A héten az Oroszlán jeggyel összhangban nagy volt a meleg, a
szárazság. De aztán jött a vihar, volt eső, feltámadt a szél, némileg lehűlt a
levegő. Frissültek, belendültek az energiák. A mai napon pedig a Nap belépett a
Szűz jegyébe. Innentől jön a nagy váltás, a rendeződés.
Ez egy kettéosztott hét volt: az első három nap munkanap, a
második négy nap szabad, jó hosszú hétvége.
Hétfőn mi tanárok néhány hét (nem 3 hónap!) szabadság után
visszatértünk az iskolába. Jó volt látni a régi kollégákat, és érdekes volt
megismerkedni az újakkal. Főleg a két angolossal, akik rendkívül kedvesek,
szimpatikusak, szerintem kis csapatként nagyon jól együtt fogunk tudni működni.
Aki azt mondja, hogy a tanítás szellemi munka, az nem látott
még pedagógust a tanév kezdete előtti időszakban. Mi ebben a három napban főleg
fizikai munkát végeztünk, pakoltunk, rendezkedtünk, bútorokat cipeltünk és
tologattunk. Szekrényeket, polcokat, padokat, székeket, tankönyveket, kábé
mindent.
Természetesen történtek megbeszélések is, például tisztán
látjuk már, hogyan fog kinézni a tanév rendje. Jövő héten főként már inkább az
agyunk dolgozik majd, kevésbé a testünk. Egyeztetések várnak ránk, tanmenetek,
órarend, tervezés és szervezés, sok-sok minden.
A készülődés jegyében vettem magamnak egy tanári zsebkönyvet
és a papírboltban néhány apróságot, hogy gördülékenyen induljon a tanév.
XY-nal a héten megint jó sok időt együtt tudtunk tölteni. Kedden
például volt egy randi-délutánunk, amikor is a belváros különböző pontjaira
mentünk együtt, utazgattunk, sétálgattunk. Aztán este betértünk egy szórakozóhelyre,
zenét hallgattunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.
Jártam vele egy olyan varázslatos házban, amiről eddig még csak
tőle hallottam, illetve egy jó kis könyvben is olvastam róla. Képtelen voltam
elvonatkoztatni a történettől, és az egyik főszereplő lakását odaképzeltem,
ahol amúgy nincs is (vagy mégis?).
A hét csúcspontja kettőnk szempontjából, meg amúgy is,
minden szempontból, a kellős közepe volt. Augusztus 20., csütörtök, Magyarország
születésnapja. A nap, amikor megindul az országban a népvándorlás, a vidékiek
mennek a fővárosba, a budapestiek a Balatonra.
Mi a Magyar Tenger felé vettük az irányt. A vonaton odafelé megreggeliztünk,
és vicces szójátékokkal szórakoztattuk magunkat. Rengeteget nevettünk, a „Grandfather
mine” kifejezés tarolt. (Hogy ez mi a csuda lehet, annak a megfejtése jöhet kommentbe.)
Én akkor lelkesedek fel először, amikor elérkezünk
Velencére, aztán meg akkor, amikor Aliga és Világos között meglátom a Balatont.
Az út során több helyen előbukkant a táj, már az ablakból
megcsodálhattuk a tavat és az északi part hegyeit. Földváron nagyon tetszettek a régi, de többnyire felújított
villaépületek. A látvány talán Fonyódnál volt a legszebb, ahol közvetlenül a
parton haladnak a sínek.Egy kellemes kis üdülőfalu volt a célpontunk, a Balaton
délnyugati csücskében. Innen egyaránt látszódott a tó nyugati partja Keszthellyel,
és az északi parton a tanúhegyek sokasága (Szent György, Szigliget, Csobánc,
Badacsony, Gulács, Tóti).
