Azt hittem, ezt a hetet bele tudom passzírozni egy bejegyzésbe, de annyi esemény történt és annyi fotó készült, hogy képtelenség. Ebben a Hesz-napról és a további adventi készülődésekről írok.
A következő pedig az Ákos-koncertről és a lányaim néptáncos fellépéséről fog szólni. Valamint arról, hogyan izgultam végig egy focimeccset a fiammal.
Végre leesett az első hó Nógrádon! Nem lett túl nagy mennyiség, így sajnos a szánkózásra és hógolyózásra még várni kell, hóember pláne nem épülhetett.
Viszont pár napig szép fehér volt a táj, legalábbis itt az utcánkban. Aztán jött az erős fagy meg az (ónos) eső, így szuperjó „koripálya” jött létre az almáskerti utakon.
A távolban látszik, hogy a Börzsöny magasabb részein megmaradt a hó. (Kareczki Csaba fotója)
A Csóványos például totál fehér, a fák pedig csodás zúzmarásak. (Nem saját kép, valahol a neten jött velem szemben.)
A kertünkben azért ekkora fehérség nincs, de jól esik hallani, ahogy a havas, fagyos levelek, fűszálak ropognak a talpunk alatt.
Mivel most már erősek az éjszakai mínuszok, sőt, mostanság már állandó a nappali fagy is, kiraktam a madáretetőt. Fel is töltöttem magokkal, az eleség várja a kis szárnyas barátainkat.
Mi sem fogunk fázni, megérkezett a szociális tűzifa! Végre újra jogosult lettem rá az egy főre jutó jövedelmünk alapján. Három köbméter akác, így ezzel együtt megvan három évre előre a tüzelőnk.
Érkezett kép a 2. abai nyílt napról. Ottó és a sütik mögött Tündér és Kincső látható. (Fotó az Atilla Király Gimnázium oldaláról)
És arról is, amikor szintén ez a két lányom Halásztelken egy brutális lézerharcban vett részt. (Köszi, Csiliék!)
Csillagékat 13-án Leples Luca ijesztgette az iskolában.
A mi iskolánkban pedig megrendeztük a tanév egyik legnagyobb programját, a Hesz-napot.
Ezt mindig Misa bácsi születésnapjára időzítjük, aki idén immáron 79 éves lett, de sajnos nem tudott eljönni hozzánk.
Egy híres olimpiai bajnok, Martinek János öttusázó viszont igen. Máté készített vele interjút.
Valamint 8 iskola csapata is ellátogatott Nógrádra. Olimpiai illetve környékbeli iskolákat hívtunk meg. Itt volt kettő budapesti, kettő váci, gödöllői, nőtincsi, nagyoroszi, és szendehelyi iskola csapata.
Az én osztályom különleges szerepet játszott ezen a napon. A nyolcadikosok lettek a segéd-bírók, időmérők, hibapont-jegyzők, pálya-építők és rendezők, hostessek, stb.
Erre a napra már jó előre készültek Mátéval. Az alsósok is kipróbálhatták a pályákat.
Misa bácsinak videó-üzenetet küldött az egész nagy csapat.
Minden iskola nyolc diákot küldött, minden felsős osztályból egy lányt és egy fiút. A mi osztályunkat Laura és Dávid képviselte.
Öt versenyszámban mérkőztek meg a gyerekek. Volt karikázás és nagylabdázás...
…kislabda-dobás és bójázás…
...valamint a legviccesebb: a Mikulás-szánkózás.
A végén Szendehely és Nógrád egyforma pontszámot szerzett. Ilyenre még nem volt példa Hesz-napon. A döntő versenyszám egy rögtönzött talicskázás lett.
A bajnok pedig: a Hesz-es csapat!
Az érmeket Martinak János akasztotta a gyerekek nyakába.
A versenyzőket és szervezőket a végén szendvicsekkel és süteményekkel várta a szülői munkaközösség.
A hetedik osztály nevében én akartam sütit sütni, de Kincső (és Blanka) átvették az irányítást a konyhában, és isteni almáspitét készítettek.
Ráadásul a zeneiskolások is ezen a héten tartották karácsonyi koncertjüket. Nálunk ugyanis zongorázni és furulyázni is tanulhatnak a zenét szerető diákok.
A faluban és itthon tovább folyt az adventi készülődés. A Mikulás a művelődési ház ablakára kirakta a postaládájába bedobott rajzokat.
A „betlehemi istállóba” beköltözött a Szent Család és a napkeleti bölcsek.
Felállították és kivilágították a karácsonyfát a Szent Flórián parkban.
Feldíszítve áll Újtelek falurész fenyőfája is.
A mi karácsonyfánkat is sikerült ismét helyből beszerezni. Soha életemben nem vettem még ilyen szép (és ilyen drága) nordmann fenyőt, de most azt mondtam, ez egy különleges év, idén megérdemeljük. Házhoz is szállították volna, de Kincső, a hős felkapta, és hazacipelte.
Itthon a lányok már több szakaszban fel is díszítették. Nálunk mostanában ez a szokás, hogy kb. egy héttel Karácsony előtt már díszek lógnak a fán, hogy mindenkinek legyen ideje gyönyörködni benne.
Engem pedig meglepett a kései (igazi!) Mikulás, aki csokigolyót, zselés szaloncukrot és mézet hozott ajándékba. Finom édes a méz, csakúgy, mint a jó lekvár. Hát igen, ebben az időszakban az ember kicsit több édességet fogyaszt, de néha olyan jó érzés nem ellenállni a kísértésnek…
2022. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése