Egyedül

A férjem megkezdte külföldi munkáját Németországban. Egyelőre egy próbaidőszakon van túl, de úgy tűnik, kölcsönös az elégedettség, így el fog köteleződni egy évre. Három-négy hetes időszakokat fog kint dolgozni ipari alpinistaként, és egy-két hetekre jön haza.

Tehát egyedül maradtam itthon. Ebben nem sok az újdonság, mert amikor Henyén éltünk, akkor is kb. úgy volt a menetrend, hogy egy hetet töltött nálunk, és egy hetet Szigetszentmiklóson. Amikor hosszabb időre utazott el hegyet mászni, akkor is hozzászoktam a távolléteihez.

Ráadásul azokhoz az időkhöz képest most sokkal jobb a helyzet. Nem egy présházban lakunk egy szőlőhegyen, hanem egy normális faházban. Nem kell a forráshoz járni ivóvízért, és nem kell esővizet gyűjteni a fürdéshez - végre a csapból folyik a víz. Nem kell háromnegyed órát gyalogolni, ha el akarok jutni a faluba, és nem kell megpakolt hátizsákkal felvánszorogni a hegyre. Tűzifánk is van bőven, amit indulás előtt fel is vágott nekünk. (Nagycsaládosként az önkormányzattól is kaptunk 5 köbmétert, ezer hála és köszönet érte!)

Ami mégis nehéz így egyedül, az az, hogy mindenre, de mindenre nekem kell figyelni, nem lehet ellazulni és kikapcsolódni. Minden nap: le kell pakolni a száraz tűzifát, behordani kintről a nedveset, és felrakni a kályha tetejére száradni. Én gyújtok be reggelente, és folyamatosan figyelni kell a tüzet, hogy égjen. Sőt, ha röpködnek kint a mínuszok, akkor éjszaka is rakni kell rá, hogy ne hűljön ki nagyon a ház. (A kályha jó, csak a bővítés miatt megnövekedett a légköbméter, viszont még nincs kész a külső szigetelés.) A szokásos házimunkák mellett én csinálok mindenféle férfimunkát: kukát kivinni, havat lapátolni, stb. Ráadásul amilyen mazochista vagyok, nem fizettem be a gyerekeket a menzára (vegaként ez amúgy sem kivitelezhető), hanem naponta főzök-sütök meleg ebédet.

Az írás címe az, hogy „Egyedül”, pedig dehogy vagyok én egyedül, a mindennapokban itt van velem Csillag, Tündér és Kincső. (Hétvégéken néha feltűnik a koleszból/albiból hazatérő Virág és/vagy Kende is.) A három lány előtt le a kalappal, rengeteget segítenek. Ők a fahordók, és a lótifutik. Ők viszik ki a komposztot vagy hozzák be a hamus vödröt. Kiküldöm őket a kamrába az üres befőttes üvegekkel, akkor behozzák a szárítót vagy a zöldséget. Ha teregetünk, én akasztom fel a kályha fölé száradni a nagyobb ruhákat, ők meg a fehérneműt. Ha mosogatunk, akkor az ő feladatuk a saját edény és evőeszköz, enyém pedig a lábos, tál, és egyebek. A főzés előkészítésében is segítenek: krumplit pucolnak, hagymát vágnak, sajtot reszelnek, tésztát kevernek, stb.

Az esik nagyon jól, hogy most már sokszor nem kell mondanom, mi a tennivaló, magunktól is rájönnek. Szívemet melengeti például, mikor hallom reggel Csillagot, hogy „Add ide a söprűt, elsöpröm a havat!”, vagy hazaérve azt látom, hogy Tündér eltolta a havat az útból. (Nálunk itt a Börzsönyben nagy a hó, sokszor esik, és sokáig meg is marad.) Egyik reggel például Kincső kivételesen előbb ébredt nálam, és mire kimásztam az ágyból, ő magától begyújtott és leszedte a megszáradt ruhákat. (Jelzem most lesz 9 éves.)

És hogy a férjem hiányán kívül miért is volt az elmúlt időszakban olyan nagy szükség a segítségükre? A kulcsszó: Pedagógus Minősítés! Erről fog majd szólni a következő bejegyzésem.

