Vízkereszt - vagy amit akartok

Vízkereszt után vagyunk, véget ért a karácsonyi ünnepkör.

Idén kivételesen Karácsony napján (és nem a Téli napfordulón) karácsonyoztunk. Mi Nógrádon élünk, lányomék Fehérváron, mindkettő 60 km Budapesttől, így pont a kettő között, anyukámnál ünnepeltünk. A párokkal és gyerekekkel együtt pont tízen voltunk.

A gyerekek praktikus dolgokat is kaptak, pl. kanapé vagy szerszám, de könyveket és társasjátékokat is.

Én minden évben arra fókuszálok, hogy kinek mit adjak, és mindig meglepődöm azon, hogy ja, hát én is kapok. Idén burkoltan vagy nyíltan leadtam a rendeléseket: lakberendezős könyveket és fülhallgatót kértem – és kaptam.

Aztán a gyerekek elmentek ide-oda, apjukhoz, nagyszülőkhöz, barátokhoz, mi pedig haza, és kezdődött a több mint egy hetes IGAZI szünet.

Ezt néhány szó jellemezte csak: együttlét kettesben, kései ébredés, döglődés az ágyban, filmnézés, és RENGETEG evés. Nagyon nem vagyok híve a karácsonyi zabálásnak, de most valahogy elkapott a gépszíj, és iszonyat mennyiségű édességet tömtünk magunkba. Szaloncukor, zserbó, bejgli, stb. (Azóta reggeli torna projekt újratöltve!) Plusz: csend, béke, nyugalom.

Ezt a kivételesen ocsmány időjárás is támogatta: sötét volt és hűs, köd, szitálás vagy eső. Hó és jég semerre. Az egyetlen, kicsit fagyos, viszonylag száraz, és eleinte napos napon kirándultunk egyet a rétre, a tóhoz, a várba.

A Szilveszter „rendkívül” izgalmas volt: együtt voltunk, beszélgettünk, filmet néztünk, ettünk – és már 11-kor elaludtunk. Se pezsgő, se himnusz, se semmi. Egyszerűen átaludtuk az éjfélt.

Én nem vagyok az, aki hetekig fenn tartja a karácsonyi díszeket, sőt. Úgy érzem, ilyenkor már nem illenek ide a házba, igyekszem mihamarabb leszedni őket. 

Csakhogy a lányaim a téli szünet nagy részét másutt töltötték, így alig volt lehetőségük a karácsonyfában gyönyörködni. Igaz, most már alig van rajta szaloncukor, de az égőt minden este felkapcsolják, és megvétózták a tegnapi kísérletemet a fa lebontására. Azt a kompromisszumot kötöttük, hogy hétvégéig még így marad, aztán el kell tűnnie, mert nehezen férünk ebben a kis térben.

Kende Széplakon volt regölni, és innen eszembe jutottak a régi jó ház-szenteléseink. Ennek emlékére az osztályommal ma tartottunk egy nagyon jó kis tér-tisztítást. 

Vittem négy plusz egy elemet: föld (homok), víz (egy tálkában), levegő (füstölő) és tűz (gyertya) – valamint szeretet (szív alakú kristály). Beszélünk Jézus megkereszteléséről és a napkeleti bölcsekről. Meséltem az elemek szimbolikájáról. 

Egy-egy gyerek, aki az adott jegyben született, körbe vitte az elemet a teremben, a sarkokba jelképesen vagy valósan juttatott belőle egy kicsit, mi pedig közben az elemhez kapcsolódó jó-kívánságokra összpontosítottunk. A végén megtörtént a csoda, viszonylag szeretetben tudtunk lenni, lányok-fiúk együtt, és ez másfél közös év után nagy előrelépés.

A következő heteket meghatározza a félév-zárás (témazárók, felelések, javítások), illetve a nevem átíratásának végtelennek tűnő folyamata. Azt hiszem, ez utóbbi megér majd egy külön posztot, annyira siralmasan-röhejes ez az egész… Na, majd olvassátok úgyis.

Addig is: Boldog Új Esztendőt kívánok minden Kedves Olvasómnak!

 

2020. január