11 kérdés - 11 válasz

Ez már a 3. ilyen jellegű írásom a blogon; tudom, kicsit fura. De nem tehetek róla, egyszerűen imádom a személyiség-teszteket! Kérdésekre válaszolni, a válaszok alapján saját magamat jobban megismerni, ezeket pedig, közléskényszeres lévén, a világgal megosztani.

(Komolyan nem gondoltam volna, hogy a múltkori hasonló posztnál a vasalás témája mozgatja meg leginkább az olvasókat! Esküszöm, most ilyenről szó sem esik majd.)

1. A legjobb dolog, amit 30.000 forint alatt vett?

Eleve nem sok mindent vettem 30.000 felett, csak a bútoraimat. Most a különböző dísztárgyaim jutnak az eszembe, a mandala-párnák, lámpák, mécses-tartók, növények, kristályok. Szeretem szépíteni az otthonomat, és ezt szerintem kevés pénzből is meg lehet valósítani.

2. Kitől tanult a legtöbbet az elmúlt év során?

Csakis magamtól. Remek a mondás, hogy más kárán tanul az okos, de ez sajnos rám nem igaz. Sőt, nagyon sokszor a saját hibáimból is csak többszöri ismétlődés után vagyok képes, már ha egyáltalán, tanulni. Amúgy minden helyen, minden korszakomban voltak olyan nők, akik úgymond a példaképeim voltak, akikre valami miatt fel tudtam nézni, tőlük ötleteket lopni a sikeres és boldog életre. Pl. Érden Orsi, Máriahalmon Tünde vagy Széplakon Katinka, Honorka.

De akárhogy is töröm a fejemet, az elmúlt évben nem volt ilyen meghatározó személy az életemben. Viszont olyan sokat voltam egyedül, hogy bőven volt lehetőségem a belső párbeszédekre, fejlődésre. Ennek eredménye az, ahol most tartok.

3. Ha lenne egy kristálygömb, amiből bármit megtudhatna a jövőjéről, mit szeretne tudni?

Összetörném a gömböt! Egyrészt nem akarnám megtudni előre a jövőmet, mert minek? Másrészt úgy vélem, a jelenben a sorozatos döntéseinkkel mindig folyamatosan alakítjuk a jövőt. Hogyan is tudná megmondani egy gömb azt, hogy amit majd tenni fogok holnap (amit amúgy tényleg eléggé sorsdöntő napnak érzek), az miben befolyásolja majd a későbbi életemet?

4. Van bármi, amiről régóta álmodozik, hogy megcsinálja, de eddig nem tette?

Igen, az, hogy vegyek végre egy házat. Most azonban úgy tűnik, hogy erre minden lehetőségem megadatott. A folyamatot elindítottam, a szükséges lépéseket megtettem. A dolog tehát sínen van, így számításaim szerint jövőre már háztulajdonos leszek!

5. Milyen eredményére a legbüszkébb?

Az öt gyerekemre, természetesen, már ha lehet őket „teljesítménynek” hívni. A kihordásukat, megszülésüket, gondozásukat és nevelésüket mindenképp. Az otthonszülésekre és az otthontanulásra is. Meg arra is, hogy annyi embernek tudtam segíteni a női körökön, életiskolás előadásokon. Végül arra, hogy két válás után is talpra tudtam állni, újrakezdeni az életemet, először nulláról, aztán már kicsit feljebbről.

6. Ha a világon bárkit meghívhatna, kit látna vendégül vacsorára?

Természetesen Ákost. Főznék-sütnék neki valami finomat. De a bort a vacsorához neki kellene hoznia az Andante Borpatikából. Aztán gitározna, énekelne nekem, tartana egy mini-koncertet a teraszon.

7. Ki az első számú szurkolója, támogatója?

A blog olvasói közül szerintem nagyon sokan. Gyakran adtok támogató visszajelzést, ami nekem nagyon sokat jelent. Az életben pedig szerintem az anyukám. Ő tényleg rengeteget segít, és mindig drukkol, hogy boldog legyen az életem.

8. Mi a legrosszabb szokása?

Hűha, sok ilyen van. J Eléggé rendmániás vagyok, tehát folyton pakolok, és a gyerekeimet is állandóan ezzel szekálom. Kontrolmániás is vagyok, szeretem az irányításom alatt tartani az események folyását. Türelmetlen vagyok, ezért beszélgetés közben sokszor mások szavába vágok. Szeretek ellentmondani, kedvenc mondatkezdésem a „Jó, de…”. Szeretem, ha mindig nekem van igazam; a különböző vélemények összeütközését egyfajta csataként fogom fel, amiből mindenáron nekem kell győztesnek kikerülnöm. A legújabb kritikusom szerint pedig mindent meg akarok magyarázni, azt is, amit igazából teljesen felesleges. Ja, és rengeteget bírok beszélni, be nem áll a szám.

