Duna - ami összeköt bennünket

Életem első témahete! Tulajdonképpen mindig is ilyen suliban akartam tanítani, ahol projektek vannak és tehetség tér, mindezek megkoronázása pedig a témahét. A címe: Duna, ami összeköt bennünket.

Ruháinkkal is ezt szimbolizáltuk: kékes vagy fehér öltözékekben voltunk egész héten mi tanárok és a gyerekek is.

A dekoráció is a vízről szólt: a bejárat felett egy híd, az aula mennyezetén kék drapéria, a padlóra ragasztott hullámok vagy a polcokon anyagokon úszó papírhajók.

Némely feladatot osztályszinten, másokat vegyes kisebb csoportokban kellett a diákoknak megoldaniuk, de a nyitáskor és a záráskor (sőt, napközben is, programváltáskor) összegyűlt az egész iskola.

Kivetítőn megnéztünk a Duna néptáncegyüttes előadását, elmondtunk egy-egy, a folyóhoz kapcsolódó haikut vagy versrészletet. Elszavaltuk a „Dunamenti mondóká”-t, elénekeltünk a „Hej Dunáról fúj a szél”-t. 

Ezeket különböző hangerővel vagy kánonban tettük, sokszor ritmikus elemekkel kísérve. A gyerekek felálltak egy hosszú alakzatba, és hidat alkottak önmagukból. Csodás közösségi összetartozás-élmény volt!

Minden olyan tanárt, aki nem osztályfőnök, beosztottak egy-egy osztályhoz segítőnek. Én pont azokhoz kerültem, akikhez eddig a legnehezebb volt kapcsolódnom. A feladatok közös végrehajtásán kívül részem lehetett sok egyéni beszélgetésben és csapatos viccelődésben egyaránt. Közelebb kerültünk egymáshoz, és egyértelműen javult a kapcsolatunk a hét során.

Minden osztály kapott egy-egy Duna-menti várost, arról kellett kutatni és egy tablót készíteni. Mi Belgrádot kaptuk, én pedig helyi idegenvezetői szerepet vállaltam, azaz a diákok tőlem szerezhettek meg különböző információkat.

 A tablóra ezeket felírták és hozzájuk képeket rajzoltak, fotókat ragasztottak. Az osztályok képviselői bemutatták az iskolának a városukat, majd a tablók felkerültek a falra, úgy, hogy a Duna összekötötte őket.

A kézművesség a vízhez kötődött, pl. hajóépítés parafadugóból, karkötő-készítés kagylóból, vizes mozaik, homokkép, teknős gyurmából, halcsontváz, halacska uszadékfából. 

Mindezek közben én kint voltam felügyelő. Az udvaron ugyanis egy „Duna tanösvény” került kialakításra szélcsengőkkel, tapintódobozzal. A gyerekek falra mászhattak, ugróiskolázhattak, a taposópályán különböző anyagokon mehettek végig mezítláb. 

A legnépszerűbbek a különböző lavórok voltak: az egyikben halakat horgászhattak, a másikban pingponglabdákat fújkálhattak szívószállal, a harmadikban „hajókat” süllyeszthettek el kavicsokkal. Itt néhányan kreatív módon vicces jóslásokat is tartottak iskolatársaiknak.

A Duna-zsibongóban a tanárok egy-egy állomást vállaltak, a gyerekek pedig tetszőlegesen választhattak a különböző helyszínek között. Téma volt: közmondások, szólások, mítoszok, dalok vagy festmények a Dunáról; a Duna rejtett kincsei vagy történelmi eseményei, nemzeti parkjai vagy vízi-erőművei; a folyónál lévő veszélyeztetett állatfajok, különleges madarak, Duna-virágzás, szigetek, mellékfolyók, a víz áradása, sportok…

Én, a szakomhoz híven, a vízzel kapcsolatos angol szavakat szedtem össze. A Water Words állomás a tanáriban volt a szőnyegen, ahol a kisebbeket memóriajátékkal, a nagyobbakat szócsoportosítással vártam.

