Kert - Április vége

Eltelt pár hét, és a kert egészen más arcát mutatja, mint amikor utoljára írtam róla. Az időjárás rendkívül szeles, így a szél lefújta a szirmokat a gyümölcsfákról. A ringló után elvirágzott a három cseresznyefa is. Már alig látszanak a japánbirs sötétrózsaszín virágai. Az eddig bordós rózsabokor zöldre változott, terebélyesedett. Felfedeztem a szomszédban egy szép, bordós levelű fát is. A diófák levele bukkant elő legkésőbb, most már virágzik, zöldül.

A mogyoróbokrok dús zöld levelekkel lettek tele. A kerítés mentén lévő hagymások

közül egy mutatta meg magát: Nőszirom! (Női Life Coach-ok!) Az északi szőlőtőkén pár levél jelent meg, a keleti oldalon lévő viszont elkezdett dúsan hajtani. A levendulákat visszavágtam, formára igazítottam. Nagyon meghálálták a törődést, dúsan zöldellnek. A kis virágágyásból ismeretlen virágok bukkantak elő, plusz oregánó és citromfű s.

Orgona ága… Bizony, anyák napján a halványlila orgonabokor a meghatározó a kertben. Mellette az indáktól megszabadított fügebokor, amin már látszódnak az apró zöld termések. Egy-két ágára hagytam felfutni a szintén itt gyökerező málnát. A sarokban zöldell a zsálya, és jó magasra nőtt a tárkony, már szárítom is a csokrokat. Szárítok kakukkfüvet és babérlevelet is, ajándék a faluból.

Megindult ugyanis a faluban a kertészek csereberéje. Naponta raknak fel posztokat elvihető növényekről, aki kapja, marja. Én kaptam citromfüvet, mentát, dísznádat, páfrányt, kánnát, muskátlit, kaktuszféléket. Már mindegyik a földben van.

Beszereztem egy csomó mindent a kertbe, pl. kapát, slagot tartozékokkal együtt, locsolókannát, és háztartási dolgokat is.

Tervbe vettem, hogy megpróbálom a gyep egy részét veteményessé átalakítani, de feladtam. Eső gyakorlatilag alig esett normálisan, amióta ideköltöztünk. A hosszú ideje tartó szárazság miatt a föld olyan kemény, mint a beton, bele se megy az ásó. Magas vagy mélymulcsos ágyáshoz kellett volna szalma és/vagy trágya, komposzt, stb. Inkább elengedtem a dolgot, majd ősszel beszántatok egy nagyobb részt, bevetem mustárral (kiváló zöldtrágya), aztán jövő tavasszal jó nagy veteményesünk lesz.

A meglévő ágyásokban szépen fejlődik a retek, a vörös- és lilahagyma, a fejes- és jégsaláta, valamint a borsó. Már onnan szedem a zöldfélét a reggelihez. A vörös-színű salátának és répaféléknek azonban se híre, se hamva. Azt a részt bekapáltam, a helyükre fogom majd kiültetni a palántáimat.

Bizony, kései palántázásba fogtam. Apró cserepekbe, mert azokat is találtam itt, raktam paradicsom, paprika, cukkini és csillagtök magokat. A paradicsom hajtott ki leghamarabb, aztán a cukkini, már csírázik a patisszon, de a paprikával nem történt semmi. Kapnak tőlem vizet és szeretet, sőt, néha napozni is kiviszem őket.

A gyerekek újra lenyírták a füvet, így nemcsak rendezettebb a kert, de lett sok fűnyesedék a talajtakaráshoz. Befedtem vele a sorközöket. Ennek három előnyét látom. Megtartja a nedvességet, tehát kevesebbet kell locsolni, visszaszorítja a gyomokat, tehát kevesebbet kell gazolni, valamint táplálja a földet is.

A cserepeket és balkonládákat, sőt, még a bödönöket is mindenféle zöldféle magjaival vetettem tele. Nő itt a karalábé és a karfiol (később, ha nagyobbak lesznek, valószínűleg nem férnek majd el, és kiültetem őket szabadföldbe). A teljesség igénye nélkül: koriander, turbolya, spenót, majoránna, bazsalikom, stb. Már némelyik kezd zöldellni.

A rigók annyira barátságosak, hogy a teraszra is idemerészkednek, sőt: egyszer be is repült egy tojó a házba a teraszajtón keresztül. A kis süsü folyton a zárt ablakon akart kirepülni, hiába nyitottam ki neki a bejárati ajtót is, aztán végül is kiterelgettem. A mókuskák (mert több van belőlük), sokszor bekukkantanak hozzám, és szédítő nézni, ahogy távoli ágakról ugrálnak át.

Írtam már, hogy imádok itt élni, és a kertben pepecselni?

2020. május

Kert, kert, kert, kikelet!

Itt a tavasz, végre! Mennyi ideje vártunk már erre! Iszonyatosan sokáig elhúzódott a hideg! Talán az egész márciust is még a télhez sorolhatnám. Itt a Börzsönyben későig tartott a fagy, a hó sokáig tartotta magát, márciusban alig lehetett az ásót belenyomni a földbe. Igazából egy-két hete kezdtünk el bármit is csinálni a kertben, de egy napnyi meló után jött megint a hűs, esővel, széllel, és csak néhány napja köszöntött be az igazi kikelet.

Tehát elérkezett a húsvét, és mi végre kivonulhattunk a kertbe. Tudni kell, hogy a mi telkünk három részből áll. A középsőn áll a házunk, előtte egy meredek domboldal, ami még félig építési terület. Itt a kertezésre idén esélyt se látok. Viszont a hagymásaink szépen túlélték itt a hosszú telet, és amint eltűnt a hótakaró, máris előbújtak a földből a zöld hajtások. Először a krókuszok, aztán a jácintok, tegnap pedig végre az első nárcisz is kinyílott. (A tulipánok még csak zöldellnek, ők várják a melegebb áprilist.) A levenduláink is túlélőnek bizonyultak, a mínuszok után szépen virít az összes.

A jobb oldali (északi) telket, amin egy kis tároló faház is áll, az előző évben vettük művelés alá, óriási harcok után: gyökérharc, indaküzdelem, stb. Láthatóan hatásos volt a munka, már tavaly elég sok zöldség termett itt: spenót, saláta, borsó, bab, cukkini, patisszon, bazsalikom… A retek és a hagyma azonban nem túlzottan akart jól fejlődni (a hagyma gyakorlatilag csak újhagymának volt használható, retekből alig volt ehető), és a répafélék is elég satnyák lettek. 

Bár meglepetésként most az ásáskor Zoli talált még belőlük egy csomót a földben, amiket most meghámoztam, feldaraboltam, és eltettem zöldségleves-egységcsomagnak. Egyszóval a föld mélyén gyökeret-gumót-hagymát növesztő növények számára nem volt ideális ez az eléggé agyagos talaj. A paradicsom se szeretett itt lenni, túl árnyékos és hűs volt neki ez a rész, alig érett be néhány. Nekik mindenképp más helyett kellett keresnünk.

Az idei földmunka itt látványosan könnyebben ment, mint tavaly, kevesebb volt a gizgaz, lazábban megmunkálható, tápanyagban láthatóan gazdagabb a talaj, de azért persze sok időbe telt, mire a férjem felásta az egész nagy területet. Kende utána felkapálta, Tündér felgereblyézte, és a kert készen állt a vetésre.

Itt azzal kezdtük a munkát, hogy a két kislány kapott egy-egy kis saját kertrészt. Ezt elkerítették, választottak maguknak zöldség- és virágmagokat, amiket már el is vetettek. A többi a közös terület lett, ahova még egyelőre csak spenót került, de hétvégéig ide a salátát és a borsót is szeretnénk elvetni.

Az ősztől tavaszig itt lévő gyerekjátszót most újra leköltöztettük a kert aljába. Magyarul ráparancsoltunk a gyerekekre, hogy tüntessék el a lendülőt. Tavaly megígérték, hogy vigyázni fognak a veteményesre, de mikor láttuk, hintázás közben hogyan tapossák le a borsót, és koptatják ki a vetést, lezavartuk őket az alsó fához, és ez idén is ugyanígy történt. Kende egy napon át fúrt-faragott, magas indulórészt készített, ide került több hinta is, így legalább kevésbé hallatszódnak fel az indiánüvöltések és halálsikolyok.

A bal oldali (déli) telekrészt most kezdtük művelés alá vonni. Nagyjából az ismétlődött meg itt, ami tavaly a jobb oldalon. Brutális meló volt az össznépi dzsungelirtás. Küzdöttünk a földet mindenhol átszövő gyökerekkel, leszedtük a fákról és bokrokról a felkúszó indákat, összegyűjtöttük a száraz ágakat, nagy kupacokba hordtuk a később eltüzelhető fákat, talicskával a komposztra a növényi hulladékot. Aztán jött az akáccsonkok kipusztítása, és a gereblyézés (ez az én egyik kedvenc kerti munkám, de tényleg).

Csak a legtetejéről, csak a gallyakat gereblyéztük, mert amúgy nagyon jó kis természetes komposztréteget találtunk itt, amit vétek lett volna a talaj felszínéről eltávolítani. Ebből következik, hogy az itteni föld sokkal lazább, termékenyebbnek tűnik, és jobban megmunkálható. Mondjuk erről kérdezzétek inkább a férjemet, aki csak ásott és ásott…

Tehát az a terv, hogy a jobb talaj okán gyökérzöldségek, a jobb benapozottság miatt, a fény- és melegigényesebb növények (paradicsom- és paprikapalánták) kerülnek ide. Ezek közül egyelőre retket vetettünk, és lila- meg vöröshagymát duggattunk, aztán később sárga- és fehérrépával folytatjuk majd a sort.

Fontos, hogy nemcsak zöldségeket, hanem virágmagokat is vetettünk. A nagy konyhakertet mindenütt napraforgó veszi majd körül, mintegy védelmet nyújtva az északi szelek, és egyetlen (szerencsére nagyon ritkán látható) szomszédunk elől. A kicsibe egyelőre büdöskét és körömvirágot tettünk, ezek ugye természetes rovarriasztók, és szép ágyásszegélyek is egyben. Az egynyári virágok majd májusban kerülnek a földbe.

A kamra melletti dombos részen rengeteg kis zöld bújt ki, ezekből lesz később a sok liliom. A füves részeket ibolyaszőnyeg borítja. A kapu mellett kinyílott a sárga aranyeső, és végre a sövényben látjuk a rügyeket az orgonáinkon.

A tavasz örömére a gyerekeim kitalálták, hogy most már költözzünk ki a teraszra. Én kicsit ódzkodtam ettől, de megnyugtattak, majd ők megoldják, és rögtön a tettek mezejére is léptek. Kivitték a nagy asztalt és a székeket, behozták a kisasztalt a kanapé elé, és persze ki is takarítottak. Azért később bebizonyosodott, hogy ez a tavasz még sokszor eléggé hűs és szeles ahhoz, hogy a napjainkat teljesen odakint éljük, de azért a hangsúly eltolódott a bent felől a kint felé.

Egyszóval végérvényesen elkezdődött a kerti szezon, és én a magam részéről ezennel megnyitom a tavaszt!

2018. április