Évértékelés-Évtervezés

Ugyebár benne vagyok ebben az Élet-Teremtő programban, ahol eddig az volt a folyamat, hogy a nagyon elrugaszkodott bakancslistát és ötéves ideális álmokat-vágyakat egy viszonylag reálisabb egyéves tervre szűkítettem.

Örömteli év lesz 2023, mert 49 éves leszek, ami pont 7x7. Egy hétéves ciklus lezárása lesz ez, ezért direkt hét képet rakok most ide ehhez a blog-bejegyzéshez.

Kincsővel fogom élni a hétköznapokat, aki ősszel már a felvételire készül. Tündér továbbra is jól érzi magát az abai közösségben. Csillag nagykorú lesz és megcsinálja az előrehozott érettségit. Ők ketten kiutaznak öcsémékhez Torontóba. Kende leérettségizik és elvégzi az ács-képzést, sokat dolgozik és sok pénzt keres. Virág belekezd valamilyen művészeti munkába, amihez megvan minden tehetsége, csak eddig nem volt meg az önbizalma és bátorsága.

Az osztályomból mindenki sikeresen felvételizik, szépen táncolnak farsangkor, lesz egy jó hangulatú kirándulásunk, elbúcsúznak a tanároktól és elballagnak az iskolából. Nyárra sikerül Zánkára megszerveznem a tábort, ősztől pedig új osztályom lesz. Sok jó programon veszek részt az iskolában és a faluban.

A házat belülről kifestjük és a konyha teljesen megújul. Történik némi újítás a hálóban és a fürdőben, a teraszon és a pincében is. A kedvező időjárás miatt sok zöldség és gyümölcs terem a kertben, szárítok és fagyasztok. Körbekerítem a kertet nádszövettel, tartályokba gyűjtöm az esővizet.

Jó koncerteken veszek részt, sokat táncolok. Megszervezzük az évfolyamtalálkozót a Mókusos ballagás 35. évfordulójára. Virágzik a helyi és környéki közösségi élet, főleg a női kör. Új ötletem a nyitott ház gondolata, egyfajta almáskerti közösségi tér létrehozása.

Nagyon szeretek a Hesz-ben tanítani, ahol megemelkedik a fizetésem. Emellett kiegészítem a tevékenységi körömet, így jóval több lesz a bevételem. Bejön az életembe három régi-új pillér: írás, life coaching és lakberendezés. Egy regényemet teljesen befejezem, és kiadom a könyvem. Megújítjuk a Nőszirmot (női life coach összefogás). Lakberendezést tanulok. Újrakezdem az orosztanulást. Folytatom a blogot és továbbra is elkészítek heti egy bejegyzést meg havi egy fotóalbumot. Viszont drasztikusan csökkentem a céltalan netes időt!

Továbbra is sokat mozgok, tornázok, jógázok, biciklizek, gyalogolok, futok, kosárlabdázok, nyáron úszok, télen korcsolyázok. Odafigyelek a testápolásra és az egészséges életmódra.

Többször utazom belföldre vonattal, lesz egy európai út (Szlovénia, Provance) autóval vagy busszal, és talán egy repülős út is valahová messzire, egy egzotikus szigetre…

Áttekintettem jelenlegi életem időtöltéseit és preferenciáit, valamint eldöntöttem, milyen új, hasznos és örömteli szokásokat vezetek be. A legutolsó feladat egyfajta hídépítés volt a mostani és az álom-élet között. Ennek során egy rendszert kell kialakítanom, melyben a kiválasztott célokat kisebb és kezelhetőbb részekre bontom és átlátható idősávokhoz rendelem. Azt vizsgáltam meg, hogy miket tudok és akarok megtenni most, egy hónapig, vagy akár egy éven át, hogy közelebb jussak rövidebb illetve hosszabb távú céljaimhoz. Ebből megszületett egy konkrét cselekvési terv, ami szerintem, persze sok erőfeszítéssel és kitartással, de tök reálisan megvalósítható.

Segítek gyerekeimnek a különböző (osztályozó, érettségi, felvételi) vizsgáikban, karrierjük egyengetésében. Megoldjuk Csillag és Tündér kiutazását Kanadába. Megszervezem a keringőt és a tablófotózást, elvégzem a felvételi körüli rengeteg adminisztrációt, szervezek egy jó osztálykirándulást, összerakom a műsort a tanárbúcsúztatóra, pályázok  a zánkai táborra, megújítom a tantermet.