Külsős előadók is jöttek, például meghallgathattunk egy környezetvédelmi előadást a Duna élővilágáról. Vendégeink környezetvédelmi interaktív foglalkozásokat tartottak, a kicsiknek csigákról-kagylókról, a nagyoknak az ártéri erdők élővilágáról.

A gyerekek a kajakozást is kipróbálhatták, de nem közvetlenül a folyón, hanem egy VR-szemüveg és egy erőgép segítségével. A szimulátoron választhattak verseny vagy vízitúra közül. Nekem is volt szerencsém kipróbálni: virtuálisan eveztem a folyón, chillesen, vízililiomok között, miközben alattam a vízben halak úszkáltak.

A „Duna-labor”-ban különféle kísérleteket végeztünk a diákokkal. Címszavakban: Természetes víztisztítás, Víz a háztartásban, Hogyan lesz az eső? Árvízvédelem, Folyóvíz a táj építőmestere, Milyen hosszú a folyó? Fekete-tenger, mint végállomás, Kőkarcolás, Festő vizek, Kőzetek meghatározása, Szennyeződésekre hogyan reagál a víz?

Én az „Úszik, nem úszik?” kísérletet választottam, amikor is gyurmát tettünk lavórba, méghozzá különböző formában: golyó, lap és csónak. Megfigyeltük, melyik süllyed el és melyik marad fenn a víz felszínén.

Volt egy hidas napunk, hidas előadással, vetítéssel, fahíddal az aulában. Minden osztálypár kapott egy-egy történelmi hidat, amiről előkészítő beszélgetést tartottunk. Ezután nyakunkba vettük a várost, méghozzá két-két osztály ugyanahhoz a hídhoz utazott, csak az alsósok a budai, a felsősök a pesti oldalról megközelítve.

Mi az Erzsébet hidat kaptuk, aminek környékéről idegenvezetést tartottam, rendesen, a hangosító szettemmel. A gyerekek megcsodálták a Holdat a Piarosta közben, megtippelték a Belvárosi plébániatemplom és a híd távolságát (5 centi!) vagy végigsétáltak a „Dunán” a Március 15. téren.

Ezután kaptak egy kvízt, amit én állítottam össze, és amit a híd két oldalán lévő osztályoknak walkie-talkie segítségével kellett kitöltenie. Ezután együtt ebédeltünk a Mekiben.

A hídépítés osztályfeladat volt, hídépítő mesterekkel és futárokkal. Az építőknek egy prototípus alapján kellett megalkotniuk egy hidat úgy, hogy azt nem láthatták, csak információkat kaphattak róla a futároktól. Mindegyik felsős osztálynak sikerült megoldani a feladatot, az elkészült hidakat az alsósok LEGO- és pálcika-hídjaival együtt kiállították az aulában.

Az egyik nap témája a vízimalom volt. Egy drámajátékkal kezdtünk, aminek során széttört a malomkő. Ezeket a darabokat kellett a gyerekeknek megszerezniük, méghozzá úgy, hogy osztály-kihívásokat teljesítettek.

Ilyen volt például mozsárban gabonaőrlés, magkép készítés, magok válogatása, sport (megtartani a „malomkövet”), malomkő készítés, malmos dalok, malomrajz, versírás a malomról. Tetszett, hogy az amúgy nem túl aktív osztályt is sikerült lelkesíteni, és mindenki megtalálta az érdeklődésének, kedvének megfelelő feladatot.

Az iskola fotó-pályázatot hirdetett: a Dunáról készült képeket kivetítették, és kinyomtatva ki is állították az aulában. Egy filmet is megnéztek a Dunáról, több részletben. A tervezett külső programot sajnos elmosta az eső.

Kettő napom rövidebb volt, ezért nem tudtam részt venni a kavicsfestésen valamint a környezetvédelmi konferencián, ahol a következő problémákra kellett megoldást találni: Tekinthető-e környezetbarát közlekedési formának a dunai hajózás? Mennyire egészséges a Dunából kifogott hal fogyasztása?

