Utolsó írás-csokor

Utolsó csokor írásom az Intuitív Írás Challenge-ről (Készült még több is, de azokat a szüleim, gyerekeim, volt párjaim személyiségi jogaira való tekintettel inkább nem rakom fel ide.):

 

KÍSÉRTÉS

Egy olyan dolog jutott eszembe, ami nagyon sokáig jelentette nekem a kísértést, de épp mostanra jutottam el oda, hogy végre tudom uralni. Ez pedig Gombóc Artúr kedvence, a csokoládé.

Világéletemben sok édességet ettem, és ezért sajnos nagymamámat okolhatom. Ő velünk élt, napjaim nagyobb részét vele töltöttem. Visszagondolva: nem tudta, hogy kell jól szeretni. Elég önző módon csinálta: Szeretlek, ha megfelelsz a feltételeimnek és elvárásaimnak. A szeretetét pedig, mivel főzni nem tudott túl jól, édességekkel fejezte ki. Ha lement a boltba, onnan mindig valamilyen nasit hozott. Emlékszem, amikor délutánra elkészítette nekem az uzsonnát, az nem csak egy sima szendvics vagy gyümölcs volt, mindig kaptam mellé valamilyen édességet, karamellát, drazsét vagy csokoládét.

Ez a rossz szokás sajnos elkísért felnőtt koromig. Mindig hullámokban tört rám az édesség-roham, néha kicsit visszafogtam magamat, néha meg nagyon durva szintekre jutottam. Például komplett tábla (néha a legnagyobb tábla!) Milka elfogyasztása egy ültő helyemben. Mikor a fiamat vártam, minden nap megettem egy csomag Pilóta-kekszet és egy tábla Tibi csokit! Nemrégiben is mindennapos volt nálam a Túró Rudi vagy a Milka. Én ezt már a függőség kategóriába sorolnám.

Nagyon sokszor elhatároztam, hogy leszokom róla, minden újévi fogadalmamban ott volt, hogy kevesebb édességet fogok enni, de csak rövid ideig sikerült ezeket betartani, utána mindig visszacsúsztam. Minél nagyobb szünetet sikerült nagy akaraterővel tartanom, utána annál hosszabb ideig és annál intenzívebben folytattam tovább az édesség-zabálást. A vicc az, hogy mindeközben meg sem híztam, tök jól tartottam a súlyomat, tehát még csak az sem motiválhatott a leszokásban, hogy le kellene fogynom. A rengeteg édesség nagyon kikezdte a fogaimat. Most felnőttként küzdök azzal, hogy legalább szinten tartsam az állapotukat.

Tudom, hogy a csokievésnek lehetnek konkrétan test okai is, pl. alacsony a vércukor-szint, vagy valamilyen ásványianyag-hiányt akar a szervezet ilyenkor pótoltatni. Én azonban hiszek abban, hogy minden betegségnek lelki okai vannak, így a függőségeknek is. Nemrégiben jöttem rá, hogy nálam mi lehetett ez.

Voltak párkapcsolatok, jó és rossz időszakokkal, sorra születtek a gyerekek, jelen volt életemben így vagy úgy a szeretet, csak egy fajtája hiányzott: az önszeretet. A sok édességgel valószínűleg saját magamat akartam jutalmazni, magamnak ilyen torzult formában adtam jutalom szeretet-falatokat. Ez volt nálam a boldogság-szer.

Szerintem annak, hogy végre sikerül ezt kordában tartanom, igen nagy szerepe van azoknak a változásoknak, melyek az utóbbi időben bennem zajlottak-zajlanak. Mostanra tanultam meg magamat elfogadni és értékelni. Egyszerűen kimondva: végre szeretem magamat!

Valamint még egy nagyon fontos dolog: a függőség. Világéletemben függtem valakitől, gyerekként a szüleimtől (ami nálunk anyukámat, de még inkább a már említett nagymamámat jelentette), felnőttként a párjaimtól, akár anyagi, akár érzelmi téren. Mostanra élek olyan életet, hogy már nem függök senkitől. Önálló lettem és független!

Ez nem azt jelenti, hogy soha nem eszem csokoládét! Venni viszont gyakorlatilag nem veszek. Nemcsak csokit, semmilyen édességet. Édes ízt fogyasztok persze, müzlit, mazsolát, gyümölcsöt, és az most már pont elég. A boltban egyszerűen kihagyom az édességes pultot. Ha valaki megkínál csokival, köszönettel elveszek egyetlen kockát. Ha ajándékba kapok, nagy részét szétosztom a gyerekek között, a nekem megmaradt részt pedig több adagra beosztom. Most a ballagáson-évzárón a diákjaim nemcsak virágokkal bombáztak, hanem csokikkal is. Meg nem tudom mondani, hány napig álltak ott a hűtőben, többnyire a gyerekek jártak rá, én csak pici darabokat, kockákat ettem belőlük.

A csoki-mentes életmóddal párhuzamosan egyre többet mozgok. Eddig is megvolt a napi egy óra tornám, de most hozzájöttek egyéb mozgásformák, sok gyaloglás, kerékpár, futás, kosárlabda. 47 éves vagyok, és nagyon jól érzem magamat a bőrömben! Szerintem ennek egyik oka az, hogy sikerült a függőségemtől megszabadulnom.

 

TEST

Ákos a kedvenc előadóm, a Test az egyik kedvenc számom tőle.

Amikor fiatalon tényleg nagyon szuper volt a testem, akkor minden bajom volt vele, rondának láttam magamat, és mindig a hibákat vettem észre a tükörben. Ahogy telt az idő, nyilván feljött néhány kiló, puhultam, változott a bőröm, a formáim, stb. Ezzel ellentétesen viszont egyre jobban elfogadom magamat, egyre jobban tetszik, amit a tükörben látok.

Én egyike vagyok azon kevés nőnek, pláne negyvenes anyukának, aki nagyjából elégedett a testével. Mindig azt szoktam mondani (ezt a gyerekeim eléggé unják már), hogy egész jól nézek ki, pláne ahhoz képest, hogy 47 éves vagyok, és 5 gyerekem van. Oké, teszek is érte táplálkozással, mozgással, ápolással.

Sűrű a hajam, a színe is szép – jól kikeverte a fodrász J Nyilván őszes lennék már, de hiúságom hajfestést diktál. Meg szerintem hozzám a sötét haj illik. Szívesen megállítanám az őszülést, hogy a hajam természetes sötétbarna lehessen. De lehet, hogy egyszer hirtelen elhatározásból hagynám lenőni, hogy ősz öreganyóvá változhassak.

Az arcvonásaimmal is meg vagyok elégedve, bár lehetne hosszabb a szempillám, de eme hiányosság miatt nem fogom magamat felkötni. Az arcomról leradíroznám az összes ráncot. Oké, ne legyek telhetetlen, a cuki szarkalábak maradhatnak, de a szám sarkában lévő keserűség-ráncoknak örömmel búcsút mondanék.

A bőröm alapvetően szuper, sima, finom, alig vannak rajta csíkok, bőrhibák, ráadásul, amit nagyon imádok benne, hogy iszonyat hamar le tud barnulni. Én már tavasz végére olyan vagyok, mint egy néger. Viszont ahogy idősödöm, egyre foltosabban barnul az arcom. Májfolt-szerűségek jelennek meg rajta, hol tök sötét, hol tök világos, mint egy térkép. Állítólag a fényvédő krém hatásos rá, jövőre kipróbálom.

A körmeim szép hosszúak és erősek. Soha nem volt és nem is lesz műkörmöm. A fogaim viszont nem túl szépek, sőt. L Tönkretette őket a sok édesség, elhanyagoltam a fogorvost, és volt egy kerékpáros balesetem is, fogkitörésekkel-letörésekkel. Ha megdobna valaki egy kis zsozsóval, szép kis fogsort rakatnék össze a fogorvosommal.