9. Ha szuperős lehetne, milyen szupererőt választana magának?
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mondjuk tudnék repülni vagy beleláthatnék mások fejébe, meg láthatatlanná válhatnék vagy puszta kézzel arrébb tudnék görgetni egy sziklát. Ezeket biztosan kipróbálnám, de igazából hosszú távon nem látom értelmét egyiknek sem. Nem vágyom szuperhős szerepre, szeretek csak úgy egyszerűen ember lenni.

10. Melyik volt élete legboldogabb időszaka?

Szerintem a mostani. Mindig az épp aktuális. De amúgy most komolyan, tök jól érzem magamat a bőrömben, így 45 évesen. Ha visszagondolok a múltra, több olyan időszakot is fel tudok eleveníteni, amikor jól éreztem magamat. Szerettem 13 éves tini lenni. A 17. évem is nagyon jól sikerült igazi kamaszként. Amikor megismerkedtem a gyerekeim apjával, volt pár laza, gondtalan évünk kettesben. Jól kerestem, jöttünk-mentünk, buliztunk-utaztunk. Máriahalmon szerettem élni, szép volt a vidék, mozgalmas az élet a Biofaluban, és szerettem az únyi társaságot is. Az első pár év Zolival felhőtlen boldogságot és szabadságot hozott. Ezt nem sikerült megtartani, valahogy nagyon elcsúszott a kapcsolatunk, tovább kellett lépni. A végére hagytam, de természetesen a nehézségek mellett nagyon sok boldogságot is hozott gyermekeim megszületése és cseperedése.

11. Ön hogyan birkózik meg a járvány okozta nehéz helyzettel?

Különösen nem érzem, hogy olyan sok nehézséget jelentene. Nincs bennem félelem a vírustól egyáltalán. Van egy kedves otthonom, amit szépítgetek, egy kert, amit gondozgatok. Talán az online oktatás nehézsége a sok gyerekem folyamatos ittléte. Ma már nem érzek energiát a lelkes otthontanuláshoz, megmondom őszintén, küldeném őket vissza a suliba. Az mondjuk nekem is hiányzik, a személyes kapcsolat a gyerekekkel, kollégákkal. Anyukámmal sokáig nem találkozhattam, de végre rászánták magukat, és két hónap után kijöttek hozzánk látogatóba. Leginkább a zenés-táncos programok hiányoznak, a táncház, a koncertek, fesztiválok. Meg a virtuális kapcsolódások helyett a valóságosak.

2020. május

Kert - Április vége

Eltelt pár hét, és a kert egészen más arcát mutatja, mint amikor utoljára írtam róla. Az időjárás rendkívül szeles, így a szél lefújta a szirmokat a gyümölcsfákról. A ringló után elvirágzott a három cseresznyefa is. Már alig látszanak a japánbirs sötétrózsaszín virágai. Az eddig bordós rózsabokor zöldre változott, terebélyesedett. Felfedeztem a szomszédban egy szép, bordós levelű fát is. A diófák levele bukkant elő legkésőbb, most már virágzik, zöldül.

A mogyoróbokrok dús zöld levelekkel lettek tele. A kerítés mentén lévő hagymások

közül egy mutatta meg magát: Nőszirom! (Női Life Coach-ok!) Az északi szőlőtőkén pár levél jelent meg, a keleti oldalon lévő viszont elkezdett dúsan hajtani. A levendulákat visszavágtam, formára igazítottam. Nagyon meghálálták a törődést, dúsan zöldellnek. A kis virágágyásból ismeretlen virágok bukkantak elő, plusz oregánó és citromfű s.

Orgona ága… Bizony, anyák napján a halványlila orgonabokor a meghatározó a kertben. Mellette az indáktól megszabadított fügebokor, amin már látszódnak az apró zöld termések. Egy-két ágára hagytam felfutni a szintén itt gyökerező málnát. A sarokban zöldell a zsálya, és jó magasra nőtt a tárkony, már szárítom is a csokrokat. Szárítok kakukkfüvet és babérlevelet is, ajándék a faluból.

Megindult ugyanis a faluban a kertészek csereberéje. Naponta raknak fel posztokat elvihető növényekről, aki kapja, marja. Én kaptam citromfüvet, mentát, dísznádat, páfrányt, kánnát, muskátlit, kaktuszféléket. Már mindegyik a földben van.

Beszereztem egy csomó mindent a kertbe, pl. kapát, slagot tartozékokkal együtt, locsolókannát, és háztartási dolgokat is.

