Újévi fogadalmak

Kamaszkoromban a pöttyös és csíkos könyveken szocializálódtam, valamint Adrian Mole titkos naplóján. Nálad is kult-regénynek számított? Ebben a főszereplő kamasz srác minden újévkor (az olvasó számára igen vicces) listát készít azokról a dolgokról, amelyeken változtatni akar jövőre. Meglehetős összevisszaságban követik nála egymást a szerelemmel, a lelkiismerettel, valamint a mindennapi élet apróságaival kapcsolatos fogadalmak. Hűséges lesz a barátnőjéhez, jól fog tanulni, megbocsát és kedves lesz – valamint beviszi a kerékpárt és kimossa maga után a kádat.

Marhaság, legyinthetsz, de szerintem azért az emberek többsége az óév lezárásakor, az újév kezdetekor óhatatlanul is tesz fogadalmakat. Ha karácsonykor te is telezabáltad magadat töltött káposztával meg bejglivel, majd egész biztosan kicsúszik a szádon, hogy jövőre ez másképp lesz. „Nem eszem ennyit, fogyózom, egészségesebben táplálkozom, többet mozgok, stb.!” Az én újévi fogadalmaim is általában ehhez a témához kapcsolódnak. Kevesebb édesség, több zöldség-gyümölcs, több folyadék, ez jövőre megint az alap.

Valahol ott ronthatjuk el az újévi (és minden más egyéb) fogadalmakat, hogy túl nagy célokat tűzünk magunk elé. 20 kiló fogyás eléggé irreálisnak hangzik, és ha nem sikerül hamar teljesíteni (miért is sikerülne?), akkor a kudarc elveszi a kedvünket az egésztől. A légből kapott fogadalmak vége egészen biztosan a visszaesés lesz. Ennél sokkal jobb vállalható dolgokat megfogadni, amikhez kell ugyan erőfeszítés, de nem tűnnek totálisan lehetetlennek. Már sokszor volt arra példa, hogy rendszeresen tornáztam, szóval ezt megfogadni azt hiszem idén se lesz nehéz. (Bár attól tartok, hogy év vége felé közeledve menetrend szerint megint lesz egy-két hónap kihagyás.)

A másik probléma a fogadalmakkal, hogy túl általánosan fogalmazunk. Egészségesen fogok élni – ahány ember, annyiféleképpen értelmezhető ez a mondat. Van, akinek az alkoholról, dohányzásról való leszokást, másnak viszont a vegán vagy paleo étrendre való átállást jelenti ez a mondat. Egyesek futni kezdenek, másoknak elég annyi, ha autókázás helyett gyalog mennek munkába. Tehát ha megfogadsz valamit, akkor legyen a célkitűzésed annyira konkrét, amennyire csak lehet. Pl. január elsejétől egyáltalán nem eszem húst, és pont. Vagy: hetente kétszer eljárok futni a Margitszigetre. Nekem bőven elég a fentieket megfogadnom a táplálkozással és a mozgással kapcsolatban, mert más szempontból úgy érzem, eléggé egészségesen élek.

Bizonyára van erről is statisztikai kimutatás, hogy az újévi fogadalmakat mennyi idő (szerintem max. néhány hét, de sokszor csak pár nap) után szegik meg az emberek. Ugyanis a harmadik hiba, amit elkövetnek, hogy nem tűznek ki a céljaik eléréséhez pontos határidőt. Majd jövőre lefogyok, na ja, a jövőre, az a január 1. is, és a december 31. is. Március 1-re, azaz két hónap alatt leadok 5 kilót – ez már kézzelfoghatóbban hangzik. Én fogyni nem akarok, minek, viszont az év végén szokásosan elmaradt reggeli tornáimat tényleg újra visszahozom az életembe.

A negyedik probléma a fogadalmakkal az, amikor túlzottan ragaszkodunk hozzá. Jó dolog célokat kitűzni, de azok mellett mereven kitartani már nem igazán üdvös. Tehát hiába fogadtad meg a fogyókúrádat, ha épp most lettél várandós, akkor koncentrálj a babára, és felejtsd el a diétát. Semmi baj nem történik, ha nem azonnal teljesülnek a célok.

A túl sok fogadalom is egy nagy csapda. Az új évben megkeresem életem szerelmét, lediplomázok, álom-állást találok, és szuper lakásba költözök – ezek önmagukban is igencsak nagyszabású fogadalmak, így együtt megvalósítani őket pedig tényleg csak valamiféle csoda folytán lehetne. (Bár azért ne becsüljük alá a csoda fogalmát, hiszen csodák, ha hiszed, ha nem, léteznek.) Aki azonnal mindent meg akar változtatni az életén, az könnyen találhatja magát következő Szilveszterkor ugyanúgy szingliként, még mindig a szakdolgozatot írva ugyanabban a lepukkant albérletben.

