2024. március 31., vasárnap

Életjel - Március

Itt a tavasz, és ahogyan egyre hosszabbodnak a nappalok, és egyre többet süt a nap, úgy tér vissza belém az életerő, és lesz egyre jobb a kedvem.

Ebben a hónapban sok időt töltöttem az anyukámmal. Vagy ő jött ide, de legtöbbször én mentem be hozzá. 
Márciusban a mostani kivételével minden hétvégémet Budapesten töltöttem, és nála aludtam. 
Igyekszem őt segíteni, ahogy csak tudom, mert ő is rengeteget segít nekem és a gyerekeknek. 
Amikor én Nógrádon vagy Vácott dolgozom, minden nap felhívom, beszélünk, chattelünk. 

A fővárosban meg valamelyik unoka mindig boldogítja és segíti őt. Virággal például felkirándultak a Normafához, nagyon jól érezték magukat.

Amúgy a napjait mostanság főleg hivatali ügyekkel tölti. Tulajdonképpen most szembesültem azzal, mennyi dolgot kell az embernek elintéznie, miután meghalt egy hozzátartozója.

18-án a köztemetőben eltemettük Ottót. Pontosabban elszórták a hamvait, ahol Básti Lajos előadásában hallgattuk meg Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd című versét.

Kincső felvételizett Abán. Ő előbb lement, a koleszban aludt, én később követtem őt, méghozzá kivételesen Sárbogárd felől. 

A nevéhez híven (sár és bogár) ez egy igazi lepusztult város. Mintha itt évtizedekkel ezelőtt megállt volna az idő. Szinte csupa rossz arcú, befásult embert láttam, pofán csapott az igazi vidéki reménytelenség.

A felvételi persze tök jól sikerült, és már meg se lepődtem, hogy három ismerőssel, Gabival, Fannival és Andival is találkoztam ott, akiknek a gyerekei az én lányom osztálytársai lesznek. 

Gabi vitt vissza kocsival Budapestre, egészen felemelő volt vele a beszélgetés!

Azóta meg is tudtuk, hogy Kincsőt felvették az Atilla Király Gimibe! Ilyen amúgy még sosem volt a gimnázium története során, hogy egy családból mind az öt gyerek hozzájuk járt volna.

Lezajlott a Hesz-es tablófotózás. Ugyan én nem csináltattam magamnak új képet, jó lesz nekem a tavalyi, de azért belátogattam az iskolába. Jó volt találkozni a régi kollégákkal, diákokkal, ki is kérdeztem a nyolcadikosokat a felvételiről.

Budapesten ruhákat, lábbeliket vásároltunk Kincsővel. Együtt vacsoráztunk Kendével (én isteni fenyőmagos-spenótos rizst).
A fiam amúgy nemrég Isztambulba utazott az egyik barátjával és annak családjával. Látta a Boszporuszt, delfineket, mecseteket, bazárokat.

A gimis lányaim osztálykiránduláson jártak, Csillag a Velencei tónál, Tündér a Bakonyban. Abán egy madarász-programon is részt vettek.
Mivel a Sárvíz térségében jóval melegebb van, mint itt nálunk a Börzsönyben, oda hamarabb megérkezett a kikelet. 
Ott láttam idén először virágzó gyümölcsfákat és hagymás virágokat. A hónap végére persze már ide Nógrádra is elérkezett a tavasz.
A kertben már el is virágzott a ringló.
Virágzik a japánbirs.
Pont húsvétra bontottak szirmot a cseresznyefák. 
Az országosan ismert berkenyei vérszilva fasor rózsaszínű virágba borult, voltunk is ott fotózni.


Nyílik a kertben a kankalin...

...a jácint...

...a mahónia, és végre sárgállik az első nárcisz is. A faluban már pompáznak a tulipánok, nálam még várnak egy kicsit áprilisig.
A füvet ibolya és százszorszép...
...a hónap végétől pedig már pitypang és gyöngyike is tarkítja.
Röpködnek a pillangók, idén is, mint mindig, citromlepkét láttam először. Donganak a méhek, és megjelent az első légy is.
A hónap eleje igencsak hűs volt, ezért késett a vetés. 
Ám végül a korai zöldségek (salátafélék, spenót, hagyma) a magas-ágyásokba kerültek, a fűszernövények cserepekbe. 
A nagy veteményes pedig, ahogyan terveztem is, idén marad parlagon.
Nemzeti ünnepünkön hatalmas nagytakarítást és nagymosást rendeztem itthon. 
Két nap alatt kimostam az összes szőnyeget és lakástextilt, valamint alapos tisztaságot és rendet teremtettem mindenütt, a házban és a teraszon is. A mumusom, az ablakmosás meg némi utó-pakolás maradt nagypéntekre.

