További írásaim

További, személyesebb írásaim az Intuitív Írás Challenge kurzusról:

 

ÁLOM-OTTHON

Álom-otthon. Istenem, hányszor hallottam ezt a kifejezést egy bizonyos embertől! Álom-ház, álom-kert, álom-közösség. Hányszor terveztük meg, beszéltük át, írtunk róla és rajzoltuk le. Hogy aztán sohase valósuljon meg. 23-szor költöztünk, az álmainkat kergetve. Az álom-otthon csak az álmainkban él, a valóság más (nem jobb, nem rosszabb).

Most olyan helyen élek, ami nem tökéletes, nem pont ilyenről álmodtam, mégis: nekem épp megfelel és boldog vagyok itt. Biztos van a Börzsönynél szebb hegység, Nógrádnál jobb falu, ennél szebb kert, ennél jobb ház. Talán az teszi épp tökéletessé a maga tökéletlenségeivel együtt, hogy benne van én és a gyerekeim munkája, szíve-lelke.

Megmutassam neked? Gyere, látogass el hozzám!

Ez a kedves kis falu a Börzsöny lábánál található. Autóval itt vagy egy óra alatt Budapestről, de inkább utazz vonattal, mert a kis piros az egyik legszebb vasútvonalon kanyarog. Álmomban akartam hegyet, erdőt, patakot. Itt vannak dombok, vár, a távolban erdők, a réten patak és tó, a Dunakanyar pedig félóra alatt elérhető.

A házikót a falu üdülőrészén, Almáskertben találod. A központtól távol esik, onnan kábé negyedórát kell gyalogolnod, a vége felé földúton. Ha félútról visszatekintesz, meglátod a nógrádi várat, a messzeségben a hegycsúcsokat, hegyoldalakat. Esős időben hozz gumicsizmát!

Egy elég ronda zöld kerítésnél állj meg és nyiss be a vaskapun! (Ez később kőre és fára fog lecserélődni.) Hallod a madárdalt? Látod a mókusokat, pillangókat, rigókat, kóbor macskákat? Ők laknak itt velünk, szomszéd alig.

A kertben sok a gyümölcsfa, szedhetsz cseresznyét, ringlót, diót. A sziklakertet már én csináltam, büszke is vagyok rá! A veteményesre is, gyere, egyél friss salátát, spenótot, hagymát, retket! A kiskertekben rózsa és levendula nyílik, fűszernövények illatoznak.

Családunk kedvence a terasz, tavasszal szinte kiköltözünk ide, és csak ősszel térünk be, hogy a cserépkályhánál melegedjünk. Itt hamar jön a tél, ez az ország egyik leghidegebb része, de most a korláton rengeteg virág és gyógynövény pompázik. Mielőtt lepihennél itt, körbevezetlek a házban.

Én azt vallom, a legjobb a kis ház, nagy kert. Ez tényleg egy pici házikó, főleg hogy öt gyerekkel költöztünk ide. Most már állandóan csak ketten vannak itthon, ők osztoznak a fenti két szobán. Vigyázz, meredek a lépcső!

A tetőtér hangulatos, az egyik ablakon a felkelő, a másikon a lenyugvó nap süt be. A ferde falon keleti textilek vannak, a beépített szekrény elnyeli a gyerekek lim-lomjait, a fenyő-ágyakon alszanak, tanulnak, pihennek. A játékok fonott kosarakban vannak, vagy szanaszéjjel a földön, a tankönyvekkel együtt. (Az ideális házban ideális gyerekek laknak, akik mindig mindent elpakolnak J )

Szinte az egész alsó szint egy nagy tér. A falak mindenütt fehérek, a bútorok mind natúr fából készültek. A padlót kerámiával burkolták, de később hajópadlóra cserélem. Az ablakok natúr osztottak lesznek.

Csak a konyha választódik le innen némileg egy boltívvel. Ez jelenleg a legrondább része a háznak, de amikor felújítom, zöld lesz a csempe, a bútorok fenyőből készülnek majd. Jelenlegi kedvencem itt a tálas népi kerámiákkal.

