Téli Napforduló avagy átfordulás a rosszból jóba

Ez a hét már tényleg nagyon jó volt, főleg az előző időszakkal összehasonlítva.

Az ünnepek és a téli szünet közeledte miatt ugyan egyre több magántanítványom mondta le az órákat, ami sajnos kevesebb pénzzel járt, viszont több lett a szabadidőm. Ezt főleg nyelvtanulásra használom; most már eljutottam odáig, hogy nemcsak az oroszt csinálom minden nap, hanem az olaszt is. Tartom a biztos helyemet az Obszidián liga elején.

A főnökömtől kaptam ajándékba saját készítésű narancshéj-lekvárt és rilette-t. A nyelviskolában tegnap voltam idén utoljára, ahová az ablakon át a téren lévő fenyőfa-árustól felhallatszott a „Last Christmas” és az „All I want for Chrristmas”. Szerencsére néha Azahriah-mixet is hallgatott a pasi. A kezdő csoportomnak meséltem a brit és amerikai karácsonyi szokásokról, megtanítottam nekik néhány ünnepi kulcs-szót, kifejezést, többek között azt is, hogy „Merry Christmas!”

Én viszont eddig nagyon nem voltam benne a karácsonyi hangulatban. Egyszer aztán hirtelen megérintett a fíling és kimentem a kertbe fenyőágakat vágni. 

Idén anyagi és környezetvédelmi okokból nem vásárolok fenyőfát, de az ágakat vázába raktam, és feldíszítettem. A ház több pontjára is felaggattam a karácsonyi dekorációt.

A legnagyobb lányom néhány napot Prágában töltött a párjával. A sulisoknál megrendezték az osztály-ajándékozásokat, a Hesz-ben ma volt az iskolai ünnepség. A két gimis lányomnál hamarabb kezdődött a téli szünet, ezért ők már tegnap este megjelentek Nógrádon.

Zajlik hát most a családi élet, mosunk, teregetünk, bevásárolunk. Közben szól a zene vagy beszélgetünk. Most épp kisajátították a konyhát, valamilyen titkos édességet kreálnak. Jól esik velük az együttlét. A diós mazsolás bejgli nagyon finom volt, tegnap pedig túrós sütit készítettem.

Észrevettem, hogy az utóbbi időben többet voltam egyedül, némileg magányos farkassá váltam. Persze ilyennek is kell lennie, de én mintha egy kicsit túlzottam is magamba fordultam volna.

Ezen a héten viszont sok beszélgetésben volt részem. Nagyon jót tettek a lelkemnek a barátnős találkozások, telefonálások, levelezések Barbival, Krisztával, Erzsivel és Andival. (Köszi csajok!)

Soma, Kati és Bogi pedig egy kívülálló szemszögéből próbáltak rálátni az életemre. Életemben először kértem konkrétan szaksegítséget lelki gondjaimra. Velük különböző életterületeket elemeztük ki, úgy érzem, sikeresen.

Tetszett, hogy oké, megnéztük a jelen dolgainak múltbéli okait, gyökereit, de mindegyik előre mutató volt, a jövőre kínált lehetőségeket. Jöttek is olyan ötletek, amelyek szerintem a megoldást jelenthetik a jelenlegi élethelyzetem problémáira.

Az emberi kapcsolataim szép lassan átalakulóban vannak. Eddig sokat voltam egyedül, erős nőként, kemény csajsziként. A menő amazon, aki majd szépen mindent megold egyedül. Emiatt egyfajta páncélt növesztettem magam köré, megmerevedtem, megkeményedtem.

Tudom, furcsa lehet ez azoknak az olvasóknak, akik azt látják, hogy de hát én alapvetően egy pozitív, nyitott, emberekhez jól kapcsolódó, jól kommunikáló nő vagyok. Ez igaz is, de hogy a lelkem mélyén mi zajlik, mit érzek, azt meg csak én tudom, illetve azok, akik a közvetlen környezetemben vannak, akiken minden lecsapódik.

Megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék némileg lágyabb lenni, ha úgy adódik, néha kicsit el is gyengülni. Egyszerűen csak hátradőlni, kiengedni a kezemből az irányítást, a totális kontrollt a családom, az életem felett. Anyaként, és ezzel párhuzamosan nőként is nagy szükségem van erre.

Szép lassan körvonalazódik tehát az irány, ami felé mozdulni fogok, kezdem látni, hogy miket kell tennem a gyökeres változásért. Természetesen nem akarom teljesen meghazudtolni magamat, és csak annyira változom majd, amennyire alapvető személyiségem megengedi, ami belefér a képbe. No nem abba, amit másiok elvárnak tőlem; aki régóta olvas, úgyis tudja, hogy arra magasról szarok. Inkább abba, amilyennek a lelkem mélyén valóban megismertem önmagamat.

Most valahogy úgy érzem, nyitott vagyok radikálisabb változásokra. Le akarom bontani az összes sémát, az összes határt, megkérdőjelezni minden elvet, tradíciót. Nem akarom, hogy érdekeljen, mit szabad, mit lehet, mit szokás.

Ha már hagyományok: egyesek szerint ma, mások szerint holnap van a Téli Napforduló. Egészen pontosan pénteken hajnalban történik majd meg az átfordulás. Az ősök számára ez volt az igazi ünnep. Nálam, nálunk már régóta ugyanígy van, a naptár szerinti karácsonynak már csak a családi ajándékozós ünneplésben van jelentősége.

Számomra egyrészt fontosak még valamennyire a hagyományok, másrészt új utakat is keresek. A téli napfordulóval kapcsolatban például abszolút összhangban tudok lenni, rá tudok hangolódni a természet rendjére.

Tehát: eddig volt a sötétség, az elmélyülés. Innentől pedig jöhet a felemelkedés, a megújulás. A Fény!

Boldog Fény-Ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!

 

2023. december