2019. január

Újévi fogadalmak

Kamaszkoromban a pöttyös és csíkos könyveken szocializálódtam, valamint Adrian Mole titkos naplóján. Nálad is kult-regénynek számított? Ebben a főszereplő kamasz srác minden újévkor (az olvasó számára igen vicces) listát készít azokról a dolgokról, amelyeken változtatni akar jövőre. Meglehetős összevisszaságban követik nála egymást a szerelemmel, a lelkiismerettel, valamint a mindennapi élet apróságaival kapcsolatos fogadalmak. Hűséges lesz a barátnőjéhez, jól fog tanulni, megbocsát és kedves lesz – valamint beviszi a kerékpárt és kimossa maga után a kádat.

Marhaság, legyinthetsz, de szerintem azért az emberek többsége az óév lezárásakor, az újév kezdetekor óhatatlanul is tesz fogadalmakat. Ha karácsonykor te is telezabáltad magadat töltött káposztával meg bejglivel, majd egész biztosan kicsúszik a szádon, hogy jövőre ez másképp lesz. „Nem eszem ennyit, fogyózom, egészségesebben táplálkozom, többet mozgok, stb.!” Az én újévi fogadalmaim is általában ehhez a témához kapcsolódnak. Kevesebb édesség, több zöldség-gyümölcs, több folyadék, ez jövőre megint az alap.

Valahol ott ronthatjuk el az újévi (és minden más egyéb) fogadalmakat, hogy túl nagy célokat tűzünk magunk elé. 20 kiló fogyás eléggé irreálisnak hangzik, és ha nem sikerül hamar teljesíteni (miért is sikerülne?), akkor a kudarc elveszi a kedvünket az egésztől. A légből kapott fogadalmak vége egészen biztosan a visszaesés lesz. Ennél sokkal jobb vállalható dolgokat megfogadni, amikhez kell ugyan erőfeszítés, de nem tűnnek totálisan lehetetlennek. Már sokszor volt arra példa, hogy rendszeresen tornáztam, szóval ezt megfogadni azt hiszem idén se lesz nehéz. (Bár attól tartok, hogy év vége felé közeledve menetrend szerint megint lesz egy-két hónap kihagyás.)

A másik probléma a fogadalmakkal, hogy túl általánosan fogalmazunk. Egészségesen fogok élni – ahány ember, annyiféleképpen értelmezhető ez a mondat. Van, akinek az alkoholról, dohányzásról való leszokást, másnak viszont a vegán vagy paleo étrendre való átállást jelenti ez a mondat. Egyesek futni kezdenek, másoknak elég annyi, ha autókázás helyett gyalog mennek munkába. Tehát ha megfogadsz valamit, akkor legyen a célkitűzésed annyira konkrét, amennyire csak lehet. Pl. január elsejétől egyáltalán nem eszem húst, és pont. Vagy: hetente kétszer eljárok futni a Margitszigetre. Nekem bőven elég a fentieket megfogadnom a táplálkozással és a mozgással kapcsolatban, mert más szempontból úgy érzem, eléggé egészségesen élek.

Bizonyára van erről is statisztikai kimutatás, hogy az újévi fogadalmakat mennyi idő (szerintem max. néhány hét, de sokszor csak pár nap) után szegik meg az emberek. Ugyanis a harmadik hiba, amit elkövetnek, hogy nem tűznek ki a céljaik eléréséhez pontos határidőt. Majd jövőre lefogyok, na ja, a jövőre, az a január 1. is, és a december 31. is. Március 1-re, azaz két hónap alatt leadok 5 kilót – ez már kézzelfoghatóbban hangzik. Én fogyni nem akarok, minek, viszont az év végén szokásosan elmaradt reggeli tornáimat tényleg újra visszahozom az életembe.

A negyedik probléma a fogadalmakkal az, amikor túlzottan ragaszkodunk hozzá. Jó dolog célokat kitűzni, de azok mellett mereven kitartani már nem igazán üdvös. Tehát hiába fogadtad meg a fogyókúrádat, ha épp most lettél várandós, akkor koncentrálj a babára, és felejtsd el a diétát. Semmi baj nem történik, ha nem azonnal teljesülnek a célok.