Megtervezem a konyha felújítását, elkészítem a vetési-ültetési tervet. Megveszem a szükséges anyagokat, bútorokat, eszközöket. Felrotáltatom a veteményest, és felvágatom-hasogattatom a tűzifát. Magokat vetek, palántákat ültetek, gyűjtök és tartósítok. Családi kalákában felújítjuk a konyhát és kifestjük a házat, körbekerítjük a kertet és rendet rakunk a pincében.

Megszervezzük az évfolyam-találkozót a Mókusos ballagás 35. évfordulójára. Eljárok táncra, társaskörre, jógára, éltetem a női kört. Beindítom az almáskerti közösségi teret.

Napi rendszerességgel írok és szerkesztek. Megteszem az előkészületeket a könyvem kiadására. Felveszem a kapcsolatot a női life coach-okkal. Elvégzek egy lakberendezői tanfolyamot. Ősztől ismét oroszt tanulok Marcival.

Veszek egy új kerékpárt. Megszervezem a 2023-as Réka Tourt belföldre és külföldre.

Érdekes, hogy tegnap pont egy évértékelő-évtervező női kört tartottunk Nógrádon. Bea volt az ötletgazda és szervező, levezető és moderátor. Amikor meghirdette, beugrott a kérdés, hogy minek nekem egy újabb visszatekintés-előretervezés, ha már amúgy is benne vagyok egy ilyen egy hónapos folyamatban.

Aztán persze arra gondoltam, biztosan fog adni újat is, nyitottan álltam hozzá: nézzük meg, mit. Ezeknek a hölgyeknek a társasága amúgy is garancia a jó hangulatra. Már attól nagyon felvillanyozódtam, hogy megtudtam: pontosan 12-en leszünk, ami varázs-szám. (Két új tagot is köszönthettünk körünkben.)

Különböző életterületeket (család, párkapcsolat, barátság, közösség, tanulás, munka, szabadidő, önmegvalósítás, otthon, pénzügyek, egészség) megvizsgálva tekintettük át 2022-t. Először egyénileg gondoltuk át sikereinket, tapasztalatainkat, kihívásainkat, erősségeinket, segítőinket. Majd párokban értékeltük az elmúlt évet.

Ezután közösen összegyűjtöttük az erősségeinket, pl. optimizmus, egyensúly, hit, erő, kreativitás, empátia. Nekem a türelem és az elfogadás a két legnagyobb gyengeségem, bár ezeken a 2022 év nagyon erősített. Én saját erősségemnek az önfegyelmet mondtam.

Amikor az este folyamán részemről előkerültek ezek a szavak, mint önfegyelem, akaraterő, kitartás, megkaptam a kérdést: Na de hol van ebben a lazaság? Ezen eltöprengtem, és rájöttem, hogy igen, tulajdonképpen amióta egyedül vagyok a gyerekekkel, enyém mindenben a teljes felelősség, és kizárólag az én kezemben van az életem/életünk, azóta elég nehéz kiengednem. Aztán szerencsére jobban belegondoltam, és találtam jó néhány olyan dolgot, amit lazán és könnyedén csinálok, pl. tánc, írás, közösségi élet… De azért ez a kérdés arra ösztönzött, hogy 2023-ban a türelem és elfogadás mellett ez legyen a harmadik fejlesztendő terület: lazaság, könnyedség, spontaneitás…

Kaptunk házi feladatot is. Időutaznunk kell majd 2023 végére, megnézni, miben fejlődtünk a legtöbbet és mivel szereztünk másoknak örömöt, valamint megálmodni sikereinket és céljaink megvalósítását.

A kör elején és végén is húzni kellett egy-egy kártyát. Érkezéskor egy konkrét kérdésre kerestem választ és ezt kaptam: Jó úton jársz – Folytasd csak, amit teszel, mert működik. A kör végén a Karrierváltozást húztam – Olyan karriert kezdesz, amely elhozza számodra a vágyott és megérdemelt örömöt és jómódot.

