Azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy
„Feltámadás”, aztán mikor visszapörgettem a blogot, láttam, hogy a tavalyi
húsvéti is pont ugyanezt a címet kapta. Pedig most ez a szó nagyon is kifejezi
azt, ami történt velem.
Ugyanis ez a hét borzalmas volt. Főleg az eleje
meg a közepe. Aztán a vége felé megtörtént egyfajta újjászületés.
A hét elejére rettentően lebetegedtem. Már múlt
hétvége se volt az igazi, bujkált bennem valami, amire a tour az esőben,
szélben hidegben csak rátett egy lapáttal. A főbb tünetek: torokfájás, köhögés
(rohamokban), később láz, orrfújás és általános gyengeség.
Hétfőn és kedden még bementem a suliba, ahol
szerencsére csak dolgozatokat írattam, szóval nem voltak annyira megterhelőek
az órák. Így túléltem, de a második napon már alig bírtam hazavánszorogni. Pedig
a diákjaim többsége elég cuki és megértő volt a gyengélkedő tanárnőjével
szemben.
Néhány magánórámat lemondtam vagy átraktam, de azért
alapvetően megtartottam őket, mert hát ugyebár money, money, money… Mindeközben
elérkezett az április, és egyáltalán nem áprilisi tréfa, hogy talán pont szerdára
kerültem a betegségben a mélypontra.
Délelőtt még elsétáltam a pékségbe, közben megcsodálva
a helyi szorgos lakók által kialakított kiskerteket. Az egyik kialakítójával
pont találkoztam is, és megköszöntem neki, hogy felvidít engem és a többi erre
járót. Óbudán is kinyíltak a szépséges tavaszi virágok, nárcisz, jácint, és
sokszínű tulipán.
Aztán leültem a Fő térre, süttettem magamat a nappal,
mivel nagyon örültem, hogy a borús és esős napok után végre újra kiderült az
ég. Kellemes volt a hőfok is, nem kellett dzseki, csak egy pulcsi. Úgy éreztem,
feltölt ez az egész. De nem.
Délutánra teljesen kidőltem. Annyira fáztam, hogy
teljesen feltekertem a hálószobában a fűtést (pedig télen is alig fűtöttem), tetőtől
talpig beöltözve, kötött pulcsiban bújtam ágyba, rajtam paplan, azon takaró és
még így is vacogtam.
Hirtelen rohamokban jött rám a köhögés, éjjel volt,
hogy két órán át folyamatosan fuldokoltam tőle. Szétrázta a testem, izomlázam lett
a hasamban, és totál legyengítette az energiától amúgy sem kicsattanó
szervezetemet.
Reggelente arra ébredtem, hogy csurom víz vagyok,
annyira szétizzadtam magamat. De legalább szép fokozatosan távoztak belőlem a
méreganyagok. Meg nem tudom számolni, mennyi zsebkendőt használtam el ebben a
pár napban. Az orrom olyan piros, mint Rudolfnak, a rénszarvasnak.
A csütörtök volt a totális mélység, egész nap ki se
mozdultam a lakásból, még a fürdőig, konyháig is nehéz volt elküzdenem magam.
Az egész napot néha ülő, de többnyire fekvő helyzetben töltöttem, főként
pihenéssel, leginkább alvással.
Mivel a szememnek nem esett jól a megerőltetés, ezért
a laptop se volt sokáig nyitva, a telefont se nyomkodtam. Ezért volt időm
mindenféléken gondolkodni, valamint jöttek furábbnál furább álmok is. Friss
levegőre szükségem volt, ezért éjjel-nappal nyitva volt az ablak.
Pénteken aztán ténylegesen kimerészkedtem egy picit a
levegőre, tettem egy kis kört a közelben, valamint napoztam a Fő tér színesre
festett padjainak egyikén. Irigykedve néztem az előttem elhaladó futókat meg
kerékpározókat, hiszen abban az állapotban nemhogy sportolni képtelen lettem
volna, hanem még a séta is nehezemre esett.
Nyilván magamnak kellett ezzel az egésszel
megküzdenem, de szerencsére nem teljesen voltam egyedül. Anyukám hozott
gyógyszert és levest, küldött gyümölcsöt és főzeléket, a lányaim teát és kaját
főztek, valamint megejtették a bevásárlást és a mosást-teregetést.
Egyikük még
egy nyunyókát is varrt nekem, aki velem aludt és gyógyított. Az is jól esett,
amikor barátokkal, volt diákokkal kommunikáltam; a velük való chat mindig
felüdít.
Meglepetésemre az amúgy kábé egész héten reggeltől
estig dolgozó párom is beállított. Jól esett a multivitamin és a narancslé,
valamint a különböző ízű (hársfa, gyömbér, csipkebogyó) gyógycukorkák. De még
ezeknél is jobban esett a simogatása és az összebújás, meg a tudat, hogy van
nekem. Amúgy meg telefonon és chatben igyekezett a lelket tartani bennem.
Még év elején elhatároztam, hogy ebben a húsvét előtti
időszakban majd böjtölni fogok, amiről aztán az agyam szépen el is feledkezett.
A testem úgy látszik, hogy nem, mert ezzel a betegséggel sikerült ezt is
nagyjából kipipálni. Az egyik tünet ugyanis az volt, hogy nem kívántam enni.
