Vége van már a...

Vége van már a hétnek, évnek...

Az időjárás kezd késő őszire, még inkább kora tavaszira hasonlítani. Éjjelre azért nulla fok közelébe hűl le a levegő, de nappalra mindig megenyhül az idő. A nap ragyog, a hőmérséklet nyolc-tíz fok körül van. Még a madarak is úgy csiripelnek, ahogyan kikeletkor szoktak. Elindulok itthonról kabátban, de hazafelé már legszívesebben levenném, csak nincs kedvem cipelni. A kertbe pedig kardigánban vagy pulcsiban megyek ki.

Múltkor kedvem volt egy kicsit munkálkodni, meg sürgetett is a dolog, már nagyon ráfért a térre egy kis rendezkedés. Egyszer már neki akartam indulni, összeszedni a hó és a vihar által letördelt ágakat, de aztán megint jött egy újabb havazás, és tovább tombolt a szél. Szegény tuják, eddig se voltak valami fényes állapotban, most viszont a hó súlya alatt kb. 45 fokban meghajlottak. Ha itt lesz a létra, megpróbáljuk felkötözni őket, hátha újra kiegyenesednek. A sok letört ágat összetördeltem, és összegereblyéztem a lehullott gallyakat a földről. Az egészet talicskába raktam, és a komposztálóba tettem. Jól esett egy kis fizikai munka.

Itt volt Tündér, és a barátnője, Csobánka. Ebben a szép időben egy kis sétához is kedvet éreztünk. Tulajdonképpen a boltba indultunk el együtt, de aztán tettünk egy kört a faluban, és felmentünk a várhoz is.

A Duolingóban múlt hét végén az Obszidián Liga második helyén végeztem, így átjutottam a Gyémánt Ligába. Ez az utolsó liga, itt már nincs lehetőség a feljebb jutásra, csak a visszazuhanásra. Ahogy a pontok számát elnézem, csupa elvakult nyelvtanuló van itt. Azon kívül persze, hogy jövő év végéig megtanulok középszinten oroszul és alapszinten olaszul, a célom az, hogy bent maradjak ebben a csúcs-csapatban. A miértre nincs magyarázat; csak, mert én ennyire maximalista vagyok önmagammal szemben.

A másik ilyen terület, ahol az önfegyelmet gyakorolhatom, a mozgás. Tartom a reggeli-délelőtti edzéseimet, ahogyan a hetek múlnak egyre több szériában nagyobb súllyal. Igaz, csak januártól terveztem a nehezítést, de valahogy úgy jött, hogy két és fél hete belevágtam. Év végéig meg is lesz a felzárkóztatás, és januártól már minden gyakorlatot „nagy” súllyal fogok végezni.

Most nehogy azt higgyétek, hogy én annyira erős vagyok ám, ezért is van a „nagy” szó idézőjelben. Amikor nekikezdtem a rendszeres tornázásnak, sokáig csak kicsi, másfél kilós súlyzót használtam. Az elmúlt másfél évben már 3 kilóssal nyomtam; eleinte azt hittem, meghalok, a végére már egész jól ment. Kende persze kiröhögött, hogy mi ez a pillesúly.

Mostanában jött a gondolat, hogy növelem a súlyt, egyelőre úgy, hogy összefogom a kettőt, így lesz belőle 4,5 kiló. Hosszabb távra nyilván az lesz a megoldás, hogy veszek egy pár 5 kilósat, mert ez így elég kényelmetlen. Nem könnyű, a váll-gyakorlatokkal szoktam a leginkább szenvedni, de megéri, mert úgy érzem, elég hamar lesz látszatja. Kende szerint ez még mindig lószar, semmiképp sem célom, hogy olyan izompacsirta legyek, mint amilyenné ő kigyúrta magát az utóbbi időben.

Budapesten persze nincsen lehetőségem komolyabb edzésre, alapból alig férünk el abban a kis lakásban, nemhogy tornázni lehessen. Ezért ott kihasználok más lehetőségeket a mozgásra, ezért is sétáltam múltkor három órát: Dunapart – Árpád-híd – Margitsziget – Margit-híd, illetve 5 órát: Pest – Lánchíd – Budai Vár – Nemzeti Galéria.