Mindent egyedül csináltam, a lányoknak csak a saját szobájukat kellett kitakarítaniuk. Szerencsére óriási selejtezést is tartottak, így nemcsak tiszta, de rendezett is lett náluk a tér (ki tudja, meddig 😊). Egy falubéli hölgy két szép mécsestartót ajándékozott nekem.

Nőnapra nemcsak én, de Nagymami és Kincső is kaptunk egy-egy doboz finom csokoládét.

Nógrádon megjelentek a húsvéti dekorációk. Szorgos kezek tojás-, nyuszi- és virágdíszekkel tették még szebbé a falut.

Most több felújítás is zajlik mifelénk, egyik, ellentmondásos fogadtatásban részesülő eleme a szabadtéri edzőpálya egy „rendkívül dekoratív” budival.

Viszont, hurrá-hurrá, az almáskerti utakat némileg kijavították; kővel szórták le, és betömték a nagyobb kátyúkat. Érezhető, hogy közelednek az önkormányzati választások. 😊

Megnyílt a fagylaltos a váci sétálóutcában! El is nyaltam az idei első fagyikat az Adriában.

Az iskolában több beadandót is csináltam. Nagymarosra terveztem egy egynapos túrát, bemutattam az Amfiteátrumot, valamint egy képzeletbeli finn csoportnak készítettem egy némileg rendhagyó programtervet és forgatókönyvet Budapestre, a Dunakanyarra és Balatonra.

Ezen kívül megtanultam előkalkulációt készíteni. Amilyen száraznak tűnik a neve, annyira meglepetésnek tűnt saját magam számára is, hogy élveztem és gyorsan meg is tudtam oldani a számolásos feladatokat.





Néhányan a Belvárosban tettünk sétát a Ferenciek terétől az Astoriáig. Párizsi udvar, Belvárosi plébániatemplom, Március 15. tér, Szabadság-híd, Corvinus Egyetem, Nagycsarnok, Bálna, Kálvin tér, Palotanegyed és Nemzeti Múzeum voltak a fő látnivalóink.





Az egész csoporttal pedig zsinagógát, zsidónegyedet, partinegyedet látogattunk. Vezetővel jártuk végig a legnagyobb, Dohány utcai zsinagógát a temetővel és a zsidó-múzeummal együtt. Aztán megnéztük a Kazinczy utcai ortodox zsinagógát is. Ez után a zsidónegyed ikonikus épületei között sétáltunk. Végül pedig a Szimpla-kertben és a Gozsdu-udvarban zártuk a napot.

Ágotával és Krisztával elmentünk a váci Suti Pubba, ahol szokás szerint egy karaoke-partin vetünk részt. Főleg duetteket énekeltünk, pl. Scorpions: Wind of change, István a király: Szállj fel szabad madár, Első emelet: Csakazértis szerelem vagy Bródy János: Földvár felé félúton.

Ágota és Barbi egyik este feljött hozzám sütizni, teázni, jót beszélgetni.

Egyik kedves csoporttársammal, Andival Majka koncertre mentünk az MVM Dome-ba. 
Engem főleg a 360 fokos kör alakú, mozgó színpad vonzott. 
Tényleg hatalmas show volt fényekkel, táncosokkal, jelmezekkel.
Tetszett, ahogyan szinte mindegyik dalba belecsempészték egy-egy híres 80-as, 90-es évekbeli szám részletét. 
Veres Mónika néhány évvel ezelőtti kiválasztása telitalálatnak bizonyult, őt jelenleg az egyik legjobb hangú magyar énekesnőnek tartom. 
Rengeteget táncoltunk, énekeltünk, a „Supersonic”-ot konkrétan végig ugráltam. 
Nagyon jót buliztunk, hiányzott már ez a fajta tombolás.