A túl sok fogadalom is egy nagy csapda. Az új évben megkeresem életem szerelmét, lediplomázok, álom-állást találok, és szuper lakásba költözök – ezek önmagukban is igencsak nagyszabású fogadalmak, így együtt megvalósítani őket pedig tényleg csak valamiféle csoda folytán lehetne. (Bár azért ne becsüljük alá a csoda fogalmát, hiszen csodák, ha hiszed, ha nem, léteznek.) Aki azonnal mindent meg akar változtatni az életén, az könnyen találhatja magát következő Szilveszterkor ugyanúgy szingliként, még mindig a szakdolgozatot írva ugyanabban a lepukkant albérletben.

És miért pont Újév napján tesszük meg ezeket a fogadalmakat? Bizonyított tény, hogy a naptár különlegesebb pontjain könnyebb belekezdeni a változásba, mint máskor. Ilyen a hétfői nap, a születésnapunk, újhold vagy az újév. Én épp ezért nem vagyok olyan, mint Garfield, egyáltalán nem utálom a hátfőket, sőt: ezekre a napokra mindig az újrakezdés lehetőségeiként tekintek. De figyelem: azt írtam, belekezdeni könnyebb, azt nem, hogy véghezvinni is!

A fentiekben főleg a fogyást említettem példaként, mert felmérések szerint a nők leggyakrabban ezt fogadják meg újévkor. Pedig jó volna, ha a test mellett a szellemünk is a középpontba kerülne. Fogadd meg, hogy elolvasod X könyvét (nekem például most Lackfi János új regényére fáj a fogam), vagy beiratkozol egy régóta vágyott tanfolyamra. Esetleg mit szólnál ahhoz, hogy felkeresel egy life coach-ot? (Ez itt a reklám helye.) Nemrégiben újra bejött az életembe az orosz, a nyári utazásunk kapcsán pedig az olasz nyelv. Tehát nálam egyfajta célkitűzés, hogy az orosztudásomat társalgási szintre fejlesszem, és alapfokon megtanuljak olaszul. Ja, és természetesen cél a január 25-i sikeres vizsgatanítás és portfólió-védés.

Lelki vagy szociális célkitűzéseink is lehetnek. Nekem például az, hogy a sok virtuális, de épp ezért kissé felszínes emberi kapcsolatom helyett jobban igyekszem valós és mélyebb kapcsolatokat kialakítani másokkal. Hiába terveztem tavaly, mégsem indult el a nógrádi női kör, tehát épp itt lenne az ideje, hogy januártól belekezdjünk a beszélgető-körökbe és a táncos összejövetelekbe. Tavasszal megint szeretnék csinálni egy netes megújulás programot. A Nőszirom klub eddig virtuálisan működött, de most élő eseményeket is fogunk rendezni. És azt vállaltam, hogy havonta egyszer tartok egy női kört Budapesten, és ha hívnak, alkalmanként vidékre is elutazom a Nőszirmosokkal programokat tartani.

Számomra elég nehéznek ígérkezik az elkövetkező év abból a szempontból, hogy a férjem külföldön fog dolgozni. Három hetet Németországban tölt majd, és csak egy hetet lesz itthon. Ezt addig csinálja, míg össze nem gyűjti a pénzt a házunk felújításának további folytatásához. Tehát közös terv a ház külső szigetelése, a falak borítása domború lambériával, a lábazat burkolása terméskővel, és a terasz befejezése. Amíg ő nem lesz itthon, többet leszek a gyerekekkel, és önmagammal is, tehát valószínű, hogy a fenti fogadalmaimat könnyebben fogom tudni teljesíteni.

A legtöbben cikinek tartják másoknak is elmondani, miket fogadtak meg, mert ha nem sikerül betartaniuk a fogadalmaikat, akkor égni fog a fejük. Nekem viszont már sok éves szokásom, hogy megosztom veletek, népes olvasótáborommal a fogadalmakat. Ha elbukom, nekem ugyan nem gáz, legalább nem fogjátok azt hinni, hogy nekem minden sikerül. Szerintem sokkal hitelesebb az ember, ha nemcsak a sikereit, hanem a kudarcait is leírja. Kommentben ti is leírhatnátok, hogy miket szeretnétek elérni a 2019-es esztendőben.

(A cikket a december végi Egri városnézésünk képeivel illusztráltam.)
(2018-ban több mint 28.000-szer olvastátok a blogomat. Célom 2019-re, hogy legalább ugyanennyiszer nézzétek meg posztjaimat.)

2019. január