A zárókérdés az volt: mit adott nekem ez a kör? Nagyon sok mindent, de ha egyet ki kellene emelnem, akkor ez az „együttes teremtés” lenne. Egyénileg is sokra képes az ember, de ha ezt tudatos és jószándékú emberekkel közösen teszi, akkor a teremtő erők megsokszorozódnak. Hálás vagyok, hogy ilyen jó barátaim vannak, hogy ilyen csodálatos közösség része lehetek. A végén persze kötetlenül beszélgettünk, ettünk-ittunk, koccintottunk az új évre, ráadásul kaptam egy jó ötletet vizuális tervezésre, kollázs-készítésre.

És hogy az egyik cél máris megvalósuljon, valamint meglegyen a lazaság, könnyedség és spontaneitás is: holnap megnyílik az almáskerti közösségi tér! Bár már volt itt nálam társasjátékozás, házavató buli, nyílt nap és női kör is, holnap viszont – Réka megint pörög – hirtelen ötlettől vezérelve szervezek egy szilveszteri bulit. Az ajtóm nyitva áll mindenki előtt, aki szeretne társaságban átlépni 2023-ba. A „szervezés” szó túlzás, ugyanis minden batyus lesz, a „ha jösztök, leszek, ha hoztok, esztek (isztok)” jegyében. Nincs semmi konkrét elképzelésem a programról, minden tök laza lesz és kötetlen. Beszélgetünk és játsszunk, zenét hallgatunk és táncolunk, egyszóval jól érezzük magunkat.

Ez volt 2022 utolsó bejegyzése a „Réka útja” blogon. Minden kedves Olvasómnak Boldog Új Évet kívánok!

 

2022. december

(Budai Kriszta, Kékesi Bea és Varga Adri fotói)

2022 - Micsoda év!

Idén Kincső 12 éves lett (nemsokára 13), Tündér 15, Csillag 17 (három hónap múlva nagykorú lesz a 3. gyermekem is!), Kende 19 (tavasszal már 20!), Virág pedig nemrég ünnepelte a 22. születésnapját. 

Ezek örömére nagy családi szülinapozásokat tartottunk, vagy Nógrádon, vagy Budapesten. Én pedig 48 lettem. 4x12. Nagyon tetszik ez az év, ez a kor!

A hétköznapok most már Kincsővel kettesben zajlanak, azaz immáron ő az egyetlen gyermekem, aki napi szinten itthon lakik. A legkisebb lányom is belépett, berobbant a kamaszkorba, annak minden „remek” hozadékával együtt. 

Hatodikban még angol versenyezett, futott, és nővérével együtt a kézilabda csapat tagja volt. Most már inkább a barátozás, barátnőzés, bandázás van az élete középpontjában. Cukrásznak szeretne továbbtanulni, voltunk is vele nyílt napon kiszemelt középiskolájában, a Dobosban.

Tündér is gimnazista lett. Januárban megírta a központit, februárban szóbelizett, tavaszra kiderült, hogy sikeresen felvették. Az osztálya és ő a tanárbúcsúztatóval köszönt el tőlünk, a ballagással az iskolától. 

Aztán beiratkozott Abára, és részt vett a fecsketáborban Dunaszigeten, majd az őszi bátorságpróbán-beavatáson is. Nagyon szereti az Atilla Király Gimit és a koleszt, jó a közösség, új barátokra lelt.

Csillag örömömre folytatta a néptáncot, a bátyjával együtt az Arénában is fellépett a tánctalálkozón, és Erdélyben is járt a néptánc-csoporttal. 

Nyáron egy turkálóban (vintage designer store) dolgozott, többször festett arcot a borókásokkal, és részt vett a Rákóczi Szövetség táborában Sátoraljaújhelyen.

Abán remek programok voltak idén is, többek között madarászás, fűzkunyhó-építés, nyílt nap, Katalin-nap, befőzés vagy sütés a kollégiumban, kirándulások-utazások Bakonyba vagy Budapestre (Országház, kiállítás). 

Idén én is többször jártam Abán: a központin és a felvételin kívül szülői értekezleten, valamint a lányok néptáncos fellépésén a művészetiben. 

A három lány többször szervez közös programot: Halásztelken jártak a barátaiknál, mézeskalácsot sütöttek együtt, vagy vásároltak Budapesten. Összességében alig voltak a Bakonyban az apjuknál, csak az iskolai szünetekben rövid időre, akkor is csak a három „kicsi”.

