Azért is olyan fura most ez az időszak, mert amilyen szép volt az időjárás márciusban, most annyira vacak. Sokszor még fagyosak az éjjelek és hűvösek a nappalok, leszakad az ég vagy szemerkél az eső, jönnek-mennek a felhők, ritkán süt ki a nap, a szél meg sokszor tombol. Igazán jó idő az alatt volt, míg Erdélyben utazgattunk. Mire hazaértem, és ráértem volna a kertet csinálni, addigra bejött ez a béna idő.
Azért egyik nap átmentünk Kincsővel a jenei gazdaboltba, ahol beszereztünk néhány virágpalántát. Lilák, kékek a virágok, van köztük bordó kövirózsa és kecskerágó is, sőt, még eperpalántát is vettem.
Ami még nagyon várat magára, az a látogatás a váci piacon. Az biztos, hogy muskátlit kell ott vennem, mert a bent áttelelt virágjaimat túl korán tettem ki a szabadba, és sajnos elfagytak.
Tegnap jött a hír, hogy megint lehet nálunk zöldségpalántákat rendelni. Ez úgy megy, hogy előre leadjuk online a rendeléseket, egy helyi hölgy elhozatja ide Nógrádra a zöldségeket, én meg, ha majd megérkezett, szépen fogom a kosaramat, és elsétálok értük. Most már biztos, hogy idén is lesz paradicsom, paprika, padlizsán, cukkini, zeller és karalábé.
2022-ben későre esett a húsvét, addigra elvirágzott a ringló, és már szépen zöldellnek a fák. A híres berkenyei vérszilva-sor se rózsaszínű már, hanem bordós.
Szerintem ez az a hét, amikor a kertünk a legszebb: virághabosak a cseresznyefák, rózsaszínű a japánbirs.
Ugyebár nálunk mindig minden jóval később nyílik és érik, mint mondjuk az Alföldön. Ezért van az, hogy a nárciszok még vígan sárgállanak.
Még csak most kezdtek megjelenni az első tulipánvirágok. Lett halványsárga és rózsaszínes-lilás is.
A gyep jelenleg egy vadvirágos rétre hasonlít. Lila a gyöngyike és az ibolya, sárga a pitypang, fehér és rózsaszínű a százszorszép. Tudom, mások már megejtették az idei első fűnyírást, de nekem valahogy nem akarózik.
Nem lustaságból, eltologatom én a fűnyírót, a lányok kifejezetten szeretik, inkább azért mert szeretem nézni ezt a színpompát. Ráadásul tudom, hogy a rovarok, különösen a méhek mennyire örülnek a nektárnak.
Azért is szeretem a tavaszt, mert hiába néha tombol az idő odakint, bentre mindig jutnak szép virágok, amikre öröm ránézni. A nagy vázában cserje- vagy gyümölcsfa-ágak vannak (aranyeső, ringló, cseresznye, japánbirs), a kicsiben virágok (nárcisz, jácint, tulipán, gyöngyike).
A zöldségek iszonyatosan lassan bújnak elő a földből. A magas-ágyásokban azért már nagyobbak, mint a szabadföldbe vetettek. Van végre hagyma, retek, spenót, de még mindig nagyon pici, a saláták pedig extra-minik. A nagy veteményes egyelőre értékelhetetlen. Ahogy elnézem, idén is csak májustól ehetünk napi rendszerességgel saját zöldséget.
Egyelőre még mindig nem szedtem medvehagymát (Erdély kivételével), ezt ezen a héten mindenképp meg kell ejteni, nehogy elvirágozzon. A terv idén is a diósjenei kastélykert, amit ilyenkor medvehagyma-szőnyeg borít.
Ha vacakabb az idő kint, akkor az ember bent melegre vágyik, ezt nálunk a cserépkályha biztosítja. Némi szünet után megint begyújtunk, de csak két-háromnaponta, akkor, amikor már tényleg hűs van. Azért még így is megmaradt egy köbméter fa, tehát az idei tél egyenlege ismét mindösszesen három köbméter elhasznált tűzifa.
A meleget belülről úgy érezhetjük, ha sok jó finom ennivalót készítünk és eszünk. Kincső tegnap például feketeribizlis süteményt sütött piskóta-jellegű tésztával, én ma szedres-diós-zabpelyhes kevertet. Szép lassan ürítjük ki a fagyasztót, használjuk fel a tavaly eltett zöldségeket, gyümölcsöket, hogy ha eljön az ideje, kerülhessen bele idei friss.