Az étkezőasztal körül lócák, sás-díszes székek. Ide ünnepekkor elfér az egész nagycsalád. Az asztalon agyagkancsó, kovácsoltvas mécses-tartó, gyümölcsöstál, friss virág.

A polcokon könyvek, a vitrines kredencben kézműves holmik. A nappalit nálunk egy kényelmes kanapé, párnák és rattan fotelek jelentik.

És hogy hol az én szobám? Sajnos egyelőre sehol, jelenleg a kihúzott kanapén alszom. A személyes teremet mindössze a fiókos komódom jelenti. De ha a gyerekek kirepülnek, felköltözöm végre a tetőtéri budoáromba, ami lilás-bordós lesz és nagyon nőies.

A fürdőszobát egy harmonika-ajtóval lehet zárni, itt minden türkiz és fehér. Megfürödhetsz a sarokkádban, de a benti vécét kérlek, ne használd! A környezettudatosság jegyében irány a kinti budi!

Ülj le, töltök neked egy gyógy-teát. Vagy feküdj el a függőágyban a diófák alatt, és szippants mélyeket a friss börzsönyi levegőből! Isten hozott!

 

SZABADSÁG

A szabadság számomra nem egyenlő azzal, hogy bármit megtehetek. Vagyis: megtehetném, de nem teszem, emberségből, empátiából. Azt teszem másokkal (úgy általában), amit szeretném, hogy mások tegyenek velem. Szabadon, nagyjából, de közben némileg tekintettel léve a többi emberre. Tehát szabadon döntök arról, hogy nem mindig vagyok teljesen szabad.

Gyerekként nagyon SZABálykövetőnek neveltek, mások (szülők, tanárok) SZABták meg, mit SZABad, és főleg, hogy mit nem. Kiskori énem (akkor még Andika és nem Rékácska) aligha volt szabad a sok kötelesség meg elvárás közepette.

Sokáig az is vezérelt, mit fognak szólni, gondolni rólam az emberek. Mára ez nagyon sokat változott; magasról tojok arra, ki mit szól a hajamhoz, a ruhámhoz, a viselkedésemhez. (Eszembe jut például, mikor kirándulás után felszálltunk az osztályommal a vonatra, néhány doboz megmaradt pizzával. Én meg hangosan elkezdtem körbekínálni a pizzát a vonat utasainak körében - a gyerekek szakadtak a röhögéstől.)

Életem korábbi szakaszában látszólag szabad voltam, én is, a családom is. Szabadság volt: városból elköltözni vidékre, majd leköltözni ökofaluba, ki a természetbe, otthon szülni a gyermekeimet (az ötből az utolsó kettőt), otthon tanulni kilenc évig iskola helyett. Kivonulni a lehető legnagyobb mértékben a társadalomból, a rendszerből.

Azonban hiába éltem ezeket meg, mégsem érzetem magamat teljesen szabadnak. Enne oka az volt, hogy a párkapcsolatomban nem éltem szabadon. Nehéz volt úgy szabadnak lenni, hogy mások a saját gondolataikat, nézeteiket belém ültették. Olyannyira, hogy elhittem, azok a saját gondolataim, az én nézeteim. A totális agymosás hatására a végére azt sem tudtam, ki vagyok én.

A válás hihetetlen felszabadító erővel bírt. Most ugyan egyedül vagyok, de az egyedüllét önmagában nem egyenlő a szabadsággal. Szabad vagy, avagy foglalt?  - szokás kérdezni. Nagy vágyam, hogy egy párkapcsolatban éljem meg a tökéletes szabadságot!

Jelenleg vidéken élek, de nem teljesen a természetben, a gyerekek iskolába járnak, én is iskolában tanítok, van állásom annak minden kötöttségével. Fura módon most mégis sokkal szabadabbnak érzem magamat, mint korábban valaha.

