Koncert és Gyereknap

Nagycsaládos anyaként megtanultam már, hogy képtelenség egyszerre mind az összes gyerekemre összpontosítani. Ezért mostanság inkább úgy alakul, hogy egyszerre egy gyerek kap tőlem kicsit több időt, kicsit nagyobb figyelmet. Két hete főleg Tündérhez kötődött a hétvégém, múltkor Kende jött haza, most pedig legtöbb időmet Csillaggal töltöttem.

A lányom nemrég itthon egy fiatal srácokból álló együttes lendületes, népzenei alapokon nyugvó zenéjét hallgatta. Mondom neki, hogy jé, őket már láttam-hallottam színpadon, hiszen tavaly Bagossyék előzenekara voltak a Budapest Parkban. Kiderült, hogy mostanában ők Csillag egyik kedvencei, az Aurevoir.

A hét közepén írja, hogy lesz egy ingyenes koncertjük a Szabadság téren, nem megyek-e én is, mert ő nagyon szeretne. Mielőtt még bármit is válaszolhattam volna, kimondta a bűvös szót: Bagossy. Aurevoir 18.30-tól, utánuk 20.30-tól pedig az én egyik nagy kedvencem. Hegedű, tangóharmonika, billentyű és gitárok, népies hangzás, de közben kicsit rock, kicsit punk… Naná, hogy megyek!

Végül is Virág is eljött, de ő egy barátnőjével a küzdőtér széléről nézte-hallgatta végig a koncerteket, mi viszont Csillaggal bementünk a zúzdába. A „zúzda” szót néha tényleg komolyan kellett értelmezni, mert egy agresszív és részeg társaság közelébe kerültünk, akik végig üvöltöztek, teljesen más számokat énekeltek, az egyik lányt szó szerint bedobták a tömegbe, és akiktől csak a beélesített könyököm védett meg minket.

Ennek ellenére nagyon élveztük a bulit. Csillag az Aurevoir-t énekelte végig, én a Bagossy-t. (Hangom nem sok van most…) Akik amúgy a lányom szerint (prekoncepció): tök öregek, nyomik, csak az ilyen hozzám hasonló anyukák szeretik őket, és amúgy sem ismer tőlük semmit, minek maradjon ott az 5.-6. sorban? A végére természetesen rájött, hogy a számok legalább kétharmadát ismeri, ez a Bagossy Norbi tök helyes, nagyon lazák a fiúk, jó a zene, és egyébként is: „Olyan ő, hogy megáll…!!!”

A kb. háromórás tombolást nem nagyon volt lehetőségünk kipihenni, hiszen minálunk már tegnap megkezdődött a Gyereknap. A környék kultikus közösségi helyén, a Boróka-házban rendeztek tegnap egy nagyon jó hangulatú családi összejövetelt. Miután átvonatoztunk a lányokkal, rögtön egy közös fagyizással kezdtünk a Dió Vendéglőnél, majd egyből egy kisvonatozásba csöppentünk bele.

Igaz, hogy itthon az összes lányom közölte, hogy kisvonat dedós, ők már kinőttek belőle, ehhez képest mind a hárman (barátnővel kiegészülve négyen) felültek rá. Szerencsére nemcsak gyerekek, de felnőttek is utazhattak rajta, így én is élvezhettem a „remek” állapotú helyi útviszonyokat. A kanyaroknak és fekvőrendőröknek köszönhetően hullámvasúton érezhettük magunkat, volt is néha sikongatás.

Az előző körben a Závozon járt fent a vonat, velünk viszont a tó és az üdülőrész felé kanyarodott. Rég jártam ott, utoljára talán ősszel, jó volt most látni a jenei és tolmácsi horgásztavakat.

Visszatérve a Borókába, kezdődhetett a kézműveskedés. Kincső látványosan unatkozott, közölte, hogy itt nem lehet semmit se csinálni. Pedig számtalan programlehetőség közül lehetett választani, volt rajzkiállítás, kézműves-vásár, és nemezelés is.

Tündér azért talált magának elfoglaltságot. Készített egy virág-koszorút, én is kaptam egyet, így Tavasz Tündér lettem. 

Aztán óriás-buborékokat eregetett. Hiába volt bodzaszörp meg kakaós és túrós palacsinta, ők ketten hamarabb leléptek.

