Őszi eltevések

Elérkezett a szeptember, az őszi zöldségek és gyümölcsök eltevésének ideje. Van, amit a saját kertből, van, amit a faluból, és van, amit a váci piacról szereztünk be. Fagyasztás, befőzés, befőtt vagy lekvár, széles a skála. Nem maraduk éhen idén télen sem, az már bizonyos!

Egy falubéli családtól szereztünk szilvát. Pontosan 40 kilót.

Amikor az időjárás engedi, kint a sparhelten főzzük be a gyümölcsöket, zöldségeket. Elég a sok gally és papírhulladék. A spari sajnos most nem a teraszon áll, mert ott elő kell még készíteni a végleges helyét. Mivel most nincs fölötte fedezék, így ha esik az eső, akkor a benti piros tűzhelyen rottyannak össze az ízek. 

Főleg befőtt lett a szilvából, de a puhábbakból főztem egy kis lekvárt is.

Jó sok üveg kijött belőle, ez itt a fotón csak az utolsó utáni adag.

A bokorbab nagyon szépen, folyamatosan érik.

Kifejezetten szeretem kifejteni, meditatív tevékenység; hol főzök belőle valamit, hol elteszem télire.

A támasztékokra felfutott bab is érik már.

Tisztítva, felvágva, fagyasztásra készen. 

A tarka- és a zöldbab is arra vár, hogy betegyem a fagyasztóba.

Ha szeptember, akkor érik a paprika. Egész jó kis termésünk lett idén! Folyamatosan szedjük és fogyasztjuk.

Ilyen sötétzöld paprikánk is terem, ennek egész más a héja meg az íze is, mint a megszokottnak.

Rengeteg pici koktélparadicsomunk lett! Olyan helyen is nőnek, ahová idén nem is ültettünk palántát. Egyszerűen a tavalyiak jöttek elő a legmeglepőbb helyeken. 

A répafélék és haverjaik úgy döntöttek, hogy idén nem tisztelik meg a kertünket a jelenlétükkel. Mi meg úgy döntöttünk Zolival, hogy akkor kapjuk a nagy hátizsákunkat, és jól bevásárolunk a váci piacon. Az övét 20-25, az enyémet 15-20 kilóra saccoltuk a végére. 

El is készült a sok kis zöldség-csomagocska, melynek tartalma sárga- és fehérrépa, valamint karalábé és zeller. Finom téli levesek lesznek majd belőlük. A répát le is reszeltem, hogy instant répa-tócsnit tudjak majd sütni. (Imádom a szokásos krumplis változaton kívül a répás illetve cukkinis variációt.)

A sok paprika és paradicsom befőzésre vár. Működik nálunk a cserekereskedelem: a régi tűzhelyt odaadtuk egy falubélinek elvileg ingyér', de ő hozott érte paradicsomot (és Schoko Banané-t is!)

A paprikát én vágtam fel Nagymamival.

Aztán Kincső is beszállt az aprításba.

Előkészítve a paprika.

Virág, Csillag és Tündér, akik mostanság már alig vállalják az arcukat a blogon, a paradicsom felvágásában segédkeztek.

Előkészítve a paradicsom, isteni illatokkal. 

Zoli kiválogatta az ősrégi hagymákat (mostanra fogyott el a tavasszal vásárolt zsák), én pedig felvágtam őket. És nem is sírtam tőle!

Rotyog a lecsó a sparhelten!

Idén télen se maradunk lecsó nélkül. Anyukám párja mondta múltkor: "Klárikám, a te lecsód is finom, na de az Andié!" (aki ugye én vagyok, mert ők gyerekkorom óta Andikáznak, nem álltak át a Rékára.) Ebben az a legviccesebb, hogy én nem is szeretem a lecsót!
És hogy mi újság a házunkkal? (Mert most Zoli megint itthon van egy hétre, és nem bír nyugton ülni, valamit mindig tesz-vesz.) Azt majd megírom a következő bejegyzésben. 

2019. szeptember

Házacska - Kertecske

Az elmúlt időszakban beszámoltam nektek a balesetemről és gyógyulásomról - ezerrel zajlik a fogászati kezelésem, fogam ugyan még nincsen, de rendszeres "kínzások" azok igen. Máskülönben egész jól vagyok, sebeim behegedtek, izomfájdalmam minimalizálódott. 
Leírtam, hol s merre jártunk kettesben a férjemmel - Budapest és Dunaújváros után most adós vagyok nektek Debrecennel és a Fezennel, és persze jó nagy falat lesz majd a ciprusi összefoglaló is. Megosztottam veletek, hogyan telt a gyerekeknek a tanév vége-nyár eleje, de még adós vagyok a kanadai unokatesókkal eltöltött programok képeivel. 

Az viszont dühít, hogy ennyire rég mutattam meg nektek az otthonunkat és kertünket, amire egyre büszkébb vagyok. A kert ugyan eléggé dzsungeles állapotban leledzik, a házon is van még mit alakítani, de lépésről lépésre egyre csak szépülünk.

Az asztalunkat Zoli több réteg lakkal kente le. Megérkeztek a lócákhoz passzoló, liliom-mintás székek. Még két fonott bárszéket is vettem a konyhapulthoz. Már majdnem tökéletes az összkép - teljes majd az új huzatú székpárnákkal lesz. 

A száradás miatt sokáig nem ehettünk rajta, tilos volt még csak hozzá is érni. 

Nagy öröm volt újra birtokba venni, csecsebecséimmel feldíszíteni. Jól mutatnak rajta a Ciprusról hozott szuvenírek.

Több évtizedes álmom vált valóra ennek a komódnak a megérkezésével. Természetesen ez is a Lócaportától. Három szintes, felül direkt két kisebb fiók, fehér gombok - tökéletes. Egyelőre még üres, a napokban rendezem majd be. 

A komód a láda helyére került, a láda pedig kintre. Még a nagymamámé volt, akkor halványzöld-világossárga színben. Rászabadítom majd a lányokat, és lepingálják szépre, mert a sok költözködés során igencsak lekopott róla a festék. 

Zoli saját részre különleges lapokat választott, ő maga illesztette össze a "bálnát" és a "farkast". A rögzítés és felületkezelés még hátravan, de már most lehet látni, mennyire klassz lesz így a szobája. 

Az asztala fölé egyedi polc készül, szintén nyers fából.

Férjemnek kettő saját tere van a házban, az egyik az alakuló szoba a házban, a másik az épülőfélben lévő műhely az alagsorban. Most épp a szekrényt készítette el, ami elnyeli majd a sok szerszámot. 

Már a vaskályhát is lehozták ide Kendével (bekötése várat magára), de hogy a meleg bent is maradjon, arról a szigetelés gondoskodik. Ez a fal tele lesz majd kisebb polcokkal.

Ha már asztal, akkor essék szó a leendő kinti étkezőnkről. Az asztal ide félig kész: egyelőre méretre szabott és lecsiszolt állapotban várakozik.

A teraszon idén még a régi műanyag asztalt és a kőkorszaki, szedett-vedett székeinket használjuk. (Bezzeg jövőre!)

Ha nem is olyan lendülettel, mint tavaly, de beindult nálunk a befőzési szezon. Sárgabarackból jó sokat tettünk el, a lányok segítettek benne.

A befőttes-üvegek itt még a kosárban, most már a kamra polcain sorakoznak.

Kicsit több, mint a fele lett befőtt, a puhább gyümölcsből pedig lekvár készült.

Üvegekbe kerül a finom édes sárgabarack-lekvár. 

A betegségem miatt a cseresznyéről sajnos lecsúsztunk, viszont sikerült kései meggyet vennünk. Nálunk az a leosztás, hogy a lányok csinálják a pepecselős munkát, pl. magozás, válogatás, én mosogatok, töltögetek, Zoli meg ráhúzza a tetőket, emelgeti a fazekat, stb. A kislánykák most maguknak is főztek lekvárt belőle.

A kertünk zömét a tökfélék foglalják el. Csak azt nem szeretem bennük, hogy mindenhová odaterjeszkednek, rátekerednek a többi növényre. 

Már érik a cukkini, patisszon és a tökök is gömbölyödnek, sárgulnak. 

Megnyugvással tölt el, hogy ha messze nem olyan lendülettel is kertezünk, mint tavaly, azért az idén is kerül az asztalra (fagyasztóba) bőven a zöldségekből. 

A paradicsomot a férjem felkarózta, és már rajta vannak a zöld (sárguló, pirosodó) gömböcskék.

Amikor megvettük a palántákat, nem is sejtettük, hogy egészen sötétzöld színű lesz a paprika termése; mindenesetre nagyon finom, ma is azt ettem a pizzához. 

Zoli botokból támasztékot készített az uborkának, hogy ne terüljön el úgy, mint tavaly. 

A babot sátor alakban futtatjuk fel a karókra. (Ez kicsit régebbi kép, most már a tetejéig felkúsztak az indák.)

Hagymából bőséges a termés, nem kell majd venni a lecsóhoz.

Szerintem minket nem komál a karalábé, eddig még egy normális termésünk nem volt soha. Most is: nő, de nem vastagszik. Hát mit fogok így a levesbe főzni? 

Mert hogy répát sem. Az idei év nagy szívfájdalma, hogy hiába vetettem több adagban, nulla darab répánk kelt ki. Sajnos vennem kell, ha el akarok rakni belőle télire. A fehérrépa viszont felmagzott, jövőre majd abból vetünk - remélem, az előbújik majd. 

Azt szeretem a fűszernövényekben, hogy nemcsak finomak, de szépek is. Lilán virágzik az oregánó. 

Réti virágokkal és kertiekkel egyaránt díszítem a házat. Nálunk mindig van a vázában friss csokor. 

A gyógynövényezés korszaka is beköszöntött. Akár teraszon, akár a nappali térben, de mindig szárad valahol néhány csokor citromfű vagy menta vagy más egyéb. 

Virág font nekem egy kosarat. Most ez lett a legújabb szárító-helyem. Praktikus is, szép is.
És mi jön ezután? A kertben a termések folyamatos leszedése. További befőzés (most is kint vár a kamrában 13 kiló meggy). A házhoz a szigetelőanyag beszerzése. További bútorok megvétele - lenne, ha nem most jönne a nyár vége. Már most gondolni kell az iskolakezdésre, és sajnos a fogam is sok pénzt elvisz majd, hiába állja a nagyját a tébé. Azért csak nem bírom ki, tutira lecsapok valamire a marketplace-en, mondjuk egy jó kis éjjeliszekrényre...

2019. július