Kert - Április eleje

Komolyan, soha nem élveztem még annyira a kertben való munkálkodást és a kinti létet, mint most!

Múltkor már írtam a kertészkedésről, de rájöttem, hogy olyan gyorsan változik a természet, hogy kb. kéthetente helyzetjelentést fogok nektek tenni a növényekről, állatokról, különben mindenki mindenről lemarad.

A mostani időszakot egyértelműen a gyümölcsfák virágzása határozza meg. Legelőször a két ringlófa kezdett el kifehéredni. Virágainak köszönhetően felfedeztem egy harmadik ringlófát is a mogyoróbokrok közelében, ami kinyúlik az utcára. Olyan gyors volt a virágzásuk, hogy hipp-hopp, már le is dobták szirmaikat, és csupa zöld lett mindegyik fácska.

Ezután a japánbirs bokron jelentek meg sötét rózsaszín rügyek, melyekből pár nappal ezelőtt kibomlottak a virágok. Csodaszépek!

Aztán a cseresznyefák is sorra bimbózni kezdtek, és most már mindhárom hófehér habos virágokkal van tele. Ha minden jól megy, nyáron cseresznye-mérgezésünk lesz. J

A szomszéd kert egy elvadult dzsungel, amelynek szélén egy szépséges totál fehér gyümölcsfa áll, sokat gyönyörködöm benne.

Az északi almafán épphogy megjelentek a rügyek, csakúgy, mint a két diófán, és a fügebokron. A mogyoróbokrok is elkezdtek picit zöldellni, az orgona nagyon, a rózsa meg vörösesbarna színben pompázik.

A kert határán a hagymás virágok levelei egyre jobban látszanak, de a volt lakó „megnyugtatott”, hogy azokat ő még sosem látta virágozni. Talán tulipánok lehetnek?

Nézzük csak, eddig milyen munkálatokat végeztem. Még felsorolni is sok lesz, hát még megcsinálni mennyi volt!

A kert különböző pontjain kivágott bokrokat, fákat találtam, nagyobb kupacokban, illetve a füvön elszórva letört ágakat, gallyakat. Ezeket (jó szárazak voltak) összedaraboltam, így gyűjtöttem több kupacnyi gyújtóst. A vékonyabb vesszőket összegereblyéztem, így hatalmas kupacban áll a kert aljában a komposztálandó zöld-hulladék.

A szőlőtőkéket megszabadítottam a túlnőtt vesszőktől, de annyira réginek és száraznak tűnik szegény szőlő, erősen kétlem, hogy hajtani, pláne hogy teremni fog.

A ránőtt indáktól megszabadítottam a fügebokrot, és a szomszédból átnyúló gyümölcsfát. Többé nincs mi fojtogassa őket, virulhatnak szabadon.

A két ringlófa közé ágakból kialakítottam egy kis kaput. A levendula kertecskékből kiszedtem az elszáradt részeket, szinte éreztem, ahogy fellélegeznek, és végre nem akadályozza őket semmi a növekedésben.

Kende a pincében felfedezett egy fűnyírót. Elhatározták Kincsővel, hogy lenyírják a füvet. Mit??? Hiszen még alig nő a fű! Ellenben virágzik az ibolya, a pitypang meg a százszorszép, és én nagyon szeretem a vadvirágokat. Nem baj, majd így lesz szép a gyep! És velem mit sem törődve, a fűnyírót fél napon át ide-oda tologatva, végigküzdötték magukat az egész kerten. Eltűnt a sok szép virág sőt, bedarálták az avar nagy részét. De gyerekek, az jót tett volna a talajnak. Nem baj, majd jobban fog tudni nőni a fű. És lám, pár nap elteltével tényleg megindult a fű, és újra tele lett a kert vadvirágokkal, ráadásul most már a gyöngyikék is megérkeztek.

És akkor a veteményesről. A költözést követően főleg a berendezkedéssel meg az online sulival voltunk elfoglalva, így mindössze annyi történt, hogy átcuccolás után nem sokkal Kende felásta a négy ex-magaságyást. Merthogy valaha magasak voltak, mostanra viszont besüllyedtek, az őket körbetámasztó deszkák pedig elkorhadtak.

A fákat kiszedtük, a nagy (akkor még kölcsön) kapával Kende átgyúrta a földet, én adtam neki egy kis komposztot, és kiskapával-gereblyével átdolgoztam az egészet.

Pont egy hete álltam neki a vetésnek. A következő magok kerültek a földbe egyelőre: retek, vörös- és lilahagyma, háromféle saláta (fejes, jég, fodros vörös), borsó, sárga- és fehérrépa, valamint a szélére körömvirág. Épp ma láttam, hogy a retek és a saláta aprócska zöld hajtásai végre előbújtak a földből!

És ezzel be is teltek az előkészített ágyak. L Viszont találtam itt sok virágládát, cserepet, vettem virágföldet, majd szépen azokba vetem a többit. Az ember legyen találékony, nem?