A blogom alcímében kilenc kulcsszó található: boldogság, szabadság, szerelem, tudatosság, otthon, természet, egészség, közösség, hagyomány. A 12 év alatt úgy variáltam a szavak sorrendjét, amennyire azok az életemben épp hangsúlyosak voltak. Mindig is a Boldogság állt az élen - a Szabadság pedig jó ideje feltornázta magát a 2. helyre. Még a szerelmet is megelőzi! Volt is anno egy olyan matematikai képletem, hogy Boldogság = Szabadság + Szeretet. Számomra ez az élet lényege.

 

AMIKOR FELNŐTTEM

Nem emlékszem konkrétan ilyen pillanatra, inkább egy folyamat volt, bizonyos állomásokkal.

Az például nagyon betalált a lelkembe, amikor először köszönt nekem kisgyerek „Csókolom”-mal és először hívtak „Néni”-nek. Ezekre sokáig zsigerből az volt a reakcióm, hogy „Engem ugyan ne csókolj!” vagy hogy „Néni a nénikéd!”. Vagy amikor először magáztak, „tetszik”-eztek. Ezzel még ma is hadilábon állok, mert én eléggé közvetlen vagyok, a tanítványaim szüleit rögtön letegeztem, boltban, utcán ha korombélivel vagy fiatalabbal beszélek, sokszor egyből tegeződök. (Egyik álmom, hogy lesz egy párom, akivel viszont magázódni fogunk. J )

Nekem sokáig nagyon nehezemre esett magamról „Nő”-ként beszélni. Nagyon hosszú ideig úgy mutatkoztam be másoknak, hogy Réka vagyok, X éves LÁNY. Még akkor is, amikor már férjhez mentem, és hivatalosan asszony voltam, sőt, még akkor is, amikor már gyerekeim születtek, és anya lettem.

Azt hittem, akkor egy csapásra felnövök, ha megkapom az érettségit – nem így lett. Az elköltözés otthonról? Talán, de utólag visszanézve nagyon éretlen csitri voltam még akkor is. A diploma kézhez-kapása sem tett hirtelen felnőtté.

Egyszer, amikor gyerek voltam, hívtuk anyukámékat, hogy nézzenek meg valamit, amit mi rettentő fontosnak és érdekesnek tartottunk. Ők meg csak unottan legyintettek rá. Akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy akkor leszek felnőtt, amikor majd én is közömbös leszek a gyerekek által fontosnak és érdekesnek tartott dolgok iránt. Ezt azért néha tapasztalom magamon, de azt is, hogy egész jól sikerült megőriznem magamban az ösztönös „gyermeki” lelkesedést.

A felnőttség talán azt jelenti, hogy felelősséget vállal az ember mindenért és mindenkiét, magáért és a családjáért. Épp ezért nem tartok felnőttnek néhány látszólag felnőtt-korú embert, pl. azt, aki felelőtlen és anyagilag semennyire sem támogatja a gyerekeit, vagy azt, aki függő és önpusztító életmódot folytat.

Igazán felnőtt szerintem csak az utóbbi években lettem, mert korábban én is függő voltam: lelkileg vagy anyagilag függtem másoktól. Most önálló életet élek, mindent egyedül intézek, fizetek, stb. A tanítványaim viszont gondoskodnak róla, hogy tápláljam a vicces, laza, gyermeki énemet is. 

Sokan mondják, hogy akkor nőttek fel igazán, amikor meghaltak a szüleik. Nekem még él anyukám és apukám, előbbivel szoros, utóbbival laza a kapcsolat. Azt érzem, talán amikor Anyu meghal, tényleg az lesz számomra a valódi felnövés.

 

AMIT AZ ÉLETTŐL TANULTAM

Kedves Unokáim,

Még meg sem születtetek, de én már nagyon sokat gondolok rátok. Várom már, hogy legyetek, hogy sokat játszhassunk, mesélhessek, beszélgethessünk. Előbb azért várjuk meg, míg a leendő szüleitek elvégzik az iskoláikat, önálló életet kezdjenek, és mindenki megtalálja a maga párját. Én azért már most azon gondolkozom, hogy vajon milyen útravalót adhatnék nektek az élethez, amolyan „Szent István intelmei Imre herceghez” stílusban. Amikor azonban elkezdtem írni, rájöttem, hogy ennek az égvilágon semmi értelme. Sokan akarnak tanácsokat osztogatni, tapasztalataikat átadni, de hiszen ez egy ellentmondás! Hiszen a tapasztalatokat megélni kell, azokat szóban elmondva, szinte képtelenség! Ráadásul van a közmondás, hogy más kárán tanul az okos – szerintem más kárán nem igazán tanul senki, mindenki csak a sajátján.

