Otthonunk

Egy hét alatt rengeteget változott az otthonunk!

Meg is mutatom nektek, miben:

Önző módon a saját szobámmal kezdem. Ami ugyebár egyelőre félig-meddig csak az enyém. A beépített szekrény mindkettőnk ruháival van tele, és sokáig ez volt a közös hálónk is. Azonban fél éve felköltöztünk az új hálókuckónkba, mostanra pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy megváljak a régi ágytól.  Ezt a házikóval örököltük, most pedig egy helyi párt segítettünk meg vele. 

Pár napig ilyen ideiglenes volt a szoba, szép lassan berendezve a személyes tárgyaimmal, a fal mellett azonban letakart ágyneműkkel, hálózsákokkal. 

Aztán (hála VP Gábornak!) megérkezett az új ágyam. Méghozzá a Marketplace-ről. Mostanában ugyanis ez az egyik hobbim. Használt bútorokat és lakáskiegészítőket vadászok a netről, a facebook hirdetős oldaláról. Többek között lámpákat, szőnyegeket, meg most ezt az ágyikót. (Folyamatban vannak a terasz-székek, illetve az éjjeliszekrények is.)

Ez az ágy kissé megtévesztő, mert hiába van az én szobámban, nem én fogok rajta aludni. Továbbra is a közös hálókuckónkban hajtom álomra a fejemet. Ez az ágy egyrészt vendégágy lesz, másrészt rajta kucorogva lehet majd írogatni, meditálgatni, bár már a lányaim is lestoppolták, hadd próbálják ki, sőt, szerintem amikor Zoli nincs itthon, én is teszek vele egy próbát.

Habár ágyneműtartója feleakkora, mint a régi franciaágynak, elfér benne az összes lepedő, paplan- és párnahuzat. Alá pedig ideiglenesen a hálózsákok. 

Aztán, hogy kellőképpen "rékás" legyen, letakartam a jól megszokott lilás ágyterítővel.

A képen látszik még pár dolog, ami majd kikerül a szobámból, például Zoli családi fotói, illetve a "tévé" (filmezéshez használt képernyő), amit azért jótékonyan eltakar a selyemkép. 

Batikolt párhuzat, sólámpa és rattan ülőke - mostantól ezek fokozzák a dob, az álomfogó, a saját fényképeim, illetve a marokkói kiegészítők adta alaphangulatot.

A Marketplace-en találtam egy hölgyet, aki szép rongyszőnyegeket készít - olcsón. Rendeltem is tőle többféle színben és méretben, az egyikük a fenti képek egyikén látszik, és a szobámat ékesíti. Ez pedig a nappali térbe került.

Ez a klassz szőnyeg vezet át a nappali térből az étkezőbe, egészen a kályháig.

Ez a szőnyeg arról nevezetes, hogy most már rajta végzem a szokásos reggeli torna-gyakorlataimat.

A lányaim szerint ezek a pici szőnyegek a legcukibbak: az egyik az előszobába került, a másik pedig egyelőre a fürdőbe. A hölgy azonban megígérte, hogy direkt ide majd egy türkiz-színűt is készít nekem, és akkor valamelyik lánykám megkaphatja ezt a cukiságot. 

Családunk egyik kedvence, a tűzpiros tűzhely fölé felkerült végre a pára-elszívó.

Érdemes megfigyelni a balett-mozdulatot, amivel Zoli a konyhapulton egyensúlyoz. Most teszi fel a kürtő tetejét. 

A látszat csal, a szagelszívó már fent van, de egyelőre még nem működik. A csövet nemrég szerezte be hozzá a férjem, ha legközelebb itthon lesz, beindul a faház párátlanítása, ami különösen a téli időszakban fontos. Amikor sokat vannak csukva az ajtók-ablakok, akkor a nyirkosság nem tenne jót a sok faburkolatnak.

Egyik nap, amikor hazajöttünk a lányokkal a suliból, rengeteg faanyag várt minket. Csakúgy, mint a belső faanyagokat, a külsőket is Felvidékről rendeltük meg. A tanítás-tanulás után tehát azzal töltöttük a délutánt, hogy a gerendákat, léceket és lambériákat mind lepakoltuk. Másnapra éreztem is rendesen a vállamat.

Most még becsomagolva, felstócolva állnak, de nemsokára ezekkel fogjuk beburkolni a házunkat. Nagyon várom, hogy szép, kissé legömbölyített lambéria fedje majd be a faházat.

Előtte azonban a külső szigetelésbe fogtunk bele. Először is Zoli előkészítette a fakereteket.

Állvány, valamint egy kisebb és egy nagyobb létra segítségével értük el a magasabban lévő részeket.

Ma reggel 8-kor kezdődött a munka, a fiúk méretre vágták azokat a deszkákat, amelyekre később ráhelyeztük a szigetelőanyagot.

Nagyon hideg volt reggel, munka előtt a lányok az utcán melegítettek be egy kis mozgásos játékkal.

Leginkább Virág vágta méretre a kőzetgyapotot.

Szép lassan bekerültek a gyapot-táblák a fakeretek közé.

Az ablak körül már nehezebb volt kicentizni az anyagot. A spaletta már a múlté. 

A kis fürdő-ablakok körülötti tér még nagyobb feladatot adott, de megbirkóztunk vele.

Néha én is felmásztam a magasba. (Ott is reggeliztem.) Vagyis: felküzdöttem magamat, miközben Kende egy másodperc alatt pattant fel az állványra. A munka szüneteiben ő kiépített magának egy ugrató-pályát a kertben, és a meredek domboldalon száguldozott le biciklivel.

A kislányok pihenőidejükben botokat faragtak, naspolyát eszegettek, és bunkiztak a bokrok sűrűjében.

Nagy megkönnyebbülés volt, mire végre teljessé vált a keleti házfal szigetelése. 

A kőzetgyapotra párazáró fólia került, egyrészt, hogy a későbbiekben ne nedvesedjen a fa és a szigetelés, másrészt hogy most, míg a külső burkolás még várat magára, védje a falat az esetleges csapadéktól.

A fiúk kivágták a fóliát az ablakoknál, mi pedig Nagymamival betömködtük a réseket a régről megmaradt üveggyapot fecnikkel. 

Megkezdődött a déli oldal előkészítése is a későbbi szigetelésre. Nagymami épp libikókázik.

Most ilyen a házunk előről, de lesz ez még szebb is néhány hét múlva.

Itt a Börzsönyben már most nagyon hideg van. Egyik reggel már láttuk, hogy deres a rét! Nálunk sokkal korábban fel kell készülni a télre, mint másutt. Ezért Zoli az új láncfűrésszel felvágta a tűzifa egy részét.

A kályhánk 3 éves, megérett egy kis belső tisztításra és felújításra.

Zoli belülről betapasztotta a réseket, különös tekintettel a meglazult ajtóra, Kende pedig kívülről kente le a repedéseket, foltokat.

Ma este pedig elérkezett a nagy esemény, az első idei begyújtás. Mivel ma reggel kint 3, bent pedig 13 fokra hűlt a hőmérséklet (tudjátok, ez itt a Börzsöny), azt hiszem, épp itt volt az ideje a tér felmelegítésének. Imádom a tűz látványát, a fa pattogását, a jó meleg csikótűzhelyünket!

Nem bírom ki, hogy a végére ide ne rakjak egy zöldséges fotót. Nagymami mára ugyanis rengeteg kaját hozott nekünk, ezért én egy kis házi zöldséggel láttam őt el: paradicsom, paprika, cukkini, zöldbab került a budapesti ház konyhájába.
Fárasztó, de tevékeny és termékeny hetet zárt a családunk. 
Ház-felújítás folyt. köv. október közepén.

2019. szeptember

Házunk 3.

A hűvösebb, őszi időszak már csak a belső munkálatokról szólt. 

Mivel az egyre hűvösebb időben egyre kevésbé volt kellemes kint a szabadban vagy a kamrában főzni, mosogatni, ezért Zoli a konyhát alakította ki használhatóvá. A mosogatóval kezdte.

