Sötét - Fény

Ez egy kemény sulis hét volt, hosszú munkanapokkal. Egyszer egy előadást hallgattunk meg, másszor szülőit tartottam, tanulószobás és ügyeletes is voltam. Kétszer késő délután, kétszer pedig kora este értem haza. Többször helyettesítettem, aminek keretében olvastattam angolul és magyarul, hangosan és csendben, szöveget másoltattam és meséltem is. Segédkeztem a DÖK Tehetség Térben, valamint megcsodáltam saját készítésű társasjátékokat is.

Egyik nap Offline Napot tartottunk, aminek a keretében összeszedtük, hogyan tudjuk eltölteni a szabadidőnket úgy, hogy nem a telefonunkat nyomkodjuk vagy számítógépes játékokat játszunk. A gyerekek kipróbálhattak rengeteg igazi jó játékot, olyanokat, amiket mi még a gyerekkorunkban játszottunk. Volt többek között ugróiskola és csendsarok, emoji-színház és társasozás; én pl. Ország-Város-t játszottam velük.

Ehhez kapcsolódott szervesen az az előadás, amit a „Kapcsolj ki mozgalom” vezetője tartott az online világ veszélyeiről. Meghallgattam azt, amit „tudtam, de nem sejtettem”, azaz hogy a netezés mennyire káros az agy és az idegrendszer fejlődésére és hogy mekkora függőséget okoz. Mennyivel jobb ehelyett a zene, a sport, a művészetek, az olvasás… Magamba szálltam: Lehet rám is rám férne egy kis digitális detox, bár pont a sűrű programjaim miatt most nem is lógtam annyit a neten, mint amúgy szoktam.

Volt gimis osztálytársnőmmel, akivel nemrég véletlenül összefutottam a Kobuciban, megbeszéltük, hogy most együtt megyünk bulizni. Szombaton (és amúgy pénteken is) a Vad Fruttik adott koncertet; pont a Sárga Zsigulira értem oda, aztán jött a „Szemben állok a nappal”. A legikonikusabb daluk a „Lehetek én is az az Eeeeeegy”, és azzal zártak, hogy „Nekem senkim sincsen”.

Aztán bementünk a Bugiba. Tök jót táncoltunk, énekeltünk, hülyésedtünk, kibeszéltük a régi osztályunkat, és rengeteget röhögtünk. Meg is beszéltük, hogy folyt. köv.

Ezen a fárasztó héten kicsit elcsúsztam a mozgással, és lett kettő teljesen sportmentes napom, bár a min. 9.000 lépés ezeken is megvolt (a legaktívabb napon 20.000). Tanárként sosem ülök az órákon, inkább állok, még inkább ide-oda mászkálok a teremben. Osztályból be-ki, lépcsőn fel-le, udvarra ki-be, máris összejön a kellő mennyiségű gyaloglás. Viszont voltak duplázós és triplázós napjaim is, szóval elégedett vagyok. Szerencse, hogy az edzéstervben ez a könnyű hét, így azért elboldogultam valahogyan a 6-7 kilométerekkel.

Bár az első futásom konkrétan borzalmasra sikeredett, pedig nagyon rövid táv volt a cél, csak 6 km. Az elején, a Vörösvári út tájékán még úgy-ahogy ment a dolog, megvolt kb. 1 km gyors szakasz is, de a felénél eléggé rosszul kezdtem érezni magamat. Hányingerem lett, elkezdett fájni a hasam, de ekkor már Kaszásdűlőnél jártam. Innentől fogva csak az volt a célom, hogy hazajussak, akármilyen lassan kocogva is. Viszont amikor a sportpark mellett haladtam el, megszállt valami erő, és megtettem egy kört a futópályán, viszonylag gyors tempóban. Így lett 5,8 km a vége, ami hetek óta az egyik legrövidebb távom, a tempóm pedig hetek óta az egyik leglassabb, szóval az egészet egy nagy kudarcként éltem meg.

A második futásom ennek a gyökeres ellentéte lett. Erre, csakúgy, mit múlt héten, az erőnléti edzés után indultam el, mert az mindig annyira feldobja az életkedvemet és meghozza az energiákat. Ilyen is volt a futás, laza, lendületes, benne 2 km gyors szakasz, kellemes időjárás, pozitív hangulat, kiváló edzésélmény a Margit-szigeten a sötétben. 

Sok helyen konkrétan; nem is értem, miért ilyen szar a közvilágítás a futópályán, néhol alig látni bármit is. Viszont végre láthattam a kivilágított Zenélő Szökőkutat. 7,8 km-t tettem meg.

A harmadikra eléggé lehetetlen időpontban indultam el. Szombat reggel nehéz volt kikelni az ágyból, aztán elkapott itthon a gépszíj és rendbe raktam, kitakarítottam a lakást. Egyszóval elhúztam az időt a házimunkával, bár fogjuk rá, hogy ezzel megtörtént a bemelegítés. Így fél 11 tájban indultam el. Igaz, ekkor már 24 fok volt és sütött a nap, melegem is volt valamelyest, de mégsem jött az a brutál érzet, mint a 20 fok fölötti nyári reggeli edzéseken. Ezúttal Óbuda másik részén jártam: Árpád fejedelem útja, Szépvölgyi út, Bécsi út, Vörösvári út. Egészen pontosan teljesítettem az előírt 6 km-t. Tök jól bírtam, jó lett a kedvem is tőle.