Kende sikeresen leérettségizett angolból és földrajzból, valamint megszerezte a jogosítványt. Neki a táncháztalálkozó az utolsó fellépés volt, négy év után abbahagyta a néptáncot, hogy tanulmányaira összpontosíthasson. 

Jelenleg egyéni tanrendben van nappali tagozaton, azaz önállóan kell készülnie, beadandókat elkészítenie, és vizsgáznia. Megvolt a szalagavatója, néhány hét múlva lesznek az első féléves osztályozóvizsgái. 

Beiratkozott egy ács-képzésre is, ahol a magyar, matek és történelem érettségivel nagyjából egy időben fog levizsgázni. Tehát nyárra nemcsak gimnáziumi végzettsége, hanem szakmája is lesz. 

A barátjával közösen használnak egy kocsit, ami jól jön szállításokhoz, még én is vezettem néhányszor. Ő több fesztiválon is volt idén: Bánkitó, Sziget és Strand (ez utóbbi közösen a nővérével-húgával).

Virág szép és önálló felnőtt nő, régóta együtt van a barátjával, albérletben él, egy kávézóban dolgozik.

Anyukám nagyon fitt lett, nordic walkingozik, szabadtéri gépeken edz, vagy otthon tornázik. Mindeközben testileg-lelkileg egyre nehezebb számára párjának a gondozása. Ők amúgy, végre publikus, kb. 40 év párkapcsolat és élettársi viszony után idén összeházasodtak.

Apukámék is egészségesen, sportosan élnek, naponta tornáznak, sokat sétálnak, hetente úsznak-szaunáznak. Velük voltunk a Paskál strandon, bejártuk Vácot, náluk aludtam. Apuval külön elmentünk az Orczi kertbe és a Füvészkertbe.

Hosszabb szünet után öcsémék (feleségével és két fiával) végre eljöttek Magyarországra. Velük kettő közös programot csináltunk: együtt strandoltunk a Palatinuson, és kellemesen kikapcsolódtunk a Margitszigeten. A gyerekek még több különböző programon vettek részt unokatestvéreikkel. 

Jövőre remélhetőleg Csillag és Tündér utazhatnak ki Kanadába.

A húgomat márciusban eljegyezték, májusban férjhez ment, szeptember végén pedig megszületett legkisebb unokaöcsém, Márk.

A Hesz-ben kétszer is szerveztünk játszós napot a tornateremben, januárban a felsősöknek, márciusban az alsósoknak.

Farsangon a „Mi kis falunk” szereplőinek öltözött be az osztályom, és elő is adtak egy kis jelenetet. Fergeteges sikert arattunk.

Március 15-én mi léptünk fel a 48-as műsorral, nemcsak az iskolában, de a falu-ünnepségen is. Az egész iskola együtt kirándult a Kő-hegyre.

Áprilisban a bolondok napján fordított angolórákat tartottunk. Öko-iskola lettünk! A Fenntarthatósági témahét keretében a környezet-, természet- és egészségvédelem témakörében játékos feladatokat oldottak meg a gyerekek és találkozhattak Szabó Gabriella olimpiai bajnok kajakozóval.

Volt 2022-ben kettő komolyabb utazás-nyaralás, ami munkának és kikapcsolódásnak is számított egyben; mindkettő nagyon szuper kaland, élmény-áradat volt nekem is, kollégáknak is, diákoknak is.

Az egyik az áprilisi hetedikes osztálykirándulás a Határtalanul Program keretében Erdélybe, kísérők Livi és Peti. Csak címszavakban: Nagyvárad, Kőröstárkány, Vasaskőfalva, Medve-barlang, Pádis, Tordai hasadék, Tordai sóbánya, Kolozsvár, Magyarvista, Sárkányok kertje, Szilágylompért, Nagykároly.

Júniusban a gödi strandon pancsoltunk az osztályommal. A focista fiúk részt vettek egy nemzetközi futball-táborban. Lányaink kézilabda-csapata kijutott a kistérségire, fiaink pedig megyei bajnokok lettek! 

A nyári sportnapon volt kidobós-verseny, a tanár-diák kosármeccsen pedig, neccesen ugyan, de a tanári csapattal megvertük az akkori végzősöket. A gyerekekkel és szülőkkel együtt csodaszépre díszítettük fel az iskolát a ballagásra.