Egyértelműen beköszöntött nálam a változókor. Szinte egyetlen, de annál hangsúlyosabb tünete az alvásprobléma. Ha el is tudtam aludni este, az éjszaka közepén mindig felébredtem, és vergődtem órákat. Teljesen rányomta a bélyegét a mindennapjaimra a kialvatlanság. Elkezdtem hát gyógynövényes bogyót szedni, gyógyteát inni, amikor tudtam, napközben szundítani, így a hónap végére nagyjából sikerült elérnem, hogy valamelyest már ki tudom pihenni magamat.
Emiatt az állandósult energiahiány miatt a nagyon erőteljes mozgás, az edzés felturbózása még várat magára. Viszont a napi szintű tornát csinálom, és ha az út- meg időjárás-viszonyok engedik, futok vagy kerékpározok. Tartom az időszakos böjtöt is, azaz csak 8 órán át táplálkozom (kb. 10.00 és 18.00 óra között), hogy a többi 16 órát a szervezetem emésztésre és méregtelenítésre fordíthassa.
Meghallgattam Friderikusz beszélgetését dr. Schwab Richárddal (nektek is nagyon ajánlom!), aki azon kívül, hogy gasztro-enterológus, a húgomnak volt egy ideig a párja, még az esküvőmön is részt vett. Az interjú tovább erősítette bennem az egészéges és tudatos életmód szükségességét. Azt nem mondom, hogy mindent úgy csinálok, ahogyan ő javasolja, de érzem, hogy nagyon jó úton járok.
Az első idei medvehagymát Nagymaminál ettem Budapesten, de ma elmentünk szedni Diósjenőre. Anyukámon kívül Ágota és Kriszta tartott velünk. Szép kis túra volt, 17.000 lépést tettünk meg.
A kastélypark konkrétan TELE van medvehagymával. Szedés közben tömtem magamba. Hoztunk haza egy nagy kosárral. Nyersen a legjobb, de holnap leves készül belőle, és beleteszem majd pogácsába is.
A tegnapi nap, azaz Nagyszombat nagyon jól sikerült. Tripla szülinapot tartottunk plusz a húsvétot ünnepeltük a nagy családdal. Csenge kivételével mindenki el tudott jönni. 
Anyukámmal vettünk egy csomó finomságot, amiket elrejtettünk a kertbe. Mindenki, még a nagyok is nekiálltak keresni a csokitojásokat és nyuszikat. Vicces volt, amint hét „gyerek”, köztük négy nagykorú kosarakkal rohangál a kertben és édesség után kutat.
Jókat játszottunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, activitiztünk, ország-városoztunk. Az ebéd fűszeres krumpli és édesburgonya volt, tortilla, vegyes saláta és szósz.
A szülinapok okán tegnap epres torta volt a finomság, Nagymami sütötte.
A lányok kakaós és lekváros sütit készítettek. 
Én magos-sósat csináltam, az ünnep miatt tojás-, pillangó- és kacsa-formájúakat. 
V
alamint sárga túrót főztem, életemben először és szerintem utoljára – akar a fene egy órán át kevergetni. Holnapra pedig húsvéti kalács készül majd.
Márciusban sok mindennek van nálam/nálunk az évfordulója. 1950, 2003 és 2005 márciusában is volt egy-egy jeles nap. Három csodálatos ember született meg ekkor. Az egyik az édesanyám, a másik az öt gyerekem közül kettő. Most márciusban Anyukám 74 éves, Kende 21, Csillag 19 lett.

2020. márciusában történt egy igencsak emlékezetes költözés. Életem során a 23., talán a legutolsó, mert ennyi vándorlás után már nem tervezek továbbit (bár Erzsi barátnőm erre biztosan azt mondaná: „Soha ne mondd, hogy soha!”). 4 éve lett vége egy hatéves kapcsolatomnak, így el kellett jönnünk abból a házból, amit nagyon szerettem, és amibe a gyerekekkel együtt rengeteg energiát fektettünk.

Nem akartam elmenni Nógrádról, de még Almáskertből sem. Szomorú voltam, de bizakodtam, hogy majd csak lesz valahogy. Lett is! A nagy összeveszés után kereken kettő (!!!) nappal megtaláltam ezt a házat, ahol most is lakunk. Ugyan először még csak albérletként lett az enyém, de nagyon boldog voltam, hogy ide tudtunk jönni a Hóvirág utcába. Egy évre rá pedig meg tudtam vásárolni, így 47 évesen végre lett egy saját házam!

Amúgy meg: egész jól vagyok. Összességében pozitív a szemléletem, ritkán uralkodik el rajtam a negatív hangulat. Kezdem egyre harmonikusabbnak érezni az életemet. Számszerűsítve: az elmúlt egy-két hónap alatt megtízszereződött az életenergiám.

Persze nem száz százalékig tökéletes minden, hiszen minden embernek van még mit magán dolgoznia. Mindenesetre alapvetően optimizmussal és lendülettel indulok neki az áprilisnak. Érzem, hogy jó lesz ez a hónap - már persze ha jónak teremtjük.


2024. március

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése