Oroszlán

A Nap belépett az Oroszlán jegyébe, itt az igazi nyár!

Csengő-Bongó duplázásról szólt a hét, azaz ismét táboroztattam. 

Ez a tábor teljesen más volt, mint az előző: 22 gyerek helyett 45, 2 pedagógus helyett 4 plusz egy diák segítő, harminc-fokok helyett huszon-fokok, úszásoktatás, zenevarázsló és kézműves-játékos foglalkozás mellett sport is. 

Ezúttal besegítettem a kézművesbe: tulipánt nemezeltünk, vízen kinyíló liliomot készítettünk, üstököst csináltunk krepp-papírból, nyakláncot fűztünk… 

A hűvösebb napokon bementünk pár percre a szaunába felmelegedni, a nagyobb lányok pedig szép frizurát alkottak nekem. Az úszómesterekkel is beszélgettünk, hiszen néha szinte az egész strand a miénk volt.

Belekezdtem egy 12 hetes edzés-sorozatba, ami a felkészülést jelenti számomra az októberi futóversenyre. Három hónapra felfüggesztettem a szokásos rendszeremet, és egy profi edző tanácsait követem, már amennyire tudom. A 12 hét 4 db háromhetes blokkra van felosztva, ebből az első hét erős, a második még erősebb, a harmadik lazább. 

Nagy változás, hogy nem háromszor, hanem négyszer kell futni egy héten. A másik, hogy a hangsúly most kevésbé az állóképesség fejlesztésén van (azon dolgoztam bőven az elmúlt egy év során), sokkal inkább a tempó növelésén. Ehhez különböző futótechnikákat kell gyakorolnom, közben mindenféle olyan kifejezést tanultam, mint pl. repülő vagy fokozó.

Az első futást 7 km-re írta (az órám szerint 7,8 km lett). 2x1 km gyorsat kellett beletenni (valahol a közepén), köztük 2 perc kocogással. Önmagamhoz képest egész gyorsra sikeredett a gyors, elégedett voltam a tempómmal. Ám éreztem, hogy nem lesz elég a 2 perc köztes pihentető futás, így kb. 4 perc lett belőle, amivel erőt tudtam gyűjteni a második gyorsításhoz. Ezt viszont kompenzáltam azzal, hogy kicsit hosszabbak, kb. 1,2 km-esek lettek a gyors futások.

A második futás 8 km lett volna, amibe 3 km lendületes szakaszt kellett beiktatnom. Végül az órám szerint 9,2 km lett a vége, mert képtelen vagyok pontosan kitalálni úgy az útvonalat, hogy épp annyi legyen, amennyinek lennie kell. Érzetre nehezebbnek tűnt, mint az előző, mégis rohadt jó átlagot futottam.

A harmadik futást még nehezebbnek érzékeltem. 8 km volt előirányozva (az órám szerint 9,4 km lett), benne 3-5-3 perces gyors(abb) szakaszokkal, köztük 1 (inkább 2) perces kocogásokkal. Itt elkövettem azt a baromságot, hogy keveset aludtam és nem melegítettem be előtte, alig nyújtottam utána, mert siettem, hát látszott is a hatása.

A negyedik futásom volt a "hosszú", elvileg 10, gyakorlatilag 12,1 km-es „könnyű, lassú”, ami lassúnak tényleg lassú lett, de olyan nagyon könnyűnek nem mondanám. Ennek oka szerintem az, hogy nem volt pihenőnap a két futás között. Valamint hogy végre jól kialudtam magamat, de így későn indultam el, és túl meleg lett a végére.

Pedig a héten végre nem volt akkora hőguta. Mikor kora reggel elindultam, 17-18 fok volt, ami már elég kellemes hőfok a sportoláshoz. Ráadásul fújdogált a szél is, ami kellemesen hűtötte a testemet. Igaz, a szembe-szél ellenállást is jelet, de ha eddig nem jött volna le: szeretem a kihívásokat. Persze izzadtam azért, de nem szakadt rólam úgy a veríték, mint az elmúlt hetekben.

Sikerélményt adott, hogy végre nemcsak engem előzgettek, hanem néha én is megelőztem másokat. Hurrá, nem én vagyok többé a világegyetem leglassabb futója! Amúgy én akkor is felgyorsítok, ha előttem halad valaki, akkor is, ha szembe jön valaki, ez a futók körében jellemző hiúság és menőzés jelenség.

Az emelkedőn „futást” kell majd még beiktatni, akármennyire is utálom, mert a versenyen lesznek hidakra felhajtások, ezért is futok mostanság hidakon cikkcakkban, hogy hozzáedződjek. Ennek első lépése, hogy míg eddig nyáron a szigeti bejárón gyalogoltam felfelé, de most már kocogok.

A futáshoz beüzemeltem az új fülhallgatómat, ami egészen különleges élményt nyújt. Én az az ember vagyok, aki hosszú ideig ódzkodott a futás közbeni zenehallgatástól; bár próbáltam korábban MP3-zenelejátszóval, de az folyton kiesett a fülemből. Ez az új bluetooth-os darab tök jól illeszkedik, és van egy izébizéje, amit a fülkagylóba lehet illeszteni, így stabilan rögzül. Rohadtul élvezem, hogy a kedvenc számaim ritmusára futhatok. Eddig is bele tudtam feledkezni a tájba vagy önmagamba, de ez talán még teljesebb flow-élményt ad és szinte teljesen ki tudom zárni a külvilágot.

