A Rák jegyében

A Rák jegye meghozta az igazi nyarat, pontosabban a kánikulát és a hőségriadót. Közben mi, tanárok, dolgoztunk a héten. Az egyik feladat a pakolás volt: a termek előkészítése a festésre, átrendezésre, holmik kiselejtezése, dekorációk szortírozása, stb. 

Sok megbeszélésünk is volt, melyeken szó esett az osztályfőnöki munkáról, a pozitív fegyelmezésről, a tehetség térről vagy az erdei iskolákról. Rengeteg új információval gazdagodtam, tudással gyarapodtam! 

Közben tábor is zajlott nálunk, amiben minden tanár aktívan részt vett; én angolos foglalkozást tartottam, énekkel, tánccal, kvízzel, játékkal.

A hosszabb iskolai tartózkodás után még magánórákat is kellett tartanom, mivel egyelőre még félállásban vagyok a suliban. Nehéz volt délután-este még a második műszakokat is lenyomnom, főleg ebben a melegben.

Egy idegenvezetésem is volt, egy klasszik háromórás orientation tour. Vendégeim az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból érkeztek, középkorú nők fiatal gyermekeikkel. Ezúttal nem mentünk be a Bazilikába, így volt idő a Cipőkre. 

A tűző napsütés nem könnyítette meg a helyzetünket, de ahol csak lehetett, igyekeztünk árnyékban lenni. A lényeg, hogy elégedettek voltak velem, és én is jól éreztem magamat nyitott, érdeklődő társaságukban.

A kánikula átalakította a heti mozgásomat. Itthoni edzéshez egyáltalán nem volt kedvem, és nem is kerékpároztam. Futni azért elmentem háromszor, de összekevertem a sorrendet. 

Az időjárás miatt inkább először teljesítettem a hosszú futásomat, ami dupla szigetkör volt, némi kitérővel összesen 14 km.

Hétvégén csináltam meg a közepes futást, egy szigetkörrel plusz óbudai csalinkázással 9 km lett.

Először csak 7-8 km volt a terv, de annyira lendületben maradtam a végére is, hogy kedvem volt még a volt lakásunk, a volt sulim felé elkalandozni.

Ez a kettő futás nagyon jól ment, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy kipihentem magamat éjszaka, hajnalban ébredtem és nagyon korán indultam el itthonról. A nyugati oldalakon az árnyékban most is jelentősen jobban futottam, a napsütés a keleti oldalon visszavette a teljesítményemet.

A rövid futásom viszont elég bénára sikeredett, mert ekkor némileg később startoltam.

Ugyanis elutaztam a Nyugatiig, és a pályaudvartól futottam haza. 

Újlipótvárosban még egész jól haladtam az árnyékban, de aztán lelassultam.

A szigeten ezúttal középen haladtam át, el a Centenáriumi emlékmű, a szökőkút, a kolostorromok, a Japánkert és a Zenélő kút mellett. 

Ennek kellett volna lennie a gyors futásomnak, de minden voltam, csak gyors nem. Viszont a táv kicsit hosszabb volt a szokásosnál, 6,5 km.

Ilyenkor kora reggel kevesebb a futó, a kerékpáros, a kutyasétáltató, néha percekig egyedül voltam a futópályán. Viszont látni bulizókat, akik ekkor indulnak hazafelé, illetve hajléktalanokat, akik a szigeten töltik az éjszakát. Ez néha kicsit para amúgy, mikor egyedül futok ott, ők meg épp a Dunában mosdanak vagy a padon reggeliznek.

Furcsa téma nálam a teljesítmény és az edzésélmény kapcsolata. Sokszor előfordul, hogy küzdök, szenvedek, bénának érzem a futást, aztán a végén kiderül, hogy (magamhoz képest) nem is volt olyan rossz a tempóm. 

De ennek az ellenkezője is előfordul. Lazán futok, könnyed a testérzetem, benne vagyok a flowban, aztán a számok sajnos mást mutatnak. 

Ám ebben a brutál meleg időszakban nincs semmi más célom, mint a túlélés. Azaz tartani a rendszeres futást, nagyjából a rendjét is, és megtenni hetente összesen legalább egy félmaratont. Ez most is sikerült, hiszen mindent egybe véve 29,5 km-t futottam.

Szombaton volt egy éjszakai futóverseny, amin egyik kollégám is indult negyedmaraton távon, nagy sikerrel, a húgom pedig újra (sokadjára) lefutotta a félmaratont.

Vasárnap az úszásé volt a főszerep. Tök jól kipihentem magamat, nagyon korán ébredtem magamtól, így majdnem a reggel 6-os nyitásra értem a Dagályba. Az úszómedencét meglepetésemre így is majdnem tele találtam, úgy látszik, a sportemberek ilyen hajnali pacsirták, mint én.