Leginkább Csillag érezte magát elemében, talán azért is, mert Panni is ott volt vele. Először megszállták a függőágyat, és abban hintáztak. Aztán a Boróka-ház „anyja”, Ibolya, mivel tudta, hogy tehetséges és kreatív leányzó, lecsapott rá, hogy segítsen be a festésbe, mert Luca nem bírja egyedül a gyerekek rohamát. A kicsiknek főleg cica-arcokat-füleket pingált, nekem pedig egy non-figuratív minta került a karomra.

Később népes csapattal megérkezett az Arató-család: szülők, gyerekek és barátok, mind zenész, hoztak hegedűt, brácsát, gitárt, dobot, furulyát, és kezdődhetett is a moldvai táncház. Volt Ördög útja meg Botosánka, énekeltük, hogy „Csinosítom magamat, várom a galambomat”, meg „Szederinda, rinda”. Nagyon pörgették a srácok, de bírtuk végig, bár a szandál és a murva párosítása nem volt éppen ideális.

A nagy falusi rendezvény ma van Diósjenőn, Nógrádon pedig most kezdődik a gyereknap. A pályánál koncert, családi torna, kézműves foglalkozás, íjász-bemutató, arc- és testfestés, valamint ugrálóvár várja a gyerekeket. Az én lányaimat természetesen az ingyen palacsinta, szörp és vattacukor vonzza a leginkább, na meg persze a barátok, épp most indultak útnak.

Visszatekintés az előző hétre:

Anyukámék a hét közepén spontán kilátogattak Nógrádra! Annyira vágyják a vidéki élet csendjét, a jó levegőt, a madarakat, virágokat, zöldségeket, az egész kertet, hogy egyszer csak megjelentek itt nálunk. Az érkezésükről én persze tudtam, de a lányok számára meglepetés volt. Örültek nekik is, meg az általuk hozott piaci epernek (nálam még csak virágzik) és cseresznyének (nálunk még csak zöld).

Laci nemcsak hogy csokira cserélte velem a palántáit, de el is hozta, sőt ki is ültette őket nálam. Sok kis paradicsom került a magas-ágyásokba és a nagy veteményesbe. Ezért hálából egy nagy köteg salátát kapott cserébe. Imádom itt vidéken ezt a csereberét, ahol-akinél csak lehet, ezt alkalmazom. Múltkor pl. másnak csatorna-tisztításért adtam cserébe lekvárt és befőttet.

A korábban kiültetett palántákon amúgy megjelentek már az első kis zöld paradicsomok, nálam is, anyukám gangján is.

A faluban nyílik a bodza, le is sétáltunk érte Almáskert alá a réthez, a bozótosba. Nagy ott a csalán, magasra nőttek a bokrok, így egyelőre egy kisebb kosárral szedtünk csak, annak is a nagyját anyukámnak adtuk. További bodza-vadászat folyt. köv., valamint ahogy elnézem, nemsokára hársfa-virágot is szedhetünk már. Megint lesz sok gyógynövényem, hurrá!

A kertben kinyílott a ciklámen vadrózsa. Bimbózik a másik rózsa is, nem sok időt adok neki, és virágba borul az egész.

Pár nap van már csak a tavaszból, aztán jön végre a nyár, ami nemcsak a vakáció, hanem a rózsák, a színpompás egynyári virágok, és a sok friss gyümölcs miatt lesz szuper!

(Ezen kívül a hét megint sok rendkívül brutális dolgot, felismerést, tanulságot, tapasztalatot hozott, de ezekről, elhatározásomhoz híven, nem fogok írni a blogon.)

2022. május vége

Ég és Föld között

Felnőtt életem első felében „fent lebegtem az égen”, később lejöttem a földre, most pedig valahogy ennek a kettőnek az egyensúlya jellemzi az életemet.

Vannak emberek, akik annyira elrugaszkodtak a földtől, hogy szellemileg a magasságokban röpködnek, de anyagi szinten semmik. Remeteként élnek egy erdőben, ezo-spiro fesztiválokra járnak, elvégeznek 528 tanfolyamot, megvilágosító könyveket olvasnak, filmeket néznek. Mindeközben anyagilag mínusz nullán állnak, képtelenek magukról és a családjukról gondoskodni, nincs munkájuk, házuk, semmijük, ami földi. Az álmaik kergetése közben nem az evilági valóságot élik.

