Évértékelés-Évtervezés

Ugyebár benne vagyok ebben az Élet-Teremtő programban, ahol eddig az volt a folyamat, hogy a nagyon elrugaszkodott bakancslistát és ötéves ideális álmokat-vágyakat egy viszonylag reálisabb egyéves tervre szűkítettem.

Örömteli év lesz 2023, mert 49 éves leszek, ami pont 7x7. Egy hétéves ciklus lezárása lesz ez, ezért direkt hét képet rakok most ide ehhez a blog-bejegyzéshez.

Kincsővel fogom élni a hétköznapokat, aki ősszel már a felvételire készül. Tündér továbbra is jól érzi magát az abai közösségben. Csillag nagykorú lesz és megcsinálja az előrehozott érettségit. Ők ketten kiutaznak öcsémékhez Torontóba. Kende leérettségizik és elvégzi az ács-képzést, sokat dolgozik és sok pénzt keres. Virág belekezd valamilyen művészeti munkába, amihez megvan minden tehetsége, csak eddig nem volt meg az önbizalma és bátorsága.

Az osztályomból mindenki sikeresen felvételizik, szépen táncolnak farsangkor, lesz egy jó hangulatú kirándulásunk, elbúcsúznak a tanároktól és elballagnak az iskolából. Nyárra sikerül Zánkára megszerveznem a tábort, ősztől pedig új osztályom lesz. Sok jó programon veszek részt az iskolában és a faluban.

A házat belülről kifestjük és a konyha teljesen megújul. Történik némi újítás a hálóban és a fürdőben, a teraszon és a pincében is. A kedvező időjárás miatt sok zöldség és gyümölcs terem a kertben, szárítok és fagyasztok. Körbekerítem a kertet nádszövettel, tartályokba gyűjtöm az esővizet.

Jó koncerteken veszek részt, sokat táncolok. Megszervezzük az évfolyamtalálkozót a Mókusos ballagás 35. évfordulójára. Virágzik a helyi és környéki közösségi élet, főleg a női kör. Új ötletem a nyitott ház gondolata, egyfajta almáskerti közösségi tér létrehozása.

Nagyon szeretek a Hesz-ben tanítani, ahol megemelkedik a fizetésem. Emellett kiegészítem a tevékenységi körömet, így jóval több lesz a bevételem. Bejön az életembe három régi-új pillér: írás, life coaching és lakberendezés. Egy regényemet teljesen befejezem, és kiadom a könyvem. Megújítjuk a Nőszirmot (női life coach összefogás). Lakberendezést tanulok. Újrakezdem az orosztanulást. Folytatom a blogot és továbbra is elkészítek heti egy bejegyzést meg havi egy fotóalbumot. Viszont drasztikusan csökkentem a céltalan netes időt!

Továbbra is sokat mozgok, tornázok, jógázok, biciklizek, gyalogolok, futok, kosárlabdázok, nyáron úszok, télen korcsolyázok. Odafigyelek a testápolásra és az egészséges életmódra.

Többször utazom belföldre vonattal, lesz egy európai út (Szlovénia, Provance) autóval vagy busszal, és talán egy repülős út is valahová messzire, egy egzotikus szigetre…

Áttekintettem jelenlegi életem időtöltéseit és preferenciáit, valamint eldöntöttem, milyen új, hasznos és örömteli szokásokat vezetek be. A legutolsó feladat egyfajta hídépítés volt a mostani és az álom-élet között. Ennek során egy rendszert kell kialakítanom, melyben a kiválasztott célokat kisebb és kezelhetőbb részekre bontom és átlátható idősávokhoz rendelem. Azt vizsgáltam meg, hogy miket tudok és akarok megtenni most, egy hónapig, vagy akár egy éven át, hogy közelebb jussak rövidebb illetve hosszabb távú céljaimhoz. Ebből megszületett egy konkrét cselekvési terv, ami szerintem, persze sok erőfeszítéssel és kitartással, de tök reálisan megvalósítható.

Segítek gyerekeimnek a különböző (osztályozó, érettségi, felvételi) vizsgáikban, karrierjük egyengetésében. Megoldjuk Csillag és Tündér kiutazását Kanadába. Megszervezem a keringőt és a tablófotózást, elvégzem a felvételi körüli rengeteg adminisztrációt, szervezek egy jó osztálykirándulást, összerakom a műsort a tanárbúcsúztatóra, pályázok  a zánkai táborra, megújítom a tantermet.

Megtervezem a konyha felújítását, elkészítem a vetési-ültetési tervet. Megveszem a szükséges anyagokat, bútorokat, eszközöket. Felrotáltatom a veteményest, és felvágatom-hasogattatom a tűzifát. Magokat vetek, palántákat ültetek, gyűjtök és tartósítok. Családi kalákában felújítjuk a konyhát és kifestjük a házat, körbekerítjük a kertet és rendet rakunk a pincében.

Megszervezzük az évfolyam-találkozót a Mókusos ballagás 35. évfordulójára. Eljárok táncra, társaskörre, jógára, éltetem a női kört. Beindítom az almáskerti közösségi teret.