Az alakom úgy összességében nem rossz, elég karcsú. A karom viszonylag izmos, kedvencem a vállam. A mellemen gyakorlatilag nem látszik meg a sok szoptatás, meg vagyok vele elégedve, formás és aránylag feszes.

A hasam az, ami picit megnőtt. L Nem is a szülések után, inkább az utóbbi időben. Akárhogy is hasprésezek, az legfeljebb szinten-tartásra jó. Abból szívesen lefaragnék egy kicsit, a piercing viszont tetszik a köldökömben.

A fenekem mérete nem rossz, kicsit feszesebb is lehetne, de ennyi. A combom és a vádlim klassz. Egyesek szerint szép a lábfejem, ezt én nem tudom megítélni. 

Nem hiszem, hogy ha ezeken változtatnék, az az életemben gyökeres változást hozna. Most is jól mennek a dolgok, max. kicsit még örömtelibben néznék bele a tükörbe.

 

LEVÉL ÖNMAGAMNAK

(Ezt a levelet a kamaszkori énemnek írom. Akkoriban még Andrea voltam, nem Réka)

Kedves Andi!

Tudom, már most motoszkál benned az, milyen lesz majd az életed, milyen leszel te felnőttként. Higgy nekem: gyökeresen más lesz, mint amilyennek most elképzeled. Pontosabban: olyan lesz, amilyennek megteremted. Nem amilyennek mások akarják teremteni helyetted.

Benned csak az Anyutól, Nanától meg a tanároktól kapott szűkös minták élnek, el sem tudod képzelni, hogy ezektől eltérj. Tanulni akarsz, mert beléd sulykolták, hogy gimnázium meg egyetem. Ezek nem rossz dolgok, de ha a szíved mélyén mást szeretnél csinálni, akkor csináld! Iratkozz be a lakberendező iskolába, végezd el az újságíró-sulit. A légiutas-kísérés nem a te saját álmod, hanem a nagymamádé, ne hallgass rá. Amúgy nem a diploma a fontos, hanem a tudás és a tapasztalat.

Tök jó, hogy már most megtaláltad a szerelmedet, de egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell! A hiszti meg a sértődés sehová sem vezet. A féltékenység nagyon rossz dolog, igyekezz tőle megszabadulni. Férfi-minta hiányában nehéz lesz kitapasztalnod, hogy is érdemes egy párkapcsolatban létezni, de nem lehetetlen.

Az sem túl jó dolog, ha az ember egész kamaszkorában végig csak egy fiút ismer, és nem szerez mással tapasztalatokat. Tehát ha 15 évesen majd egy kapualjban fogsz állni egy helyes DM-es fiúval, lépj te a tettek mezejére! Hidd el, ő talán még nyuszibb, mint amennyire te vagy.

Azt is tudom, hogy apa nélkül felnőni elég vacak dolog. Tulajdonképpen minden férfiban a saját elvesztett apádat keresed. De ez nem jelenti azt, hogy egy apa-korú férfival kell összejönnöd! A közöttetek lévő generációnyi különbségeket csak rövid ideig tudja a szerelem elfedni.

Jönni fog majd olyan férfi, aki gyenge és olyan is, aki nem erős, hanem erőszakos. Egyiknek se dőlj be! Egyáltalán: figyeld nagyon jól a jeleket. Azok már az elején látszódnak, még ha a rózsaszín köd el is takarja őket. Az ösztönös női megérzés a legjobb ezekben az esetekben.

Én azt tanácsolom neked, hogy mielőbb igyekezd megteremteni a saját anyagi függetlenségedet. Ha sokat dolgozol fiatalon, akkor ne az összes pénzt éld fel! Tegyél félre, ebből meg tudsz alapozni egy telek-vásárlást, ház-építést. Akkor nem kell 47 éves korodig várni egy saját házra.

