Majdnem rönkház

Amikor elkezdtük tervezgetni közös házunkat, Zoli mesélte, hogy az ő nagy álma egy rönkház. Hamarosan világos lett számunkra, hogy ez tényleg csak álom marad; az árajánlatok kérése után ugyanis egyértelművé vált, hogy az életben nem lesz annyi pénzünk, amennyibe egy rönkház kerül.

Aztán megvettük ezt a házat, és kitaláltuk, hogy ha már rönk az álom, legalább kicsit nézzen ki ez is úgy, mintha az lenne. Rátaláltunk a hivatalosan "faház-profil" névre hallgató rönkhatású burkolatra. Ez egy enyhén domború külső lambéria, amit egy szlovákiai cégtől rendeltünk. 

Faburkolatot kapott a keleti fal. 

Az ablakok köré deszkaborítás, az aljára fa-párkány kerül. 

Az északi fal alját könnyű volt burkolni a sok hosszú lambéria miatt.

Annál nehezebb volt a felső, háromszög alakú tér befedése, amit állványról is alig lehetett elérni.

Zoli szobájának külső fala is szépséges lett.

A műhely fölötti rész is egységes stílusú már.

A nyugati rész nagyon klassz lett a natúr ablakokkal való összhang miatt.

A vénasszonyok nyarát még egy kicsit élvezhettük az újszerű teraszon.

Új asztal, új (használt) székek, új falburkolat. Kár, hogy vége az indiánnyárnak!

Kissé fáradt vagyok a képen. Hét hét tanítás, ház körüli munkák, jól esik most az őszi szünet.

Virág lefesti a vaslapot, amire a kinti sparhelt kerül majd.

Egy kis ízelítő a mostani dekorációból.

Ilyen az aszalunk október végén. Termések, falevelek, és mécsesek, amiket a korábbi sötétedés okán egyre gyakrabban gyújtunk meg. 

Nincs ősz krizantém nélkül. 

Kincső Jankával a kisboszik konyhájában készíti varázs-főzetét - karfiol-levélből.

Ha már levél: a nyírfa levele teljesen eltömítette az ereszt, a gyerekek az állványról tisztították ki. Négy vödörnyi trutyit lapátoltak ki belőle!

A legnehezebb a hálófülke külső burkolása volt. Külön tartószerkezetet kellett építeni, hogy arra állva lehessen dolgozni.

Kende viszi fel, Virág méretre vágja a kőzetgyapotot.

Kincső mindenből játékot csinál: a gerendára egy kötelet függesztettek, ez lett az ideiglenes lendülő. 

Kellett a védőruházat Kendének: raszta-hajra por ellen kendő, a fűrészeléshez kesztyű.

Csillag mászott fel-le a létrán, és adogatta fel a lent levágott lambéria-darabokat.

Aztán felköltözött a kuckóhoz, hogy ott segítsen Zolinak.

Aki mindeközben az ideiglenes támasztékon dolgozott.

Ezen a deszka-peremen támaszkodva rakta egymásra a fa-profilokat.

Szinte hihetetlen, hogy tegnap még ennyire meleg volt! A fiúk félmeztelenül, mi trikóban, és még így is megizzasztott minket a hőség. (Bezzeg ma...)

Itt úgy teszek, mintha baromira erős volnék. Pedig idefent én csak a lambériákat adogattam Zolinak.

Itt látszik, mennyire le kellett bontani a cserepeket a munkához.

De megérte, mert ha lassan is, de felkerültek a "mű-rönkök".

Ilyen volt fentről a késő őszi kilátás a Börzsönyre.

Ha nem nőtte volna be a szomszéd telket az akác, tökéletesen látnánk a Nógrádi várat, ami így csak átsejlik a fák mögül.

Megvolna a hálókuckó is.

A mai nappal teljessé vált a házunk külső burkolata.

Már "csak" az ablakdeszkák, párkányok, szegőlécek hiányoznak. Ezek után pedig a felület teljes lekezelése lenolajjal. Már látom, hogy nem lesz itt sok pihenés az őszi szünetben. 

De azt hiszem, nagyon megéri! Gyönyörű lett az otthonunk!

