Kertész leszek - vagyok!

Amikor gyerek voltam, egy óbudai lakótelepen nőttem fel, a szabad levegőt a játszótér jelentette. Volt egy kis erkélyünk, amit sajnos (nagy)anyám pakolóhelynek használt. Kis szekrény, nagy szekrény, és az ikonikus láda, ami ma is itt áll a teraszon. Úgy látszik, már akkor megvolt bennem egyfajta vágyódás a természetbe, mert suli után rendszeresen kiültem erre a ládára, ott tanultam, uzsonnáztam, és néztem a fákat, mert azok azért szerencsére voltak.

A fentiekből (panelház, velünk élő nagymama) következik, hogy sem saját kertünk nem volt, sem vidéken élő nagyszülők, akiknél lehetett volna a földet túrni. Úgy rémlik, hogy több osztálytársamnak volt nyaralója a Dunakanyarban, és én mindig nagyon irigykedtem, mikor mondták, hogy mennek a telekre.

Most emlékeimben kutatok, hogy mikor kertészkedtem életemben először, és tudom, elég siralmasan hangzik, de az évszám: 2009!!! Bizony, Máriahalom volt az első helyszín, ahol kertet alakítottunk ki. Igaz, ott csak egy aprócska, kb. 300 nm-es tér adatott meg nekünk, de már azt is széppé varázsoltuk. Emellett a Biofalu nagy közös terében egy nagyobb, Máriahalom közterületein pedig több kisebb kör-kertet is létrehoztunk.

Aztán leköltöztünk Széplakra, egy ökofaluba, és gondolná az ember, hogy ott mega-kertészkedés zajlott, pedig nem is. Az első ház az erdő szélén állt, nem volt körbekerítve, bejártak a vadak, miattuk nem vetettünk. A második háznál a lovak voltak a térben szabadon engedve, sokszor még a szárítót is felborítva, az ablakon is bekukucskálva, ide nyilván ezért nem került kert, de ott a tulaj anyukájának kertjében kaptunk egy részt, amit használhattunk.

Bécen, ahol a jurtás időszak kezdődött, a kertészkedésbe is intenzíven belevetettük magunkat. Volt ott egy nagy szőlős, közé is ültettünk, mellette is kialakítottunk több veteményest. Balaton-felvidéken megint változott a helyzet: amikor átköltöztünk Lesencére, ott csak Nikiék kertjébe segítettünk be némileg, Henyén pedig nem volt normális kert se a jurtánál, se a présháznál.

Az igazi veteményezés, amikor én terveztem meg, mit hová hogyan vetünk, ültetünk, az már itt Nógrádon következett be. Először a középső telken alakítottunk teraszos veteményeket. Aztán az északi kertet vettük birtokba, eleinte egyedi, sugaras formában, később már sávosan. Majd a következő évben már a déli kertben is megtörtént a dzsungelirtás, tereprendezés, veteményezés. Így már nagy területen termeszthettünk zöldségeket.

Ebben az időszakban tanultam meg sok mindent. Ki kellett tapasztalni, mi érzi jól magát a nyirkosabb, árnyékosabb északi részen (pl. borsó, cukkini), melyik örül a déli napfénynek (paradicsom, fűszernövények). Az igaz, hogy a lelkesedésem nagyobb volt, mint a kitartásom. Tervezgettem, alkalmaztam a növény-társításokat, ültettem védő-virágokat, aktívan kapálgattam, vetegettem. A termések betakarítása és feldolgozása (befőzés, szárítás) is a kedvemre való volt, abban eléggé aktívkodtam.

Amikor megjelentek az első gyomok, visszavonultam, mert a gazolást nagyon nem szeretem. Így a kert sokszor inkább dzsungelhez lett hasonlatos. Sajnos termő gyümölcsfáink nem voltak, és a meredek kert alja egy merő káosz lett a sok bozót meg akác miatt. Ahogy egyre nagyobb területet vettünk birtokba, úgy nőtt a fejünkre: egyre kevésbé láttam át a teendőket, egyre kevésbé éreztem, hogy itt bírni fogjuk a munkát. Nem is igazán bírtuk, a fű nem lett lenyírva, a bozót nem lett kiirtva, a veteményesen kívül nem nyújtott túl szép látványt számomra ez az összevisszaság. (Bár tény, hogy emiatt rengeteg madár és mókus lett a kert lakója.)

Most pedig új kertünk van, ami egyrészt emberléptékű, másrészt rendezett, de érett növényzetű. Jó a tájolása, arányos az elrendezése, minden szempontból a kedvemre való. Én sem egy dzsungelben, sem egy steril gyepen nem érezném magamat jól. Bezzeg itt!