Voltak ott emberek jócskán, de nem az a hatalmas tömeg,
amire számítottunk. Egy strandon az ember persze sosincs egyedül,
fel-felbukkantak a közelünkben is pléden heverészők, törülközőn üldögélők. Hallottunk
idegen szót is, de akadtak ott magyarok is. Ja, a strandolás egyik
aranyszabálya: ami addig nem került elő, az pont az elpakoláskor fog.
A vízparton egész kellemes volt az idő. A szellő is
fújdogált. Ha akartuk, a napon feküdtünk, ha hűsebbre vágytunk, árnyékba
húzódtunk.
A víz szintje nagyon alacsony volt, a partról nem is
lehetett bemenni a tóba, csak a stégről. Viszont a víz minősége kiválónak tűnt;
sok helyütt annyira tiszta volt, hogy látni lehetett az alját.
Jól esett többször bemenni, megmártózni, az alacsony vízben lubickolni
és napozni. Amikor úszni akartam, be kellett gyalogolni egészen a bójáig. Itt
már kb. derékig ért a víz, és jóval beljebb úszva is leért még a lábam.
Napközben csak kekszet rágcsáltunk, aztán a strandon ebédeltünk,
én rántott sajtot steak burgonyával, és mangós limonádét ittam hozzá.
Fura közjáték, hogy pont amikor elhagytuk a strand
területét, akkor szállt le a közelbe egy mentőhelikopter, és érkezett oda egy
rohamkocsi és egy mentőautó is. Nem tudjuk, mi történhetett…
Ezután katasztrófa-turistáskodtunk egy kicsit, és megnéztük
a kiszáradt Balaton-partot. Eléggé siralmas volt a látvány. Egy vitorlásért
például autóval kellett bemenni a vízbe, mert nem tudott volna kikötni a
parton.
Mire az állomásra értünk, már nagyon melegünk volt, ömlött
rólunk a víz, és a vonaton csak úgy félig-meddig működött a klíma, úgyhogy odaragadtunk
az üléshez.
A hazafelé úton próbáltunk valamennyire pihenni, de ez inkább csak
a vége felé sikeredett, akkor tudtam aludni is kicsit.
Ugyanis tulajdonképpen egy bulivonaton ültünk, mert az utasok
nagy része Zamárdiba tartott, a Strand fesztiválra. Kicsit szomorkodtam, hogy
kihagyom Azahriah-t, Bye Alexet vagy az Analóg Balatont, aztán rájöttem, hogy
idén már mindegyiküket láttam-hallottam koncerten.
Odafele is késett a vonat 25 percet, hazafelé meg 27-et, „forgalmi
okokból”. Budapesten a Batthyány tér gyakorlatilag elesett, a héven Óbuda felé
kábé senki sem utazott, míg a másik irányban a vagonok és a megállók tömve
voltak ünneplőkkel.
A lányaim megnézték a tűzi- és fényjátékot, aztán a Parlamentnél
buliztak. Nekem viszont semmihez sem volt erőm, csak ahhoz, hogy berogyjak az
ágyba, aztán kezdődött a „tollasbál”.
A héten egy régi kedves ismerőssel jókat chatteltem, melyek során
mindketten új, érdekesebb arcunkat mutattuk meg a másiknak.
Öcsém a héten sok időt töltött a barátaival és persze
anyukánkkal is, akivel például a Budai Várban vagy a Gellért-hegyen sétálgattak
együtt.
Egyfajta szertartássá vált, hogy Anyu és Attis együtt
kávéztak, reggeliztek a közeli pékségben. Néha én is velük tartottam, jó volt így
a közös napkezdés.
Kettesben pedig elmentünk biciklizni. Érdekesen kezdődött a
dolog, mert nem túl messze a házunktól a kerékpárom defektet kapott. Olyan hangosan
durrant ki a gumi, hogy halálra rémültem tőle, még jó, hogy az tesóm jelenléte
megnyugtatóan hatott rám. Valamint nagy szerencse, hogy a közelben van egy
kerékpár-szerviz, ahol egy kedves szakember pikk-pakk kicserélte a belsőt, így semmi
akadálya nem volt már, hogy indulhasson a bicikli-túra.