Arra gondoltam, hogy ha az én nagymamán írt volna nekem egy ilyesmi levelet a saját tapasztalatai alapján, jóindulatúan megmosolyogtam volna, sok mindent a generációs különbségek okán nem értettem volna, és ugyanúgy mentem volna a magam feje után, ahogyan azt ténylegesen csináltam is.

Ha majd leszülettek erre a földre, tapasztalataimat legjobban talán példamutatással fogom tudni átadni nektek. Eljöttök hozzám Nógrádra, bejárjuk Almáskertet, virágot szedünk, gyógynövényt gyűjtünk, befőzünk, lekvárt készítünk, aszalunk. Magokat vetünk, palántákat ültetünk, együtt locsoljuk a veteményest, és kihuzigáljuk a gyomot. Minden reggel együtt tornázunk, biciklin gurulunk a faluba, sétálunk a környéken, túrázunk a Börzsönyben. Megmásszátok a szénabálákat a réten, nézzük a kis hattyúkat a tavon, felmegyünk a várba, a Csurgó forrástól hozzuk a vizet. Itthon jókat sütünk-főzünk, finomakat, de egészségeseket eszünk, teát-szörpöt iszunk. Esténként társasjátékokat játszunk, közben jókat nevetünk, berakok jó zenéket, félretoljuk a bútorokat és táncolunk, lefekvéskor pedig mindig mesélek nektek, ha akarjátok, népmeséket, ha meg úgy akarjátok, igaz történeteket.

Ennél jobban nem fogom tudni nektek átadni az egészség jelentőségét, a mozgás élvezetét, a természet szeretetét, a zene és a mese fontosságát, a nevetés örömét.

Ha mégis nagyon kötelező lenne írásban, mondatokban megfogalmazni az életem tanulságait, hát íme:

– Légy segítőkész, de ne legyél mártír. Ne csak másokért élj, hanem magadért is! (és ez egyáltalán nem önzőség!) Nem lehet és nem is kell mindenkit megmenteni.

– Legyen meg az önálló életed, légy kerek egész, ne a másik feledet keresd, nem vagy te félember, találj egy magadhoz hasonlóan kerek egész embert társadul!

– Én azt mondom, ne menj férjhez, mert úgy jársz, mint nagyanyád, aki háromszor házasodott, háromszor vált el. (Ne kacagd ki!)

– Élj egészségesen! Oké, próbálj ki mindent, de ne váljon semmi a függőségedé! Egyáltalán: ne függj semmitől, se szertől, se embertől, sem anyagi, sem lelki értelemben!

– Mindenben azt kövesd, ami a legtermészetesebb! Viselkedésben, kapcsolatokban, szülésben, gyereknevelésben, táplálkozásban, életmódban, stb.

– Annyi gyereket vállalj, ahány kéz van a családotokban! Nagyanyád példáján okulva arra is készülj fel, hátha egyedül kell őket felnevelned, és neki sajnos nem volt öt keze.

– Mindenben a jót igyekezz meglátni! Ha kudarc is ér, ne keseredj el, állj fel, tanulj belőle, kezdd újra, csináld másképp! Az optimista hozzáállás az élet egyik kulcsa. Mosolyogj, nevess nagyon sokat!

– Légy egyszerre tudatos és spontán! Legyenek céljaid, terveid, de ha nem pont úgy sikerül, az is jó. Legyél rendezett időben és térben, de közben legyél laza és ösztönös is!

Na jó, gondolom elegetek van már a hülye intelmekből. A legjobb, ha egyáltalán nem hallgattok rám, hanem úgy éltek, ahogyan az nektek a legjobb.

Csak legyetek boldogok!

Szeretettel, Nagymama