A másik típus, aki ezer lábbal a földön áll. Középpontban a pénz, a hajtás, a munka, a karrier. Legyen nagyobb ház, szuperebb autó, menőbb ruha, távolabbi nyaralás. Mindeközben szerintem elvész az ember lelke. Gürizik, látszólag azért, hogy jobban éljen, és közben nem él.

Én valahogy a kettő között érzem a jelenlegi énemet. Összességében egyfajta egyensúly van.

Az utóbbi években sikerült bizonyos anyagi stabilitást megteremtenem. Van munkám, rendszeres bevételem, melyből egyedül tartom el a családot, van saját házam, saját kertem. Ez egyfajta bázis, jó alap ahhoz, hogy az ember aztán valamilyen szinten lelki, szellemi életet éljen. Engem a földhöz az otthonom és a kertem köt, az anyaghoz még a mozgás, bár ott a flow miatt már megjelenik a lélek is. A tánc számomra a test és lélek tökéletes egyesülése. A zene, az írás, a töprengés pedig elvisz a szellem szintjére. Így elég nagy a harmónia.

A tanév vége azért eléggé hullámzó nálam is, a gyerekeknél pláne. Hol fel vannak pörögve, nyáriasan aktívan, a vakációt várva, hol pedig totál lelassulva, félig aludva, energia-mínuszban. Míg ők a kompetencia-mérésre és a záró dolgozatokra, felelésekre, projektekre készülnek, mi a szülőkkel a ballagtatást szervezzük ezerrel.

Kert: „Május szépen zöldellő...” Hirtelen, szinte egyik napról a másikra zöldült be most minden. A diófa levelei hajtottak ki legkésőbb, de most már az is dús zöld.

Elvirágzott az orgona és a nőszirom.

Virágzik a faluban a labdarózsa, pünkösdi rózsa és a csipkerózsa.

A réten sárga és lila virágok nyílnak, mindig szedek belőlük egy-egy csokorra valót.

Az utolsó földkupacot is lelapátoltam, letalicskáztam a kert aljába. Vettem Diósjenőn egy ágyásszegélyt, amit Nógrádra kézben vonattal, Almáskertbe a kerékpár csomagtartóján hoztam haza. A szegély és a földkupac segítségével a kert egyik csücskében kialakítottam egy újabb ágyást. Míg a régi, nagyobban egynyári virágok nőnek, az új kisebbe évelők kerültek. Az almáskerti barátomtól kapott többféle, kék, lila, rózsaszínű és sárga virágot ültettem ide.

Anyukám szívén viseli a kertem sorsát, a medvehagyma és a rozmaring után most lila (!!!) gyöngyvirágot vett nekem, és rendelt három spiraea bokrot is. Előbbi egyelőre furán, megtépázottan néz ki, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Volt a kertemben egy csomó, a házzal örökölt gyephézagos beton - elvitettem. Voltak raklapjaim, amiket a fatárolóhoz kaptam anno, de mivel a tároló megszűnt, ezeket is elvitettem. Megint egy kicsit rendezettebb lett a kert.

A veteményesben és magas-ágyásokban felszedtem a retket és a spenótot, mert már nagyon felnyurgult, elkezdett virágozni, és ilyenkor már nem olyan finom a levél illetve a termés. A spenótot eddig többnyire saláta-szerűen, nyersen ettük, az utolsó adagból spenótfőzelék lett, amit imádok. Az üres sorokban másodvetésnek megint retek lesz, mert az a másik nagy kedvencem.

A veteményes különböző pontjain a gyógy- és fűszernövényeken (menta, citromfű, oregánó, snidling, petrezselyem) kívül tavalyi zöldfélék bukkantak elő, úgy mint répa, cukkini, hagyma. Lassan olyan leszek, mint a Hyppolit a lakájban Schneider, a hagymát is hagymával eszem.

Olcsón sikerült újabb paradicsom-palántákat beszereznem. A veteményes egyik üres részébe ültettem ki őket. Ha azt hiszitek, hogy vége a palántázásnak, akkor tévedtek, még vár rám paradicsom, amit Gombóc Artúr kedvencéért holnap el is hozok Almáskertből.

A másik, eddig majdnem üres, csak úgy kapával fellazított részébe vetettem körbe a babot, tarkát is, zöldet is.

