2019. december 20., péntek

Az utolsó sötét nap


Az utolsó... Nem, nem hangos dal! Sajnos idén se voltam Ákos Aréna-koncertjén, de szent esküvéssel megfogadtam, hogy jövő decemberben a küzdőtéren fogok tombolni. Most viszont az utolsó sötét napról írok nektek. Természetesen lesz sötétség az év minden napján, de hétvégén elérkezik a Téli Napforduló. A leghosszabb éjszaka – és a legrövidebb nappal.
A mi családunk ekkor ünnepel a szokásos 24-25-26-i Karácsony helyett, és ennek kettős oka van. Az egyik, hogy hiába változott az életmódunk gyökeresen a jurtás-ökofalus idők óta, azért én még úgy gondolom, hogy az ünnepeink gyökere a természet rendjében rejlik. A karácsonyé a téli napfordulóban. A másik egy praktikus ok: a gyerekek ritkán látják az apjukat, átlagban kéthavonta. Ezért mi szombaton ünnepelünk, utána pedig leadjuk a gyerekeket az apjuknak, mi meg kettesben töltünk majd jópár napot. Hogy mivel, arról későbbi poszt fog szólni.
Tehát a holnapi a sötétség utolsó napja. Reggel kiveszik a gyerekek az adventi tároló utolsó zsebéből a finomságot. Meggyújtjuk az utolsó gyertyát az adventi koszorún (aminek lassan teljesen lehullottak a tűlevelei…)
Míg ideérkeztünk ehhez az igen sötét időszakhoz, sok minden történt családunk és iskolánk háza táján. Az osztállyal például kihúztuk az utolsó szaloncukrot és jócselekedetet. Az utolsó angolórákon karácsonyi dalokat énekeltünk és fordítottunk (már a végére kicsit untam a "Last Christmas"-t és az "All I want for Christmas is you"-t). 
Megtartottuk a Hesz-napot. Iskolánk névadója a nógrádi származású dr. Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakozó. Szerintem tök menő, hogy róla nevezték el a sulit, és nem mondjuk Petőfiről vagy Kossuthról. Nem mintha gondom lenne az irodalmi vagy történelmi hírességekkel, csakhogy az élő névadó nagy ritkaság. Klassz úgy ünnepelni, hogy Misa bácsi eljön hozzánk személyesen, és taps-orkánnal fogadjuk. Szerintem nagyon kedves és barátságos személyiség, aki mindenkivel örömmel elegyedik szóba. A tiszteletére volt torta és műsor, zene és vers, valamint nagyszabású vetélkedőt is tartottunk. Ennek végére alig maradt hangom, annyira drukkoltam a Hesz-esenkek, és nem hiába: idén is miénk lett a kupa.
A zeneiskolások koncertet adtak és a tornateremben is volt egy falusi ünnepség, de mi ezeken különböző okokból nem vettünk részt.