A másik nagyobb idei kaland a júliusi iskolai tábor volt Fonyódligeten Barbival. Programok: sárkányhajózás, íjászat, lézerharc, vízi kalandpálya, futóverseny, szabadulószoba, vizes és szárazföldi vetélkedők, csapatépítő programok, koncert, színi-előadás, táncház, tudományos bemutató, elsősegély-nyújtás, digitális kaland, tábornyitó és táborzáró zenés-táncos buli, tábortűz és persze sok strandolás a Balatonban.

Míg mi táboroztunk, a "Lépték-Tervezzünk közösen" csapatának és sok önkéntesnek köszönhetően megépült az iskola mellé egy szabadtéri közösségi tér.

Az osztályom nyolcadikos lett! Központi téma náluk a továbbtanulás és a ballagás, készülünk a farsangi keringőre és a tablófotózásra.

Szeptember elején szedret szedtünk Almáskertben. Szeptember végén megrendeztük szokásos sportnapunkat. A futóversenyben a felsősökkel együtt én is részt vettem, utána különböző pályákon mozoghattak a gyerekek. Az osztályommal moziban 4DX-ben megnéztük az Avatart.

Októberben programok arzenálja várt ránk: papírgyűjtés, tökfaragás, zene világnapja, állatok világnapja, pályaorientációs nap (rendőrök, tűzoltók, kerámiaműhely), pályaválasztási kiállítás Balassagyarmaton. A hatodikosok emlékeztek az aradi vértanúkra, az osztályom pedig 56-os műsort adott elő október 23-án.

Decemberben a másodikosok műsorával vártuk a Mikulást. Tartottunk Hesz-napot is, ahol sajnos Misa bácsi nem tudott részt venni. Viszont eljött hozzánk Martinek János olimpiai bajnok, és nyolc iskola csapata. A versenyek végén a Hesz-es csapat lett az aranyérmes! Megtartottunk az osztály- és iskolakarácsonyt, a harmadikosok és a zeneiskolások előadásával.

Most csak azokat a nógrádi programokat sorolom fel, ahol vagy én, vagy a gyerekeim, vagy az egész család részt vett.

Húsvétra tojást festettek, és mulattunk a locsolóbálon. Áprilisban a Déryné program keretében az Ördög című darabot néztük meg. Májusfát állítottunk a Szent Flórián parkban.

Júniusban végre újra volt Nógrádi Várjátékok! Gazdag programmal, előadásokkal, bemutatókkal, várostrommal, koncertekkel, tánccal, tűz-show-val.

Szeptemberben hozzánk szervezték a megyenapot, a végén koncertekkel. Ősszel volt szüreti felvonulás és bál. Novemberben Márton-napi lámpásos felvonulást rendeztek tűz-zsonglőrrel.

Decemberben eljött Nógrádra a Mikulás, és az adventi program-sorozat keretében az iskola tanárai-szülői is vendégül látták az érdeklődőket.

A falut a nagyobb ünnepekre (húsvétra, szüretre, karácsonyra) szépen és ötletesen feldíszítették.

Ez volt az első teljes évem itt háztulajdonosként, és megmondom őszintén, nagyon élveztem. Egész jól megy a ház fenntartása egyedül. A villanyszámlám nemhogy nőtt volna, de csökkent, a vízdíjam minimális, viszont a gázpalack ára jócskán felment. 

A tűzifáé is, de azt még a nyár (és a drasztikus emelések) előtt sikerült beszereznem. Kint megszűnt a korábbi, elég ronda, raklapokból álló fatároló-rész. Helyette sufniba került a tűzifa, méghozzá a tavalyi maradék és az idén vásárolt is. 

Nemrég kaptam szociális fát is (amit később majd fel kell vágni és hasogatni). Így összesen három télre előre megvan a tüzelőm. Korábban még soha nem fordult elő, hogy így tudtam volna tartalékolni, ezzel nagyon elégedett vagyok.

Eladtam pár dolgot, raklapokat, burkolóanyagokat, régi székeket, gépeket – helyükre jövőre újak kerülnek. Ezen kívül komolyabb változások, beruházások nem történtek, csak vettem egy rattan fürdőszoba-szekrényt, és fentre egy franciaágyat. 

