2021. szeptember 28., kedd

Eseménydús hétvégék


Holnap Szent Mihály napja. Nagy forduló az évben, a hagyomány szerint az igazi ősz kezdete. Nálunk Nógrádon a nyári időszakot a szüret zárta le, erről majd külön teszek fel egy bejegyzést. Most azonban inkább az előző, eseménydús hétvégéről számolok be nektek röviden.

Mert hogy nálunk mindig történik valami. Csöppet sem unalmas számomra a falusi élet; vagy itt van valamilyen program, vagy én megyek egy valamilyen programra. Ezúttal táncházba illetve nyílt napra.


Több mint egy éve nem voltam úgy igazán táncolni. Korábban elkezdtem járni az Eötvös 10-be a Tázlóra, ami igazából egy moldvai táncház, tánctanítással, mini-koncertekkel, közös énekléssel. Ezután, ismert okok miatt, hosszú szünet következett. Most indult újra az őszi idény, gondoltam, lenézek és táncolok egy kicsit (vagy sokat).


Pont a tánctanítás végére értem oda, így a nagy táncházba épp be tudtam kapcsolódni. Rájöttem, hogy én vagy ismerem a moldvai táncok jó részét, vagy ha nem is, annyira egyszerűek a lépések, hogy rögvest meg tudom őket tanulni. Elég csak kiszemelnem magamnak egy olyat a körben, aki ismeri az aktuális táncot, és a következő ütemnél már megy is, mint a karikacsapás. Volt egy vicces élmény is: mivel a nagy körből hirtelen kivált egy kisebb kör, valahogy úgy alakult, hogy az egyik táncnál én lettem a felvezető. Úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy kell járni. J Ráhangolódtam a ritmusra, a dallamra, figyeltem a többieket, és már jártam is.  


Összességében azonban nem teljesen pozitív élmény volt most számomra ez a táncház. Ugyanis hiába a körtáncok jellemzőek a moldvaira, most elég sok páros tánc volt. Én meg mindegyik alatt szépen üldögéltem oldalt és „petrezselymet árultam”. És nem azért, mert annyival több volt a nő, mint a férfi. Ez ugyanis egy olyan táncház, ahol majdnem egyforma szokott lenni a nők és férfiak aránya. Legutóbb, mikor ott jártam, többször is felkértek számomra ismeretlen emberek. Most azonban, ki tudja miért, nem akart táncpartnerem. Nemcsak nekem, más, egyedül érkezett lányoknak-asszonyoknak sem. Így hamar el is jöttem, végiggyalogoltam az utat az éjszakában az Oktogontól a körúton a Váci úton át a Dózsa György útig, és bent aludtam anyukámnál, ahonnan másnap Abára vezetett az utam a „kis”lányokkal.


Még mielőtt azonban a Nyílt Napról írnék, pár szó a tánc-témáról. Életem egyik célja, hogy találjak magamnak egy olyan férfit, aki a táncpartnerem tudna lenni. Ideális esetben ez a férfi a társam is volna, de én már azzal is megelégednék, ha „csak” tudunk, sőt, jól tudunk együtt táncolni. Nekem már a körtáncban is elég vacak érzés, amikor olyan férfiak mellett-között állok, akik nem tudnak jól táncolni. Van a tétova, bénázó, botladozó lábú, és van, aki túl erőteljes, szétszorongatja a kezemet, taszigál, stb. A jó táncos férfi erős és határozott, de nem erőszakos és uralkodó.


Életem során eddig volt 5 párom, közülük 4 nem tudott és nem is szeretett táncolni. Egy ugyan szeretett, de nagyon nem tudott, lelkes volt, ám iszonyatosan rossz ritmusérzékkel rendelkezett, így rendre letaposta a lábam. Visszasírom életem két legjobb táncát. Az egyiket Széplakon éltem át, egy 50 körüli férfi volt a partnerem, a másik meg épp itt az Eötvös 10-ben történt, egy 25 körüli fiatalemberrel. Mindkettő a lehető legjobban vezetett, nekem gyakorlatilag csak bele kellett simulnom a mozdulataikba, ráállni az ő lendületükre, hagynom magamat sodortatni az eseményekkel. Ezt az élményt keresem azóta is!