A függetlenség még sokkal fontosabb lelki téren. Figyeld nagyon magadat, hogy mik a saját érzeteid, gondolataid, vágyaid, és ne hagyd, hogy más ezeket manipulálja. Olyan párkapcsolatba menjél csak bele, ahol két egész ember van, és nem két fél. Tudd, hogy te ki vagy, és maradj önmagad párban is.

A párkapcsolataidban nagyon tedd oda magad, és ha gondok vannak, igyekezzél tenni ezek megoldásáért. De nem szabad mindenáron benne maradni, ragadni olyan valamiben, amiből láthatóan nincs más kiút, csak a válás. Ha felismered, hogy lehetetlen a változás, a megoldás, akkor ne húzd sokáig a döntést, lépj.

Tudom, hogy Nana azt nyomatja beléd, hogy ne menj férjhez és ne legyen gyereked. Lehet, hogy épp ezért, egyfajta lázadásból akarsz úgy dönteni, hogy fiatalon mész férjhez, és sok gyereked lesz. Nem biztos, hogy akkor el tudod majd képzelni, hogy három házasságod lesz, háromszor válsz el, és öt gyermeked születik majd. A házasság nem rossz dolog, a szülés maga a csoda. Azonban nem kell semmit sem túlzásba vinni. Készülj fel rá, hogy lehet, neked kell majd a gyerekeket egyedül felnevelned.

Tudom, hogy most félős vagy és megfelelős, pedig fontos, hogy bátor és szabad légy. Vállald fel magadat, és fejezd is ki minden lehetséges módon. A szabadság talán a legfontosabb dolog az életben. Na meg a szeretet. A kettőből együtt lesz maga a boldogság.

Ezt kívánom neked!

MZ/X a távoli jövőből

 

ÖT ÉV MÚLVA

Nincsenek nagy vágyaim, tényleg. Nem savanyú a szőlő, valóban nem akarok kacslábon forgó palotát meg limuzint meg Föld körüli utazást (na jó, ez utóbbit egy kicsit igen). Alapvetően elégedett vagyok a mostani életemmel.

Nógrádon élek, és ezen öt év múlva sem szeretnék változtatni, még egy lottó ötös esetén sem (nem is lottózom). Szeretem ezt a falut, annak különösen ezt az üdülőrészét, így öt év múlva is almáskerti lakó maradnék.

Van egy kis házikóm, ami most már a sajátom. Ha valahonnan az ölembe hullana a hitel összege, akkor nem kellene többé törlesztő-részletet fizetnem, nem függenék a banktól, totálisan enyém lenne a házikó.

Ha még több pénzhez jutnék, akkor szépen fel is újítanám. Ez így is, úgy is meg fog történni, ha nem előbb, akkor utóbb. Szép új natúr osztott ablakai lesznek, a nappali térben hajópadló, a vizes helyiségekben rusztikus kőpadló. A fürdőben türkiz csempe, a kádon dézsa-jellegű faborítás, a konyhában zöld csempe és country stílusú fenyőbútor. Kívül lefestetem, kőlábazatot kap, és a terasz is megújul majd.

Öt év múlva majdnem az összes gyerekem nagykorú lesz. Ekkorra már lesz végre egy saját hálószobám a tetőtérben. Egy igazi budoár, bordós-lilás színben, hatalmas-kényelmes ággyal, nőies fabútorokkal. A másik szobát ekkorra átalakítom unoka-szobának, hiszen öt év múlva akár már nagymama is lehetek (a legnagyobb akkor lesz 26, én pont ennyi idősen szültem őt).