Megtudtuk, hogy a kert délnyugati csücskébe évelő gyógy- és fűszernövényeket ültettek, szóval lesz majd ott minden, tárkony, majoránna, citromfű és menta.

Átnéztem a kerti szerszámokat, van lapát és ásó, kiskapa és gereblye, sarló, és még kasza is, igaz, a nyele hiányzik. Bementem Vácra, vettem végre kapát, és további vetőmagokat. Öntözőkannát sajnos még mindig nem leltem, kaptam egyet ugyan, de annak nincs rózsája, és az úgy nagyon vacak. A pince teljes áttúrása után sem találtam slagot, azt mindenképp be kell szerezni, illetve meg kell oldani az esővíz gyűjtését.

Ennyi legyen is elég a növényekről, de vannak itt állatok is bőven! A következő madarakat láttam eddig a kertben: énekes és fekete rigó, harkály, vörösbegy, szajkó (mátyásmadár), cinke, veréb és talán citromsármány, de erre nem vennék mérget, mindenesetre sárga volt a begye. A szomszédos őskáosz telken rendszeresen mozognak a mókusok, de nálunk is többször sikerült megfigyelni, sőt, egyszer lencsevégre is kapni egy kis vörös-bundájút, amint épp mogyorót ropogtatott. Azóta többször találkoztam vele: volt, hogy a ház falán kapaszkodva mászott végig, bekukucskált a teraszajtón, felrohant a nyír- vagy a fenyőfára, sőt, tegnap épp azt láttam, hogy egy rigó kergeti (lehet, hogy a fiókáit veszélyeztette, mert bármennyire is cukik a mókusok, azért a kismadarakat is szeretik – megenni).

Az egyik veteményes széle zsalukőből lett kialakítva, ami gondolom jól felforrósodik a napsütés hatására; itt többször láttam sütkérezni vagy fürgén mászni gyíkot.

A virágzó gyümölcsfák körül donganak a méhek, és a kertben mindenütt pillangók szálldosnak. Folyt. köv.!

2020. április

Április - kertünk

Ez itt már tényleg az igazi tavasz!

Kertünkben előbújtak a csodaszép hagymás virágok. 

Kék és rózsaszínű jácintok a terasz alatt.

Aztán a nárcisz is kinyílott.

Mára pedig, végre-valahára megláthattuk az első tulipánt.

Kedvencem ez a cirmos sárga.

A tavasz elültetett medvehagyma kibújt a kert aljában. 

Tovább folytattuk a kertészkedést. Az újabb adag borsó és saláta mellé citromfüvet is ültettünk.

Már ki is hajtott a három hete elvetett borsó.

Ezt imádom a legjobban az áprilisban - a virágzó gyümölcsfákat. 

A kertben jó kertészkedni - főleg az önkéntes zöld csapat tagjaként...

.. de persze játszani is szuper, főleg a lendülőn.

A kislányokkal néha veteményezünk...

...máskor meg bejárjuk a kert alsóbb részeit.

Almáskert szépségeit a házba is behozzuk. Ezt a kompozíciót Kincső készítette Zoli 50. születésnapjára. 

Ma a családi csapat a terasz tetejét rakta fel.

A munkálatokat az immáron fél évszázados Zoltán mester irányította.

Fő-segédje Kende volt.

Az első számú lóti-futi Tündér.

Az adogató-pakoló emberkéknek is jár a pihenés - ezúttal a magasban, a tetőgerendán.

Ma délutánra kész lett az új terasz teteje. Jövő héten padlója is lesz, aztán végre kiköltözhetünk!

2019. április

Tavasz végi szöszmötölés

Kertecskénk nagyon szépen alakul!

Virágzik a borsónk, a kislányok kiskertjében már néhány hüvelyben szemek is vannak. A borsósorok szélére Zoli karókat ütött le és közéjük spárgát húzott ki. Úgy tudjuk, hogy itt a helyiek hagyják a borsót a földön elterülni, mint ahogyan azt tavaly mi is tettük, csak mi nem hagyományból, hanem lustaságból. Lehet én is hagynám, ha háromszor ekkora konyhakertünk volna, de mi sűrűbben vetettük így a sorokat. A gyüttmentek szokása ez a felfuttatás. Úgy érzem, felkapaszkodva jobban éri a nap, több termése fejlődik majd.

A spenótot folyamatosan eszem salátaként, de a nagyobb növények már virágozni kezdtek. Hagyom felmagzani, hogy begyűjthessem őket, úgy, mint tavaly, és jövő tavasszal azt fogom majd elvetni, nem a boltit.

A fejes- és tépősalátáink burjánzanak. A cakkos nekem kicsit kesernyés ízű, a fodros a kedvencünk. A sima fejesből rengeteg lett, és a nagyobb példányokon már sárga virágok is megjelentek. Az itt fejlődő magok sorsát lásd. a fenti bekezdésben.

A káposzta szerencsére megcáfolta korábbi aggodalmaimat. Lehet, hogy csak sürgetni akartam, és itt a Börzsönyben csak most jött el az ideje. Jó sok helyen növögetnek a káposzták, bár gondolom, majd őszre fognak fejesedni.