Akkor hát jöjjön a nyílt nap, amin immáron ötödjére vettem részt az abai Atilla Király Gimnáziumban (Kendével valamilyen rejtélyes oknál fogva dupláztunk). Legelőször hét évvel ezelőtt, amiről akkor a blogon is beszámoltam: https://rekautja.wordpress.com/2014/11/30/nyilt-nap-aban-atilla-kiraly-gimnazium/


Most igazából a negyedik, ebben a tanévben felvételiző gyermekemet, Tündért kísértem el, de Kincső is velünk jött kíváncsiskodni. Bár ő ugyebár cukrász akar lenni, de én titkon azért bízom benne, hogy mielőtt szakmát szerez, ő is Abára fog majd járni. Csillag és Kende ott maradtak a kollégiumban a hétvégére. Először azt hittem, a lányom is énekelni fog, mert dalcímeket várt tőlem ihletként, de kiderült, hogy nem. Aztán úgy volt, hogy a fiam is fellép a táncosokkal, de aztán páratlanul voltak, így mégsem. Mindegy, a lényeg, hogy ott találkoztunk velük. Hab a tortán, hogy Virág is lelátogatott régi iskolájába, így megint együtt volt az ötös-fogat.


És nemcsak ők. Barátnőm, Ildi vitt le minket kocsival, hiszen az ő lánya, Boró is Abára készül. Barátunk, Csaba is ott volt Áron fiával, aki szintén oda szeretne felvételizni. A nap végén tőlük is, és persze Tündértől is megkérdeztem: Milyen benyomásokat szereztek? Tetszett, jönnének ide? A választ természetesen egyértelmű „Igen!” volt.


Én ide tényleg hazatérek, bár távol élő szülőként sajnos nincs lehetőségem túlzottan bekapcsolódni az itteni közösségi életbe. A program a szokásos menetrend szerint zajlott, de, bár már ötödszörre hallgattam végig Igi bát meg a tanárok bemutatkozását, számomra mégsem volt unalmas. A gyerekeim ezalatt inkább tengóztak vagy csocsóztak. A beszédek között diákokat hallhattunk énekelni, zenélni, novellát felolvasni vagy láttunk legényest járni. Korábbi fotókat is vetítettek a különböző eseményekről, amelyeken néha Kende vagy Csillag is feltűnt. A szünetben az egyik teremben szülők és diákok kínáltak maguk készítette süteményt vagy kézműves alkotásokat.


A nap fénypontja, mint mindig, az volt, amikor átsétálunk a kollégiumba (bocsánat: ifjúsági szálló). Itt kemencében sült pogácsával kínáltak minket, aztán dalok következtek. Csillag két osztálytársa Palya Bea „Szabadon”-ját adta elő, három másik lány pedig a Brazilok című film dalát, a „Hajnaltájt”-t énekelte, gitározta, hegedülte. Azt sajnos nem tudom, hogy a néptáncosok melyik tájegység táncát adták elő, de eszméletlenül profik voltak. Próbáltam elfogulatlanul hallgatni-nézni őket, de tényleg nagyon tetszett mindegyik előadás. A végén az össztáncba természetesen én is beálltam az „Ördög útjá”-t járni.

Legközelebb pedig majd a szüreti felvonulásról, bálról, programokról írok (ahol rengeteget táncoltam!), amit megelőzött egy sportnap és lezárt egy társasjáték-parti.

2021. szeptember

2021. szeptember 21., kedd

Őszi kert

A kert, bevallom, az utóbbi időkben némileg parkolópályára került nálam. Semmi különöset nem csináltam benne az alkalmankénti locsoláson, a száraz növényi részek eltávolításán, valamint a termések betakarításán kívül. Egyszerűen csak élveztem a kert adta örömöket, a teraszt vagy a függőágyat.