Hagyomány: A Duna TV Diósjenőn forgatott a tájházban, a híres fehér hímzés volt a téma. Nógrádon pedig összefogtak lányok, asszonyok, fiatalabbak és idősebbek, és egységes népviseletet varrtak a nagycsoportosoknak. Ezzel nemcsak őrzik a hagyományt, hanem hagyományt is teremtenek: a tervek szerint a jövőben az óvodások viseletben fognak ballagni.

Közösség: Szombatra tavaszi nyílt napot terveztem. Vicces és egyben szomorú is, hogy míg a téli alkalmon egy tucat látogatóm jött, ezúttal mindössze három. Közülük volt, aki Budapesten álmodozik arról, hogy egymaga kiköltözik az erdő közepére, volt, aki kétlaki életet él a főváros és egy mesés kis nógrádi falu között ingázva, és volt, aki már házat épített, telket vett, növényt termeszt, állatot tenyészt. A csekély létszám prózai oka a reggeli eső volt, ami az érdeklődő csapat nagy részét elriasztotta. 

Sebaj, Hédivel és Vincével, mivel persze közben kiderült az idő, nagyobb sétát tettünk a faluban: Csurgó-forrás, Kápolna, Kálvária-domb, tó, vár. A vár aljában csatlakozott hozzánk Móni. A Flórián parkot érintve kisétáltunk Almáskertbe. Jó idő volt, a teraszon ültünk le falatozni. Isteni volt a házi almalé, kovászos kenyér, hagymás pogácsa, hozzá a kertből a zöldféle. Bensőséges hangulatú beszélgetésben volt részünk, életmódról is, emberi kapcsolatokról is. Örültem, hogy Csillag is csatlakozott hozzánk, és aktívan részt vett a beszélgetésben; számára ez igazi életiskola volt, betekintés a felnőttek világába, az élet valóságába.

Diákok: Egy kis dicsekvéssel kezdem, a múltkori kézilabda arany után a kisiskolás focibajnokságon is megyei bajnokok lettek a Heszesek! A helyesíró versenyen is lett kettő megyei első helyezettünk, akik az országos fordulón is szép eredményt értek el.

Gyermekeim: Virághoz Jocó bácsi után most épp Scherer Péter színész tért be falatozni. Csillagén Balatonfüreden kirándultak. Kende sikeres egészségügyi vizsgát tett, az okmányirodában el is intézte a jogosítványát, már csak a kártyát várja. A földrajz érettségije négyes lett, az angolt még várjuk, aztán jönnek a szóbelik.

A lányok pedig Budapesten kaptak új pólókat, ingeket, pulcsikat, nadrágokat, sortokat, szandálokat, és fürdőruhákat.

A tavasz utolsó hétvégéje egy budapesti koncertet, majd egy jenei és nógrádi gyereknapot hoz el számunkra.

2022. május

Jó is, rossz is

Bizonyos szempontból ez volt életem egyik legkeményebb hete. Sok „rossz” történt velem, főleg a hét elején, de a rosszat azért raktam idézőjelbe, mert tudom, hogy ez a fogalom mindig relatív. Nagyon sok olyan dolog történt már az életemben, amit akkor úgymond rossznak éltem meg, utólag mégis mindenről bebizonyosodott, hogy annak ott épp helye volt. Rengeteget tanultam az eddigi látszólag „rossz” dolgokból, bízom benne, ebből is fogok. Sőt, így egy hét távlatából máris hálás vagyok, hogy így történt minden. Tudom, mit nem fogok tenni a jövőben, és azt is, mit fogok másképp cselekedni. Egyszóval, nagy „spiro” szöveggel élve: Dolgozom magamon ezerrel.

Akasztják a hóhért! Na jó, a helyzet nem ennyire siralmas: „coacholják” a coach-ot. Mindjárt tisztába is teszem a dolgokat. Éreztem már, hogy életem bizonyos területei nem úgy mennek, ahogyan azt szeretném, és felmerült bennem az igény, milyen jó lenne ehhez szakember segítségét kérnem. A dolog is rögtön jegelésre is került, anyagi okokból persze. Most azonban egy távoli ismerősöm felhívást tett közzé. A vizsgájához szüksége van coaching-gyakorlatra, ehhez ingyenes beszélgetéseket kínált fel – én pedig éltem vele. Egy három alkalmas sorozatba vágtunk bele együtt, és már most az első után érzem, nem hiába. Nagyon sok mindent tisztábban látok, az okokat és a mintázatokat, valamint kezdem azt is kapizsgálni, merre tovább.

