egy ördögi körnek tűnik jelenleg.

Van két ismerősöm, Zita és Zsolt, akik sokszor szoktak írni a lélegzés fontosságáról. Most beépítem ezt is a mindennapi rutinba, de nem sima légzőgyakorlatok formájában, ahogyan néha eddig is tettem, inkább az erőteljes, a sok szarságot elengedő kilégzéseket, és az új, friss energiát befogadó belégzéseket. "Boldog leszek, levegő be, boldog leszek, levegő ki..." (Halott Pénz - Bye Alex)

Az még fontos, hogy bár a lényeg az, hogy én tegyek rendet saját magamban, ezt nem kell teljesen egyedül csinálni, lehet segítséget kérni és elfogadni. Például vannak barátaim, akikre számíthatok, akik rám írnak este is, reggel is, hogy hogyan érzem magamat, minden rendben van-e velem. (Nem! 😊) Sőt, kedélyjavító teát ajánlanak vagy közös fotót küldenek, hogy jókedvre derüljek.

Illetve van és lesz is szaksegítségem. Már eleve benne vagyok egy pszichológiai folyamatban, amiről tulajdonképpen az elején még nem is tudtam, hogy miért kezdtem el. Mostanra viszont kikristályosodott, mennyire jó, hogy ezt a szar időszakot valaki, méghozzá egy hozzáértő ember, végig kíséri velem együtt.

Ezen felül két, számomra teljesen ismeretlen nő ajánlotta fel, hogy csak úgy önzetlenül segítene nekem: ránézni a problémáimra külső szemmel, meghallgatni a gondjaimat. Egy percet sem tétováztam, azonnal örömmel elfogadtam a felajánlásukat. Mert az is fontos, hogy az ember megtanuljon nemet mondani, de az is, hogy igent is.

Megnyugtatok mindenkit, hogy túl fogom élni. Annyira azért nem vagyok szarul; nem szándékozom elnyiszálni az ereimet vagy felkötni magam a gerendára. Voltam már ennél sokkal mélyebben is, szerintem életemben legmélyebben majdnem tíz éve, amikor konkrétan minden nap sírtam. Történt velem már sok nehézség, baleset, válás, vetélés, és mindig tovább tudtam lépni. Tulajdonképpen ez adja most is a lökést, hogy látom: máskor is megvolt bennem az elszántság, az erő és a kitartás; túléltem, talpra álltam.

Feltett szándékom, hogy a mostani újhold, a közelgő téli napforduló és a 2023-as év vége erejét meglovagolva összeszedjem magamat, és új életet kezdjek. Persze erről az itt már korábban is megjelentetett Bohemian Betyars idézet jut eszembe: „Hányszor kezdjem újra még el ezt az életet?”

Ha már idézet, jöjjön a végére pár mondat a „Halott Pénz: Oh, igen!” című számából, ami most, úgy érzem, hozzám szól:  „Nem kérek igazán mást, csak valaki szeressen…” „Akarom az álmaim, hogy valóra váljanak…” „Megyek előre, akkor is, ha félek…”

Mostanában amúgy a Rampapapam a nagy kedvencem (Azarhiah, Desh, Young Fly, Lord Panamo), de azt hiába hallgatom már ezredszerre, akkor sem értem a szöveg felét sem. Csak olyanokat, hogy: cannabis, raggaman, fújjuk a füstöt, ganjaman meg bekábulunk… 😊 Na jó, most végre megnéztem a lyrics-et, és találtam benne egy tök jó mondatot: „Vegyél egy nagy levegőt végre, és szívjad magadba a természeti erőt, mert ő és te ugyanaz vagy…”

Na, akkor nagy levegő, újhold, újrakezdés!

 

2023. december