Ezért úgy gondoltam, most csak egy képriportot hozok nektek az egyre ősziesebb kertből. A fák levelei sárgulnak, hullani kezdtek. Az avar egyelőre még csak vékony réteget képez a füvön. 

A sziklakert növényeinek kb. a fele maradt meg. Amikor kaptam őket Esztertől, azt javasolta, hogy némi locsoláson kívül ne nagyon csináljak velük semmit; majd megmutatkozik, melyikük él itt túl, melyik érzi magát jól nálunk. 
Annyi a változás, hogy a Manó Műhely kerámiáit szúrtuk itt le. Ezekből még mutatok néhányat. Az alábbiak a fák tövét díszítik. 


A kisebb ágyások is kaptak dísznek egy-egy gombát, pillangót vagy virágot. 

Az újonnan létesített virágágyásban sokáig nem történt semmi. Aztán egyszer csak bezöldült, de rá kellett jöjjek, hogy a nagy része gyom.
Amikor ezeket kiszedtem, elkezdett nőni, majd virágozni néhány szépség. 
Szeptemberre pedig végre kinyílt az egyetlen darab napraforgó. Jobb későn, mint soha. 
Az új magaságyásokban termett némi paprika és paradicsom. 
Jó érzés volt kilépni az ajtón, és a magam termesztette-szedte zöldséget leszedni, megenni.
Mindig volt a tálban többféle paprika, paradicsom, cukkini, néha bab is.
Ami nálunk nem terem meg, azt begyűjtjük Almáskertből. Alma, szilva bőven található az elhagyott kertekben. Az utcára kinyúló ágakról szedett, földre potyogott gyümöcsökkel megtöltjük a kosarunkat.
Virágokat folyamatosan szedek a kertből is, rétről is. Szeretem a vadvirág-csokrokat a kerámia-vázákban. 
Virágok a teraszon is pompáznak. A muskátli gyakorlatilag hónapok óta folyamatosan virágzik. Most még bírja a reggeli hűvösöket ( ma pl. 7 fok volt nálunk), később majd beviszem a házba áttelelni. 


A Manó Műhelyből madárfürdőt is kaptunk. Jó érzés a tudat, hogy nálunk még az aszályos időben is mindig van innivalója a madaraknak. 
Máshová is kerültek kerámiák. Például mécsestartók vagy bábuk.

Isten hozott! Ez áll azon a patchwork-technikával varrott ajtódíszen, amit Éva nénitől kaptam.
A cserepeken lévő feliratokat már barátnőmnől, Veronikától (Színnel-Szívvel Műhely) rendeltem. Egyelőre az ablakban várakoznak arra, hogy később felkerüljenek a kerítésre. Aki a kapun belép, azt az "Isten hozott" felirat fogadja majd, aki pedig távozik tőlünk, azt az "Isten áldjon!". Régóta vágytam már ilyenekre, kívül Nap, belül Hold-dísszel. 
Végezetül egy újdonság, ami már a házon belülre kerül. Új tükröt vettem az előszobába. Ez is régi ablakkeretből lett kialakítva, mint "kistestvére", ami már fent lóg a fürdőben. Egyelőre az iskolában várja, hogy hazafuvarozzam, ezzel cserélem le a régi ezüstös keretűt, ami igazából Virágé, és az új albérletükben lesz helye. 
A kellemesen meleg indián-nyárnak, pláne a strand-szezonnak immáron vége, a reggelek hűvösek, a nap sem süt már annyira erősen. Reggel már elkél a pulcsi vagy kardigán, a szandál helyett is többször zárt cipőt húzok. A kerékpározás közben reggel hideg a kormány a kezünknek, a szél jó hűsen fúj szembe. Eljött az igazi ősz.
A következő bejegyzések már inkább a benti térről, még inkább a bennem zajló folyamatokról fognak szólni. Mert hogy a fókusz egyre inkább magamon és az emberi viszonyokon van most. Barátság és ismerkedés, új kapcsolódások, ezt hozta a szeptember. 