Az olvasóim számára meglehetősen homályos rizsák után következzék egy kézzelfogható téma: a kert! Megint meghatározó volt számomra, és azt hiszem, ez őszig így is lesz. Sokkal több időt töltök kint, mint valaha, sokkal többet dolgozom rajta, és sokkal több örömömet is lelem benne.

Múlt héten főként ültettem, virágokat és zöldségeket, ezen a héten főleg gazoltam. Ha nem is olyan szabályos a veteményesem, mint sok falubéli néninek, azért nem rossz látványra sem, ízre meg aztán pláne nem! Innen szedjük minden nap a friss salátaféléket, hagymát, retket, répát.

Előbújt a karfiol, brokkoli, káposzta, uborka és kukorica. Még picik, de jól néznek ki. A kiültetett palánták láthatóan jól érzik magukat a magas-ágyásban és a szabadföldi veteményesben egyaránt.

Van a veteményes vége felé egy nagyobb, még nem bevetett terület. Az egyik felét kézzel kigyomláltam, a másikat Tündér felkapálta. Ide fogom tenni a babféléket, meg ez amolyan tartalék-terület marad. Ha szerzek még innen-onnan magokat, palántákat, akkor azok ide fognak kerülni.

Újabb gyógy- és fűszernövényeket akasztottam fel szárítani. Most az újdonság a citromfű, ami végre akkorára nőtt, hogy csokrot tudtam belőle készíteni.

Átültettem a kecskerágót a sziklakertbe. Itt lassacskán beborítanak mindent a növények.

A páfrány levelei hatalmasak, virágzik itt valami lilán, és előjöttek a nyuszifülek is.

A szőlő levelei végre-valahára megjelentek. Az északi oldalon minimális méretűek, a keletin viszont látunk rá esélyt, hogy lesz rajta gyümölcs is. Nagyon nem vagyunk egy Balaton-felvidék, de azért bízom benne, hogy ősszel saját szőlőt fogunk enni.

Az utolsó tulipánok is elhullatták szirmaikat. Most még hagyom, hogy a leveleikből az energia fokozatosan a hagymákba húzódjon.

Az orgona még rendületlenül virágzik. A miénk halványlila, de Almáskertben szoktam hozzá szedni sötétlilát és fehéret, így lesz tökéletes a csokor a vázában.

A kapunk mellett éldegél egyetlen magányos nőszirom (írisz). Tegnap virágot bontott, sötétlilát. A kerítés rácsa lett a támasztéka.

Kincső valahonnan megszerezte a „tesóját” bentre, így a házban egy halványlila nőszirom pompázik az asztalon.

Kende kapta magát és tegnap meg ma lenyírta a füvet. Már tényleg elég nagy volt, úgyhogy most eléggé rendezett nálunk az összkép.

A tavasz elején érkezett földből még maradt egy kupac a kert északi oldalán. Ezt ásóval talicskába raktam és több fuvarral letoltam a füge-orgona környékére. Itt állt tavaly a medence, ezért a fű elég gyér egy nagyobb kör alakban. Elhatároztam, hogy itt egy olyan virágágyást alakítok ki, amibe kizárólag évelőket ültetek.

Már meg is vannak! Amikor tavaly először jártam almáskerti barátomnál, Lacinál, elámultam, micsoda mese-kertje van. Már akkor ígérte, hogy ad nekem a virágjaiból, ma kaptam is mindenféle lila meg rózsaszín meg sárga csodát. Ők kerülnek majd az új ágyásba.

Anyukámtól kaptam medvehagymát, ami a kert legárnyékosabb részére ültettem ki. Holnap pedig lila (!) gyöngyvirágot hoz nekem.

Sikerült rozmaringot is szereznie, az egyik balkonládába került, a másik a fűszerkertbe.

Nagymami amúgy nagyon menő lett, képzeljétek, a gangon kertészkedik! Eddig is voltak csodaszép muskátlijai, most úgy döntött, szintet lép. Vett paradicsompalántákat, kiültette őket cserépbe, tett melléjük illatos bazsalikomot. Íme a bizonyíték, hogy a belvárosban is lehet növényt termeszteni.