Rettentően fárasztó hét volt, megterhelő fizikailag, mentálisan egyaránt. Leszívta minden energiámat, de ugyanakkor fel is töltött lelkileg.

Mivel a napjaim nagyon elfoglaltak voltak, ezért csak kora reggel vagy késő este jutott időm mozogni. Négy itthoni edzésem volt, kettő felső- és kettő alsótestre. 

Futni csak egyszer mentem el, szombaton: Békásmegyerre elutaztam Hévvel és onnan terveztem hazafutni a Duna-parton. 

Viszont ekkorra már nem voltam testileg annyira nagyon jól, ráadásul egy fontos telefon is közbeszólt, így a táv felét (4-5 km) futottam, a másik felét viszont sétáltam. 

Ellenben arra volt lehetőségem, hogy ha már Duna-hét, szebbnél szebb fényképeket készítsek a folyóról, partjáról, környékéről. Íme:

Hétvégére eléggé kidőltem egészségileg. Semmi komoly, inkább mindenből egy kicsi: hasfájás, torokfájás, köhögés, gyengeség. Volt, hogy üveges tekintettel bámultam magam elé, vagy órákat aludtam napközben. Gondoltam, majd jól kipihenem magamat, erre hirtelen jött egy tour. Máskor ennek örültem volna, hiszen idén alig volt idegenvezetésem. Most viszont extra kihívást jelentett számomra, pláne ebben a cudar időben. 

Eső áztatott, szél cibált minket. Amerikai vendégeim hősiesen kitartottak, bár egyikük ernyője félig kifordult, másikuké pedig teljesen tönkrement. Azért bejártam velük a Szent István Bazilika, Szabadság tér, Parlament útszakaszt, majd a Budai Várba is felmentünk, és az elemekkel dacolva körbejártuk a legfontosabb látnivalókat.

A héten ettem tojáslevest és daragaluska-levest, borsófőzeléket és paradicsomszószos burgonyát, mákos nudlit és karamellás fagyit, valamit szar és drága mekis „krumplit” versus a lányom által sütött olcsó és finom itthoni hasábburit. Hétvégére tejfölös gombát főztem rizzsel, anyukám pedig fűszeres krumplit tofuval és fetasajttal. Viszont ezen a héten nem ízlett annyira a pizza, mint szokott…

Kaptunk gyöngyikét, vettem büdöskét és begóniát.

Az egyik lányomnak kettő focimeccse is volt, az egyik bajokságon arany-, a másikon bronzérmet szereztek. 

Élményszerű volt itthon látni, ahogyan két felnőttkorú lányom a nappali padlóján fajátékokkal játszik, házat, tanyát, várost, vasutat építve.

Duna után jöjjön kicsit a TISZA. Ezerrel zajlik a kampány hajrája, a külföldi magyarok már meg is kapták a szavazólapot, és el is küldték a szavazataikat. Mindeközben jöttek titkosszolgálati akciók, külügyminiszteri kémkedés, rendőri leleplezés, heckerek, fekete verőlegények, volt itt minden, valamint egy brutális videóból megtudhattunk, mennyi egy szavazat ára. 

Túl sok politikai tartalmat fogyasztok, és kezdek már szép lassan megcsömörleni ettől. Minden napra jut legalább egy olyan botrány, amibe önmagában bele kellene buknia egy kormánynak, de mint tudjuk, ez itt Magyarország. Pontosan két hét múlva választás! Egyik énem feszülten, némi félelemmel várja, a másik viszont optimistán, a jövőre bizakodva tekint. 

Amit nagy izgalommal várok, az a Polgári Ellenállás Rendszerbontó mega-koncertje 04.10-én pénteken a Hősök terén. Azahriah, Beton.hofi, Krúbi, Quimby, Dzsúdló…, összesen több mint 40 előadó lép fel ezen az eseményen, amin az egész családom, és rengeteg ismerősöm vesz részt.

 

2026. március