És miért pont Újév napján tesszük meg ezeket a fogadalmakat? Bizonyított tény, hogy a naptár különlegesebb pontjain könnyebb belekezdeni a változásba, mint máskor. Ilyen a hétfői nap, a születésnapunk, újhold vagy az újév. Én épp ezért nem vagyok olyan, mint Garfield, egyáltalán nem utálom a hátfőket, sőt: ezekre a napokra mindig az újrakezdés lehetőségeiként tekintek. De figyelem: azt írtam, belekezdeni könnyebb, azt nem, hogy véghezvinni is!

A fentiekben főleg a fogyást említettem példaként, mert felmérések szerint a nők leggyakrabban ezt fogadják meg újévkor. Pedig jó volna, ha a test mellett a szellemünk is a középpontba kerülne. Fogadd meg, hogy elolvasod X könyvét (nekem például most Lackfi János új regényére fáj a fogam), vagy beiratkozol egy régóta vágyott tanfolyamra. Esetleg mit szólnál ahhoz, hogy felkeresel egy life coach-ot? (Ez itt a reklám helye.) Nemrégiben újra bejött az életembe az orosz, a nyári utazásunk kapcsán pedig az olasz nyelv. Tehát nálam egyfajta célkitűzés, hogy az orosztudásomat társalgási szintre fejlesszem, és alapfokon megtanuljak olaszul. Ja, és természetesen cél a január 25-i sikeres vizsgatanítás és portfólió-védés.

Lelki vagy szociális célkitűzéseink is lehetnek. Nekem például az, hogy a sok virtuális, de épp ezért kissé felszínes emberi kapcsolatom helyett jobban igyekszem valós és mélyebb kapcsolatokat kialakítani másokkal. Hiába terveztem tavaly, mégsem indult el a nógrádi női kör, tehát épp itt lenne az ideje, hogy januártól belekezdjünk a beszélgető-körökbe és a táncos összejövetelekbe. Tavasszal megint szeretnék csinálni egy netes megújulás programot. A Nőszirom klub eddig virtuálisan működött, de most élő eseményeket is fogunk rendezni. És azt vállaltam, hogy havonta egyszer tartok egy női kört Budapesten, és ha hívnak, alkalmanként vidékre is elutazom a Nőszirmosokkal programokat tartani.

Számomra elég nehéznek ígérkezik az elkövetkező év abból a szempontból, hogy a férjem külföldön fog dolgozni. Három hetet Németországban tölt majd, és csak egy hetet lesz itthon. Ezt addig csinálja, míg össze nem gyűjti a pénzt a házunk felújításának további folytatásához. Tehát közös terv a ház külső szigetelése, a falak borítása domború lambériával, a lábazat burkolása terméskővel, és a terasz befejezése. Amíg ő nem lesz itthon, többet leszek a gyerekekkel, és önmagammal is, tehát valószínű, hogy a fenti fogadalmaimat könnyebben fogom tudni teljesíteni.

A legtöbben cikinek tartják másoknak is elmondani, miket fogadtak meg, mert ha nem sikerül betartaniuk a fogadalmaikat, akkor égni fog a fejük. Nekem viszont már sok éves szokásom, hogy megosztom veletek, népes olvasótáborommal a fogadalmakat. Ha elbukom, nekem ugyan nem gáz, legalább nem fogjátok azt hinni, hogy nekem minden sikerül. Szerintem sokkal hitelesebb az ember, ha nemcsak a sikereit, hanem a kudarcait is leírja. Kommentben ti is leírhatnátok, hogy miket szeretnétek elérni a 2019-es esztendőben.

(A cikket a december végi Egri városnézésünk képeivel illusztráltam.)
(2018-ban több mint 28.000-szer olvastátok a blogomat. Célom 2019-re, hogy legalább ugyanennyiszer nézzétek meg posztjaimat.)

2019. január

2018 - Új év, új tervek

Tegnap elkészítettem a számvetést, és lezártam magamban a tavalyi évet, ma pedig jelképesen elégettem a 2017-es naptáramat. 2018 első napján azt gondoltam át, hogy nagyjából mire számíthatok, számíthatunk az új esztendőben.

Azzal kezdtem, hogy átolvastam a blogon a 2017-re szóló terveket. Eléggé mellbevágó volt a szembesülés. Sajnos nem sikerült mindent úgy megvalósítani, ahogyan elképzeltük.

Most pedig lássuk, mi várható 2018-ra:

A ház munkálatai közül a betonozás kivételével minden erre az évre tolódott. Idén ki szeretnénk bővíteni a nappali teret, Zolinak lesz saját szobája és műhelye, új teraszunk épül és használhatóbbá válik a kamra.

A harmadik telekrészt is szeretnénk hozzákötni az eddigi területhez. Itt tereprendezés után egy újabb veteményest fogunk kialakítani. Esetleg gyümölcsfákat is ültetünk ide – majd meglátjuk, mire marad energiánk.

Részemről ez az év hangsúlyosan a life coaching tevékenység megvalósításáról fog szólni. Szeretném a vállalkozásomat hivatalosan is beindítani, létrehozni életem első saját honlapját (ez annyira folyamatban van, hogy a közeljövőben meg is valósul), megtalálni a végleges helyet, és természetesen az online marketing alkalmazásával sok ügyfelet találni. Az önképzésem ezután is folytatódik: a továbbiakban is sokat fogok tanulni a coachingról és a marketingről. (rekalifecoach.blogspot.hu)

Továbbra is folytatom három blogom írását (a „Réka útjá”-t idén már ezen az új felületen); átlagban mindegyiken legalább heti egy cikkre számíthattok tőlem. A „Női Szemmel” online magazinnál remélhetően idén is meg fognak jelenni írásaim. Nagy tervem idénre a novelláskötetem kiadása; a piszkozat már több mint félkész állapotban várja a gépemen, hogy befejezzem végre.

Nemcsak írni, olvasni is többet szeretnék idén. Már most a polcomon várakozik Csodina „Tudatosság.anyu”-ja, Jocó bácsi „Kamasz(h)arca, és nemsokára megkapom Haás Gyuri nagyvárosi serpa „Sétamesék” című könyvét is.

Tervezek néhány vidéki előadást és beszélgető-kört, és talán itt helyben is sikerül végre egy női kör megteremtése.

Nagyon remélem, hogy idén a gyerekekkel kevesebb konfliktusunk támad, és jobban meg tudjuk majd oldani a nézeteltéréseket, mint tavaly. A szeretetteljes odaforduláson, és az emberi kommunikáción kívül két konkrét ötletem is van erre. Egyrészt a családi kupaktanácsok rendszeresebbé tétele, másrészt az „1 óra - 1 gyerek” projekt bevezetése.  Azaz többet üljünk le egymással csapatostul beszélgetni, és hetente minden gyerekem fog kapni tőlem egy óra anya-időt, amikor csak vele foglalkozom (nem tanulás, nem prédikálás, csak beszélgetés vagy játék).

Az egészséges életmód gyakorlatilag minden évben célkitűzés számomra. Az év végére ugyanis mindig azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet mozgok, és egyre több édességet eszek. Na de most aztán! Az elsikkadt reggeli tornákat újrakezdem, méghozzá kicsit más módon, mint eddig. Most csak fél órát fogok mozogni felkelés után, de azt sokkal intenzívebben, videók alapján. Amikor az időjárási viszonyok engedik, futni megyek Almáskertben.

Az elmaradt esti sétáinkat mindenképp fontosnak tartom újra visszahozni az életünkbe.

Idén visszafogom a csokizást, több gyümölcsöt fogok enni, és több folyadékot inni.

Hetente legalább egyszer én sütöm a kenyeret, és sokkal több finom házi süteményt foguk enni a bolti vacak nasik helyett. Táplálkozási terv: változatosabb ételek, a heti menü előre tervezésével.

Idén semmilyen komolyabb utazás nem vár ránk. Kisebb túrákat, hétvégi városnézéseket, pár napos kirándulásokat persze szeretnénk megvalósítani. Sajnos a múlt évi tervekkel ellentétben alig jártuk be a környéket a családdal, úgyhogy 2018-ben is ránk vár a Bánki-tó, a Drégely vára, Nagybörzöny, Kemence, Ipolytarnóc, valamint a Börzsöny eddig fel nem fedezett hegycsúcsai.

Azt már most látjuk, hogy 2018 a koncertek és fesztiválok éve lesz. Everness, Volt és Fezen, Ákos, Iron Maiden és Nightwish, meg még sokan mások várnak ránk.

Ja, és megpróbálom Zolit megtanítani végre angolul…

Hogy fogok ennyi mindent megvalósítani? Van egy olyan sejtésem, hogy az alvásidőmből lopok majd el órákat. De talán ha csökkentem az eddig felszínes chattelésre, ostoba posztok nézegetésére, és idegeskedésre fordított időt, akkor sikerülni fog.

Vajon miket hoz majd ez az új év? Én most annyira bizakodó vagyok, úgy érzem, sok jót! Természetesen nem bízom a dolgot a szerencsepatkóra. Amúgy is az a hitvallásom, hogy „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”, meg aztán „segíts magadon, Isten is megsegít”. Tehát ezek az álmok, a tervek, a megvalósulásukért pedig keményen meg kell majd dolgozni. Egy boldog évért ez nem nagy ár, ugye?

(Ez a bejegyzés nemcsak azért különleges, mert az első igazi írásom idén, ráadásul ezen az új felületen, hanem azért is, mert kivételesen egyetlen saját fotót sem tartalmaz, az összes kép csak illusztráció.)

2018. január