Kaptam egy nagyon klassz fa-hatású munkalapot, ami egyszerre szép és praktikus is.

A hálókuckóba beraktuk a 4 fix üvegablakot.

Zoli kiszedte a régi hálószoba, azaz leendő Réka-szoba déli ablakát.

Az ablakomat áttette a keleti oldalra, ezzel némi felfordulást okozva a szobácskában.

Így néz most ki az ablak az új helyén.

Nemcsak az én szobám haladt, hanem Zolié is, ugyanis végre mindenütt megkapta a lambéria-burkolatot.

A hálókuckó párazáró fóliákat kapott, és elkészült a végleges feljárója.

A konnektorokat, kapcsolókat, vezetékeket Zoli szerelte be, de a legkomolyabb munkálatokhoz, a kapcsolószekrényhez és biztosítékokhoz eljött egy villanyszerelő barátja (Köszi, Varga Gábor!).

Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény is lehet a mosogatás. Az új duplatálcás plusz csepegtetős mosogató beavatása.

Hiába mondta Zoli, hogy itt még sok pepecselős kis munka van hátra, én már akkor is belaktam a konyhát, és sok szép dísszel tettem otthonossá. 

Eljött ez a pillanat is végre: Zoli régi dolgozó-sarka és új szobája közötti fal áttörése. 

Íme az új ajtó, mely Zoli új birodalmába vezet.

Szerintem ez is mestermunka: faágakkal megbolondított könyvespolc.

Egy teljes nap volt, mire minden könyvet áthurcoltunk, és ő elrendezte a könyvtárát, de megérte.

Az eddig nyitott rész kettéválasztása is elkezdődött, a tartószerkezet megépítésével.

Fal épül Zoli szobája és a nappali közé.

Ugyanez, csak a nappali felől.

A hálókuckó plafonját lambériával burkolta.

Lámpa került a mennyezetre.

A szigetelőanyag és a fólia után lambéria következett.

Alig várom, hogy fent aludhassunk végre. Hiszen ilyen látványban lehet részünk a fenti hálószobából: a távolban a nógrádi vár.

Elkészült a hálókuckó, ez is a nyugati sarok. 

A keleti csücsökkel együtt az ágyszerkezet is látszik. Matrac kerül rá majd a későbbiekben. 

A nyírfát a szomszéd kivágta, mi megkaptuk, és jó helye lesz a házunkban.

Lépcsőfokok, nyírfa-törzsbe vájva.

Az új lépcső, ami Zoli szobájából a fenti hálókuckóba vezet.

Ilyen szuper falapokat szerzett Zoli, más "csak" le kellett őket vágni és csiszolni.

Farönk lábazat, stafnifa-szerkezet, tömörfa-tömbök... Ebből valahogyan majd asztal lesz.

Bekerültek a tuskók és a falapok.

És íme az összerakott étkezőasztalunk!

Hatalmas asztal, dupla tér, mindenütt csupa fa: öröm itt lenni. 

Az egyiket augusztus elején, a másikat a végén rendeltük meg. 6-8 hétre ígérték, majdnem 3 hónapot vártunk rájuk. November közepéig két helyen csak fóliával volt takarva két ablaknyílásunk. Dupla-annyi tűzifa, hűs a házban és fázás... Csak itthon, kibontáskor látszott, hogy nem is pont olyanok, mint a többi ablak, az egyik üvege ráadásul repedt. Öröm a sok ürömben, hogy végre van ablak, van fény, van meleg... (Nagyon nem köszönjük, Dunakeszi ablakdiszkont!)

Pont az I-n a mai ajándékok: két puff vagy zsámoly vagy ülőpárna, régi nagy vágyam. (Köszi, Farkas Melinda!)
(Fél éves beszámolóm most véget ért, de év végén még megmutatom nektek, hogyan haladt tovább Zoli. Hátra van ugyanis még sok kisebb-nagyobb munkálat, amivel tökéletesedik már most csodaszép otthonunk.)