2019. október

Élet-Iskola Október

Ez most itt egy villámgyors bejegyzés arról, mit csináltak a gyerekeim, illetve mit csináltam én a diákjaimmal ebben a hónapban:

Megünnepeltük az állatok világnapját. Az osztályomból nagyon sok gyerek hozott be fényképet magáról és házi kedvencéről, a fotókból kiállítás készült. 

A Tápláló Szeretet program keretében családunk is, osztályom diákjai is ajánlottak fel a rászorulóknak befőttet, lekvárt, savanyúságot. (A sors érdekessége, hogy aztán nagycsaládosként mi is részesültünk egy csomó finomságból!)

Tündérék a hatodikosokkal sok programon vettek részt:
Múzeumpedagógiai foglalkozáson a Szépművészeti Múzeumban, ahol korhű ruhák segítségével a reneszánsz korba utazhattak vissza az időben.

Visegrádra kirándultak, ahol hajóztak a Dunán, megnézték a palotát és persze Mátyás király játszóteret is.

Budapesten a Star Wars kiállításon jártak, ott volt Luke és Darth Vader is, R2D2 meg C3PO, Yodáról meg Chewbaccáról nem is beszélve. Úgy köszöntem el tőlük, hogy: "Az erő veletek van!"

Az ő osztályuk és Kincsőéké jár hetente egyszer úszni Balassagyarmatra. Bár mindig nagyon elfáradnak, rendkívül élvezik ezeket az alkalmakat, és azt mondják, sokat fejlődtek.

A suliban idén is megrendezték a papírgyűjtést. Ezúttal már osztályfőnökként drukkoltam az ötödikeseimnek. A szülők lelkesen hozták a sok papírt autóval, a gyerekek lelkesen járták a falut kiskocsikkal, a nagyobb srácok lelkesen pakoltak, a tanárok kísértek, mértek, jegyzeteltek. 

Négy hatalmas konténer telt meg a sok papírral. Ismét tettünk valamit a környezetért és a suliért. 

Az iskolában megemlékeztünk az Aradi vértanúkról és az '56-os forradalomról is. 
Hétvégén pedig életem első igazi osztálykirándulását vezettem le. Erről majd írok részletesen is, de elöljáróban annyit: Börzsöny, 18 km túra, Királyrét, csodás idő, szuper hangulat.

És ami még hátravan az októberből: Kincsőék látogatása a Vajdahunyad várában és a Mezőgazdasági Múzeumban. 
Igazán szép és tartalmas volt ez a hónap, előttünk pedig kilenc nap őszi szünet áll!
(Kakukktojásként meg búcsúzóul egy kép a Pilisből, ahol Kende nyáron egy régészeti ásatáson segédkezett.)

2019. október

Becsomagoltuk a házunkat!

Megint annyi minden történt házunk táján, hogy mindenképp jelentkeznem kell egy újabb kép-riporttal. Melynek fókuszában most a szigetelés áll, megspékelve néhány növényes témával.

Múltkor ott hagytam abba, hogy befejeztük a keleti oldalt. Most az északi következett volna, de az időjárás közbeszólt. Szakadt az eső, adta hát magát, hogy a nyugati oldalnak fogjunk neki, mivel itt van a fedett terasz.

Megint sikerült összehozni egy családi kalákát, ezúttal Nagymamiék nélkül, viszont mind az öt gyerekkel. Mindenki derekasan kivette a részét a munkából.

A kislányok inkább amolyan "hozd ide, vidd oda" lóti-futik voltak, Kende viszont már komolyabban tudott segíteni, például a fűrészelésben. 

Most is, mint múltkor, Virág leginkább a kőzetgyapot méretre vágásában segédkezett. 

Ez a kép elég jól visszaadja, hogy a teraszon se függőágy, se használható asztal, se székek, helyettük szigetelőanyag-darabok, bálák, faforgács és lécek vették át a főszerepet. 

Itt nem a távolba merengek, hanem tartom középen a lécet, hogy Zoli alul és fölül oda tudja rögzíteni a falhoz.

És íme: elkészült ennek a résznek a teljes szigetelése.

Itt Zoli épp becsomagol engem is a párazáró fóliával. Egyelőre csak kukucskálva tudtam kinézni a teraszra.

Ez meg itt a teljesen lefóliázott fal-szakasz. 

Az ablakok melletti réseket itt is ki kellett tömni a házzal együtt örökölt üveggyapot maradékokkal. 