Tervbe vettem, hogy megpróbálom a gyep egy részét veteményessé átalakítani, de feladtam. Eső gyakorlatilag alig esett normálisan, amióta ideköltöztünk. A hosszú ideje tartó szárazság miatt a föld olyan kemény, mint a beton, bele se megy az ásó. Magas vagy mélymulcsos ágyáshoz kellett volna szalma és/vagy trágya, komposzt, stb. Inkább elengedtem a dolgot, majd ősszel beszántatok egy nagyobb részt, bevetem mustárral (kiváló zöldtrágya), aztán jövő tavasszal jó nagy veteményesünk lesz.

A meglévő ágyásokban szépen fejlődik a retek, a vörös- és lilahagyma, a fejes- és jégsaláta, valamint a borsó. Már onnan szedem a zöldfélét a reggelihez. A vörös-színű salátának és répaféléknek azonban se híre, se hamva. Azt a részt bekapáltam, a helyükre fogom majd kiültetni a palántáimat.

Bizony, kései palántázásba fogtam. Apró cserepekbe, mert azokat is találtam itt, raktam paradicsom, paprika, cukkini és csillagtök magokat. A paradicsom hajtott ki leghamarabb, aztán a cukkini, már csírázik a patisszon, de a paprikával nem történt semmi. Kapnak tőlem vizet és szeretet, sőt, néha napozni is kiviszem őket.

A gyerekek újra lenyírták a füvet, így nemcsak rendezettebb a kert, de lett sok fűnyesedék a talajtakaráshoz. Befedtem vele a sorközöket. Ennek három előnyét látom. Megtartja a nedvességet, tehát kevesebbet kell locsolni, visszaszorítja a gyomokat, tehát kevesebbet kell gazolni, valamint táplálja a földet is.

A cserepeket és balkonládákat, sőt, még a bödönöket is mindenféle zöldféle magjaival vetettem tele. Nő itt a karalábé és a karfiol (később, ha nagyobbak lesznek, valószínűleg nem férnek majd el, és kiültetem őket szabadföldbe). A teljesség igénye nélkül: koriander, turbolya, spenót, majoránna, bazsalikom, stb. Már némelyik kezd zöldellni.

A rigók annyira barátságosak, hogy a teraszra is idemerészkednek, sőt: egyszer be is repült egy tojó a házba a teraszajtón keresztül. A kis süsü folyton a zárt ablakon akart kirepülni, hiába nyitottam ki neki a bejárati ajtót is, aztán végül is kiterelgettem. A mókuskák (mert több van belőlük), sokszor bekukkantanak hozzám, és szédítő nézni, ahogy távoli ágakról ugrálnak át.

Írtam már, hogy imádok itt élni, és a kertben pepecselni?

2020. május

Férfiak klubja

Egy hasonló cikkem volt már, amikor a Nők Lapja kérdéseire válaszoltam. Most a Férfiak Klubja oldalán jött velem szembe ez a kérdéssor, amit amúgy híres embereknek tesznek fel. Én ugyan híres nem vagyok, de elgondolkoztam rajtuk, és íme a válaszok:

1. Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Amikor bújócskáztunk Óbudán a lakótelepi játszótéren, én nagyon béna voltam, és mindig megtaláltak. Így mindig én lettem a hunyó, öcsém meg jól kiröhögött. Ezért nagyon felidegesedtem rá, és hozzávágtam egy földdarabot. Amiben azonban üvegszilánk volt, ami a szeme mellett pár milliméterre találta el. Ömlött belőle a vér, emlékszem, végigcsöpögött a lépcsőn, ahogy rohantunk fel. Szerintem én jobban bőgtem, mint ő. Még ma is látszik a nyoma.

2. Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem voltam/vagyok túl szoros kapcsolatban édesapámmal. Elváltak a szüleim, keveset találkoz(t)unk, még kevesebbet beszélget(t)ünk. Talán ha nagyon kell valamit választani, akkor a mozgás szeretetét tanultam tőle. Ő most 75 éves, és minden nap tornázik, sétál, hétvégenként (ha nincs épp korona-helyzet) úszni jár a feleségével. Tök jó formában van.

3. Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?

Szeresd a természetet. Csak egyszerűen. Ne törődj azzal, amit mások mondanak rólad, pláne amit a hátad mögött. Ne akarj megfelelni az elvárásoknak. Ne függj senkitől.

4. Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Persze, jó, hiszen az iskola szerepe manapság nemcsak az oktatás, hanem a társadalmi szerepeket is itt tanulgatják a gyerekek. (Régen egyszerűen együtt bandáztak fiúk-lányok, libát legeltettek a patakparton, később külön vonultak, volt fonó és kocsma.) Lehet, hogy a kézműves dolgoknál külön szedhetnénk őket, pl. kézimunka lányok, barkácsolás fiúk, de simán el tudom képzelni, hogy egy fiú is meg akar tanulni kötni vagy egy lány is fát faragna.