Attis az itt tartózkodása során többször biciklizett a városban,
például a Margit-szigeten vagy a rakparton. Én viszont olyan helyekre vittem,
ahol nagyon régen vagy sohasem járt.
A K-híd után a kerékpárúton a vasúti hídig tekertünk. Innen
a Római parton haladtunk tovább.
Visszafelé másik útvonalon jöttünk, úgy, hogy útba essen a Gázgyár.
A Graphisoft park területét is bejártuk, a kis tóval és szobrokkal.
Kedvenc Duna-parti sétányomon (Hamvas Béla) mentünk tovább.
Az Óbudai szigetre sajnos most sem jutottunk be, még mindig le volt zárva a Sziget
utómunkálatai miatt.
Öcsémmel még volt kettő közös programunk, amikor együtt
buliztunk, egyszer Vácott, másszor Óbudán.
Vácon pénteken tulajdonképpen egy barátnős program
szerveződött a nógrádi csajokkal, több helyszínen, fokozatos létszám-bővüléssel.
Először néhányan együtt vacsoráztunk a De ja vu étteremben, ami:
1. nagyon szép, stílusos, 2. a kiszolgálás gyors és a pincérek kedvesek (egyikük készítette
ezeket a képeket)3. A kaja isteni! Finom és bőséges adagokat készítenek.
Rántott camembert ettem rizzsel és áfonyaszósszal, hozzá maracujás limonádét
ittam.
Innen a sétálóutcához sétáltunk, ahol természetesen nem
maradhatott ki az Adria fagylaltozó sem, ahol a fagyi továbbra is isteni és
olcsó. Ekkor már mások is csatlakoztak hozzánk, egyikük lánya, sőt, unokája is.
Estére a cél természetesen a Suti volt, azaz a Suti Brothers’
Pub, ott is kedvenc közös programunk, a karaoke. Itt lett teljes a csapat,
párokkal, testvérekkel. A poén az, hogy Attis is eljött, aki hamar a társaság
aktív tagjává vált és nagyon jól érezte magát. (Csak ez a „remek” minőségű fotó
készült rólunk.)
A hangulat fergeteges volt, a társaság pazar. Énekeltünk,
táncoltunk, vokáloztunk, ugrabugráltunk, és rengeteget hülyéskedtünk. Ment a
vonatozás a „Szerelemvonat”-ra (tippeljetek, ki indította el).
Énekeltem duettet barátnőmmel is, tesómmal is. A Nógrádi Csajok
csapata természetesen több dallal is fellépett, sőt, később a srácokkal
kiegészülve, mi lettünk a Nógrádi Gang.
Utána a barátnőm kocsival vitt minket Nógrádra, nála
aludtunk. A vihar nem kímélte a falut, mindenütt letört ágak hevertek,
falevelek borították az utat, több fa is kidőlt. Az egyik úgy, hogy az alsó
útról be sem tudtunk jutni Almáskertbe, csak a felsőn. A vihar másik „kellemes”
következménye az éjszakai áramszünet lett.
Úgy aludtam, mint a bunda, reggel pedig még XY-nal is tudtam
találkozni. Almáskert kedvenc virágneves utcájában együtt mértük fel a
viharkárokat és próbáltuk helyre hozni, ami helyre hozható. Nagyon örültem,
hogy ilyen spontán módon még egy kis időt együtt tudunk tölteni, ráadásul aztán
ő fuvarozott minket Vácig, így nem kellett a kispiroson zötykölődnünk.
Szombaton a Kobuciban a Honeybeast lépett fel, utána a
szokásos Alter Bugi volt. Öcsém mellett a sógornőm húga is eljött
Pesterzsébetről. Először az Árkádban ittunk (mármint ők, én nem), beszélgettünk,
poénkodtunk.
