Hű, de furcsa! Egy
hónapja írtam utoljára. Mindez azt jelentené, hogy nem történik velem soha
semmi? Dehogynem, csak valahogy az elmúlt hónap amolyan rutinszerű volt. Nem
történt jelentős esemény, nem igazán mentünk sehová, délelőtt tanítás, délután
házimunka, este tanulás – ez volt a szokásos menetrend. Unalmasan hangzik,
igaz?
Aztán a fotókat átnézve,
a napokat-heteket jobban átgondolva persze rájöttem, hogy voltak itt
történések, még ha nem is világot megrengető jelentőségűek.
Például megint átruccantunk
Diósjenőre, ahol a jól bevált jenei menetrendet követtük: hasunk megtöltése
pizzával a Mona Lizá-ban, majd az ebéd lesétálása a jenei tónál.
Ezúttal a
kislányok tartottak velünk, akik lábat áztattak a tóban, süttették a hasukat a
stégen, és persze élvezték a jégkrém-desszertet a Kukac-büfében.
Azért a napjaink nagyobb
része már inkább idebent zajlik. Számomra a szabadidő nagy része főként
tanulással.
Elkezdtem oroszul
tanulni! Hurrá!!! A próba-óra oly sikeres volt, hogy elhatároztam: belevágok.
Heti másfél órát tanulok tanárral online, és még kb. ugyanennyit töltök a házi
feladat megírásával és önálló tanulással. Az egyetemista Marci nagyon jó fej, laza,
szuper a kiejtése, és nemcsak új szavakat meg nyelvtani anyagokat, hanem sok
kulturális adalékot is kapok tőle. Természetesen ráébredtem arra, mennyi
mindent nem tudok mg, de sok a sikerélmény is: sorra jönnek elő rég
elfeledettnek tűnő szavak, kifejezések. Siker még, hogy a felfogó-képességem és
a memóriám nem sokat kopott az idők során: az új nyelvtani anyagokat rögtön
megértem, nagyon könnyen megjegyzem, és minimális gyakorlással be is építem.
A lakberendező tanfolyam
jegyzeteit átolvastam, összeszerkesztettem. Ezek alapján belekezdtem egy olyan
dokumentum létrehozásába, amely a ház konkrét felújításának alapját képezi
majd. A lakberendezős csoportba is több kérdést tettem fel konyha-tervezésről,
fürdőszoba-átalakításról, nyílászárókról… Azt gondolhatjátok, minek ekkora
fakszni egy ház miatt, de én azt akarom, hogy ez ne szimplán csak egy ház
legyen, hanem egy harmonikus, egyszerre praktikus és esztétikus otthon.
Megtörtént a naaagy őszi
nagytakarítás-nagymosás is, mindent lepucováltam, kitisztítottam, átpakolásztam.
Aztán megszállt az ihlet, és át is rendeztük kissé a házat. Ez először azzal
kezdődött, hogy vettem egy új (azaz Marketplace-ről egy használt) könyvespolcot,
erre tettem a gyerek- és ifjúsági könyveket.
Ez került a fogas
helyére, az „előszoba” pedig átköltözött a lépcső alatti térbe. A későbbi terv
az, hogy megszüntetjük a bejárati ajtót, hiszen már most is többnyire a terasz
felől közlekedünk. Ezért adta magát, hogy itt belépve az alacsony lépcső-rész
alá kerültek az épp használt cipők, a forduló-pihenő alatt van a többi cipő
beépített szekrényben, a magas lépcső-rész alá pedig a fogas.
Később helyet cserélt a
régi könyvespolc és a komód. (A képen ég a korábbi állapot látható.) Így egyrészt sokkal tágasabb a tér, másrészt
könnyebb elképzelni, milyen lesz, ha majd ott fal helyett ablak lesz (és általa
több déli fény jut a házikóba).
A kinti terasz-növények
beköltöztek a házba. Beköszöntött a bogyós termések korszaka - Almáskertben
sétálva mindig szedünk néhány narancssárga, piros vagy fekete bogyójú ágat,
mostanság ilyenekkel díszítjük az étkezőasztalt.
A japánbirs, aminek azok
a gyönyörű ciklámen színű virágai voltak tavasszal, beérett. Nálunk viszont senki
sem szereti a birsalmát, ezért áthívtam egy barátnőmet, aki lecsupaszította a
bokrot, cserébe pedig hozott körtét és csipkebogyó-lekvárt.
Felszedtük az utolsó
terményeket is, és felszámoltuk a veteményest. Ezen a héten rákerül a komposzt
és a trágya – majd következik a szántás. Jóval nagyobb zöldséges-kertünk lesz,
és remélhetőleg sokkal jobb talajunk.
A sok eső pozitív
következménye, hogy tele lett a kertünk gombával.
A déli kerítésre felfutva
csodaszép színekben pompázik a vadszőlő.
A suliban – idén osztály-kereteken
belül – tökfaragást tartottunk. A lelkes gyerekek félelmetes illetve vicces
tökfejeket készítettek; ezeket bárki láthatja, aki elsétál az iskola kerítése
mellett, mert egy ideig ők állnak őrt a kapunál.
Most pedig beköszöntött a
várva-várt őszi szünet! Nyolc hét tanítás után ez mindenkinek járt. Mi rögtön
azzal kezdtük, hogy elutaztunk az Alföldre, a kedvesem édesanyjához és
testvéréhez. Őszintén megmondom, itt sem történt semmi különös.
Beszélgettünk a
családdal, vagy kiültünk az erkélyre olvasgatni, élvezni a napsütést. Megnéztünk
néhány filmet, és sokat aludtunk. Sétáltunk a faluban, kimentünk a temetőbe a
párom elhunyt rokonainak sírjához, és megkóstoltuk a most nyílt cukrászda
sütijeit. Ott átlagban 5-10 fokkal melegebb van, mint nálunk Nógrádon, többet
csivitelnek a madarak, több a lomb a fákon.
Ma viszont hazatértünk,
és itthon persze mi fogadott minket: kopárabb fák, vastag avar, ködös-nyirkos
idő és sár. Ez a nemszeretem ősz, amikor nincs máshoz kedvem, csak ahhoz, hogy
bekuckózzak, és… például írjak egy új blog-bejegyzést!
2020. október