Adott egy kb. 6-700 nm-es terület. Az északi részen fenyő, nyírfa (egyik nagy kedvencem), almafa, mogyoróbokrok, pár tuja, és elvileg szőlő is. (El nem tudom képzelni, hogy egy börzsönyi kert északi oldalán hogy lesz rajta termés, de majd meglátjuk.)

A keleti részen egy nagy mogyoróbokor és egy cseresznyefa áll, köztünk kis levendulás-kertek.

A nyugati rész a kert legnagyobb, egybefüggő füves területe. A kerítés mentén tuják, köztük most előbújó hagymás virágok. Itt két nagy diófa áll, egyiken madáretető.

A déli részen kettő bimbózó cseresznyefa, kettő fehéren virágzó ringló, egy rózsaszínű birsbokor. Van itt még rózsa-, orgona-, sőt: fügebokor is.

Itt alakítjuk ki a veteményest, itt van a komposztáló, és itt áll a kert legocsmányabb, ám elismerten praktikus eleme: a sufni-budi.

Ebből a jó alapból kell még jobbat kihoznom. Abszolút magaménak érzem. Már elkezdtem a metszést, inda-irtást, gereblyézést, gyújtós-gyűjtést, veteményes felásva, de a részletekkel majd később jövök. Hiszen természetesen, ahogyan azt tőlem megszoktátok, ennek a kertnek az alakulását is nyomon követhetitek itt a blogon, mind képes, mind írott formában.

(Ezt a bejegyzést régi és mostani kertes képekkel illusztráltam.)

2020. március

Kert - Start!

Mivel mostanában az időm kevés az íráshoz, viszont mindenképp szeretnék rendszeresen posztokat felrakni ide, ezért ismét a képes beszámolót választottam.
Ezúttal a kertünkről. Hiszen beköszöntött a csodálatos tavasz!
Emlékszem, tavaly március végéig megmaradt nálunk a hó, és olyan fagyott volt a föld, hogy a férjem először április első hétvégéjén tudta belenyomni az ásót a földbe. 

Most viszont már múlt hétvégén el tudtam vetni az első magokat. Tudom, mások ezt már sokkal korábban megtették az ország melegebb tájain, de ez ugyebár itt a Börzsöny, ráadásul az északi kerttel kezdtem a koraiakat, ami jóval árnyékosabb, és később olvadt itt el a hó.

A menetrend a szokásos volt: Zoli felásta, Kende átkapálta. Részemről egy kis lazításra volt már csak szükség. Érezhetően jobb lett a föld a komposzt hatására. A tél folyamán ugyanis nem a komposztálóba hordtuk a szerves hulladékot, hanem közvetlenül a veteményesbe. Az eltérés a tavalyihoz képest most az volt, hogy egyedül vetettem el az első magokat, mert a lányok épp nem voltak itthon. Borsó, többféle saláta, spenót és retek - közéjük körömvirág. 

Újabb lendületet kapott a nógrádi biokertész csapat. Kaptunk a faluban eperpalántákat, ezeket elültettük. Bambuszok várják, hogy a földbe kerüljenek. Lesz majd nemsokára magbörze is. Szeretem, hogy a kertészkedés közösséget is teremt itt a faluban. 

Most kicsit kisebb lendülettel végeztük a fás szárúak tél végi rendezgetését. Száraz ágakat szedtünk össze, metszettünk, rendeztük kissé a cserjéket. 

Újdonság idén, hogy végre van helyem palántázni. Ezekben a kis cserepekben paprika- és paradicsom-magok várják, hogy előbújhassanak.

A jó példa ragadós, Kincső is palántázott, igaz, ő virágokat is ültetett. 

Mivel idén még építőanyagok foglalják el a leendő fűszerkertet, ezért a fűszernövények magját cserépbe vetettem, hogy legalább a konyhában legyen mindig friss fűszer. 

A tavasz végérvényesen beköszöntött vidékünkre is. Ezt a barkák elvirágzása és az aranyesők nyílása jelzi. A mi kertünk is csupa sárga.

Azt imádom a tavaszban, hogy a kinti világnak mindig beköltöztetjük egy részét a benti térbe. Ezúttal aranyeső-ágakat vázába. Szeretik a bazsalikom társaságát. 

A hagymások kertrészében már el is virágzottak a krókuszok, viszont előbújtak a jácintok. A nárciszok és tulipánok eddig csak a levelüket mutatták meg. 

Ezt a rügyet loptam, amikor a budai kirándulásunk alkalmával már láttunk a hegyekben barackvirágot. Azóta a mi kis barackcsemeténk is elkezdett bimbózni. Nagy öröm, hogy a tavaly ültetett facsemeték túlélték a telet, és láthatóan jól érzik magukat nálunk. 

A kertünk egyik túlélője a levendula, aki/ami kibírta, hogy a környékén eddig építőanyagokat tároltunk. 

A támfalon kidugták zöld szárukat a liliomok.