5. El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Önvédelem esetén persze. Ha a gyerekeimet vagy az én életemet fenyegetné valaki, akkor azzal nem finomkodnék. Van itthon egy jó kis baltám. Pardon: kettő.

6. Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Persze, mindent. Két dolgot kivéve: nem vasalok, mert szerintem ez a legértelmetlenebb házimunka, nincs is vasalóm. Varrni rettentően utálok, persze míg kicsik voltak a gyerekek, én stoppoltam a zoknikat, de a komolyabbakat Nagymamira bíztam. És jó hamar megtanítottam őket varrni, így ma már ők csinálják maguknak. Amire még nehezen tudom rávenni magamat, az az ablakmosás, de épp pár napja sikerült, úgyhogy végre kilátok rajtuk.

7. Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ha mondjuk megtámadják a családját vagy nehéz helyzetbe kerül, nyilván ne kezdjen el bőgni, hanem álljon a sarkára. Viszont nagyon károsnak tartom, amikor a férfiakba belenevelik, hogy egy igazi férfi sosem sír. Ők amúgy is nehezebben mutatják ki és kommunikálják érzelmeiket, így nevelve pláne. Szerintem teljesen oké, ha egy férfi néha sírva meghatódik, elérzékenyül, gyászol, stb.

8. Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?

3 válás után mit válaszoljak erre? J

9. Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Erre a „16 kérdés” című bejegyzésben válaszoltam. Illetve ott az volt a kérdés, hogy mit bántam meg. Biztos lenne, amit mai fejjel nem ugyanúgy csinálnék. Vonatkozik ez arra a bizonyos elmaradt csókra az óbudai kapualjban azzal a kedves DM-es sráccal. Anyukámmal kapcsolatban a sarkamra állnék, érdekérvényesítenék, de nem tartanék több éves öriharit.

Elvégeztem volna egy újságíró-képzést. Meg egy lakberendezői tanfolyamot. (Végül is sose késő, ezek még simán benne vannak a pakliban.) Hamarabb felismertem volna a saját igényeimet, vágyaimat. Nem kerültem volna függő viszonyba senkivel, se anyagi, se lelki, se semmilyen téren.

10. Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Hétköznapiakra. Anyák-apák, orvosok, tűzoltók, ilyesmi. A klasszikus hősök meghaltak a hazáért, a népért. A mai hősök éljenek érte.

11. Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Én elvagyok a nagyjából klasszikussal. A nő főz, süt, mosogat, mos, takarít, a férfi meg fát vág, hasogat, kaszál. De közben ez hülyeség, mert tudjon már a férfi is kaját készíteni, és a nő is lenyírhatja a füvet. Most meg, mivel nincs férjem, sok olyan munkát megcsinálok, amit korábban nem. Ha valami nagyon nehéz, akkor a fiam segít vagy fizetek érte erős férfiembereknek (pl. fa fűrészelése).

12. Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nem dolgozom túl sokat, pont megfelel a mennyisége. Már ha most a tanításról, mint állásról, pénzkereseti forrásról beszélünk. De szeretem a munkámat, az adminisztrációt kivéve, így nem érzem tehernek. A házimunka is munka, és mondjuk a nagycsalád utáni teli mosogató azért nem túl kellemes. A kert is munka, de azt most kifejezetten nagyon élvezem. Nem vagyok munkamániás, fontos a kikapcsolódás is.

13. Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Teljesen másképp képzeltem el a felnőtt életemet gyerekként, mint ami most van. Álmodoztam sokat, de a jövőre nézve teljesen hétköznapi terveim voltak, úgymint: két gyerek (ezt sokszorosan túlteljesítettem), angoltanítás (szerintem csak azért, mert tudtam angolul, de ez bejött), szép lakás Budapesten (háhá, 100 költözés után szép ház vidéken), a férjem természetesen az első szerelmem lett volna (aki azóta másnak a férje és két tündéri kislány apja, és ezt pont így van jól).

Talán mindig is arról álmodoztam, hogy valamiben különleges legyek, extrán egyéniség akartam lenni. És tényleg, az előző évek, az életmód, a sok tapasztalat – hát ilyet nem sokan éltek át. De most ez már nem fontos.

14. Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Ákos, természetesen. Bár valószínűleg megkukulnék a társaságában. És tudom, hogy sokan hogyan vélekednek róla, nekem akkor is ő az istenkirály.

15. Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Emelkedett? Nagyobb, több, jobb, mint más. Nem igazán szoktam használni ezt a szót…

2020. május

(Mivel valamiért a blog nem akarja megjeleníteni a fotóimat, ezért most csak egyet rakok ide fel. Ha bárki tudja, mi lehet a megoldás, segítsen, legyen szíves! És azt sem értem, miért narancssárga az alap náhol, másutt meg fehér...)