Az iskola-karácsonyon viszont igen, ahol azért néhány zongorista és furulyást meghallgathattunk, de a fő műsort a harmadikosok betlehemes előadása jelentette.
Mi ezek után tartottunk egy osztálykarácsonyt is. A múltkori Mikulás buli ugyebár evős-ivósra és zenés-táncosra sikeredett, azaz igazi zajos-mozgalmas parti volt. A karácsony viszont csendesebb, meghittebb. Lekucorodtunk a szőnyegre, gyertyát gyújtottunk, és ebben a körben adtuk át egymásnak az ajándékokat. Nekem mind az adás, mind a kapás nagyon klasszra sikeredett. Egy olyan fiút húztam, aki Ausztrália-mániás. Így egy fotó-montázst készítettem neki, valamint kapott tőlem egy kengurut (megígértettem vele, hogy ha egyszer eljut oda, akkor elviszi magával az útra). Én pedig egy gyönyörű vászonképet kaptam, Nappal, Holddal, életfával (a helyét még most is keresem).
Olvasom a vicces posztokat a fb-on, hogy a karácsony ablakmosás nélkül is eljön, de én úgy érzem, az ünnepek előtti nagytakarítás egyszerűen kell. És ennek nem, vagy nem csak az a célja, hogy a vendégeket elkápráztassuk a tiszta és rendes otthonunkkal. Ebben az időszakban szükséges egyfajta belső megtisztulás, és – legalábbis én ezt tapasztaltam magamon – ha ezt külső megtisztulással jár kéz a kézben, akkor könnyebb a folyamat. Nálunk ez két napig tartott: a gyerekek a tetőteret tették rendbe, a férjem ablakot mosott, én meg csináltam a többit. Jelenleg hulla-állapotban írom ezt a bejegyzést…
A megtisztulásra rímel az, hogy pár napja a lányaimat elkapta a betegség. Egy baráti családnál jártak, ahonnan hazajőve elkapta őket a hányás, később láz, takony, köhögés, stb. Hol egyik maradt itthon, hol másik, a hét alatt mindhárom csajszin végigvonult a kórság.
Mi Zolival egészségesek maradtunk, így volt lehetőségünk egy egész napot Budapesten tölteni. Rengeteg helyszín, ide-oda utazás, sok bolt meg megrendelés-átvétel, így reggeltől estig járva a várost sikerült pontot tennünk az ajándék beszerzés végére.
Holnap tehát jön a nagycsalád, anyukám és párja, apukám és felesége, húgom és párja, a nagylányom új barátja, valamint a mi héttagú családunk. Így 14-en fogjuk körbeülni a naaagy asztalunkat. Természetesen beszámolok majd nektek az év legsötétebb napjáról – és a fény születéséről.

2019. december

2019. december 12., csütörtök

Advent


Ebben az évben nagyon korán eszünkbe jutott a gyerekekkel az ünnepi készülődés. November közepén levettem a díszekkel teli dobozokat, csak úgy átnézni, erre már akkor elkezdtek nyúzni, hogy dekoráljuk ki a házat. Akkor tiltakoztam, de advent első napjára azért kikerültek az első manócskák és angyalkák.
Nagymami adventi csomagocskái is megérkeztek, belekerültek a szokásos zsebes fali tárolóba (szintén Nagymami alkotása), és már jó sok napja eszegetik belőle reggelente a gyerekek az édességeket. Már rájöttem, hogy ezt az adventi naptárat azért találták ki a szülők, hogy ezzel könnyebben ki tudják robbantani a srácaikat az ágyból. Tényleg nem könnyű télen a szinte sötétben ébredni, de máris jobb, ha le lehet rohanni a lépcsőn, és előszedni az épp aktuális finomságot.
Idén Kincső teljesen egyedül készítette el a családi adventi koszorút. Ő akarta, hogy ne segítsen neki senki. Szerintem egész klassz lett, főleg ha figyelembe veszem, hogy még tíz éves sincs. Én is csináltam ám egy koszorút, de azt nem itthonra, hanem az osztályomnak. Átmentem a Boróka-házba, és egy úgymond „női kör” keretében összeraktunk egy szépséget.
Az osztályomban amúgy is dúl az adventi láz. Néhányan különböző díszeket hoztak be: függőket, Mikulásokat, és az asztalon egy mini karácsonyfa is áll. Érdekes, hogy a kreativitás a fiúkat jobban magával ragadta: ők készítettek ünnepi rajzokat a faliújságra. Minden nap ketten húznak szaloncukrot, ráadásként egy-egy jócselekedetet. Ezekhez az ötleteket egy osztályfőnöki csoportból vettem, és eddig ilyeneket csináltak: karácsonyi dalt énekeltek, mindenkinek boldog karácsonyt kívántak a folyosón, elrejtettek apró meglepetést osztálytársaik táskájába, a padjukba üzenetet dugtak, amelyben megírták, mit kedvelnek benne a legjobban, megköszönték a takarítónők munkáját… És a további napokra is várnak ránk hasonló jótettek.
Egy hete pénteken Mikulás-bulit rendeztünk az ötödikesekkel. Ott maradtunk tanítás után az osztályteremben, amit parti-helyszíné alakítottunk át. Előre elküldték nekem a kedvenc dalaikat, azokat játszottam le nekik. Volt székfoglaló, limbózás partvisnyéllel, (egyre kisebb) újságpapíron táncolás, tánctanulás és táncpárbaj is. Mindenki nagyon jót bulizott.
Szombaton a templomban tartottuk a falusi adventi hangversenyt. Idén is, a tavalyihoz hasonlóan László Attila volt a fő-vendég. Egyórás koncertet adott, ami során sok dalt együtt énekeltünk vele. Már jó előre készültünk a gyerekekkel egy karácsonyi dallal. Szerdánként és péntekenként korábban mentünk iskolába, és ott gyakoroltunk közösen. Három férfi-tanár gitárral kísérte a dalt, mi pedig együtt zengtük, hogy „Fölöttünk új csillag ég”.
Pár napja hazajött Zoli Németországból, vele együtt megérkeztek a német Mikulások is, és három csomag színes égősor. A lányok legalább két órán keresztül bogozták ki az összegabalyodásokat, majd kb. ugyanennyi időbe telt, mire szögeket vertek a falba, és körbeaggatták velük a házat. Most mindenfelé színes lámpák világítanak az éjszakában.
Részt vettünk a nógrádi „Élő adventi ablak” nevű rendezvényen. Ez egy szuper kezdeményezés! Minden nap este 6 órakor összegyűlnek a faluból az érdeklődők, és ott tudják meg (illetve egy „rejtvényből” találják ki), hogy kihez mennek aznap. Együtt, lámpásokkal felszerelkezve elsétálnak az adott családhoz, akik előre feldíszítették az ablakukat a vendégek kedvéért. Mi a 10. napon jártunk egy kedves baráti családnál, ahol együtt elénekeltünk egy karácsonyi dalt, majd a háziak cselló-zenével fogadtak minket. Voltak találós kérdések (szaloncukor jutalommal), ahol, és erre nem is számítottam, én voltam az egyik megoldás. (Mint a házigazdák kisfiának osztályfőnöke…) Aztán pedig forró teával és rengetegféle süteménnyel tömhettük meg a hasunkat, és közben beszélgettünk, ismerkedtünk. Remek ötlet, ha egy kisebb közösség szorosabbra szeretné fűzni a kapcsolatokat a lakói között.
Karácsonyig még sok program vár a nógrádiakra: lesz zeneiskolások hangversenye, idősek karácsonya, falukarácsony. Holnap pedig a változatosság kedvéért újabb iskolás rendezvény, a Hesz-nap vár ránk.

2019. december

(Ez a 100. bejegyzés az új blogfelületen!)

2019. december 7., szombat

Négy évszak


Amikor nagy ritkán eljutok a szomszéd falu éttermébe, amit arról a nőről neveztek el, aki egy híres festményről villantja ránk legsejtelmesebb mosolyát, akkor mindig Négy Évszak pizzát rendelek. Némileg módosítom a feltéteket, mert az eredetin van sonka is, de én ugyebár vega vagyok. Tehát a kedvenc pizzámon borsó, kukorica, gomba és ananász található. A gyerekeim kitalálták, hogy ezek így sorban jelképezik ők az évszakokat: a borsó a zöldellő tavaszt, a kukorica a nyarat, mert az olyan napsárga, ősszel barnák a falevelek és termések, az ananász pedig majdnem fehér, mint a téli hó.
Ugyebár változó világban élünk, nyakunkon a klímakatasztrófa, és ez azt eredményezte, hogy az utóbbi időkben az évszakok klasszikus rendje is felbomlani látszik. Áprilisban néha még hullik a hó, de van, hogy márciusban májusi a hőség, a nyár vagy totálisan aszályos, vagy folyamatosan szakad az eső, ősz szinte nem is létezik, mert szeptemberben még 30 fok van, aztán egy hosszú vénasszonyok nyara után hirtelen jön a fagy, és arra sem emlékszem, mikor éltünk meg utoljára fehér karácsonyt.
Az tűnt fel, mintha idén az évszakok normál rendben követték volna egymást. A hó átlagos időben olvadt el, így tavasszal neki tudtunk kezdeni a veteményezésnek. A nyár olyan volt, mint egy szokásos nyár, meleg, napsütéses, néha hirtelen záporokkal, zivatarokkal. Iskolakezdésre megjött az ősz, de lehetett részünk indián nyárban is, és a pulcsiról rögtön bundára való váltás helyett végre hordhattam az átmeneti kabátomat.
Ami pedig igazán szuper az egészben, hogy a tél pontosan a kellő időben és módon köszöntött be. Alighogy véget ért a ködös és hűvös november, a december meghozta az első havat és fagyokat. Nálunk itt a Börzsönyben még mindig kicsit fehér a táj, bár a múltkori ónos ködszitálás hómező helyett inkább korcsolyapályát csinált az utakból.
Amikor angolból az évszakokat tanuljuk, mindig meg szoktam kérdezni a gyerekeket, hogy mi a kedvencük. A nyár persze az abszolút favorit, az indok ugyebár, hogy suli nincs, a vakáció viszont tombol. Ezután következi a tél a karácsony és a hó miatt. Érthető ez az alapján is, hogy a gyerekek gondolkodása alapból fekete-fehér, vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, a jó és rossz mentén nézik a világot. A felnőtteknél gyakrabban tapasztalom, hogy sarkítások helyett az átmeneteket kedvelik. A férjem például az őszt a fények, színek miatt.
(Ez a fotó pontosan tíz éve készült.)
Nálam sokáig a tavasz volt a legnagyobb kedvenc. Egyrészt a zöldellés, a virágnyílás, a madárcsicsergés miatt, ám még inkább az újrakezdés okán. Szeretek ötletelni, új dolgokba belefogni (a véghezvitel, a kitartás már kevésbé erősségem). A nyár népszerűsége kicsit megkopott nálam, amióta egyre kevésbé viselem el a hőséget. Kikapcsolódni viszont kell a hosszú tanév tán, hiszen tanárként számomra is ilyenkor érkezik el a vakáció, még ha nem is olyan hosszú, mint a gyerekeké. Jó ilyenkor a víz, a vízpart, az utazás, és a sok szabadtéri program, fesztivál is. Az őszt nagyon megkedveltem, a forróság után szinte szomjazom a lehűlést, a tombolás után a lecsillapodást.
A telet szülőként sokáig azért nem kedveltem, mert számomra a sok öltöztetést, vetkőztetést jelentette. Minden anya ismeri az érzést, mikor jól bebugyolálja a babáját overállba, majd érzi, hogy az bekakilt, vagy a gyerek kantáros sínadrágban közli, hogy pisilni kell. A szánkózás, hógolyózás nekem kályha fölött száradó ruha-halmokat, átázott csizmákat hozott. A gyerekeim most már nagyok, nemcsak önállóan öltöznek, hanem még a hólapátolásba is besegítenek. Így újra elkezdhettem örülni a télnek. Szinte gyermeki örömmel vártam idén az első havat, tapostam bele a fehérségbe, kimentem az osztályommal hóvárat építeni, engem is húztak a szánkón,
A tél másik öröme a várakozás a Fény eljövetelére. Az otthonunk feldíszítésről, a Mikulás-buliról, az adventi hangversenyről a következő bejegyzésemben fogok írni.

2019. december