2021. szeptember



2021. szeptember 11., szombat

Viszlát, Nyár!


Szeptember 12. vasárnap. 20 fok van reggel 6-kor, tegnap napközben majdnem 30 volt és verőfényes napsütés, mára is ez várható. Én mégis úgy döntöttem, a mai nappal lélekben lezárom a nyarat. Ahogy nézem az időjóslást, a jövő heti hidegfront meghozza majd azt a lehűlést, ami ténylegesen is a nyár végét jelenti. Nem lesz nagyon hűs, csak épp annyira, hogy elbúcsúzhassunk ettől az igazán meleg, ragyogó időtől, és örömmel köszönthessük az őszt. (Amit, ahogyan idősödöm, egyre inkább kezdek megkedvelni.)


Augusztus vége felé azért eljött, ami általában el szokott, a borongósság, a hajnali 8-9 fokok, a reggel pulcsiban indulás. Néha még zoknit is felvettem! De nem és nem voltam hajlandó itthon teljesen bezárkózni, mint ahogyan azt sokan tették, így azért nálam a hűsben is nyitva maradt az ablak a konyhában meg a fürdőben. (Mint ahogyan nem és nem voltam hajlandó másokhoz hasonlóan májusban még befűteni). Szerintem ez az őszies idő segítette egy kicsit a vakációtól való búcsúzást és az iskolára ráhangolódást. Az ember mégiscsak könnyebben megy suliba, ha hűvös van és felhők az égen, semmint ha kánikula és legszívesebben a strandon heverészne.


Aztán eljött a vénasszonyok nyara vagy indiánnyár (ez utóbbi kifejezést az indiánokkal való szoros lelki kapcsolatom miatt természetesen jobban kedvelem). Hűvösebb reggelek után meleg nappalok, szikrázó napsütés. Reggel ismét trikóban futottam, a suliba rövid, pántos ruhában mentem, azaz bicikliztem, a szünetekben kint napoztam a gyerekekkel együtt az udvaron. És elhatároztam, hogy a nyár végét megünnepeljük a családdal, egy közös strandolással!


Tündér meg Kincső ugyebár eleve itthon volt a héten Nógrádon, aztán megérkezett ide Abáról Csillag, akihez Fehérváron csatlakozott Róza is (ő a gyerekek ex-„mostohatesója”, azaz az apjuk volt párjának a lánya, ha ezt bárki is tudja értelmezni). Mi szombaton így együtt vonattal mentünk Nagymarosra. Virág Dáviddal autóval jött Budapestről, hozzájuk csatlakozott Kende is, és, mindenki számára meglepetésként: Nagymami is el tudott otthonról szabadulni!


Szombat délelőtt lévén piacot tartottak a Fő téren, aminek egyszerűen fantasztikus a hangulata, imádom! Mindenki választhatott magának innen valami kis „vásárfiát” (sajt, szőlő, túrós süti, barack, pesto). Először fagyiztunk, aztán irány a strand.


Aki ismer, az biztosan tudja, hogy a rutin szerint a Piknik Manufaktúra elé táboroztunk le. Virág szerint olyanok voltunk így kilencen cuccainkat egy kupacba dobálva, törülközőinken eldőlve, mint a csövesek, én ezt inkább, mivel a PM is amolyan hippi-gyülekezőhely, hippi-tanyára szépítettem.


Forrón tűzött a nap, a levegő meleg volt, a víz ellenben hűs. Na de nem vette ez el a merészek kedvét a fürdéstől! Voltak, akik bokáig, egyesek térdig, mások derékig mentek be a folyóba. Mi legbátrabbak pedig nyakig merültünk benne. Hideg volt, de jól esett, lehűtötte a felforrósodott testünket, az úszás pedig kifejezetten felhevített.