A heti utolsó futásomra, nem először, éjszakai bulizás és kevés alvás után került sor. Ez egy egyenletes tempójú futás volt (utólag nézve egész jó tempójú!), nem túl nagy erőfeszítéssel, kellemes környezetben. Elindultam észak felé, a terv a Kis-Duna-ág volt, de végül letértem a K-hídon át az Óbudai szigetre, és ott tettem meg egy kisebb kört. A futást pont a felénél megszakítottam és lementem a Dunához. Nagyon szép volt! Balra az Újpesti vasúti híd, jobbra az Árpád híd, szemben Pest, a nap fénye a vízen, én meg üldögéltem egy kövön a kavicsos parton, és annyira jól éreztem magamat! A táv 7,5 km.

A hétre összesen 26 km volt előirányozva, én 27-et futottam. Ezzel teljesítettem a 12 hetes edzésterv 3. negyedét, és holnaptól belevágok az utolsó 3 hétbe. Az agyam egyik fele szerint megtettem mindent a felkészülésért, a másik felem viszont úgy érzi, hogy nem igazán vagyok még kész arra, hogy versenyezzek. Mindegy, megpróbálom, semmi konkrét célom nincs, csak szépen lefutni a 10 km-t, és lehetőleg nem utolsóként bevánszorogni a célba.

A futások mellett voltak alakformáló edzéseim is: kettő itthoni, az egyik felsőtestre, a másik alsótestre, valamit egy erőnléti edzés az Óbudai Gimiben. Az edzőnk sziporkázott, a társaság pazar, a hangulat vidám. Volt bója-futás, súlyzózás állva és polifoamon, valamint súlyzóval futás és hengerezés (ezeket most csináltam életemben először). Elégedett voltam magammal, élveztem a futásokat, jól tudtam tartani a tempót a súlyzós gyakorlatoknál, a nyújtásoknál pedig (hála az alkalmi jógának) viszonylag hajlékonynak és rugalmasnak éreztem magamat.

Vasárnap a kellemes, napos időben kerékpározni támadt kedvem. A Duna-part volt az alap-koncepció, azaz hogy végig biciklizek a budai parton és vissza a pestin. Ez csak félig sikeredett, végig Budán maradtam, elhaladva a Margit-, a Lánc-, az Erzsébet-, a Szabadság- és a Petőfi hidak mellett.

A Műegyetem rakparton az Autómentes hétvége programjai zajlottak, láttam például tök régi villamosokat a Szabadság hídon és tök régi buszokat a Gellért térnél. Mindenféle közlekedéssel kapcsolatos stand és előadás is volt itt, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, valamint egy tesztpálya is.

Hát, ráfér az emberekre egy kis edukáció, annyira nem tudnak normálisan közlekedni és nem ismerik a szabályokat. Ami ugyanis eredetileg könnyed kikapcsolódásnak indult, az részben idegbaj lett számomra. Pedig százszor óvatosabb és lassabb voltam, mint bármikor, és még így is akadtak necces helyzetek.

A kerékpárutat elfoglalják a gyalogosok, csengetek, mutogatom a felfestett piktogramokat, amiket elvileg bárki tud értelmezni, ja nem. Vagy arrébb megy vagy nem, vagy felháborodik rajta és visszapofázik. Jön szembe, a telefonját nyomkodja, néz ide meg oda, csak maga elé nem, kis híján nekem jön.

Elém fut a kisgyerek, a kutya… Elém többször úgy bevágtak kanyarodó rolleresek, hogy egyáltalán nem néztek körbe, ha én nem fékezek, összeütközünk. Szerintem amióta biciklizek, még ilyen sokat sosem használtam a csengőt, de sokszor úgy kellett rájuk kiabálni, hogy kerékpárút, bike path.

Eredetileg csak a Petőfi hídig akartam menni, aztán megtoldottam a Lágymányosi hídig (tudom, hogy Rákóczi híd, de az valahogy sosem áll a számra). Ott pedig megláttam a táblát, hogy „Kopaszi gát arra”, így arra mentem.

Életemben csak egyszer jártam erre, pár éve, mert valahogy kiesik nekem. Nagyon szuper ez a hely, el is tekertem egészen a végéig. Közben elhaladtam mindenféle éttermek, bisztrók, kávézók, játszóterek mellett. Lementem a csúcshoz, ahonnan nagyon szép a Duna látványa.

Aztán elbicikliztem a Lágymányosi öbölhöz, amit a legjobban az Öböl Amfiteátrumból vagy a kettő kilátó-teraszról lehet megcsodálni. Budapest kettő legális Duna-strandja közül az egyik itt van (a másik a Rómain), ahol épp SUP versenyt tartottak fiataloknak.

A háttérben toronyházak, közülük kimagaslik a főváros egyetlen igazi felhőkarcolója, a MOL-torony. Két órát el is bicajozgattam, nézelődgettem, összesen kb. 20 km-t tettem meg.

A héten nagyon finomakat ettem: tojáslevest, gyümölcslevest, borsólevest, kukoricás rizst, gombapörköltet, borsófőzeléket, mákos nudlit, zabpelyhes-túrós sütit. Sok salátát (legjobban a roppanós jégsalátát imádom), növényi pástétommal (olívás, csicseriborsós) megkent magos kenyeret, gyümölcsnek főleg szőlőt és őszibarackot.

Jövő szerdán itt az őszi nap-éj egyenlőség, az átbillenés a fényből a sötétbe, pénteken pedig a Diáksport napja, amikorra szuper jó programokkal készülünk a gyerekeknek.

2026. szeptember