Pacsirta vagy Bagoly?

Felborult a bioritmusom, a mindennapjaim rendje! Ezen a héten gyökeres változás történt az életemben, több szempontból is.

Nyáron mindig nagyon korán ébredtem magamtól, 4 óra felé, amikor épphogy csak pirkadt. Hamar ki is keltem az ágyból, 5-6 óra felé, és a relatíve hűvösebb időben már indultam is futni vagy csináltam az itthoni edzéseimet. Ezután bőségesen reggeliztem és általában vacsorára ettem meleg ételt, mert ebédre a kánikulában erre képtelen voltam. Napközben szinte mindig volt időm és lehetőségem sziesztára; déltájban pihentem, sokszor szundítottam is. Késő délután, estefelé nyertem újra vissza az életerőmet, ebben az aktív szakaszban sokat buliztam, ami általában belenyúlt az éjszakába.

Most viszont elkezdődtek a dolgos hétköznapok, ez volt az első teljes tanítási hét, amikor minden napomat az iskolában töltöttem. Mostanság érezhetően egyre később kel a nap, így reggel már se időm, se kedvem nincs a sporthoz. Ilyenkor inkább bőségesen hagyok magamnak időt a készülődésre, és közben agyban és lélekben ráhangolódok az óráimra, a gyerekekre. 

Osztályfőnökként korán be kell érnem, hogy mindig én fogadhassam a gyerekeket a teremben. Minden reggel tanakodóval, azaz a napra való ráhangolódással indítunk az osztállyal. Az iskolában aztán elkap a gépszíj, nyelvórák, megbeszélések, szervezés, intézkedés, pörgök ezerrel. A végén mindig együtt zárjuk a napot, tőlem köszönnek el, sőt sokszor együtt megyünk a hévhez/hévvel.

A normál tanítási órák mellett van projekt-sáv, ahol az enyémek görög témával indítottak. Az angol projekt keretében minden csoport egy-egy angol nyelvű országgal fog behatóbban megismerkedni. Hogy az én csoportom hová utazik virtuálisan, az még titok (számukra)! A tehetség téren pedig érdeklődésüknek megfelelően rajzolhatnak, írhatnak, mozoghatnak, zenélhetnek, alkothatnak, stb. Ebből is láthatjátok, mennyivel másabb és jobb diáknak lenni ebben az iskolában.

Számunkra sok a munka, de változatosak és érdekesek a feladataink. Vannak rövidebb és hosszabb napjaim, de mindig kora vagy késő délután érek haza. Csak ilyenkor adódik némi szabadidőm a felkészülés mellett, így rájöttem, hogy ha tartani akarom az edzéstervet, akkor hétköznapokon este kell edzenem. Ez eleinte számomra, alapvetően pacsirta típus lévén, eléggé katasztrofálisan hatott, aztán ahogy most visszagondolok a hétre, nem is ment olyan rosszul.

Hétfőn, mivel előtte vasárnap sokat és intenzíven futottam, súlyzós és saját testsúlyos edzéssel indult a hét. Itthon senki, üres a lakás, nagy hangerőn üvöltethettem a zenét. A gyakorlatok közben én is énekeltem, sőt, amikor nagyon begyorsított a zene, akkor ugráltam is hozzá (pl. Beton.Hofi legújabb számára, a Hello-ra, ami az épp aktuális kedvencem).

Kedden egy családi program miatt (lásd. később) csak nagyon későn tudtam elkezdeni futni. Már csak azért is, mert amikor elindultam este 8 előtt, 27 fok volt, és mikor hazaértem háromnegyed kilenc után, akkor is 25. Konkrétan facsarni lehetett a vizet az összes ruhadarabomból.

Én úgy éreztem, hogy nagyon jól ment, aztán ellenőriztem a tempómat és összezsugorodtam picikére. Sokadjára fordult elő, hogy az edzésélmény és a teljesítmény cseppet sem volt egymással összhangban. Ezúttal kivételesen Óbudán a főutakon haladtam, spontán kitalálva az útvonalat: Szentendrei – Bogdáni – Hévízi – Vörösvári – Szőlő – Bécsi – Kolosy – Pacsirtamező – Flórián – Szentlélek.

Az előírt táv 9 km volt, de sajnos csak 8 sikeredett. Benne 4 km fartlek, hát én ezt nem méricskéltem, hanem amikor gyorsított a zene vagy jött a refrén, én is belendültem, amikor lájtosabb volt, akkor kocogósabban futottam.

A szerdai napom nagggyon hosszú volt, estére értem haza, és bevallom őszintén: elnyúltam az ágyon és nem mozogtam az égvilágon semmit. Jól esett feküdni, agyat kikapcsolni, és egyszerűen pihenni.

Másnap aztán dupláztam! Megtudtam, hogy az Óbudai Gimnáziumban, ami annyira közel van hozzám, hogy rálátok az ablakból és gyalog 2 perc a bejárata, csütörtökönként edzést tartanak. Ez egy futást kiegészítő erőnléti edzés, ami egyébként ingyenes.

A gimibe lépve képzeletben visszarepültem jónéhány évtizedet, mintha megállt volna itt az idő, olyan siralmas állapotban van az épület. A kis tornaterem is a diák-éveket idézte, és fokozta az időutazást, hogy az edzéseket egy volt Árpádos tesitanár tartotta, aki anno engem nem, de az osztályomból a fiúkat tanította. Utána beszédbe is elegyedtünk, meglepő módon emlékezett rám, és felelevenítettük a régi szép időket.

Az edzés célja a gyorsaság, az erő, a kondíció és a koordináció fejlesztése. Volt bemelegítés, futóiskola, gyakorlatok fitnesz-labdával és polifoamon, a végén pedig természetesen nyújtás. A csoportban többnyire nők voltak, így ránézésre főleg az én korosztályom. Nekem nagyon jól ment minden, szuper edzésélményt jelentett ez az alkalom.

Úgy feldobódtam tőle, hogy közvetlenül utána kedvem volt még futni. A Margit-szigetre mentem át, egy kört tettem meg plusz a hidakat, így 7,2 lett a táv. Kiválóan bele tudtam rakni az 5x2 perc gyorsakat, és mire hazaértem, még csak el se voltam igazán fáradva. A kivilágított város, a Dunán tükröződő fények látványa nagyon sok pluszt adott.

Másnap ismét futottam, az előírt szerint 8, valójában 8,4 km-t. El a K-hídig, a kerékpárút mentén a Graphisoft parkig, ki a Dunához, el a kis tóhoz, visszafelé a Szentendrei úton a Filatorigátig, majd a házak között a sportparkig, ahol még spontán a rekortánon is megtettem egy kört.

Benne 3 km lendületes a terv alapján, de én szerintem legalább a felét gyorsabb tempóval futottam végig. Ennek a napnak az első felében esett az eső, estére kellemesen lehűlt a levegő, végre ideálisak voltak a körülmények. Kivéve a sötét.

Számomra persze nem meglepő, hogy este sötét van. Ennek előnye, hogy kevés az ember az utcán, hátránya viszont az, hogy a közvilágítás sok helyen rettentő hiányos, ráadásul a járdák katasztrofális állapotban vannak. Eskü nagyon a lábam elé néztem, pláne a múltkori esések után, de így is többször épphogy el tudtam kerülni a megbotlást, mert alig láttam az úthibákat.

A hétvégi hosszú futásom volt az egyetlen, amit világosban sikerült teljesítenem. 12 km a kötelező – 13,4 a vége. Az útvonal a rakpart és a hidak (Árpád és Lánc), némi óbudai cikkcakkal megtarkítva.

Az időjárás és a körülmények ideálisak. Mégsem mondom, hogy ez lett életem futása, elég lassan lendültem be, de azért sikerült. Viszont a heti teljesítményemre nagyön büszke vagyok, összesen 37 km-t tettem meg futva.

Általában a nyár az úszás időszaka, de én ezt a vakációban nagyon elhanyagoltam, uszodában talán egyszer-kétszer jártam. Úgy gondoltam, bőven elég a tó-, a folyó- vagy a tengerpart. Itt a fürdés meg a napozás persze megvolt, de hetekre, sőt hónapokra kimaradt a konkrét úszás. Ezért most, hogy beindult az őszi rend, visszatértem a Dagályba. Természetesen azzal a céllal, hogy ússzak.

