Az utolsó sötét nap

Az utolsó... Nem, nem hangos dal! Sajnos idén se voltam Ákos Aréna-koncertjén, de szent esküvéssel megfogadtam, hogy jövő decemberben a küzdőtéren fogok tombolni. Most viszont az utolsó sötét napról írok nektek. Természetesen lesz sötétség az év minden napján, de hétvégén elérkezik a Téli Napforduló. A leghosszabb éjszaka – és a legrövidebb nappal.

A mi családunk ekkor ünnepel a szokásos 24-25-26-i Karácsony helyett, és ennek kettős oka van. Az egyik, hogy hiába változott az életmódunk gyökeresen a jurtás-ökofalus idők óta, azért én még úgy gondolom, hogy az ünnepeink gyökere a természet rendjében rejlik. A karácsonyé a téli napfordulóban. A másik egy praktikus ok: a gyerekek ritkán látják az apjukat, átlagban kéthavonta. Ezért mi szombaton ünnepelünk, utána pedig leadjuk a gyerekeket az apjuknak, mi meg kettesben töltünk majd jópár napot. Hogy mivel, arról későbbi poszt fog szólni.

Tehát a holnapi a sötétség utolsó napja. Reggel kiveszik a gyerekek az adventi tároló utolsó zsebéből a finomságot. Meggyújtjuk az utolsó gyertyát az adventi koszorún (aminek lassan teljesen lehullottak a tűlevelei…)

Míg ideérkeztünk ehhez az igen sötét időszakhoz, sok minden történt családunk és iskolánk háza táján. Az osztállyal például kihúztuk az utolsó szaloncukrot és jócselekedetet. Az utolsó angolórákon karácsonyi dalokat énekeltünk és fordítottunk (már a végére kicsit untam a "Last Christmas"-t és az "All I want for Christmas is you"-t). 

Megtartottuk a Hesz-napot. Iskolánk névadója a nógrádi származású dr. Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakozó. Szerintem tök menő, hogy róla nevezték el a sulit, és nem mondjuk Petőfiről vagy Kossuthról. Nem mintha gondom lenne az irodalmi vagy történelmi hírességekkel, csakhogy az élő névadó nagy ritkaság. Klassz úgy ünnepelni, hogy Misa bácsi eljön hozzánk személyesen, és taps-orkánnal fogadjuk. Szerintem nagyon kedves és barátságos személyiség, aki mindenkivel örömmel elegyedik szóba. A tiszteletére volt torta és műsor, zene és vers, valamint nagyszabású vetélkedőt is tartottunk. Ennek végére alig maradt hangom, annyira drukkoltam a Hesz-esenkek, és nem hiába: idén is miénk lett a kupa.

A zeneiskolások koncertet adtak és a tornateremben is volt egy falusi ünnepség, de mi ezeken különböző okokból nem vettünk részt.

Az iskola-karácsonyon viszont igen, ahol azért néhány zongorista és furulyást meghallgathattunk, de a fő műsort a harmadikosok betlehemes előadása jelentette.

Mi ezek után tartottunk egy osztálykarácsonyt is. A múltkori Mikulás buli ugyebár evős-ivósra és zenés-táncosra sikeredett, azaz igazi zajos-mozgalmas parti volt. A karácsony viszont csendesebb, meghittebb. Lekucorodtunk a szőnyegre, gyertyát gyújtottunk, és ebben a körben adtuk át egymásnak az ajándékokat. Nekem mind az adás, mind a kapás nagyon klasszra sikeredett. Egy olyan fiút húztam, aki Ausztrália-mániás. Így egy fotó-montázst készítettem neki, valamint kapott tőlem egy kengurut (megígértettem vele, hogy ha egyszer eljut oda, akkor elviszi magával az útra). Én pedig egy gyönyörű vászonképet kaptam, Nappal, Holddal, életfával (a helyét még most is keresem).

Olvasom a vicces posztokat a fb-on, hogy a karácsony ablakmosás nélkül is eljön, de én úgy érzem, az ünnepek előtti nagytakarítás egyszerűen kell. És ennek nem, vagy nem csak az a célja, hogy a vendégeket elkápráztassuk a tiszta és rendes otthonunkkal. Ebben az időszakban szükséges egyfajta belső megtisztulás, és – legalábbis én ezt tapasztaltam magamon – ha ezt külső megtisztulással jár kéz a kézben, akkor könnyebb a folyamat. Nálunk ez két napig tartott: a gyerekek a tetőteret tették rendbe, a férjem ablakot mosott, én meg csináltam a többit. Jelenleg hulla-állapotban írom ezt a bejegyzést…

A megtisztulásra rímel az, hogy pár napja a lányaimat elkapta a betegség. Egy baráti családnál jártak, ahonnan hazajőve elkapta őket a hányás, később láz, takony, köhögés, stb. Hol egyik maradt itthon, hol másik, a hét alatt mindhárom csajszin végigvonult a kórság.

Mi Zolival egészségesek maradtunk, így volt lehetőségünk egy egész napot Budapesten tölteni. Rengeteg helyszín, ide-oda utazás, sok bolt meg megrendelés-átvétel, így reggeltől estig járva a várost sikerült pontot tennünk az ajándék beszerzés végére.

Holnap tehát jön a nagycsalád, anyukám és párja, apukám és felesége, húgom és párja, a nagylányom új barátja, valamint a mi héttagú családunk. Így 14-en fogjuk körbeülni a naaagy asztalunkat. Természetesen beszámolok majd nektek az év legsötétebb napjáról – és a fény születéséről.

2019. december