Vittünk magunkkal egy csomó kaját otthonról, kenyér, kennivalók, sajtok. Ebédre aztán mindenkit meghívtam. Valakik lángosoztak (pl. füstölt sajtos vagy lilahagymás), mások kürtös kalácsot vagy sült krumplit kértek. Hozzá a PM-ből bodza- meg eperszörpöt, limonádét, szódát kértek.


Egész nap csak süttettük a hasunkat a napon, pancsoltunk a Dunában, ettünk-ittunk, jókat beszélgettünk, heverésztünk a lombárnyékban (itt egyesek be is szundítottak). Este holtfáradtan értünk haza, de elmondhatjuk, hogy méltó lezárása volt ez a vakációnak!


Év végén úgyis lesz majd egy szokásos év-értékelés, de most, ha már nyár-lezárás, gyorsan készítek ide egy vázlatos vakáció-összesítő listát.  


Réka Tour 4 fordulóban. 1. Zala: Kávás, Zalaegerszeg, Zalaszántó, Hévíz. 2. Velence-Balaton: Sukoró, Lesenceistvánd, Révfülöp. 3. Dél-Dunántúl: Pécs, Kismórágy, Bonyhád. 4. Alföld: Nagyrév, Ópusztaszer, Szentes. Plusz: Kisoroszi, Tahi, Dunabogdány, Pilisszentlászló, Visegrád, Drégelyvár…


Baráti találkozások: Imre, Erzsi-Andi, Andi-Péter, Anett-Miki, Tibor, Györgyi, Niki-Csaba, Zsana, Heni-Marci, Amrita, Piros (Sella), Kriszta-Tamás, Tonya, Emő…

Strandolások: Dunában (Verőce, Nagymaros, Kisoroszi), Balatonban (Révfülöp, Siófok), Vácott. (Sajnos Bánk kimaradt L )


Koncertek: Ákos (Bp Park, egyedül), Bagossy (Bp Park, Barbival és Livivel), Horváth Tamás-Halott Pénz-Ákos (Rakpart, gyerekekkel), Parade Remember (Bp Park, egyedül), Kowa (Barba Negra, egyedül). Ecstatic Dance a Margitszigeten.


Mesterségek Ünnepe (Budai Vár), Almáskerti parti, Női kör kétszer, jurtában, Házavató buli.

47. szülinapom! Házvásárlás!


Tartalmas, eseménydús nyár volt, igazán elégedett vagyok vele! Meghatározói: sok utazás belföldön, sok találkozás régi és új barátokkal, családokkal, víz és vízpart, sok sport. Egyetlen negatívumát tudnám csak megemlíteni: hogy egyedül voltam-vagyok, társ nélkül. L


Az ősszel majd eljön szépen a bekuckózás, az otthon rendezgetése, szépítgetése. Erre ráhangolódva tegnap rendeltem is egy egyedi nagy tükröt az „előszobába” (amit eddig használtunk, az igazából Virágé volt, és most elviszi az új albérletükbe). Elkezdtem újra az oroszozást, és hiába mondtam Marcinak, hogy három hónapig egy pillanatra sem használtam a nyelvet és mindent elfelejtettem. Az első órán szerencsére kiderült, hogy természetesen egész sok mindenre emlékszem, és szinte folyékonyan tudtam mesélni a vakációmról.


Szeptemberen lesz majd nyílt nap Abán az Atilla Király gimnáziumban előadásokkal, bemutatókkal, amin Kende és Csillag is részt vesz, mi meg megyünk megnézni az oda készülő Tündérrel és Kincsővel. Heszes iskolai sportnapot rendezünk akadályversennyel és futóversennyel. 2021 méter, természetesen én is, mint mindig, a gyerekekkel együtt fogok futni; remélem, az edzéseknek köszönhetően jobb eredménnyel, mint eddig. Aztán jön a nógrádi szüret, felvonulással, viseletben, tánccal a falu különböző pontjain, majd esti bállal.

Ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei, eseményei, amikről majd folyamatosan be is számolok nektek itt a blogon.

Viszlát, Nyár, Isten hozott, Ősz!

2021. szeptember