Ez volt az első lépés a fenti hálószobám kialakításához. Jelenleg még Kincsővel közösen használom ezt a teret, napközben ő, hétköznap éjszaka én. Hétvégén, ha hazajönnek a gyerekek, akkor még mindig lekényszerülők a nappaliba, a kihúzható kanapéra.  

A kertben idén: „the worst year ever”, komolyan! A vetési időszakban alig volt csapadék, áprilisban hó esett, májusban brutális felhőszakadások voltak, nyár elején jégeső pusztította el a termést, a nyár folyamán pedig brutális aszály sújtotta a kertet. Hiába vetettem majd palántáztam buzgón, alig volt zöldség vagy gyümölcs, letört ágak, sár, vagy száraz, kiégett fű annál inkább.

Na, jó, nem szenvedek, mert vannak azért pozitívumok is. A korai zöldségek például bőven termettek, minden reggelt friss salátával, retekkel, újhagymával, spenóttal kezdtünk. A fűszernövényeket egész évben tudtam szedni, szárítani, el is raktam télire belőlük. 

A gyógynövényeket vagy a kertből, vagy a környékről gyűjtöttem be, illetve kaptam is barátoktól. Ami nem termett meg, azt helyben vagy a váci piacról igyekeztem beszerezni. Csak tele lett a végére a fagyasztó zöldséggel-gyümölccsel.

Előbújtak az előző évben elduggatott hagymások, ősszel is kerültek új virághagymák a fák-bokrok tövébe. A nagyobb mellé kialakítottam egy kisebb virágágyást is. Míg a nagyobb kör-ágyásba egynyáriakat vetettem, ebbe évelők kerültek, amit egy barátomtól kaptam. Vettem-kaptam, ültettem cserjéket is.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Réka változata: jó otthon, de jó másutt is. Nagyon szép helyen élek, de szívesen utazom el az ország különböző vidékeire, szép tájakra, jó emberekhez.

A Réka Tour idén sokkal lájtosabban zajlott, mint tavaly. Elutaztam Mártához Pusztavámra, ezt összekötöttem egy fehérvári városnézéssel. Meglátogattam régi máriahalmi szomszédasszonyomat-barátnőmet, Tündét Budapesten.

Alsóörsön Mókusos mini-osztálytalálkozót szerveztünk, négy volt osztálytársnő beszélgetett és strandolt a Balatonnál.

A nyár folyamán jártam a Városligetben és Szentendrén. Kirándultam a somoskői várhoz, a kishartyáni remetebarlanghoz és Szécsénybe.

Többször sétáltam, fürödtem, ettem Nagymaroson és Verőcén (Duna), Diósjenőn és Bánkon (tó) és persze Vácott (strand), egyedül, gyerekekkel, barátokkal.

Nyár végén ismét sárkányhajózás építette a tanári csapatot, ezúttal Szobról észak felé eveztünk, majd lecsorogtunk a Dunán.

Szeptemberben Mezőkövesd egyszerre volt továbbképzés, kikapcsolódás és közösségi élmény is (előadások, workshopok, wellness, éneklés-zenélés, focimeccs, Mezőkövesd és Hadas városnézés).

A Réka Nyitott Kapuk sorozat keretében kétszer tartottam nyílt napot, itt ismertem meg Krisztát, aki ma már szomszédom-barátnőm is.

A koncertek éve igazából 2021 volt (a Covid után jól belevetettem magam a sűrűjébe), de azért 2022-re se panaszkodhatok. Januárban Ákossal kezdtünk az Arénában Barbival. Májusban Bagossy-n-Aurevoir-on voltam a Belfest-en Csillaggal és Virággal.

Júniusban a Várjátékokon a Szkítia lépett fel. A nagymarosi V4 fesztivál keretében a Halott Pénz-en tomboltunk barátaimmal-kollégáimmal. Augusztusban a Bohemian Betyars-t néztem-hallgattam az Akváriumban a három nagyobb gyerekemmel, a Csík Zenekart pedig a Műegyetem rakparton egyedül.

Szeptemberben Kowalski koncerten vettünk részt a Budapest Parkban Barbival. A nógrádi megyenap keretében Kollányi Zsuzsi és az Ismerős Arcok léptek fel.