És hogy a gyerekeimről is essék szó (már ami publikus):

Virág ezerrel dolgozik a Kacsintó bisztróban. Múltkor Jocó bácsi, az ország legismertebb és közkedvelt történelem-tanára járt náluk és dicsérte a kiszolgálást – azaz az én nagylányomat.

Kendének vizsgák tömkelegéből áll ez az időszak. Sikeresen vizsgázott vezetésből, a holnapi egészségügyi után végre meglesz a jogosítványa. Megírta az előrehozott érettségit, először angolból, aztán földrajzból. Ennek eredményeit még nem tudjuk, meg ugye szóbeli is lesz még júniusban, szóval lehet izgulni bőven.

Csillag Erdélyben töltött négy napot a Sárvíz művészeti iskola csapatával. Szamosújvárral egyfajta testvér-kapcsolatban vannak, már Virág és Kende is részt vett ilyen néptánc-táborban. Ilyenkor ismerkednek a helyi fiatalokkal, megnéznek pár nevezetességet, és persze táncolnak. Ő is járt abban a tordai sóbányában, ahol egy hónappal én az osztályommal. Részt vettek egy össznépi felvonuláson, ahol a Kárpát-medence különböző tájegységeiből érkezett fiatalok vonultak fel népviseletben.

Tündérrel nagyjából kettesben töltöttem egy napot. Az ilyen anya-lánya (avagy néha fia) napokat nagyon fontosnak tartjuk, és mindannyian meg is becsüljük.

Szombaton elmentünk az e havi nógrádi kézműves- és termelői vásárba. Már nagyon vártam! Melegen sütött a nap, hosszas ott tartózkodásra csábítva a vásárlókat. Néhány képet kölcsönöztem a vásár oldaláról (fotósok: Acsai Ági, Kovácsné Balogh Mónika és Besze Krisztián), melyek híven bemutatják a vásár hangulatát.

Szidónia, Zoli és Aliya – kürtöskalács, fagyi

Gyöngyi – kerámia

Ágota - szörp

Irénke néni (Napraforgó Egyesület) – Tápláló Szeretet finomságai

Barbi - grafika

Kinga és Miklós - 1 Falat Zamat. Itt egy kedves kisfiú, Mali invitált minket a pulthoz és szolgált ki, akivel jól össze is haverkodtam.

Vannak itt még (a teljesség igénye nélkül): tészta (Pista Pasta), Ősagárdi sajt, házi tojás és hús, kavicsos alkotások, textíliák (Éva néni), kézműves alkotások (Boróka Ház), szójagyertya, levendulás termékek, házi kenyér, fonott kosarak, stb.

Ebben a vásárban nemcsak a termények és termékek minőségiek és értékesek, hanem az emberek is. Mindig találkozom ismerős árusokkal és vevőkkel, illetve ismerkedek új emberekkel. Általában csak nézelődni és beszélgetni szoktam, de most célirányosan vásároltam is. Kerámia-bögréket, szappantartót, hűtőmágnest és textil-figurákat.

Az itt vásárolt tárgyakat egy nagyon különleges eseményre vittem, egy esküvőre. Kettő, a szívemhez közel álló ember esküdött örök hűséget egymásnak. 

Viszont arra kértek, hogy róluk ne tegyek fel képet és ne is írjak az eseményről a blogon. Tündér nagyon csinos és elegáns volt, de ő is elvétózta a netes megjelenést. 

Így csak néhány olyan fotót mutatok most meg, ami unokatestvéremmel és apukámmal készült.

Rég jártunk „Béla bácsinál”, azaz a most már Gergő és Vince által vezetett Vár Vendéglőben. Vasárnap náluk ebédeltünk. Jól esett az ennivaló, amit a vár parkolóban még megdobtunk egy fagyival is.

Mindeközben Kincső (a gyerekeim közül egyedül) lement a Bakonyba apja szülinapját ünnepelni. Ő amúgy nagyon dolgos lett mostanában, besegít a helyi lakosoknak a munka-erejével.

És hogy a végére is jusson egy kis ezo-spiro: Ma egyszerre van telihold, szuperhold, vérhold, kékhold és holdfogyatkozás! Bárkinek bármit is jelentsen, én azt kívánom, hogy ez a különleges nap mindenki életében pozitív változásokat indítson el!

2022. május