Amíg a mi kertünkből nem tudunk szedni, addig a piacról veszem a zöldségeket. Ki találja meg a képen a kakukktojást?

2019. március

Májusi kertünk

Elhatároztam, hogy havonta legalább egyszer beszámolok nektek kertecskénk állapotáról. 

Kezdjük az északi résszel, ami kb. 100 négyzetméteres, és tele van vetve mindenféle magokkal. Az áprilisi vetés után a földbe kerültek itt a karalábé, a tarka- és zöldbab és végül az uborka magjai is.

A borsónk nagyon szeret itt lenni nálunk, szépen fejlődik, már azon vagyunk, hogy szép lassan fel kellene kötözni. Tavaly hagytuk elterülni, de úgy nehezebb volt szedni a termését. Úgyhogy idén mindenképp felfuttatjuk valamire.

A kislányok kertjében már virágzik is a borsó, Ilus nagyon örült neki, mikor megpillantotta.

A lányok kiskertjének szegélyén a mák szintén zöldell már. Kíváncsi vagyok, lesz-e majd gubója.

A spenót gyönyörű lett! Tavaly hagytam néhányat felmagzani, begyűjtöttem őket, és amik ezekből keltek ki, sokkal szebbek lettek, mint a boltiak. Sőt, nemcsak szépek, de isteni finomak is. Habár az egész családban csak én szeretem, úgyhogy inkább nyersen eszem. De nemsokára csinálok friss spenótfőzeléket is, mert azt imádom.

Többféle salátát vetettünk. A bolti fejes alig-alig bújt elő, a tépőből többféle megjelent. Legnagyobbra a cakkos nőtt, de lesznek különleges bordós-barnás példányok is.

A saját magról vetett fejes-salátánk szép és finom, mostanra a mindennapi reggelink alap része.

Szegény káposztácskákat úgy kellett felkutatnunk. Elég sok gaz és pár aprócska levelecske, ennyi mindössze. Egy viszonylag nagyobb részt hagytam nekik, lelki szemeim előtt vizionálva a hatalmas káposztafejeket, de örülök, ha közülük néhány megéri a felnőttkort.

Nagy öröm, hogy elég sok karfiol és brokkoli zöldje is előbújt, mert ezeket Zoli imádja. Bár a növekedésükre, pláne a virágzásukra még jócskán várnunk kell. Tavaly semmilyen káposztafélét nem vetettünk, úgyhogy most kíváncsian várjuk, mi lesz belőlük.

Előző évben uborkának se maradt hely, most bepótoltuk. Méghozzá rögtön kétfélével: salátába való kígyóuborkánk és kovászolni valónk is lesz. Reméljük legalábbis, mindenesetre a levele már ígéretes.

A bab nagyon hamar megjelent, rendezetten sorakoznak, láthatóan örülnek, hogy nálunk lehetnek. Lesz belőlük tarka és zöldbab is.

2017 kukoricatermése nálunk 1, azaz egy darab volt, az sem érett be. Ehhez képest most már jópár kukorica kinőtt a földből. Bízom benne, hogy a levelei mellett idén már a termését is látni (és enni) fogjuk.

Az idén dzsungeltelenített és felásott déli kert (szintén kb. 100 nm) nagyon szépen alakul. Szinte minden kikelt benne, már szedegetünk innen is, és látványnak sem utolsó. Szeretem reggelente a „gazda szemével hizlalni” a termést, tekintetemmel végigsimogatni a veteményest.

Jó ötlet volt idén idetelepíteni a retket, ami tavaly utált az északi agyagos földben lenni, nem is sokat ehettünk belőle akkor. Bezzeg most sorra szedjük a piros gömböcskéket. Nem túl nagyok, de nagyon finomak.

Az újhagymából folyamatosan szednek a gyerekek, sőt, előfordult, hogy nem a hagymát hozták be a reggelihez, hanem a kaját vitték ki a kertbe, és ott ették meg az ágyásban, hogy mindig csipegethessenek hozzá.

Nagyon jó érzés a saját kertünkből összeszedni az ennivalónkat. Mindenkinek jut valami kedvenc a szendvics mellé. A kenyérhez csak úgy falom a zöldféléket.

A sárgarépa és a petrezselyem (nem túl szabályos sorokban) előbújt, de még picikék.

A veteményes legaljában néhány szál fokhagyma lengedez a szélben.

Az új konyhakert legeslegújabban birtokba vett részének felső fele a tökféléké lett. Vicces módon épp a tök nem kelt ki belőle.

Viszont zöld levelei megjelentek mára cukkininek.

És a patisszonnak, amit a gyerekek csillagtöknek hívnak.

Valamint a padlizsánnak is.

A második részt a palánták kapták meg. Ezeknek egy részét vásároltuk, másik részét kaptuk. Alig várom, hogy jövőre akkora helyem legyen, hogy végre én is tudjak palántázni!

