Zenei Fesztivál - Budai hegyek

Megtartottuk az iskolában a Zenei Fesztivált! Az udvaron felállították a nagyszínpadot (plusz volt egy technikusi sátor is), itt történtek a nagyobb szabású előadások. A nyitó számot a tanárok zenekara játszotta. A tagok: dobos, gitáros (sajnos lebetegedett a basszusgitáros), kettő billentyűs (egy szintetizátor és egy zongora), az egyikük közben énekelt is. A Journey együttes „Separate ways” című számát adtuk elő.

Én sem a zenekart, sem a dalt nem ismertem, két hetem volt megtanulni a dallamot és a szöveget. Ugyanis én lettem a másik énekes. Először picit izgultam, de mikor megszólaltak az első akkordok, akkor már ment minden magától, méghozzá szerintem egész jól. Utána sokan odajöttek hozzám, diákok, kollégák, és gratuláltak, megdicsértek, tök jól esett!

Ezután három etapban következtek az osztályok produkciói. Az alsósok magyarul, a felsősök angolul énekeltek; az 1. és 2. osztályban még tanári zenekar kísérte őket, de 3. osztálytól felfelé minden osztályban a saját zenészeik. Leesett az állam, mennyire tehetségesek és lelkesek voltak a gyerekek!

Külön hallhattuk az iskola zenekarát, valamint diákok önálló produkcióját is: egy saját metál számot.

Közben különböző workshopokat tartottunk a termekben. Volt ott hangszerkészítés, rappelés, vers megzenésítése, dobolás, filmzene, zenére festés… 

Én az aulában az egyik kolléganőm húgával népdalokat énekeltem, népi játékokat játszottam, népitáncoltam. A végén a kisszínpadon az egyik kislánnyal előadtuk az Ördög útjá”-t, aztán a moldvai táncba mások is beszálltak.

A Zsibongó keretében különböző termekben foglalkozások zajlottak, pl. Silent Disco, szinkronizálás, társasjátékok, zenei kvíz, ritmusok, zajok, hangok tere… Én itt igazából lóti-futi feladatot kaptam, de aztán valahogy (vajon miért?) leragadtam az aulában, ahol karaoke-parti zajlott. Segítettem is a gyerekeknek, de közben sokat énekeltem is velük együtt.

A már említett kolléganőm erdélyi, pontosabban gyergyói. Ha Gyergyó, akkor mindenkinek Bagossyék juthatnak eszébe, pedig van még egy ismert zenekar, akik onnan származnak: a 4S Street. Kolléganőm személyesen ismeri, így elhívta őket a fesztiválra. Először a színpad szélén ültek, a gyerekek kérdezhettek tőlük mindenfélét. A srácok nagyon kedvesek, közvetlenek, emberiek voltak. 

Ezután került sor a második fellépésemre. Leghíresebb daluk a „Mesélek a bornak”. Ezt először a tanári zenekar adta elő és én énekeltem, a refrént a gyerekek is megtanulták és velem együtt énekelték. Aztán a 4S Street lépett a színpadra, és ők is előadták ugyanezt a dalt. Utána dedikálások, fotózások következtek, itt készült ez a kép is Alinnal, az énekessel.

Ezután bent a kisszínpadon kisebb fellépések következtek: gyerekek fuvoláztak, cimbalmoztak, hegedültek. Az utolsó program a „hangszersimogató” volt, ahol meg lehetett nézni, sőt, ki is próbálni a különböző hangszereket. Minden terembe más típusú hangszerek kerültek, én a fúvósokat kaptam, mivel csak furulyázni tudok. Mondjuk az spec pont nem volt ott, annál több ausztrál didgeridoo, az egyiket én vittem be, még a fiamé volt anno. A gyerekek próbálták megfújni, inkább kisebb mint nagyobb sikerrel, de néhányan egész ügyesek voltak.

Nagyon elfáradtam ezen a mozgalmas napon, de egyben szuperül fel is töltött lelkileg. Hasonló módon jelentett testileg elfáradást, lelkileg feltöltődést a kirándulás a párommal a Budai-hegyekben.

Hévvel és kettő villamossal jutottunk el Városmajorig. 

Innen Fogaskerekűvel utaztunk fel a Széchenyi hegyre.

Volt még sok időnk az első vonat indulásáig, ezért a közeli játszótéren fogyasztottuk el a reggelinket. 

Itt visszamentem gyerekbe és hintáztam egy jót.

A vasútállomáson, mint mindig, nagy élményt jelentett, hogy gyerekek indították a vonatot, kezelték a váltókat, lyukasztották a jegyeket. 

Rékából itt is előjött a felhőtlenül boldog, őszintén lelkesedő énje.

Az út az erdőn át vezetett, olyan állomásokkal, mint Normafa, Csillebérc vagy Virágvölgy. 

A vonat nagyon lassan haladt, de így legalább volt lehetőségünk minden irányban nézelődni.

Jánoshegy megállónál szálltunk le, innen rövid túra következett az erdőben.

Először falépcsőkön kellett felfelé másznunk.

Megálltunk fényképezni a nagy gyökerű fáknál.

Lépcsőn lementünk a Béka tóhoz.

A hegy tetejére felérve egy kilátó-részhez tértünk ki, ahonnan ugyan a sok zöld fa miatt annyira sokat nem láttunk, de azért több volt a semminél.

Az Erzsébet kilátót ugyanis sajnos bizonytalan időre lezárták. 

Azért persze felsétáltunk ide a lankás úton, és körbejártuk. 

Itt fogyasztottuk el a második adag ennivalónkat, és míg a padon ültünk, elsétált előttünk Sulyok Tamás (reméljük, hamarosan EX) köztársasági elnök! Innen lépcsőn jutottunk vissza a kiindulási ponthoz.

A Libegőn lefelé utazva megcsodáltuk a szép kilátást, a város látványát. Itt kevés fotó készült; inkább élveztük a panorámát, a csendet, a nyugalmat és egymás közelségét.

Zugligetből aztán busszal jutottunk el a Rózsadombon át a Margit-hídig. Nagyon örültem, hogy most hosszabb időt tudtunk egymással tölteni.

És most jöjjön a sport! Amiben persze voltak itthoni edzések is. 

A közepes futásomat a Margitszigeten ejtettem meg, 9,2 km lett. 

Egész lazán teljesítettem ezt a távot, közben élveztem az esős, borús napok után a napsütést és a fátyolfelhőket.

A Sportparkban kereken 5 km-es intervall futást csináltam. 

Annyira jól ment most, hogy alig fáradtam el a végére. (Ebből látszik, hogy tudnék sokkal gyorsabban is futni - ha nagyon akarnék…)

A hosszú futáson két és fél szigetkör lett, meg a Margit-híd oda, Árpád-híd vissza. Elég nehezen ment, mert előtte éjszaka buliztam és keveset aludtam, nem kipihent állapotban indultam neki. 

Ráadásul akármennyire is reggel mentem, már nagyon meleg volt, és engem eléggé megvisel a hőségben izzadás. De azért büszke vagyok magamra, hogy kitartottam, és végig csináltam.

Az órám szerint 15,91 km lett, de az én számításaim szerint csak 14,88. 

Már múltkor is gyanús volt a 16 km, most meg már direkt figyeltem, és szerintem többet mér az óra, mint a tényleges táv. 

Ennek megpróbálok utána járni, addig is becsületesen 10%-ot levonok az adatokból. A heti futásom tehát összesen 30,1 km lett, de vegyük csak kb. 27-nek, az is nagyon szuper.

Egyik nap megint kerékpárral mentem dolgozni a Duna mentén. 

Egyenletes tempóban, megszakítások nélkül tekertem el Békásmegyerre. 

Visszafelé már nem kellett annyira sietnem, jobban ráértem, lassabban bicikliztem. 

Meg-megálltam itt-ott, a Felliniél és más helyeken lementem közvetlenül a folyópartra. 

Leültem a fa-deszkákból illetve csíkos anyagból készült székekre kicsit pihenni.

Élveztem a Duna, a hullámok, a vízben játszadozó kutyák látványát. 

Annyira meleg volt, hogy szabályosan égettek a napsugarak.

Már nagyon vágytam a Dagályba, a múltheti elmaradás után. Mivel legutoljára lezárták a 25-ös medencét, most úgy döntöttem, hosszú kihagyás után itt fogok úszni. 

Az okosórám teljesen megbuggyant, úgy értelmezte, hogy 50-es medencében vagyok, ezért duplán számolta a távot. Mivel nagyon kerek lett a végeredmény, nem volt bonyolult elosztanom kettővel: 2000 métert tettem meg összesen.

A múltkoriból tanulva újra direkt éhgyomorra mozogtam, és tényleg bevált, mint mindig. Nagyon jól belendültem már az elején, és végig könnyed mozdulatokkal úsztam. Mivel kivételesen hétköznap mentem, ezért szerencsére sokkal kevesebben voltak, mint hétvégén szoktak. A medencében szinte végig kizárólag az enyém volt az egyik sáv.

A wellnessben is alig lézengett ember, volt, hogy tök egyedül szaunáztam. Egyszer egy eukaliptuszos felöntésben lehetett részem. A sóbarlang és a gőzkabin segített a légutaim kitisztításában.

Beszélgetésbe elegyedtem egy nagyon cuki nénivel, aki aranyosan meglepődött, milyen meleg van az infra-szaunában. Aztán a jakuzziban is tovább beszélgettünk, miközben a vízsugarak masszírozták a testünket. 91 éves volt, és nagyon értelmes, örült a TISZA győzelmének, és bízott a fiatalok jobb jövőjében.

Ha már TISZA önkéntes munkámért kaptam ajándékba egy karkötőt…

Valamint egy menő LEGO-t, mert mint tudjuk: „Lépésről lépésre, tégláról téglára…”

A héten ettem brokkoli- és borsólevest, krumpli- és borsófőzeléket, a párommal egy isteni vörösbabos-kukoricás-gombás pizzát tejszínes alappal, a suliban pedig finom mákos nudlit. Megint sütöttem almás-mazsolás-túrós sütit, a lányom pedig pudingos süteményt készített.

Kiraktam a virágokat az erkélyre, láthatóan nagyon jól érzik magukat odakinn. Ebben a szép időben ki lehet ülni az új székekre, és itt étkezni. 

Annyira odasüt a nap délután, hogy napozni is lehet. Ráadásul vettem ide is műfüvet (csakúgy, mint tavaly anyukámhoz), így az ember el is heveredhet rajta.

Annyi időt töltök a szabadban, a levegőn, a napon, hogy már most nagyon jól le vagyok barnulva. Mi lesz még itt nyáron? Jövő héten amúgy is itt a május, és ezzel a tavasz vége, az időjóslás szerint pedig jön a 30 fok. A hosszú pünkösdi hétvége sem a tétlenkedésről szól. Erről külön blog-bejegyzésben számolok majd be.

2026. május