Utána ráadásul még az IKEÁ-ba is kimentem. Igazából nem vásárolni, de persze nem bírtam ki, és vettem három cuki kaktuszt. A cél az volt, hogy Kendével együtt vacsorázzunk: zöldséges és húsmentes golyókat, én krumplipürével, ő sült krumplival, hozzá borsót és áfonyaszószt, málnaszörpöt és citromos üdítőt ittunk, ő még megspékelte egy áfonyás sütivel. 

Másnap pedig még a HÁDÁ-ba is bementem. Igazából nem vásárolni, de persze nem bírtam ki, és vettem kettő pólót és egy szoknyát, összesen 1.300 forintért.

Legszívesebben futnék a fővárosban, úgy irigyeltem múltkor is a szigetkört futókat. Ám sajnos nem volt nálam sportcipő és sportruha, csizmában és szoknyában bajos lett volna kocogni. Tervezem amúgy, hogy beviszek magammal a városba egy szettet, és ha képzős hétvége van, akkor suli előtt-után futok egy nagyobb kört. Itthon sajnos nem tudok; hétvégén hó volt, aztán latyak, most meg sár.

Szeretem, ha a bent és a kint, az itthoni lét és az elmenetel egyensúlyban van. Itthon kihasználom a komolyabb szabadidőmet, és tanulással, írással töltöm. Este lefekvéskor, illetve hajnalban ébredéskor jönnek leginkább a kreatív gondolatok, ilyenkor pattannak ki az agyamból a legjobb ötletek a regényemhez. Ezeket rögtön papírra vetem, pontosabban a laptopba írom.

Jövő hétre a tanult orosz és olasz nyelvtan és szókincs összefoglalását, valamint az utolsó idegenvezetős, pontosabban marketinges jegyzetek begépelését tervezem. Holnap viszont Szilveszter, amikor nem csinálok semmi mást, csak pihenek, és hosszú kihagyás után végre lesz buli is. Barátnős csapattal Almáskertben lépünk át együtt az új esztendőbe.

Azt hittem, hogy ezen kívül nem is találkozom már a barátnőimmel idén, de mára nagyon spontán módon szerveződött egy női kör, méghozzá olyan évértékelős-évtervezős, mint tavaly. Múltkor 12-en voltunk, most 9-en, mindkettő varázsszám. Nagyon jó volt együtt lenni a csajokkal, mindig annyira erősek a körben az energiák. Ráadásul isteni finomak voltak a sütemények, például a magos-rozmaringos rudacskák vagy a naranccsal megbolondított zserbó.

Akadt a tavalyival összevetve hasonlóság, például megint megadott életterületeinket kellett átgondolnunk sikerek, erősségek, kihívások szempontjából. Érdekes volt, mert addigra már elkészítettem a 2023-as év összefoglalóját, de még így is tudott újat adni. Hogy milyen gondolatok jöttek, arról majd később írok részletesen. 

A pármunka nagyon jó volt. Sorsolással dőltek el, kik lesznek a párjaink, és mindkettő páros feladatnál közeli barátnőmmel kerültem össze, akikkel eleve megvan az összhang. Nagyon jól kiegészítettük egymást, és persze megvolt a párhuzam, az egyensúly is. Húztunk kártyát az elején és a végén is. Még házi feladatot is kaptunk, ebből az egyik a kollázs elkészítése. Ilyet erre az évre is csináltam, és amellett, hogy nagyon élveztem az összeállítását, ráadásként még nagy része meg is valósult a terveimnek.

Igazából úgy gondoltam, hogy a spontaneitás, lazaság és sorszerűség jegyében az új évre nem tervezek semmit, de aztán az este során körvonalazódott az irány, hogy kb. merre tartok az életemben. Hmmm, érdekes év volt 2023. Hogy milyen, megtudhatjátok a következő, legutolsó decemberi bejegyzésből. És egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon jó év lesz a 2024. Hogy milyennek képzelem, megírom a legelső januári posztban.

Minden Kedves Olvasómnak Boldog Új Esztendőt kívánok!

2023. december