A múltkori kudarcos úszáshoz képest a mai szárnyalás volt. A befolyó vízzel való szenvedésből tanulva most nagyon meghúztam a szemüvegemet. Jól is tartott, nem is párásodott, bár a végére úgy éreztem, szétroppantja az agyamat, és kiszippantja a szemgolyómat. (Ez némi költői túlzás persze.)

Nagyon lendületesen haladtam, magamhoz képest jó tempóban. 2000 métert sikerült megtennem, viszonylag könnyedén. Fura, de a nagy meleg ellenére a végére már szinte fáztam, mivel alig sütött a medencéhez a nap. Kifejezetten kedvem volt a meleg termálvízbe csobbanni, ahol vizitornával jól kinyújtottam az izmaimat.

Ebben az időben csak egy rövidített wellnesshez volt kedvem, egy finn szauna, egy infra, egy sókamra. A gőz sajnos (többedjére már) nem működött. A jakuzzi jól megmasszírozta a derekam és a lábam. Utána kimentem a kinti medencékhez nyak- és hátmasszázsra, de minden foglalt volt. Ekkorra már ugyanis megérkeztek a hétvégi családok, tele volt a medence gyerekekkel, felnőttekkel.

Nemsokára véget ér a június, ezért álljon itt egy összegzés az adatokról. A hónapban összesen 2666 percet mozogtam (napi átlag 95 perc), sokat futottam (egyéni rekordom 18,5 km), de úsztam, kerékpároztam, edzettem is. 394.054 lépést, azaz 268 km-t tettem meg (napi átlag 14.073 lépés és 9,58 km). Ezzel összesen 26.305 kalóriát égettem el (napi átlag 939 kcal), a pulzusom átlaga 73 volt (183-as maximummal). A VO² értékem kiemelkedő, ami azt jelenti, hogy mennyi oxigént képes a szervezetem felvenni. Ezek szerint az enyém sok cukrot és zsírt tud elégetni, ez biztosítja a nagyobb teljesítményt, a jobb állóképességet.

Az elmúlt 3-4 hét katasztrofális volt alvás szempontjából. Most végre újra hosszabbakat és jobbakat aludtam! Amikor csak tehettem, az éjjeli alvásokat nappali sziesztákkal, szundikkal egészítettem ki. Ezekkel együtt végre úgy érzem, egész jól kipihentem magamat.

Sok gyümölcsöt ettem, főleg cseresznyét és sárgabarackot, meg némi banánt is. Sok zöldséget, főként jégsalátát, káposztát, répát rágcsáltam. Ettem borsólevest, rántott sajtot, vörösbabos rizst, quinoát, szezámos krumplit, kukoricás rizs-ropogóst, de úgy összességében elég kevés kompakt kaját, mert ebben a melegben nem annyira kívántam a töményebb ételeket, így reggelire is kevesebb volt a péksütemény, több a joghurt.

A héten a gyerekeim Vác, Balaton, Bakony, Budapest spektrumon mozogtak, voltak buliban és táncházban, egyikük pedig épp Horvátországban nyaral.

Nekem most csak egy bulira volt időm és kedvem. A helyszín kivételesen nem a Kobuci, hanem az Óbuda Bay. 

Nyárnyitó Fesztivált tartottak a Hajógyári szigeten, ahová nem a K-, hanem a H-hídon lehetett eljutni. Sosem jártam még a szigetnek ezen a részén, érdekes volt a régi gyárépületek között lenni, a hajógyár maradványait látni a Dunán. 

A fedett csarnok előnye volt, hogy nem sütött oda a nap, ráadásul nagy ventilátorokkal hűtötték is a levegőt, szóval teljesen komfortos volt az életérzés.

A Kacaj együttes lépett fel. Szeretem ezt a zenekart, jól ötvözik a népzenét a modern hangzással. Nem voltak sokan, a koncertet a padlón ülve hallgattuk végig a lányokkal. Utána egy mini-táncházban is részt vehettünk, ahol bukovinai zenék szóltak. 

Néhányat ismertem is, pl. „Gyere haza Gyurka, megfőtt a faszulyka”, vagy „Gólyamadár, sárga lábú gilicemadár”. A hozzájuk tartozó kör- és páros táncok is ismerősek voltak, így örömmel jártam.

A hét lelkileg is sok jót adott számomra, kellemesen eltöltött napokkal.

Sétáltunk a Duna-parton, majd letelepedtünk, és néztük a szigetet meg a folyót. 

Volt egy belvárosi utazásunk is, keresztül-kasul Pesten és Budán, metró, villamos, hév, ami közben nagyon jól szórakoztunk, és rengeteget nevettünk. 

Meghatározó élményt adott némely sejtelmes chat, zajlottak a tárgyalások. 

Hihetetlen, micsoda folyamatok zajlanak, mekkora változásokban vagyunk!

A Rák jegye jövő hétre meghozza a 40 fokos hőséget, számomra (és a legtöbb pedagógus számára) a nyári vakációt, valamint a születésnapomat. 52 – főleg erről fog majd szólni a következő blog-bejegyzésem.

2026. június