A gyerekeim nagyon önállóak, céltudatosak, tehát szerintem ekkorra el fogják hagyni a mama-hotelt. 2026-ban teljesen egyedül fogok itt élni. Ehhez szép lassan úgyis hozzászokom, mivel fokozatosan kollégiumba kerülnek, illetve elköltöznek itthonról a gyerekek. Fura lesz a totális egyedüllét, de a csend és nyugalom nagyon is jó, erre vágyom már.

A gyerekek megtalálják a párjaikat (ez már most folyamatban), és azt a hivatást, ami boldoggá teszi őket és elegendő pénzt is kereshetnek vele (ez is ígéretes eddig). Reménykedem, hogy esetleges városi kitérők után mind vidéken fognak élni a családjukkal. Bízom benne, hogy olyan értékrendet adtam át nekik (természet, egészség, mozgás, művészet), amit aztán ők is tovább visznek.

A kert addigra igazi Paradicsom lesz. Fából és kőből épül a kapu meg a kerítés, lesznek kőutak. A sufnit felújítom, rönkhatású faburkolatot fog kapni, és addigra meglesz a fatároló is. Rendbe hozatom a beomlott kutat, onnan lesz a vizem, és az esővizet is gyűjtöm majd. A fák ontják a gyümölcsöt. Ültetek még sok cserjét, ami szépen virágzik és finomat terem. A kertem addigra tele lesz virággal, mert az öt év alatt folyamatosan duggatok, ültetek és vetek majd virágokat. A veteményesem még a mostaninál is több és jobb zöldséget ad, hogy szinte önellátó lehessek.

A helyi iskolában tanítok, és mivel szeretek ott dolgozni, szeretem a gyerekeket meg a kollégákat, miért is változtatnék rajta? A körülményeken persze igen. Addigra teljesen megújul a suli, még szebb és sokkal jobban felszerelt lesz. A központosításnak vége szakad, csökkentik az óraszámokat, még inkább az adminisztrációs terheinket. A kollégáimmal sok jó közös programban veszünk részt, ápoljuk a barátságot. Olyan pályázatokat nyer az iskola, melyek segítségével külföldre utazhatunk a diákokkal nyelvet tanulni.

Nagyon szeretek írni, addigra ki is adják a könyvemet, ha telhetetlen akarok lenni, akkor kettőt is. A tanítás mellett lesz időm, energiám és kedvem körök és programok szervezésére, előadások tartására. Sok jó koncertre, táncra, fesztiválra, túrára megyek el. Sokat utazok, járom az országot, és lesz lehetőségem külföldi utakra is. Kevésbé vágyom tengerparti has-süttetésre, sokkal inkább új kultúrák felfedezésére. Van a bakancslistámon pár hely, öt év múlva talán egyet-kettőt ki is pipálhatok.

Öt év múlva is fitt, karcsú és ápolt szeretnék maradni. A mozgás a mindennapjaim része marad. Talán több időm-pénzem jut bőrápolásra, még jobban oda tudok majd figyelni magamra.

A végére hagytam azt az egy részét az életemnek, ami mindig is döcögősen ment, most pedig gyakorlatilag semennyire sem, és ez a párkapcsolat. Ez addigra gyökeresen megváltozik, mivel nemsokára megtalálom a párom. Hiszem, érzem, tudom! Annyit változtam és változok az utóbbi időben, hogy ez a folyamat természetesen hoz magával egy új, más párkapcsolatot. Nem akarok többé férjhez menni, elválni pláne (háromszor köszönöm elég volt), és több gyermeket sem szeretnék (bőven elég az öt). Úgy érzem, együtt élni sem kívánok senkivel, inkább ilyen „járást” szeretnék. A párom a közelemben él, hol ő jön hozzám, hol én megyek hozzá, hol meg együtt megyünk valahová. Közösen töltjük el a szabadidőnket, mindenféle programokra megyünk, de megmarad a szabadságunk, függetlenségünk, önálló életünk is. Sokat beszélgetünk, sokat nevetünk, sokat szerelmeskedünk! Nagyon szeretnék szerelmes lenni!