A hét tartogatott számunkra egy meglepetés-találkozót. Egy régi kedves ismerős család járt a környékünkön, akikkel már több éve nem találkoztunk. Korábban összejártunk mi szülők is, a gyerekeink is. Szintén nagycsaládosok, szintén otthontanulósok, szintén vidékre kiköltözők.
Spontán módon elénk jöttek a jenei vonatállomásra, fagyiztunk egyet, majd elhoztak haza minket és a cuccainkat is (kerékpárostul), itt pedig jót beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Szeretem az ilyen vidám, meg nem tervezett eseményeket.
A tankönyvrendelésen túl, de a tanterv kidolgozásán innen úgy éreztük kollégáimmal, hogy nem volt elég Erdély meg a húsvéti Locsolóbál. Kellene még egy alkalom, amikor együtt vagyunk. Legyen mondjuk egy… színház!
Nógrádon a közelmúltban harmadjára rendeztek színházi előadást a Művelődési Házban. A Déryné Program egy olyan kezdeményezés, ami a kultúrát a kis településekre viszi el. Jó lehetőség ez olyan falusiaknak, akik nem tudnának elutazni egy nagyobb településre színházba, vagy nem tudnának kifizetni egy színházjegyet.
Tegnapelőtt a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában az „Ördög” című színdarabot nézhettük meg. Jó néhány tanár eljött, na meg persze szülők, tanítványok, és sokan mások.
Az első két előadáson annyira nem tolongott a nép, bezzeg most, hogy mentünk, telt ház volt. Tök jó, hogy egy ekkora kis faluban, mint a miénk, annyi embert érdekel egy színdarab, hogy még sok plusz széket is be kellett helyezni, hogy le tudjanak ülni a nézők.
A szerző, a rendező és a színészek elérték céljukat. Jól szórakoztam, sokat nevettem – de közben el is gondolkoztatott a darab mondanivalója.
Ez a Molnár Ferenc egy zseni volt! Kiválóan ismerte az emberi természetet és a lélek rejtelmeit. Vicces köntösbe tudott bújtatni nagyon is komoly témákat. Van a felszín, a látszat – és vannak érzelmek, vágyak, amelyek a mélyben rejtőznek. Az Ördög mondja ki a titkos gondolatokat, ő az szereplők tudatalattijának kihangosítása.
Ha már szerelem meg párkapcsolat: kettő, a szívemhez nagyon közel álló ember kötött házasságot pont ezen a napon, a legnagyobb titokban. Úgyis tudom, hogy olvassátok: Sok Boldogságot!!!
Virágnak csütörtöktől új munkahelye van: mostantól a Vizafogó parkban a Kacsintó bisztróban dolgozik.
Kende a héten levezette a kötelező 30 órát – két hét múlva vizsgázik. Osztályozóvizsgát tett, hogy május első hetében előrehozott érettségit tehessen angolból illetve földrajzból.
Jövő héten vár ránk a Fenntarthatósági Témahét, ami már pénteken elkezdődött egy faluszintű szemétszedéssel. Mondjuk mire a mi osztályunk sorra került volna, pont leszakadt az ég, így kimaradtunk belőle, de én ugyebár már ez ügyben megtettem a magamét, amikor egy hónapja Lacival megtisztítottuk Almáskertet. Lesz még sporthoz, egészséghez és természethez kapcsolódó akadályverseny, előadás a vízről, valamint egy olimpiai bajnok kajakozó is érkezik hozzánk (de nem Hesz Mihály!).
A másik dolog, ami meghatározza a hetemet, az a 30 éves érettségi találkozó, amit én (is) szervezek. Megyek arcmasszázsra, kozmetikushoz (ötévente ez jár), és persze fodrászhoz is. Reménykedek a csodában, hogy legalább kicsit visszafiatalodhatok, lélekben mindenesetre ez már meg is történt. Fotókat nézegetek, napló-bejegyzéseket olvasgatok, ex-Árpádosokkal beszélgetek - három évtizedet visszarepülök a múltba. Nagyon várom, hogy 29-én találkozzak pár tanárral, néhány baráttal, és sok ex-osztály- meg évfolyam-társsal.
Ezen kívül lesz még családi találkozó nálunk, májusfa-állítás Nógrád-központban, és persze Anyák napja is. Mozgalmas hét áll mögöttem és előttem is, most sem fogunk unatkozni. Mert mint tudjuk: „Vidám élet a falusi élet…” (Kozmix)
2022. április
