Ősz? Tavasz?

Ha kinézek az ablakon, nagyon nem jutna eszembe, hogy május végén járunk, és pár nap múlva vége a tavasznak. Pár nap kivételével egész hónapban esett az eső, és sokszor nagyon hűs volt. Az áprilisi aszály se tett jót a kertnek, de ez az esőerdei idő sem.

Komolyan, reggelente köd, egész nap pára és nyirkosság, mindenütt a csupa zöld - mintha egy dzsungelben élnénk! (Klímaváltozás?) 

Van, aminek ez jót tett, például előjött végre a saláta. Vetettem sokféle salátát, egyelőre csak kettő fajtát látok, azok is igen kicsikék. Tavaly saját magot is gyűjtöttem, azokból idén semmi sem kelt ki, csak a boltiból.  Mindez azért fura, mert a tavalyelőtt begyűjtött magokból tavaly viszont gyönyörű salátáink lettek.

A spenótunk egész szépen zöldell, és nagyon finom, mint mindig. Remélem, idén lesz belőle annyi, hogy el tudjak tenni a fagyasztóba is.

A borsó egyre csak nő a sok esőtől, már kezd elterülni, és végre virágzik. Ahogy elnézem, idén is elmarad a megtámasztása.

A retek csak nemrég óhajtott kimászni a földből, de ebben nem sok köszönet van. Nagy a levele, de összevissza rágják a csigák, a gyökere viszont kicsi. Azért már sikerült néhány érettet kiszednem… Ízre finom, enyhén csípős, nem olyan vízízű, mint a bolti.

A lila- és a vöröshagyma szépen zöldell, újhagymának fogyasztható, a föld alatt még bőven erősödniük kell.

Az elvetett répa-magokból eddig 0, azaz nulla darab hajtott ki. Mit fogok eltenni idén a mélyhűtőbe?

A tavalyi petrezselyem bent maradt a földben, és ott szépen áttelelt. Ez az első alkalom, hogy a kétéves répákat nem szedjük fel teljesen, hanem hagyjuk, hadd hozzanak idén virágot, lehessen gyűjteni magot. Most ennek még semmi jele, csak magasodik, erősödik, szára vastagszik.

Fokhagymából néhány szál lengedez a szélben.

A későn vetett padlizsán, patisszon és cukkini végre előbukkant. És ami vicces: Zoli télen kidobott a kertbe egy megrohadt sütőtököt. Ő azonban úgy döntött, hogy újjáéled: a magjaiból számtalan kis tököcske hajtott ki!

Egyik kedvenc kerti tevékenységem a gyógy- és fűszernövények begyűjtése és szárítása. Még el se kezdődött a nyár, de máris van egy csomó szárított petrezselymünk.

Tavaly vettünk három szurokfű-palántát a szomszédos faluból. Elültettük, szépen növögetett, szedegettük. Ott is hagytuk egész télen. Tavasszal feléledt, mostanra három óriási bokor lett belőle. Úgy vélem, idén se fog kelleni oregánót venni a boltban…

Ezzel egy időben bazsalikomot is palántáztunk, ez viszont nem éli túl nálunk a telet. Most kint a kertben nincs is belőle, csak az ablakunkban van egy cserépben.

Az eper sok virágot hozott, és megjelentek az első, egyelőre még zöld kis gyümölcsök is. 

A tavalyi citromfüvünk már burjánzik, az idén ültetett is szépen megmaradt. Már szárítom is, teának, hűsítőnek.

Tavaly rengeteg akácvirágot gyűjtöttünk, a nagy része most is ott várakozik a befőttesüvegekben, szárítva. Állítólag gyomorbántalmakra jó, de mivel nálunk gyakorlatilag senkinek se szokott fájni a gyomra, ezért nem igazán isszuk a teáját. (Mert amúgy ízre nem igazán jön be…)

A bodza viszont nagy kedvenc, virágzik ezerrel. A kislányok gyűjtik, épp ma csináltak belőle szörpöt. Ebből viszont sokat fogok leszárítani, mert teája kiváló meghűlésre, lázra.

A kert tehát főleg az én feladatom most, de a veteményesen meg a gyűjtögetésen kívül nem sok időm-energiám jut másra. Ebből következik, hogy a fű sok helyütt derékig ér. Kende tűzoltás-jelleggel végez néha kampány-kaszálást, de csak kint az út szélén, meg az ösvényeink mentén.

És azt tudjátok, hogy a férjem mostanság miért nem csinál semmit a kertben? Mert amikor épp itthon van, akkor mi máson is dolgozhatna, mint a házon. Elkezdődött ugyanis a külső burkolás, méghozzá a „terméskövezéssel”. Erről, és más egyéb házzal kapcsolatos dolgokról később írok majd nektek.

Mondanám, hogy zárom soraimat, mert megyek ki gazolni – de az eső... Na, mit csinál? Hát igen, ismét csak ömlik, zúdul és szakad.

2019. május

Május - kert

A nyárias április után itt az őszies május. Majdnem egy hónapig nem esett semmi, kiszáradt a talaj, alig nőtt ki valami a földből, hiába locsoltuk.

Aztán elérkezett a május, és az utóbbi időben több eső hullott, mint egész évben odáig. A növények úgy bújtak ki a földből, és kezdtek el nőni, mint a gomba. Mi meg újra begyújtottunk!

Egy ideig az orgona határozta meg a kert és a falu képét, de mostanra a nagyja elvirágzott. Viszont már virágzik a bodza!

Kezdenek nőni (bár nagyon lassan) a szobában nevelgetett palántáim (paprika, paradicsom, uborka és padlizsán). Vajon annak mi oka van, csak a magok kb. fele egyáltalán nem csírázott ki?

Érdekes, hogy az északi veteményesben a saláták, amik tavaly és azelőtt burjánzottak, most csak ilyen minurkák, mint amilyen a képen is látható. 

A borsó az, aminek szerintem tök mindegy, hogy esik eső vagy fúj a szél, süti a nap vagy árnyékban van - nő és zöldül ezerrel. 

Virágzik a tavalyi, idénre elszaporodott, és az idén ültetett eper is. Már nagyon várjuk a termését!

Az északi kertbe körömvirágot raktam védőnövénynek, ami szép sorokban elő is bújt. A déliben ugyanezt a szerepet a büdöske fogja betölteni. 

A tavaly ültetett oregano már most bokor-méretű. 

El is kezdtem leszedni és szárítani.

Az előző évben vetett petrezselyem (ami ugyebár kétéves növény) klasszul átvészelte a telet, a gyökere vastagszik, csupa zöld az egész.

Van közte szokásos petrezselyem...

...és fodros szélű is. Elkezdődött nálunk a fellógatott növény-csokrocskák időszaka.

Tavaly nyersen rágcsáltam leginkább, idén többet vetettem, hogy le is tudjak belőle fagyasztani. Igaz, hogy csak én szeretem az egész családból. Spenót. Még csak most bukkant elő a föld alól.

Kincső fedezte fel a minap az első kis kukoricákat.

Amikor az időjárás engedi, vető-kampányokat rendezünk. Nemrég vetettük el a retket, sárga- és fehérrépát, zellert, karalábét, és duggattam a lila- és vöröshagymát, aztán jöttek a karfiol, brokkoli és káposzta, végül a cukkini, padlizsán (tojásgyümölcs) és patiszon (csillagtök). A déli kert háromnegyede bevetve. Már csak a bab, valamint a paprika- és paradicsom hiányzik. 

Ahol az építkezés miatt Zoli kiszedte az akácokat, oda virágoskertet álmodtam. Lesz itt kakastaréj, oroszlánszáj (micsoda nevek!), mályvarózsa és törökszegfű is. 

Megkezdődött az Anyák napja sorozat, így a mezőn szedett vadvirágok mellett most épp margaréta pompázik a vázában.

Van azonban nekünk saját cserepes margarétánk is, épp most hozott új virágot.

Nagymami mostanában ültette át a szobanövényeit, és mivel nálunk végre van hely, hozott is belőlük. Ez itt egy nevenincs, de kaptunk zamiát is.

Az eső dzsungellé változtatta a kert nagy részét. A férjem külföldön, a fiam koleszban, hááát, nincs igazán lekaszálva. Ezzel nagyon nem vagyok megbékélve, mert ugyan a viszonylag természetes kert híve vagyok, azért ez már így a nagyon elhanyagolt állapot.

És még csak most lendültünk bele a tavaszba... Az biztos, hogy nem kell aggódnunk, ha esetleg szemölcsünk lesz, annyi most a vérehulló fecskefű.

Hogy ne csak a növényekről, de az állatokról is essen szó: Az új fal és tetőt között még vannak rések. Ezt nemcsak mi fedeztük fel, hanem a cinkék is. oda fészkeltek be, és ezt csak akkor fedeztük fel, amikor kibújtak a tojásból a fiókák. Éktelen csicsergés hallatszik onnan, a cinkeszülők pedig ki-beröpködnek, hogy eleséget vigyenek a kicsiknek. Múltkor pedig hazafelé jövet az úton egy nyuszi ugrándozott át előttem. 

Azért ha épp nem esik és a hőmérséklet sem sarkvidéki, akkor kimegyünk a teraszra. Kezdjük belakni, már a tibeti zászlót is felraktam rá. Még le kell a padlóját csiszolni és kezelni, amíg ez nincs meg, nem hurcolkodunk ki teljesen, de szoktunk kint enni a földön (szőnyegen, pokrócon), és napozunk is néhanapján, már persze akkor, amikor süt is.

A következő lépés a palánták kiültetése lesz - persze csak akkor, ha a fagyosszentek eltávoznak végre.

2019. május