Éreztem, hogy korog a gyomrom, hogy gyenge a testem, mégis alig bírtam pár
falatot lenyelni.
Egyik napon se reggeliztem, legfeljebb egy-egy
mandarint. Tejterméket szinte semmit sem ettem, péksütit is nagyon keveset.
Leginkább a jó zöldséges levesek estek jól és a főtt krumpli, meg a főzelékek,
amiből a héten jutott sárgaborsó és zöldbab is.
Érdekes, hogy az édességet sem
kívántam, de az egyik lányom muffinjának nem tudtam ellenállni. Az életbe
leginkább talán a nagypénteki juhtúróval töltött gomba és a máglyarakás hozott
vissza, de jól esett a rakott karfiol is.
Mindeközben egész szépen kitavaszodott, virágoznak
mind a környékbeli gyümölcsfák, például a házunk előtt és a szemközti iskola
udvarában is. Itt a magasabb fák elkezdtek levelesedni, nemsokára be is
lombosodnak majd. Kis idő, és nem a Duna Arénát meg az Árpád-hidat látom majd
az ablakból, hanem sok szép zöld fát.
Virágzó fákat bőven láttunk a Budai Várban, mert
anyukámmal oda mentünk fel szombaton. Összességében egyfajta idegenvezetést
tartottam, mert Anyu már rég járt fent, és azóta sok minden megváltozott.
Ekkorra már nagyon elegem lett a lakásba zártságból és
a fekvésből. Azt mondtam, vágjunk bele, legfeljebb ha elfáradok, pihenek. Erre
félidőben szükség is volt: leültük egy padra napozni, enni, és erőt gyűjteni a
továbbiakhoz.
Először a Bécsi kapun áthaladva a Levéltárhoz
jutottunk, amit Anyu az 56-os forradalomkor látott lángolni.
Az Evangélikus templom közelében szép kertet
alakítottak ki, rengeteg színes tulipánnal.
Innen a Kapisztrán térre, a Mária Magdolna templom romjaihoz
és a tornyához mentünk, ahol megnéztük a királyi palástot is.
A lehető legjobb volt az időzítés: a Tóth Árpád
sétányon virágzott a sok szép rózsaszín és fehér gyümölcsfa, de láttunk
tulipánfát is.
A sétányon mindenféle harci szobrokon kívül a volt
Hadtörténeti Múzeum, most Hadügyminisztérium előtt ott voltak az ágyúk, ahol
kisgyerekként öcsémmel szerettünk játszadozni.
Direkt úgy időzítettem, hogy délre a Sándor Palotához
érjünk. Anyu még sosem látta az őrségváltást, amit sikerült elcsípnünk.
Ráadásul a lehető legjobb helyre állítottam őt, így az első sorból tudta
végignézni a dobszóra masírozó, puskáikkal mutatványozó díszőrséget.
A tömegből pont időben kislisszolva a Siklóhoz
mentünk. Ezután különböző kilátópontokról csodáltuk meg a panorámát.
A lehető
legideálisabb időnk volt, napsütés, minimális bárányfelhő, némi széllel.
Elénk
tárult a Duna, a történelmi hidak, a Margit-sziget, a Gellért-hegy látványa, valamint
a pesti oldal nevezetességei.
Megnéztük a Palotanegyed nemrégiben újjáépített épületeit,
például a frissen elkészült József főhercegi palotát, amiről nemrégiben került
le a lepel. Az Oroszlános udvarban is jártunk.
Sétánk a Tárnok utcán át a Mátyás templom Halászbástya
felé folytatódott.
Táncsics börtöne sem maradhatott ki, aztán egy „titkos”
sikátoron át kijutottunk a Vár szerintem egyik legkevésbé ismert részéhez, ahol
anno a zsinagóga állt.
Itt ért véget a séta, ami a végére nagyon lefárasztott
testileg, ellenben feltöltött lelkileg, mind a látnivalók, mind az anyukámmal
töltött minőségi idő okán.
Mindezek közben négy lányom Bécsben járt, ahová egy
napra ruccantak ki vonattal. Látták a Schönbrunnt, a Stephansdomot, a
Hofburgot, a Hunderswasser házakat, de persze a legnagyobb élményt a Prater
jelentette. Ma pedig a Bakony felé veszik útjukat.
A Húsvét idén részemről teljesen elmarad, és nemcsak a
betegségem miatt. Képtelen vagyok bármilyen szinten rezonálni ezzel az
ünneppel. A vallási aspektusával eddig sem tudtam, de már se tojásfestéshez, se
kincskereséshez, még kalácssütéshez sincs kedvem. A Nyuszi, a Mikulás és a Fogtündér
25 éves folyamatos szolgálat után ezennel ideiglenesen nyugdíjaztatja magát, és
majd csak az unokák részére lesz elérhető a jövőben.
Inkább megnéztem a "Tavaszi szél" című filmet, ami még inkább megerősített a döntésemben. Azért vannak némi nyuszis terveim, például sok friss
zöldség elfogyasztása. Répa, retek, saláta, a testem ezekre vágyik. Aztán ha
minden jól jön össze, talán még bőséges locsolásban is lesz részem.
2026. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése