Szülinapom-pom-pom

Ma van a szülinapom. Pom-pom-pom. Akinek elege van az Alma együttes slágeréből, ugorjon. Aki szereti az egyujjas kifordított bundakesztyűt meg a papucs orrán pamutbojtot, az maradjon.

Szóval 47 éves lettem én, cseppet sem meglepetés ez a blogbejegyzés. Hiszen minden születésnapomon írok valamit, amolyan év-értékelőt, ön-értékelőt, arról, hol vagyok, hogy vagyok épp.

A 47 tök jó szám! Prímszám, ha összeadod a jegyeit, az is prímszám, a második számjegye is prímszám, ami amúgy a kedvenc számom, az első meg egy négyzetszám. A 46-tal nem sokat tudtam kezdeni, ezt már nagyon vártam, meg nem tudom magyarázni, hogy miért. 

Már megszoktam, hogy a családi ünneplés jóval később van, mint a születésem valódi napja, mert akkorra tudjuk összeterelni egybe a nagy családot. Volt, amikor augusztusra csúszott át, idén előreláthatólag két hét múlva bulizunk, gyertyázunk, tortázunk.

A kislányok elpályáztak az apjukhoz Bakonyba, a nagylányom új munkát keres (remélhetőleg talál is) Budapesten; a párja már most a fővárosban dolgozik, így itt keresnek albérletet. A fiam gőzerővel dolgozik a Balaton-felvidéken, a középső lányom meg épp önkéntesnek állt a Boróka-házban, így ő az egyetlen, aki a mai napon itthon van velem. Így csendes, de nem teljesen üres a ház.

A tavalyi írásomban számok szerint elemeztem az életemet, párkapcsolat, gyerek, lakóhely, munka, ez meg az szempontjából. Most csak egy szám: majdnem 1000-en követik a blogot, yes! Akit érdekel a többi, nézze meg az akkori bejegyzést.

http://rekautja.blogspot.com/2020/07/46.html

Anyu kérdezte, mit szeretnék szülinapomra, nem is tudom, talán jó volna egy új kerékpár, ha már a tekerés a mindennapjaim részévé vált. Vagy… passz. Úgyis van rá két hetem kitalálni.

A legjobb szülinapi ajándék a ház-vásárlás véglegesítése lenne. Sajnos még mindig ülnek a hitel-kérelmemen a bankban (biztos ők is most vakációznak), de nagyon bízom benne, hogy hamarosan pont kerül az ügy végére, és teljesen ház-tulajdonos leszek végre.

Addig én adtam magamnak ajándékokat. Tegnap megleptem magamat egy hajfestéssel-vágással, utána pedig egy szuper kínai masszázzsal. Ez úton is köszönöm Erikának, aki jól átgyúrt, kihúzkodott, mindenféle pontokat nyomkodott rajtam. Szinte újjászülettem!

Ma nem keltem fel nagyon korán, azaz hajnalban (Ez nálam ritkaságszámba megy.) Elhatároztam, hogy nem végzek SEMMILYEN munkát! Se a házban, se a kertben. Tegnap úgyis felszedtem és kifejtettem az összes borsót, gazoltam is, az bőven elég volt. Csillag elmosogatott, amúgy, mivel alig van itthon gyerek, rend és tisztaság van mindenütt.

A tornát nem hagytam ki, mert az nekem nem(csak) feladat, hanem élvezet is. Üvöltött az Ákos-koncert a háttérben, és végre senki sem szólt rám, hogy ne hallgassam azt a szart. Nem is szólhat, mert nálunk szülinapkor az az ünnepelt előjoga, hogy amit nem akar, azt nem csinál, ellenben azt csinál, amit akar.

Sokan köszöntöttek, néhányan telefonon, legtöbben messenger-en. Valamiért a fb nem hagyja, hogy az üzenő-falamra írjanak – de ez legalább egy jó szűrő arra, ki veszi a fáradtságot, hogy normál üzenetet írjon. Sokan vették, én meg olyan vagyok, hogy mindenkinek egyenként köszönöm meg. Érdekesség: hat ismerősöm született ugyanezen a napon, mint én. J (és Pataki Attila is)

Nemsokára felkerekedünk, és Béla bácsi Várvendéglőjében megeszünk egy jó kis rántott sajtot. Aztán este elmegyünk kocsmázni. Hehe, meglepődtetek, mi? Nyugi, nem alkoholizálni, azt már majdnem 30 éve nem teszem, csak pingpongozni. Áll ott egy asztal, vannak ütők, jönnek az emberek, lehet jó kis meccseket játszani. Múltkor párosban egy kivétellel mindenkit levertünk.

Holnap pedig jó kis buli vár rám. Igaz, csülkös babgulyással, amit én kihagyok, de majd eszek palacsintát. Lesz beszélgetés, tánc, éneklés, vidámság. Nagyon várom már!

A mai naptól minden tornagyakorlatnál eggyel többet nő az ismétlések száma. Edzésből meg egyre több van. A szokásos egyórás torna mellett futok, biciklizek, a Dunában úszom, a suliban kosarazom, minden mozgás-lehetőséget kihasználok. És nem(csak) azért, hogy karcsú és fitt legyek, egyszerűen megtaláltam végre az élvezetet a mozgásban.

Az étkezés az, amire már egy ideje NAGYON odafigyelek. Gyakorlatilag sikerült az, ami sok-sok évig nem: szinte teljesen elhagytam az édességet a táplálkozásomból. Csokit SOHA nem veszek, ha megkínálnak, eszek egy kockával, egy harapással és annyi. Keksz, Túró Rudi, miegyéb, ami hosszú ideig a mindennapjaim része volt, most ritkaságszámba meg. Az édes ízt a müzli, a joghurt, a gyümölcs adja. Kevesebbet eszek, még egészségesebben, amit csak lehet, a kertből és a piacról, este pedig már nem eszem semmit. Ez nem valami önsanyargatás, egyszerűen figyelek a testem jelzéseire.

A testem pedig viszontválaszokat ad erre: a hajam sűrű, nem hullik, a körmöm erős és hosszú, a bőröm iszonyat gyorsan lebarnult… A sok mozgás hatása is egyértelműen látszik. Tök jól érzem magamat a bőrömben, komolyan! (Nektek is ajánlom, hogy ha eddig nem, most aztán fogjatok bele egy gyökeres életmód-váltásba!)

Lenne azért még egy ajándék, amit az aranyhaltól kérnék… (Vagy legyen az ajándék maga az aranyhal?) De erről most nem írok. Talán majd később. Addig kíváncsiskodjatok csak! J

A következő bejegyzés az Intuitív Írás Kurzusról fog szólni, amit most végeztem el. Hogy mi a csuda ez, majd megtudjátok. Addig is: Réka Tour Nyugat-Magyarország Start!

U.i.: Mindig a szülinapost ünneplik a szülinapján, én most kivételesen az anyukámat. Köszönöm neked az Életet, Anyu!

2021. július