Berakok egy koncertet vagy egy jó ki egyveleget, aztán start. Amikor chilles a zene, akkor tényleg lazábban, belefeledkezve futok, ha viszont pörgős, akkor én is felgyorsítok. Egy baj van ezzel, hogy én zenehallgatás közben, akár itthon, akár koncerten vagy buliban, mindig énekelek. Futás közben is legszívesebben kiereszteném a hangom, de 1. Örülök, hogy levegőt kapok, nem hogy még dalolásszak közben, 2. Elég érdekes lenne, ha az előttem, mögöttem, szemben futók az én énekemet hallgatnák.

Az előirányozott 33 helyett az órám szerint összesen heti 38,5 km-t teljesítettem. Azért írom mindig így, hogy az órám szerint, mert sokszor érzem, hogy csal, méghozzá az én javamra. Tehát legyünk becsületesek: a szokásos 10%-ot levonva is megvolt a kb. 35 km. Tök jó érzés, mikor már reggel 6-7 órakor azt jelzi az okosórám, hogy teljesítettem a napi mozgásidőt, lépésszámot, kalóriát, közben meg csak akkor indul még a nap, tehát a további mozgás ehhez az alaphoz adódik hozzá. Ja, amúgy megnyitották a jelentkezési lehetőséget az áprilisi Vivicittára, ezért hirtelen felindulásból beneveztem a félmaratonra. 21 km-es komoly verseny, yes! Lesz mire készülni ősz és tavasz között fél évig. Aztán versenyzés részemről lezárva.

A héten ettem zöldséglevest, brokkoli-krémlevest, karfiollevest, sajtkrémlevest, fokhagymakrémlevest, rántott sajtot, cukkinit, brokkolit, karfiolt, zöldséges tésztát, babfőzeléket, banános-zabpelyhes sütit, meggyes-belga csokis párnát, és persze fagyit. 

Eléggé egészségtelen két hét volt ez táplálkozás szempontjából, érzem. Ráadásul épp most hallgattam egy nagyon jó interjút a nők egészségről a változókorban, és ez is változásra sarkalt.

Vettem hát olajos magvakat, aszalványokat, gyümölcsöket, és ezeket fogom rágcsálni, meg mindenféle jó kis idénygyümölcsöt (barack, szőlő) enni. Valamint bevásároltam a középkorú nők számára legfontosabb vitaminokból és nyomelemekből.

B 1, 2, 3, 6, 12 és C vitamin, biotin, cink, folsav, kollagén és hialuronsav tartalmú készítményekkel tartok most egy egyhónapos kúrát. Emellett sokkal jobban odafigyelek a pihenésre, alvásra, regenerálódásra. Valamint az agyam kikapcsolására, pl. megnéztem egy magyar sorozatból kettő évadot és olvasgattam.

Tartottunk egy anya-lánya napot is. Hajókázni mentünk a Dunán. Erről majd később felteszek ide egy külön kép-riportot.

Az én gyerekeim jelenleg a Balaton-felvidéken vannak. Az egyik fagyit árul, a másik egy kempingben dolgozik, a harmadik Szarvason nyaralt, utána csatlakozott a többiekhez.

A fiam is már lent van, és mostantól együtt fesztiváloznak, hiszen megnyílt a Művészetek Völgye Kapolcson, ahová nemsokára én is lemegyek.

Ez úton osztom meg veletek az örömhírt, hogy a lányomat felvették az egyetemre! Ha minden jól megy, tájrendező és kertépítő lesz belőle.

Volt kettő szuper napunk XY-nal! Az elsőn tulajdonképpen semmi különös nem történt, se utazás, se buli, semmilyen nagyobb szabású program. „Csak” spontaneitás, lazaság és öröm. 

Beszélgetés, vajas kifli, bögre kávé, edzés, alvás…. És totális összhang. Látszólag semmi extra, igaz? Mégis mindketten úgy éreztük, ilyennek kell lennie egy tökéletes együttlétnek.

A második alkalommal lementünk a sportparkba pingpongozni. Ketten is ütögettünk, de aztán jöttek oda mások, úgyhogy párosoztunk is. Ezután még odanéztünk a Kobuciba, hiszen a Kispál koncertezett.

Szóltak a jó kis régi számok: Szőkített nő, Húsrágó-hídverő, De szeretnék… Először a kerítésnél hallgattuk a zenét, aztán leültünk a fűbe chillezni. Ez a nap is remek volt!

Csináltam egy kollázst, amin látszódik, mi változott az elmúlt egy év során. Bár nem ez volt a célom a komolyabb sporttal, mikor tavaly belekezdtem, de fogytam is, ráadásul izmosabb is lettem, és tónusosabb, formásabb lett a testem. Negatív következmény a több ránc, bakker. De alapvetően elégedett vagyok a külsőmmel, ám még sokkal fontosabb, ami belül van. 

Kitartás, céltudatosság, tényleg nem kamu, hogy a rendszeres mozgás erre nevel, szerintem jóval türelmesebb és nyugodtabb is lettem (bár ezt a gyerekeim cáfolnák), valamint sokkal energikusabb vagyok, kevésbé fáradok el.

Ez a két hét tábor sem fárasztott ki annyira, mint az eddigi három évben. Ezért nagy lelkesedéssel és sok tervvel vágok bele a következő három hétbe, ami számomra az igazi vakációt jelenti majd. Lesz benne fesztivál, utazás, koncert, városnézés, buli… Csak győzzétek olvasni!

 

2026. július