A palánták nagy részét Nógrádról szereztük be. Nagymamival és a kislányokkal együtt mentünk el értük Újtelepre.

Van köztük K3-as és befőző, magasra növő lugas-paradicsom is.

Ezek egy részén meg is jelentek már a sárga virágok.

Valamint Zoli később hozott koktélparadicsomot is Vácról.

Paprikából vettünk édes zöldet.

És kétféle csípőset, cseresznyét meg hosszúkást.

Mivel magról nem kelt ki a zeller, ezért néhány palántát ültettünk belőle.

Fűszernövényeink egy részét ismét Diósjenőről vettük. Tavaly nagy kedvenc lett a bazsalikom. Most is ültetünk belőle, bár utána megrágcsálták őket a csigák, azért remélem, túlélik.

Idén szurokfüvet is vásároltunk, amiről most tudtam meg, hogy ez az oregánó magyar neve. Nagyon szép dúsak már most is!

Nemrég költözött a faluba egy barátném, a kertjében rengeteg az eper. Kiáshattam onnan egy pár palántát, ami a mi földünkbe került.

Alakult egy szuperjó csoport itt Nógrádon, a Biokertész Kalandorok. Megosztjuk egymással tapasztalatainkat virtuális térben és valóságban egyaránt. Egyiküktől citromfüvet, másikuktól mentát kaptunk.

Rovarűző (és persze kertet szépítő) védővirágaink egyelőre még nem virágoznak. De az északi kertben már előbukkant sok sarkantyúka.

A déliben zöldell, de még nem hozza sárga meg narancsszínű virágait a büdöske (bársonyvirág).

A körömvirágot nagyon várom már, mert nemcsak gyönyörködni szeretnék benne, hanem bőrápolót is készítenék belőle.

Érdekes, az északi kert úgy látszik, idén is virágmentes lesz. Ugyanis se a napraforgóból, se a rézvirágból nem nőtt ki egyetlen darab sem!

A hagymások sajnos teljesen elvirágzottak. A levendulásunk most épp építési terület, kíváncsi vagyok, a tízből hány fogja túlélni. Az orgona sem fehér meg lila már.

Burjánzik a vérehulló fecskefű, aminek sárga nedve a szemölcsöket gyógyítja.

A lassan teljesen lebombázott teraszról bemenekítettem a színes virágjaimat a kályhára.

A cseresznyefán sok-sok apró zöld bogyó jelzi: talán idén végre van esélyünk a piros termésre.

Hogy a jövőben sokkal több saját gyümölcsünk legyen, elültettünk öt facsemetét. A rendszeres locsolásnak és a szeretgetésnek hála úgy tűnik, megmaradnak minálunk. Alig várom, hogy évek múltán szilvát, almát, meggyet, cseresznyét és barackot szedjünk róluk.

Most, hogy a vetés és ültetés nagyjából befejeződött, már csak locsolni, gazolni és takarni kell a konyhakertet. Az öntözés a gyerekek dolga; kialakult nagyjából a rend, hogy ilyenkor a lányok öntöznek, és közben a fiam mindig lekaszál egy részt.

A gyomlálás az én meditatív tevékenységem. Kiszemelek egy adott részt és ott elmolyolgatok magamban. Kapálni nem szoktam, kézzel húzom ki a gazt. Persze néha ebbe a gyerekeknek is be kell segíteniük.

Hogy azért ne legyen olyan sok a gyom, elkezdtük a talajtakarást. Egyelőre a kiültetett palánták kaptak szénaréteget maguk köré, ami a nedvességet is tovább megtartja. Ahogy Kende halad a kaszálással, úgy gyűjtjük össze a füvet, és tesszük majd a növénysorok közé.

Mostanra fogyott el a kamrából az ősszel vásárolt nagy zsáknyi hagyma, és most fogjuk elhasználni a hat (!) zsák krumpliból az utolsó szemeket (októbertől májusig kitartott).

A fagyasztott zöldségeink elfogytak, gyümölcsből még van néhány adagnyi. A befőttekből, lekvárokból, lecsóból és savanyúságból még maradt bőven.

A befőző szezon nálunk még nem kezdődött meg, a gyűjtögetés viszont igen. Hiszen itt vannak a gyógynövények – Végre!

A kislányok bodzát, akácot szednek a környéken is, kertben is. A bodzából szörp készült (kivételesen nem lett túl jó), az akácot pedig palacsintába sütöttem (ennek viszont nagy sikere lett).

Gyűjtöttünk lándzsás útifüvet és kakukkfüvet. A gyógynövények azon a kereten száradnak, amin télen az alma. A következő a pásztortáska lesz már láttam, hogy nyílik a vasútállomásnál.  

2018. május