Tél vége

Az előző bejegyzés címe az volt, hogy „Tél – végre”, a mostanié: „Tél vége”. Bizony lassan kifelé megyünk a télből, bár az időjárás nem mindig mutatja ezt, de azért jelek arra utalnak, hogy szépen lassan közeledik a tavasz.

Fekécs Szilvia fotója

Már érezhetően hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák. Hiába van még néha hó meg fagy, hallhatóan hangosabb a madarak csicsergése. Az etetőt azért még töltjük, hadd tömjék a bendőjüket röpködő barátaink. A kertekben (a miénkben sajnos nem) előbújtak az első hóvirágok és téltemetők.

Olyan békés, egyszerű, kiszámítható mostanság az élet. Néha komolyan gondolkozni kell azon, hogy miről is írjak a blogra, hiszen semmi olyan különlegesség nincs az életünkben, mint a jurtás, otthontanulós időkben.

Reggel korán kelés, torna, séta az iskolába a havas, csúszós utakon. Aztán suli, nekem tanítás, lányoknak tanulás. Én abba az egyedi „állatfajba” tartozom, aki szeret tanítani. Közoktatásban, kis falusi általános iskolában. Nálunk ráadásul normál módon zajlik a tanév. Bezzeg a gimiben!

A középiskolásaim már totál ki vannak akadva a digitális oktatástól. Épp tegnap tudták meg, hogy még egy hónapig biztosan otthon kell maradniuk. Már három hónapja online-suliznak, közösségi élet szinte a nullával egyenlő. Persze mennek néha barátokhoz, de az osztály és a kollégium nagyon hiányzik nekik.

Nálunk az elmúlt időszak azért húzós volt, mert véget ért az első félév. Témazáró dolgozatok íratása és javítása, projektfeladatok, utolsó felelések. Aztán pedig jegylezárás, osztályozó- majd félévi értekezlet – ilyenekkel töltik a tanárok a január végét.

Pihenésképpen lakberendezős cikkeket olvasok, előadásokat hallgatok, inspirációs képeket keresek. Tervezem az otthonunkat. Szombaton Budapestre mentünk, kicsit nézelődni, kicsit vásárolni házba való dolgokat. Először egy burkolatboltban csorgattuk a nyálunkat, aztán az IKEÁ-ban töltöttünk el cirka három órát, álmodozva, tervezgetve.

Ma reggelre megint fehérbe borult a táj. Rendeztünk egy nagy hógolyó-partit az oda-úton, meg az egyik osztállyal a pályán is. Én az a tanár vagyok, akit nyugodtan meg lehet dobálni hógolyóval – de én is visszadobok ám. Mondtam a gyerekeknek, hogy ha valakit véletlenül fejbe dobok, az nem direkt van, hanem azért, mert béna vagyok.

A focipályán és az udvaron délre daliás hóemberek sorakoztak, valamint egy hó-vár is épült. Amikből holnapra sajnos semmi sem marad. Még jó, hogy reggel fotóztam a havat a kertben, mert aztán elkezdett esni az eső, meg olvadni a hó. Mostanra nagyon ronda sáros-latyakos minden odakint.

Már a Vízöntőben vagyunk. Jövő héten itt a február. Nekem ez olyan reményteli, kikelet felé mutató időszak már. És nemsokára itt a farsang!

 

2021. január

Tél - végre!

 Végre elérkezett hozzánk is az igazi tél!

Fekécs Szilvia fotója

Eddig a tavaszi-őszi átmeneti kabátomat és a bakancsomat hordtam. Hétfőn végre elővettem a bundás télikabátomat és a hótaposó csizmámat. Eszkimó asszony felkészült a télre!

Először jött a dér a réten, aztán a zúzmara a fákon-bokron. Családunk fagyosszentje, Tündér idén először felvette a sálját.

Szerdán elkezdődött a havazás, jó erős széllel. Tündér kesztyűt is húzott, hogy tudjon hógolyózni. Induláskor azzal kezdtük a napot, hogy jól megdobáltuk egymást. Csúszkáltunk a havon, futottunk le a dombról, nagyon örültünk az igazi tél elérkezésének!

Csütörtökre megjött a nagyobb hó. Tündér sapkát is vett fel, Kincső pedig bundagatyát. A gyerekek a szünetekben egymást dobálták hóval. 

Osztályfőnöki órán is kimentünk a lányokkal-fiúkkal a pályára egy nagy hógolyózásra. 

A madarak eddig ritkán látogattak el a kertbe, mert az enyhe időjárás miatt másutt is találtak ennivalót. A fagy beálltával megérkeztek hozzánk a cinkék, rigók, verebek, és társaik. Szorgosan szedegetik a magokat a madáretetőből. 

Hétvégére a komolyabb hideg is megérkezett Nógrádra. Nemcsak éjjel fagy, hanem nappal is. Kicsit több fa fogy, de a cserépkályha olyan jó, hogy még mindig elég napi egyszer a tűzre tenni. 

Befagyott a nógrádi tó! A kacsák a Morgó-patakon úszkálnak, a merészebbek már a tó jegén korcsolyáznak. (Mi inkább megvárjuk ezzel a jövő hetet...)

A mai nap ideális volt egy kis kirándulásra. Bár hideg volt, és néha a szél is feltámadt, de sütött a nap. Réka átmeneti kabátban, új bakancsban, sapka-sál-kesztyű nélkül vágott neki az útnak. 

A havat az utakról már elkotorták, de a mi utcánkban és a turista-utakon még megmaradt. 

A Börzsöny összes magasabb csúcsát hó borítja. A távolban látszódott a Kálvária-domb.

Elsétáltunk Újtelek fölött a gazdasághoz, aztán a község legtávolabbi lakott részéhez, a Petőfi-telephez. Régebben ez volt a tiszti lakótelep, katonák laktak ezekben a házakban. Mellette egy lepukkant épület, feliratokkal: játékterem, tálaló, társadalmi klub. 

Végállomásunk az egykori laktanya, vagyis bomba- és lőszerraktár volt, ami ma Fenyvespark Szálló és Rendezvényközpont. 

Egyre jobban imádom a telet! (Már persze ezt az igazi fehéret, fagyosat.) Van, aki átkozza a hideget és a havat. Én azt mondom, még havat, még hideget! 

2021. január

Vízkereszt - vagy amit akartok

Vízkereszt után vagyunk, véget ért a karácsonyi ünnepkör.

Idén kivételesen Karácsony napján (és nem a Téli napfordulón) karácsonyoztunk. Mi Nógrádon élünk, lányomék Fehérváron, mindkettő 60 km Budapesttől, így pont a kettő között, anyukámnál ünnepeltünk. A párokkal és gyerekekkel együtt pont tízen voltunk.

A gyerekek praktikus dolgokat is kaptak, pl. kanapé vagy szerszám, de könyveket és társasjátékokat is.

Én minden évben arra fókuszálok, hogy kinek mit adjak, és mindig meglepődöm azon, hogy ja, hát én is kapok. Idén burkoltan vagy nyíltan leadtam a rendeléseket: lakberendezős könyveket és fülhallgatót kértem – és kaptam.

Aztán a gyerekek elmentek ide-oda, apjukhoz, nagyszülőkhöz, barátokhoz, mi pedig haza, és kezdődött a több mint egy hetes IGAZI szünet.

Ezt néhány szó jellemezte csak: együttlét kettesben, kései ébredés, döglődés az ágyban, filmnézés, és RENGETEG evés. Nagyon nem vagyok híve a karácsonyi zabálásnak, de most valahogy elkapott a gépszíj, és iszonyat mennyiségű édességet tömtünk magunkba. Szaloncukor, zserbó, bejgli, stb. (Azóta reggeli torna projekt újratöltve!) Plusz: csend, béke, nyugalom.

Ezt a kivételesen ocsmány időjárás is támogatta: sötét volt és hűs, köd, szitálás vagy eső. Hó és jég semerre. Az egyetlen, kicsit fagyos, viszonylag száraz, és eleinte napos napon kirándultunk egyet a rétre, a tóhoz, a várba.

A Szilveszter „rendkívül” izgalmas volt: együtt voltunk, beszélgettünk, filmet néztünk, ettünk – és már 11-kor elaludtunk. Se pezsgő, se himnusz, se semmi. Egyszerűen átaludtuk az éjfélt.

Én nem vagyok az, aki hetekig fenn tartja a karácsonyi díszeket, sőt. Úgy érzem, ilyenkor már nem illenek ide a házba, igyekszem mihamarabb leszedni őket. 

Csakhogy a lányaim a téli szünet nagy részét másutt töltötték, így alig volt lehetőségük a karácsonyfában gyönyörködni. Igaz, most már alig van rajta szaloncukor, de az égőt minden este felkapcsolják, és megvétózták a tegnapi kísérletemet a fa lebontására. Azt a kompromisszumot kötöttük, hogy hétvégéig még így marad, aztán el kell tűnnie, mert nehezen férünk ebben a kis térben.

Kende Széplakon volt regölni, és innen eszembe jutottak a régi jó ház-szenteléseink. Ennek emlékére az osztályommal ma tartottunk egy nagyon jó kis tér-tisztítást. 

Vittem négy plusz egy elemet: föld (homok), víz (egy tálkában), levegő (füstölő) és tűz (gyertya) – valamint szeretet (szív alakú kristály). Beszélünk Jézus megkereszteléséről és a napkeleti bölcsekről. Meséltem az elemek szimbolikájáról. 

Egy-egy gyerek, aki az adott jegyben született, körbe vitte az elemet a teremben, a sarkokba jelképesen vagy valósan juttatott belőle egy kicsit, mi pedig közben az elemhez kapcsolódó jó-kívánságokra összpontosítottunk. A végén megtörtént a csoda, viszonylag szeretetben tudtunk lenni, lányok-fiúk együtt, és ez másfél közös év után nagy előrelépés.

A következő heteket meghatározza a félév-zárás (témazárók, felelések, javítások), illetve a nevem átíratásának végtelennek tűnő folyamata. Azt hiszem, ez utóbbi megér majd egy külön posztot, annyira siralmasan-röhejes ez az egész… Na, majd olvassátok úgyis.

Addig is: Boldog Új Esztendőt kívánok minden Kedves Olvasómnak!

 

2020. január