Kert - Július közepe

Képriport a kertről:

Nyáron egyik kedvenc tevékenységem a sétálás és közben a gyűjtögetés.

Jártunkban-keltünkben mindig lelünk szép virágokat és értékes gyógynövényeket. 

A virágok a teraszra és a benti étkezőasztalra kerülnek agyagvázába.

Az összegyűjtött illetve kertünkben termő gyógynövényeket csokrokba kötözöm, és fellógatva szárítom. (A képen épp tárkony, oregánó, menta, zsálya és cickafark.)

Amikor már egész jól megszáradtak a teraszon (ez a nyirkos júniusban elég hosszú ideig tartott), akkor lemorzsolom, majd kosarakba teszem őket, és még sokáig szárítom bent a házban, mielőtt végleg befőttesüvegbe zárnám őket.

A borsót mind felszedtem, nálam vége a borsószezonnak.

Tisztára meditatív tevékenység a borsófejtés!

A borsóhelyzet nálunk: a nagyját a gyerekek nyersen leeszegetik a veteményesből, a frissen fejtettből főzök pár adagot, a többit lefagyasztva elrakom télire. 

Sajnos a cseresznyeszezon is véget ért. A lányok gyakorlatilag felköltöztek a fára, úgy ették folyamatosan. Úgy kellett nekik könyörögni, hogy néha nekem is szedjenek 1-1 tálnyit. Mivel rengeteg tavalyi befőttem maradt, idén nem főztem be, csak fagyasztva tettem el.

Ami nálunk málna meg eper terem, az csak csipegetésre elég. málnát helyből szereztünk be, már a fagyasztóban várja a telet. Épp most csináltam belőle isteni gyümölcshabot.

Az egyik veteményesben paradicsom, vörös- és lilahagyma van. Fejessaláta már alig maradt. 

Ebben cukkini, patisszon, jégsaláta, karalábé és karfiol. 

Kíváncsi leszek, hogy a kései palántázás, és még későbbi kiültetés után, ilyen fura időjárás mellett vajon lesz-e nálunk egyáltalán valaha is paradicsomszüret. 

Paprikából esélytelen, hogy teremjen nálunk idén, de hát ugyebár van nekem egy kedvesem, aki mindig hoz nekem. Sárgát, zöldet, pirosat. 

Íme Nógrád és Tengerlegendás találkozása a tálban: fejes- és jégsaláta, spenót meg snidling innen, paprikák amonnan.

A kert most ilyen szépséges virágokkal gyönyörködtet.

Ezek a liliomok is csodaszépek!

A kerítésmentén ilyenek a rózsák.

A középső bokron meg ilyenek. 

A legszebb ágakat lemetszem, hogy bent is szépeket lássunk.

A kiskertekben nyílt levendula szépen virágzik.

Balkonládába is ültettem levendulát. 

Ajándékba is kaptam. A ház tele van levendula-csokrokkal.

A büdöske balkonládában, és a körömvirággal együtt a veteményesek szélén-között is nyílik.

Kedvenc váci kertészeti boltunkból beszereztünk pár új cserepes növényt. 

Ilyenkor minden lány választhat magának egy-egy szépséget. A háttérben látszik, hogy mi nyaralunk is a kertben (sátor, medence).

Nagylányom is ráérzett, hogy nekem ezzel nagy örömöt lehet szerezni: virágot szülinapra Virágtól.

Cserépben nemcsak virág lehet, hanem fűszernövény. Ez itt épp bazsalikom. 

Évzáróra sok kedves tanítványomtól kaptam virágot. Ez a csokor sokáig ékesítette a teraszt.

Bentre pedig ez az aktuális kedvencem. Tudja valaki, hogy hívják? (Mert én nem!)
A vakációban sokat vagyok itthon, és sokat mászkálunk el. Hogy hová, arról majd a következő bejegyzésben írok. 

2020. július

Május - kert

A nyárias április után itt az őszies május. Majdnem egy hónapig nem esett semmi, kiszáradt a talaj, alig nőtt ki valami a földből, hiába locsoltuk.

Aztán elérkezett a május, és az utóbbi időben több eső hullott, mint egész évben odáig. A növények úgy bújtak ki a földből, és kezdtek el nőni, mint a gomba. Mi meg újra begyújtottunk!

Egy ideig az orgona határozta meg a kert és a falu képét, de mostanra a nagyja elvirágzott. Viszont már virágzik a bodza!

Kezdenek nőni (bár nagyon lassan) a szobában nevelgetett palántáim (paprika, paradicsom, uborka és padlizsán). Vajon annak mi oka van, csak a magok kb. fele egyáltalán nem csírázott ki?

Érdekes, hogy az északi veteményesben a saláták, amik tavaly és azelőtt burjánzottak, most csak ilyen minurkák, mint amilyen a képen is látható. 

A borsó az, aminek szerintem tök mindegy, hogy esik eső vagy fúj a szél, süti a nap vagy árnyékban van - nő és zöldül ezerrel. 

Virágzik a tavalyi, idénre elszaporodott, és az idén ültetett eper is. Már nagyon várjuk a termését!

Az északi kertbe körömvirágot raktam védőnövénynek, ami szép sorokban elő is bújt. A déliben ugyanezt a szerepet a büdöske fogja betölteni. 

A tavaly ültetett oregano már most bokor-méretű. 

El is kezdtem leszedni és szárítani.

Az előző évben vetett petrezselyem (ami ugyebár kétéves növény) klasszul átvészelte a telet, a gyökere vastagszik, csupa zöld az egész.

Van közte szokásos petrezselyem...

...és fodros szélű is. Elkezdődött nálunk a fellógatott növény-csokrocskák időszaka.

Tavaly nyersen rágcsáltam leginkább, idén többet vetettem, hogy le is tudjak belőle fagyasztani. Igaz, hogy csak én szeretem az egész családból. Spenót. Még csak most bukkant elő a föld alól.

Kincső fedezte fel a minap az első kis kukoricákat.

Amikor az időjárás engedi, vető-kampányokat rendezünk. Nemrég vetettük el a retket, sárga- és fehérrépát, zellert, karalábét, és duggattam a lila- és vöröshagymát, aztán jöttek a karfiol, brokkoli és káposzta, végül a cukkini, padlizsán (tojásgyümölcs) és patiszon (csillagtök). A déli kert háromnegyede bevetve. Már csak a bab, valamint a paprika- és paradicsom hiányzik. 

Ahol az építkezés miatt Zoli kiszedte az akácokat, oda virágoskertet álmodtam. Lesz itt kakastaréj, oroszlánszáj (micsoda nevek!), mályvarózsa és törökszegfű is. 

Megkezdődött az Anyák napja sorozat, így a mezőn szedett vadvirágok mellett most épp margaréta pompázik a vázában.

Van azonban nekünk saját cserepes margarétánk is, épp most hozott új virágot.

Nagymami mostanában ültette át a szobanövényeit, és mivel nálunk végre van hely, hozott is belőlük. Ez itt egy nevenincs, de kaptunk zamiát is.

Az eső dzsungellé változtatta a kert nagy részét. A férjem külföldön, a fiam koleszban, hááát, nincs igazán lekaszálva. Ezzel nagyon nem vagyok megbékélve, mert ugyan a viszonylag természetes kert híve vagyok, azért ez már így a nagyon elhanyagolt állapot.

És még csak most lendültünk bele a tavaszba... Az biztos, hogy nem kell aggódnunk, ha esetleg szemölcsünk lesz, annyi most a vérehulló fecskefű.

Hogy ne csak a növényekről, de az állatokról is essen szó: Az új fal és tetőt között még vannak rések. Ezt nemcsak mi fedeztük fel, hanem a cinkék is. oda fészkeltek be, és ezt csak akkor fedeztük fel, amikor kibújtak a tojásból a fiókák. Éktelen csicsergés hallatszik onnan, a cinkeszülők pedig ki-beröpködnek, hogy eleséget vigyenek a kicsiknek. Múltkor pedig hazafelé jövet az úton egy nyuszi ugrándozott át előttem. 

Azért ha épp nem esik és a hőmérséklet sem sarkvidéki, akkor kimegyünk a teraszra. Kezdjük belakni, már a tibeti zászlót is felraktam rá. Még le kell a padlóját csiszolni és kezelni, amíg ez nincs meg, nem hurcolkodunk ki teljesen, de szoktunk kint enni a földön (szőnyegen, pokrócon), és napozunk is néhanapján, már persze akkor, amikor süt is.

A következő lépés a palánták kiültetése lesz - persze csak akkor, ha a fagyosszentek eltávoznak végre.

2019. május