A fiamat is elhívtam, mert olyan ritkán csinálunk anya-fia programot. Ő viszont nagyon fáradt volt az egész heti fizikai munkától, edzéstől és képzéstől, úgyhogy úszni semmi kedve nem volt. Inkább áztattuk magunkat a termálban meg a lubickolóban, masszíroztattuk magunkat bent a jakuzziban meg a kinti vízsugarakkal, és persze megvoltak a szauna-körök is zuhannyal, merülővel, taposóval a finnben, a gőzben és az infrában.

Nemcsak számomra kezdődött el az iskola, hanem mind az öt gyerekem számára beindult a tanulás, elkezdődött a gimi, az egyetem, a tanfolyam. Abán rögtön egy DÖK-nappal startoltak, ahol a versenyeket a lányomék osztálya meg is nyerte.

Kedden az egyik lányom új kollégiumát néztünk meg anyukámmal és a másik lányommal együtt. 

A Móricz közelében lévő kolesz maga nem valami nagy szám, de a környéke nagyon klassz. 

Csendes kis utcában van, ahonnan pár perc a Feneketlen tó. 

A tó nagyon szép volt, főleg a szökőkút a közepén. 

A szélén sűrű nádas és fűzfák, körülötte kellemes park.

Benne mindenféle szobrok, például Bartók Béláé, meg emlékművek, például a Magyar Ifjaké.

A Villányi úton áll a neobarokk Budai Ciszterci Szent Imre templom és gimnázium épülete. Ez utóbbi a két világháború között épült, és sokáig a József Attila Gimnázium volt benne (én is így emlékeztem rá, meg is lepődtem a Szent Imre néven).

Ezután megnéztük az egyetemet is, ami szintén amolyan semmilyen, viszont körülötte található a Budai Arborétum. 

Bevallom, még sosem jártam itt, azt sem tudtam, hogy létezik. 

Körbesétáltuk, és megnéztük a rengeteg fát, bokrot és virágot. 

Láttunk szobrokat meg mesterséges méh-lakást, valamint egy kedves kis tavat kacsákkal.

Tulajdonképpen volt még egy „erő-edzésem”: elmentem az anyukámmal bevásárolni. Piac és bolt után a következő módon jöttem haza: hátamon tömött hátizsák, bal vállon és jobb vállon is egy-egy vászonzsák, és húztam a teljesen megrakott banya-tankot. Azt hittem, szétszakadok, mire hazajutottunk, de legalább ezzel is elégettem néhány kalóriát. 

Feltöltöttem a „kamrát” és a hűtőt. Anyukámnál bablevest kaptam, én pedig petrezselymes burgonyát főztem, és hozzá rántott sajtot és brokkolis golyót sütöttem ki.

A héten már szinte minden nap az iskolai menzán ettem, ahol nekem nagyon ízlik az étel. Ezek főleg levesek: krémlevesek (gomba, brokkoli), zöldséglevesek (zöldbab, karfiol), gyümölcslevesek (alma), de volt tejbepapi is. Ha húsos az étel, azért a köretet (krumpli, rizs, bulgur) el szoktam kérni, hogy gazdagabb legyen az ebéd. 

A hét természetesen nem lehetett volna teljes Kobuci nélkül. Igazából péntekre terveztem a lemenetelt, ekkor a Blahalouisiana adott koncertet. El is készültem, felöltöztem, kisminkeltem magam, megfésülködtem – aztán szépen elhevertem az ágyamon és otthon maradtam.

Másnap viszont a lányaim barátnői lementek, és elhívtak magukkal. Erre persze nem lehetett nemet mondani. Jó kis buli volt, mint mindig. Viszont csak másfél órát maradtam, és viszonylag kíméletesen énekeltem. 

 

Ugyanis a héten az egészségem kissé megrendült. Berekedtem, pár napra szinte teljesen elment a hangom, néha rámjött a köhögés, és az orromat is gyakrabban kellett fújnom. Hogy ez most allergia vagy megfázás, a hangszálaim megerőltetése vagy valami más, azt nem tudom. De ittam a mézes teát ezerrel, szopogattam a hársfás cukorkákat, és mostanra már egész jól vagyok. Indulhat a következő hét, amikor Offline nap, szülői értekezlet és Vad Fruttik koncert is vár rám. 

2026. szeptember