Csengő-Bongó - Szigetcsúcsok

A héten rengeteg időt töltöttem víz közelében, elsősorban a Római strandon. Idén immáron negyedjére dolgoztam a Csengő-Bongó táborban, ahol a gyerekeket minden nyáron úszásoktatás, zenevarázslás, kézműves foglalkozás, mozgásos játék és persze csengettyűzés várja. A legnagyobb hangsúly azonban a strandoláson van, kis- és nagymedencékben, kis- és nagy csúszdákon.

Nyilván számomra munka ez elsődlegesen, mert a gyerekekre figyelni kell, róluk gondoskodni, őket öltöztetni, mosdóba kísérni, ide-oda terelgetni, segíteni a pakolásban, asztalt teríteni, ételt felszolgálni, stb. De közben jó a társaság, pazar a hangulat, sokat beszélgetünk és viccelődünk is. Sokat voltam a medencében, fürödtem is, napoztam is bőségesen.

Az ennivaló, mint mindig, nagyon finom és bőséges volt. Ettem: daragaluska-levest, paradicsomlevest, hamis húslevest, brokkoli krémlevest, rántott sajtot, karfiolt, brokkolit, petrezselymes krumplit, rizibizit, rizst, krumplifőzeléket, tejszínes gombaszószt, sajtos spagettit, mákos metéltet, pizzát, és persze fagyit.

Jelenleg péksütemény-túladagolásban szenvedek, mert a következő finomságokból ettem: spenótos-sajtos burek, medvesajtos rúd, fűszeres-sajtos croissant, kakaós csiga, fahéjas tekercs, túrós batyu, barackos táska, mákos patkó, csokis rúd, almás levél, vaníliás háromszög… És kivételesen nemcsak sima csapvizet ittam, hanem finom körtés-almás gyümölcslevet is.

Ha már ez amolyan munkás hét volt, a délutánokon készülgettem a következő tanévre. Jegyzeteket gépeltem be, szakkönyveket olvastam, ötleteket gyűjtöttem az órákhoz, terveket szőttem a tanítással kapcsolatban. (Na, így van „két és fél hónap” vakációja egy pedagógusnak.)

Elintéztem néhány hivatalos és pénzügyemet, amelyek ahhoz kellettek, hogy a saját jövőm és az öt gyermekem jövője is be legyen biztosítva. Végre pontot tettem sok lebegő dologra, így ezek a terhek végre nem nyomasztanak többé. Mostanra teljesen meg lehetek nyugodva afelől, hogy némileg sikerül útnak indítani őket az életben. És erre rohadt büszke vagyok!

Egyik nap késő délután, kora este kimentünk Kisorosziba, a Szigetcsúcsra. Nagyon alacsony volt a Duna vízszintje, sokáig lehet sétálni a kavicsos-kagylós parton. Mindenütt kidőlt fatörzsek, száraz ágak hevertek.

Csodálatos itt a táj, középen a nagy folyóval, ami itt ágazik ketté. Amerre a szem ellát, mindenfelé hegyek és fák: egyik irányban a Visegrádi hegység a várral, a másik oldalon Nagymaros.

Szépek voltak a fátyolfelhők az égen, gyönyörűen szűrték a lemenőfélben lévő nap fényét. A fény megcsillant a vízen, amin olykor motorcsónakok, vagy kajakok, kenuk korbácsolták fel a hullámokat.

Egy ideig szandálban gyalogoltam, aztán levettem, és mezítláb mentem tovább a sekély vízben. Majd levettem a ruhám, és bikiniben folytattam tovább a sétát. Végül nem bírtam ki, és persze fürödtem a Dunában.

A bejegyzés ezen része inkább képriport, a fotók magukért beszélnek.

A héten egy másik szigetcsúcson is jártam, méghozzá az Óbudai szigeten.

Ezt a csúcsot a múlt héten fedeztem fel, de akkor az esti órákban, most viszont nappal sétáltunk ki oda. Elég meleg volt, sütött a nap, ahol lehetett, próbáltunk az árnyas fák alatt menni, és néha padon megpihenni.

Oda is, vissza is a K-hídon keltünk át a Kis-Dunaág fölött. Szegény híd, erőst ráférne a felújítás, ami állítólag idén meg is történik. Csak előtte túl kell élnie a Sziget Fesztivál tömegét, ami majd augusztus elején rohamozza meg.

A sziget keleti oldalán több stég is található, az egyikhez le is mentünk. Innen észak felé a vasúti híd látható, déli irányban az Árpád-híd. Szemben balra a természet, rengeteg fával, jobbra viszont lakóparkok és a folyamatos építkezést jelző toronydaruk.

A csúcs most más arcát mutatta, mint múltkor. Ezúttal is voltak kutyások, a vízbe vidáman belefutkározó kutyáikkal, és néhányan fürödtek is a Dunában. Én most nem mártóztam meg, mert még várt ránk a visszafelé út a tanösvényen.

Belefért a hétbe még egy Kobuci is, sok zenével és tánccal.

Jót mulattunk, ment az éneklés és a pörgés-forgás ezerrel.

Ha néha olyan szám ment, amit egyikőnk sem ismert, akkor leültünk a pihenő részre beszélgetni.

Óbuda egyik ikonikus padján ért véget a történet.

Full végig sportoltam a hetet: három futás, kettő itthoni és egy sportparkos edzés, plusz tánc és gyaloglás voltak a mozgásaim. A szombat volt a rekord-nap, mert ekkor reggel futottam, délután sétáltam, este táncoltam: 35.000 lépés, 250 perc mozgás, 1200 elégetett kalória egyetlen napon!

A közepes futásomat a Margit-szigeten ejtettem meg, klasszik szigetkörrel, hídon futással, 7,3 km-es távval.

A rövid futásom most érzetre elég nehéznek tűnt, de utólag nézve egész jó (magamhoz képest gyors) tempót vittem végig az 5,3 km-en. Utána még a fitness gépeken is végigcsináltam egy-egy sorozatot.

A hosszú futásom viszont halálosra sikeredett. Jött az ihlet, hogy megismételjem a legutóbbi rakpart-futásom ikertesóját, tükörképét, ezúttal a budai oldalon indulva. Hévvel elmentem a Batthyányi térre, onnan villamossal tovább. 

Múltkor a Corvin negyedtől indultam, most a Gellért térről. Petőfi-, Szabadság-, Erzsébet-, Lánc- és Margit-hidakon át haladtam, most pont fordítva cikkcakkozva, mint akkor, a köztes távokat a rakpart egyik illetve másik oldalán megtéve.

Az Árpád-hidat nem véletlenül hagytam ki, mert mire a pesti hídfőjéhez értem, akkorra kidőltem, és úgy döntöttem, kicsekkolok, és inkább átvillamosoztam rajta. Ugyanis rohadt meleg volt! Mikor kora reggel elindultam, már 24 fok volt, mire hazaértem, 27. 

Ez nekem már a döglesztő hőmérséklet mozgáshoz. Vizet persze vittem, de olyan volt, mint halottnak a csók. Tűző nap, izzasztó forróság. Azért kereken 14 km megvolt, így a heti távom összesen 26,6 km lett. Huh, de várom már az őszt! Jóval hűvösebb és kellemesebb lesz sportolni, készülni a futóversenyre.

Ehhez most kaptam egy 12 hetes, jól felépített profi edzéstervet. Szóval holnaptól a Réka-féle heti 3x-i futásnak, a „közepes-közepes, rövid-gyors, hosszú-lassú” rendszernek egy időre vége, és kezdődik valami egészen más, amiről természetesen folyamatosan beszámolok majd a blogon.

Vasárnap van, végre csend és nyugalom. A tanévben a hétköznapokat mindig egyedül töltöm, a vakációban viszont mindig van itthon legalább egy, de inkább több gyerek, plusz jönnek látogatóba a felnőtt gyerekeim vagy a lányok barátai, szóval zajlik az élet. Ma viszont kivételesen sehol senki, így kihasználom az időt a pihenésre.

Azzal kezdtem a napot, hogy totális rendet raktam, és tetőtől talpig kipucováltam a lakást. A klóros medencevíz és a Duna vize, meg az erős napfény kiszárította a bőrömet. A testem wellnessre vágyott. Skin care, arcápolás, testápolás, krémek, szemöldök, köröm, minden is segítette a regenerálódást. Az ilyenek mindig nagyon jó hatással vannak rám lelkileg: mire minden rendezett és tiszta lesz kívül, addigra én is rendeződök belül.

Jövő héten pedig jön a Csengő-Bongó repeta, azaz újra tábor.

 

2026. július