Az októberi Yettel koncerten (Punnany Massif, Kacaj és Majka) mind az öt gyerekem ott volt. Mintegy keretbe foglalja az évet a decemberi Ákos Aréna, ahol egyedül buliztam.

Újdonság, hogy a diósjenei néptánccsoport tagja lettem, volt is nyáron fellépésünk Nógrádon. Néhányszor jártam a Tázló táncházában, az Eötvös 10-ben. Ők nyáron a Westend tetőkertjében illetve a budai rakparton is tartottak táncot. Szeptemberben Csillaggal elmentünk a Táncházak Éjszakájára a Fonóba.

Igazi népművészeti élmény volt a Budai Várban a Mesterségek Ünnepe Alidával. Többször jártam a nógrádi helyi és környékbeli kézművesek és kistermelők vásárán, illetve néhányszor eljutottam a nagymarosi vásárba is.

Az Árpádosokkal 30 éves érettségi találkozót rendeztünk, nemcsak osztály, hanem évfolyam-szinten is. (Az általános iskolás ballagás 35. évfordulója pedig 2023-ban lesz, erre már most szervezzük az évfolyam-találkozót.)

A női kör év elején konkrétan haldoklott. Átadtam a stafétabotot, szervezze idén más, ebből az lett, hogy nem lett semmi. Így újra kezembe vettem a dolgokat, és kilenc hónap kihagyás után újraéledt a kör. 

Szeptemberben Adriék jurtájában voltunk, októberben Bettinél a Ráchegyen, novemberben L. Bea felújított parasztházában, decemberben én láttam vendégül a hölgyeket. Év végén pedig K. Bea évértékelő-évtervező eseményén vehettünk részt.

A Boróka-ház mindenki szívfájdalmára megszűnt. Idén májusban a gyereknapon jártunk náluk, illetve nyáron a zenés-táncos búcsúbulijukon. Kétszer kisvonatoztunk: egyszer a jenei tóhoz, egyszer fel a Závozra. Mindenki örömére viszont Életvirág Műhely néven újjáéledtek Berkenyén a régi iskola-épületben. Újjáéledt a diósjenei társaskör is.

Az orosztanulást anyagi okokból egy évre felfüggesztettem. Ősszel viszont elvégeztem egy újabb online írás-kurzust, télen pedig részt vettem egy élet-teremtő programban. Mindkettőt nagyon hasznosnak és élvezetesnek találtam.

Mindig van valami mozgás. Reggelente a tornák. Kerékpározás vagy gyaloglás a faluban. Tavasztól őszig futás Almáskertben. Egy-kéthetente kosárlabdázás az iskolában.

Csak az első félévben jártam jógára, eleinte Berkenyén a házba, később a tóhoz. Vettem egy új korcsolyát, amit télen fel is avattam a nógrádi tó jegén. A fizetős tanulmányokhoz hasonlóan fizetős sportokat sem, vagy csak minimálisan űzök.

Mivel a gyerekek önállósodnak, függetlenednek, egyre többet vannak távol, így több én-idő jut magamra. Az életem változatos: ha akarom, pörgök, mozgok, zenét hallgatok, táncolok, ha meg azt akarom, nyugi van, csend, pihenés. Ha úgy van, jövök-megyek, családdal, barátokkal vagyok, ha meg úgy, akkor egyedül gubbasztok itthon, írok, gondolkozom (és nagyon élvezem!).

Egyszerre 3 középiskolásom plusz egy általános iskolásom van, annak minden anyagi vonzatával. Ehhez egy tanári fizetésem plusz a családi pótlék és az állami tartásdíj. Minden nagyon megdrágult, rengeteg a kiadás, ennivaló és utazás, ruházkodás és a suli költségei: osztálypénz, kollégiumi díj, művészeti iskola, Kende tandíja, iskolai programok, kirándulások. 

(És ebbe anyukám még bőven be is segít, pl. bérletek, telefonszámlák, koleszosok mosása és kajája). Ez a kilencedik év, hogy nagyjából egyedül csinálom. Ennek ellenére nem panaszkodom, ésszerű keretek között mindig mindenre jut, amire kell, meg amire szeretnénk.