Napi rendszerességgel írok és szerkesztek. Megteszem az előkészületeket a könyvem kiadására. Felveszem a kapcsolatot a női life coach-okkal. Elvégzek egy lakberendezői tanfolyamot. Ősztől ismét oroszt tanulok Marcival.

Veszek egy új kerékpárt. Megszervezem a 2023-as Réka Tourt belföldre és külföldre.

Érdekes, hogy tegnap pont egy évértékelő-évtervező női kört tartottunk Nógrádon. Bea volt az ötletgazda és szervező, levezető és moderátor. Amikor meghirdette, beugrott a kérdés, hogy minek nekem egy újabb visszatekintés-előretervezés, ha már amúgy is benne vagyok egy ilyen egy hónapos folyamatban.

Aztán persze arra gondoltam, biztosan fog adni újat is, nyitottan álltam hozzá: nézzük meg, mit. Ezeknek a hölgyeknek a társasága amúgy is garancia a jó hangulatra. Már attól nagyon felvillanyozódtam, hogy megtudtam: pontosan 12-en leszünk, ami varázs-szám. (Két új tagot is köszönthettünk körünkben.)

Különböző életterületeket (család, párkapcsolat, barátság, közösség, tanulás, munka, szabadidő, önmegvalósítás, otthon, pénzügyek, egészség) megvizsgálva tekintettük át 2022-t. Először egyénileg gondoltuk át sikereinket, tapasztalatainkat, kihívásainkat, erősségeinket, segítőinket. Majd párokban értékeltük az elmúlt évet.

Ezután közösen összegyűjtöttük az erősségeinket, pl. optimizmus, egyensúly, hit, erő, kreativitás, empátia. Nekem a türelem és az elfogadás a két legnagyobb gyengeségem, bár ezeken a 2022 év nagyon erősített. Én saját erősségemnek az önfegyelmet mondtam.

Amikor az este folyamán részemről előkerültek ezek a szavak, mint önfegyelem, akaraterő, kitartás, megkaptam a kérdést: Na de hol van ebben a lazaság? Ezen eltöprengtem, és rájöttem, hogy igen, tulajdonképpen amióta egyedül vagyok a gyerekekkel, enyém mindenben a teljes felelősség, és kizárólag az én kezemben van az életem/életünk, azóta elég nehéz kiengednem. Aztán szerencsére jobban belegondoltam, és találtam jó néhány olyan dolgot, amit lazán és könnyedén csinálok, pl. tánc, írás, közösségi élet… De azért ez a kérdés arra ösztönzött, hogy 2023-ban a türelem és elfogadás mellett ez legyen a harmadik fejlesztendő terület: lazaság, könnyedség, spontaneitás…

Kaptunk házi feladatot is. Időutaznunk kell majd 2023 végére, megnézni, miben fejlődtünk a legtöbbet és mivel szereztünk másoknak örömöt, valamint megálmodni sikereinket és céljaink megvalósítását.

A kör elején és végén is húzni kellett egy-egy kártyát. Érkezéskor egy konkrét kérdésre kerestem választ és ezt kaptam: Jó úton jársz – Folytasd csak, amit teszel, mert működik. A kör végén a Karrierváltozást húztam – Olyan karriert kezdesz, amely elhozza számodra a vágyott és megérdemelt örömöt és jómódot.

A zárókérdés az volt: mit adott nekem ez a kör? Nagyon sok mindent, de ha egyet ki kellene emelnem, akkor ez az „együttes teremtés” lenne. Egyénileg is sokra képes az ember, de ha ezt tudatos és jószándékú emberekkel közösen teszi, akkor a teremtő erők megsokszorozódnak. Hálás vagyok, hogy ilyen jó barátaim vannak, hogy ilyen csodálatos közösség része lehetek. A végén persze kötetlenül beszélgettünk, ettünk-ittunk, koccintottunk az új évre, ráadásul kaptam egy jó ötletet vizuális tervezésre, kollázs-készítésre.

És hogy az egyik cél máris megvalósuljon, valamint meglegyen a lazaság, könnyedség és spontaneitás is: holnap megnyílik az almáskerti közösségi tér! Bár már volt itt nálam társasjátékozás, házavató buli, nyílt nap és női kör is, holnap viszont – Réka megint pörög – hirtelen ötlettől vezérelve szervezek egy szilveszteri bulit. Az ajtóm nyitva áll mindenki előtt, aki szeretne társaságban átlépni 2023-ba. A „szervezés” szó túlzás, ugyanis minden batyus lesz, a „ha jösztök, leszek, ha hoztok, esztek (isztok)” jegyében. Nincs semmi konkrét elképzelésem a programról, minden tök laza lesz és kötetlen. Beszélgetünk és játsszunk, zenét hallgatunk és táncolunk, egyszóval jól érezzük magunkat.

Ez volt 2022 utolsó bejegyzése a „Réka útja” blogon. Minden kedves Olvasómnak Boldog Új Évet kívánok!

 

2022. december

(Budai Kriszta, Kékesi Bea és Varga Adri fotói)