Nem lennék Réka, ha ebben a hónapban nem szereztem volna be valamit a Marketplace-ről. Megvannak ugyanis a fenti hálókuckónk éjjeliszekrényei. Ez itt az enyém.

Ez pedig Zolié. Így van hely lámpának, képnek, órának. Én a fogantyúkba szerettem bele.

A Tápláló Szeretet Programnak köszönhetően a helyi nagycsaládosok is kaptak befőttet, lekvárt, savanyúságot és tartós élelmiszert. Nagyon örültünk a sok finomságnak! Az almalekvárból már nem sok van, a felnőttek kedvence a savanyított cukkini lett. 

Egyik kedves almáskerti családtól kaptunk egy csomó - almát! Esszük és aszaljuk folyamatosan.

Tök, patisszon, hagyma, répa, most ilyen zöldségek vannak a kamránkban. 

A kép ne tévesszen meg senkit! Ez egy vega-burger, melynek alapanyagát Nagymami csinálta, a hamburgereket pedig a gyerekek maguk rakták össze saját ízlésük szerint. 

Az északi fal előkészítésénél Kende kipróbálhatta egy kicsit a kötéltechnikát.

Beülős, mászó- és ereszkedőgép, stb. Zoli eszközeit használva gyakorolt. 

A fiam egyik terve, hogy majd elvégzi az alpinista tanfolyamot. Úgy látszik, ez az alpin-téma nálunk fertőző, (pót-)apáról fiúra száll.

Aztán a srácok felállványozták a hátsó falat.

Zoli megkezdte a fa-szerkezet elkészítését, amihez jócskán a magasba kellett másznia. 

Csillag segített a tartó-szerkezet rögzítésében. Egyikük a nagy, másikuk a kicsi létrán áll. 

A műhely-szintről elég nehéz volt felérni a ház tetejéig, jó szolgálatot tett a kölcsönbe kapott hosszú létra.

Itt már majdnem kész a tartószerkezet.

A három itthon lévő kislány segített be a szigetelésbe. Egész rutinosan ment már nekik a méretre vágás és a táblák felrakása. Csillag az állvány tetején, Tündér a létrán.

Aztán Zoli folytatta a munkát.

Mire hazajöttünk a suliból, tök egyedül befejezte a kőzetgyapotozást és a fóliázást is.

Én pedig újabb gyógynövényeket szedtem a kertből, amik illatosak, finomak és egészségesek.

Most menta-csokrok lógnak az ablakok előtt.

Elérkezett a nagy nap, a ház utolsó oldala, a déli front.

Kettő gyerek, három felnőtt végezte a munkát. A többiek igazoltan távol: Ilus Visegrádon osztálykiránduláson, Virág matek-vizsgára készülve, Kende Balinkán építkezésen... 

Ezt a művészi fotót Kincső készítette Zoliról, aki a magasban töltötte a nap nagy részét.

Hiába a hosszú létra, még így is akadtak olyan részek, ahová nem tudott hozzáférni.

Én meg tartottam a létra alját. 

És csak tartom, tartom, és tartom...

Imhol a déli front! A hálófülke kivételével kész az egész szigetelés.

A férjem birodalma kívülről: az alja a terméskővel burkolt műhely, a teteje a Zoli-szoba.

A fő-fő segéderő! Nagymami nemcsak erejével és ügyességével segített minket, hanem a finom ebéddel is. 

Közben Janka is átjött, úgyhogy a kiscsajokat inkább elküldtük termést szedni. 

Még mindig ad kincseket a kert. A zöld-paradicsomból savanyúság lesz, a pirosat esszük, a zöldbabból a sokadik adagot fagyasztottam le, a paprika sajnos elfagyott (bizony, nálunk már volt mínusz is!), ezek az utolsó darabok. 

Oregánóból még mindig rengeteg van, megint itt egy jó nagy kupac.

A kályha fölött (mivel Ottó bácsi kedvéért ma begyújtottunk) szárad a szurokfű, aszalódik az alma.

A mai nap utolsó művelete: a párazáró-fólia felrakása.

Csapatban kezdtük, végül Zoli egyedül fejezte be a fóliázást.

A nagy pillanat. elkészültünk a szigeteléssel!!!

2019. október