Idén kevesebbet jártam fodrászhoz, ritkábban vágattam, és majdnem fél évig nem is festtettem. Gondoltam, megnézem, hogy tetszik ez a (megint) természetes vonal, de aztán úgy döntöttem, inkább jöhet újra a rövidre vágás meg a nagyon sötétbarna (mint a saját) színre festés. Néha elmegyek kozmetikushoz is, aki a szemöldökömet hozza rendbe, valamint az arcbőrömet kényezteti.

Öltözködésemben történt némi stílusváltás, a színes hippis cuccok mellé bejöttek letisztultabb színvilágú vagány szettek, a hosszabb, bővebb ruhák mellé rövidebb, szűkebb fazonok, bőrdzseki és szövetkabát, bakancs és csizma.

Év elején a fogamat sikerült szinte teljesen megcsináltatnom, így végre felszabadultan mosolyoghatok, nevethetek. Egész évben makk-egészséges voltam, erre most az utolsó előtti héten ledöntött valami kórság, amiből több mint egy hétbe telt teljesen kikecmeregnem és újra visszanyernem energiáimat.

Ez az év élesen kettéválasztható: az első fele életem egyik legnehezebb időszaka volt, sok (látszólag) negatív történéssel, utólag nézve viszont rengeteg tapasztalással, tanulsággal. Végül is hálás lehetek, mert ennek tükrében még jobban tudom értékelni az év második felét.

Amikor májusban-júniusban annyira magam alatt voltam, bizony szaksegítséget kértem. A coach coach-hoz ment, azaz egy online folyamatban vettem részt, ami jól helyre is tett, szépen elrendeződtek bennem a dolgok.

2022 a szélsőségek éve volt: hihetetlen mélységekkel, de magasságokkal is. Van a mondás: hagyd, hogy az örvény levigyen a mélybe, csak onnan tudsz visszaevickélni. Az idei örvény engem nemcsak simán visszavitt a felszínre, hanem az égbe repített. Sokkal feljebb jutottam, mint ahol korábban voltam.

A sok ilyen meg olyan után helyreállt a mérleg. Év végére azt hiszem, eljutottam egy nagyon kedvező, harmonikus állapotba, mind testi, mind lelki téren. Úgy érzem, jelenleg minden szempontból nagyon kiegyensúlyozott vagyok.

Erre az évre fogadalmakat nem tettem, terveket nem készítettem. 2022 be is bizonyította, hogy amit megfogadunk, hogy márpedig úgy lesz, az úgyse lesz úgy, amit görcsösen akarunk, azt úgysem kapjuk meg, ha viszont könnyedén, lazán, befogadóan állunk a dolgokhoz, akkor valódi csodák történhetnek az életben.

Egy téma van, ami az elmúlt évben semennyire sem szerepelt itt a blogon, és ez a párkapcsolat. Nem is fog soha többé. Volt itt nagyon lent és nagyon fent, de ez már egy ideje csakis rám tartozik. Ja, még egy tabu-téma van a blogon, és ez a politika. Nyilván megvan a magam igen sarkos véleménye az ország és a világ jelenlegi helyzetéről, de ennek egyszerűen nem vagyok hajlandó többlet-energiát adni egyetlen mondattal sem.

Mindig a bloggal szoktam lezárni az év-értékelést, amit immáron 13 és fél éve írok. Ezt az „új” felületet 2018. január 1-én kezdtem, azaz pontosan 5 éve. Azóta volt összesen 240.000 megtekintés, évi 48.000, havi 4.000, heti kb. 920, naponta kb. 130. 5 év alatt megírtam 284 bejegyzést (összesen 905-öt!), ez évi 57-es (összességében nézve pedig 67-es) átlagot jelent. Azaz elmondható, hogy az elmúlt 13 és fél évben hetente legalább egy, de néha kettő bejegyzést is elkészítettem a „Réka útjá”-ra. A facebook-oldalt tulajdonképpen technikai okok miatt már nem üzemeltetem, pedig 1135 követője volt/van. A blog-bejegyezéseket linkkel-fotóval a saját személyes oldalamra teszem fel, itt van 1684 ismerősöm plusz 1016 követőm.

Kedves Követőm! Köszönöm, hogy 2022-ben is olvastad írásaimat, nézted fotóimat, követted az életemet! Boldog Új Esztendőt Kívánok!

Szeretettel, Réka

 

2022. december