A babok annyira nagyok, hogy a tarkák sorait szintén lekarózta Zoli, hogy a zsinórokra felkapaszkodhasson a növény. A zöldbab még kicsit kisebb; ha megnő, ő is kap hasonló támasztékot.

Sok kis kukorica sorakozik az északi veteményesünk szélén. Én optimista vagyok, szerintem fogunk még róluk idén kukoricázni.

Az uborkák is jól érzik magukat nálunk. Múltkor Zoli talált a földön elbújva egy tasak uborka magot, gondolom én felejtettem ott hetekkel ezelőtt. Túlélt mindent, úgyhogy még egy sornyival bővült az uborkás-részleg.

A magról vetett epernek illetve zellernek se híre, se hamva, így a helyükre tarka egynyári virágokat vetettem.

A káposztához hasonlóan a karalábé, a karfiol és a brokkoli is szépen fejlődik. Kicsit sűrűn vetettem őket, úgyhogy most meg is ritkítottam a sorokat, hogy elférjenek.

A sarkantyúka levelei elszíneződtek, nem jövök rá, mi támadhatta meg. A rézvirág viszont úgy látszik, a nyárias időre és az esőre várt, mert mégis kibújt a földből.

Kincső kapott egy csomó citromfüvet, ő maga ültette ki a régiek mellé. Itt néhány menta is illatozik.

A déli kertnél nagy és zöld a büdöske és a körömvirág, de még egyiken sem nyílott virág.

A retek már nem igazán szedhető, mert felnőtt, és fehéren virágzik. Innen is tervezek majd magot gyűjteni, főleg az óriási vajretekről.

Rengeteg hagymánk van, nem tud a család annyit enni belőle, hogy elfogyjon. Lesz őszre vörös-, lila- és fokhagymánk.

A sárgarépa és a petrezselyem hálás a sok csapadékért (májusi eső ugyebár aranyat ér), és közben a sok napfényért. Igencsak megnőttek, megsűrűsödnek. Azt hiszem, lassan egyelni kéne őket, hogy elférjenek a földben a gyökereik.

A tökfélék óriási leveleket növesztettek ahhoz képest, hogy itt vagyunk a hűs Börzsönyben. Hatalmas a cukkini, és szép méretes már a patisszon és a padlizsán is.

Mivel maga a tök nem bújt ki, a helyére hónapos retket vetettem, hogy nyáron is ehessünk egyik kedvenc zöldségünkből. Szép sorokban már elő is bújtak zöld levélkéik.

A régebben kiültetett paradicsomok gyönyörűek! Nagyon szeretnek ott lenni, sárgán virágzanak, és megjelentek az első apró és cuki zöld terméseik is. Zoli melléjük is karót szúrt, a lányok pedig felkötözték őket.

Tagjai vagyunk a helyi biokertész körnek. A tagok sok fölösleges paradicsom-palántát ajánlottak fel, amiket a kert üres zugaiba ültettünk, illetve Zoli ki is tisztított nekik egy részt a déli veteményes aljában.

A paprika (a csípős kivételével) viszont nem túl szép, és észrevettük, hogy valami gaz hernyó rágcsálta őket meg, a bazsalikomhoz hasonlóan. Szomorúak vagyunk, mert tavaly a bazsalikom nálunk burjánzott, és esténként tőle illatozott az egész kert. Most meg csak pár apró, rágott levelű növényke kornyadozik nálunk.

Az eper se tűnik olybá, hogy nagyon kellemes lenne neki ott. A zeller és az oregnánó viszont elég szép.

Rendszeres heti programom (sőt, sokszor heti többször is kimegyek) a gazolás. Guggolgatok, hajolgatok, aktívan meditálgatok, és kitépkedem a gyomokat. Bár múltkor kapát is vettem a kezembe, és kicsit fellazítottam a sorok között a talajt, hogy a csapadék jobban bele tudjon hatolni. Egyszer a lányok is felkapálták a káposzta-részleget.

Kiültettem a veteményesbe néhány virág-palántát, amik eddig bent voltak cserépben, hadd fejlődjenek szabad földben.

Az akác és a bodza végleg elvirágzott, viszont kinyílott egyetlen rózsaszínű rózsánk. A kiirtott dzsungelben is találtunk egy rózsatövet. Eleinte szinte halottnak tűnt, de most zöldell rendesen, talán később még virágai is lesznek.

A gyümölcsfa-csemetéink is szép zöld leveleket hoztak, abszolút meggyökeresedtek. A szőlőtövünkön is megjelentek az első hajtások.

A cseresznyefánkon kezd piroslani a termés! Ilus néhány régi CD-t felfüggesztett ide, állítólag a rajtuk megtörő fény elriasztja a seregélyeket. Remélem, így lesz. 2 éve ezek a gazok egy pillanat alatt tarolták le az egészet. (Tavaly pedig a nagy hidegben elfagyott.)

Gyümölcsszezon indul!

2018. május