Aztán a koncert végét meghallgattuk. Szerintem én összesen
három Honeybeast számot ismerek, és pont sikerült ezt a hármat elcsípnünk. A „Legnagyobb
hős”-re tombolt a Kobuci bent és kint egyaránt.
Még Tarjáni Zsófit is láttuk közelről, amint épp autogramot
osztogatott és rajongókkal szelfizett.
Aztán persze bementünk a Bugira, és együtt
buliztunk. Ők nem ismerték a számok nagy részét, én összesen kettőt nem. Énekeltem végig a számokat, úgyhogy az előző nap a
karaoke-ban elment hangom tovább romlott a parti során. A tánc pedig sokszor
csapott át vad ugrálásba, úgyhogy aznapra is megvolt a mozgás bőven.
Tehát mozgalmas és mozgásos hét is volt ez egyben. Sikerült
négyszer futnom, valamint volt egy súlyzós edzésem is. A kerékpározással és a
kettő tánccal együtt meglett rengeteg lépésem, mozgással töltött időm és
elégetett kalóriám.
Az első futásom 8 km volt, benne 2 km fartlek. Ilyet még
sosem csináltam, utána is kellett járnom, mit jelent egyáltalán ez a fogalom. Megtudtam,
hogy ez egy olyan futóedzés-módszer, ami ötvözi a folyamatos futást és az
interval-edzést. A futó a tempót és az intenzitás szabadon váltogatja,
kocoghat, lendületesen futhat, sprintelhet, bármi. Változatos és szórakoztató
edzés, ami egyszerre javítja az aerob és anaerob teljesítőképességet. (A
magyarázatért köszönet AI-nak.) Én úgy csináltam, hogy rövidebb vagy hosszabb
szakaszokon hol felgyorsítottam, hogy lelassítottam. Tetszett ez a játékos
futó-gyakorlat, végül 8,1 km lett a táv.
Másodszor 7 km váltogatót tartalmazott az edzésterv, ami lassabb
és gyorsabb szakaszokat jelentett, 1 kilométerenként váltogatva. Nagyon jól
ment, és 8,2 lett belőle.
A harmadik futásom előtt nem voltam túlzottan kipihenve,
ráadásul emelkedőket (min. 5x100 m-t) is bele kellett iktatnom. Úgy oldottam
meg, hogy a Margit-hídra és az Árpád-hídra is kétszer futottam fel s le a
szigeti bejárókon. Előbbi lankásabb, de hosszabb (kb. 300 m), utóbbi rövidebb
(kb. 150 m), de meredekebb. Meglepődtem magamon, mert egész jól ment! A lefelé
futásoknál mindig nyertem energiát és lendületet ahhoz, hogy újra indítsam az
emelkedőket. Sikerélményt jelentett, és végül a 8 km helyett 9,8-at tettem meg.
Mivel az első három futóedzésem helyszíne a Margit-sziget
volt, gondoltam, a hosszúhoz választok egy másikat. A budai rakparton haladtam
először, aztán át Pestre a Lánchídon, vissza a pesti rakparton, és át Budára az
Árpád-hídon.
A szokásosnál jóval később, 8 órakor indultam, de mindenképp
ki akartam aludni és pihenni magamat az előző két nap éjszakai bulijai után. Az
időjárás ideális volt a futáshoz, 20 körüli hőmérséklet, többnyire borult vagy
felhős égbolt, élénk szél, csepergő eső.
Végre nem pusztultam bele a melegbe és nem izzadtam szét
magamat. Olyan jól ment, hogy ugyan 12 volt az előirányzott táv, a végére 15
km-t sikeredett.
Így összesen hivatalosan több mint 41 km lett a heti
futásom, de mivel becsületesen levonom az órám eltérései miatt a 10%-ot,
mondjuk, hogy 37 tuti megvolt.
A jövő hét munka szempontjából nehéz lesz, mert minden nap
dolgozunk, futás szempontjából viszont könnyebb az edzésterv. Lezárjuk vele az
augusztust, egyben a nyarat.
2026. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése