Réka 52 - Vakáció

A hetemet három, jól elkülöníthető részre tudom osztani.

Az első részbe estek az utolsó munkanapok. Hétfőtől szerdáig bementünk a suliba, és megbeszéléseket tartottunk, illetve rendezkedtünk. Kiértékeltük az előző tanévet, és némileg előkészítettük a következő tanév rendjét, programjait, projektjeit, ünnepeit. Termeket pakoltunk és terveztünk. Egy közös reggelivel és kellemes beszélgetésekkel zártuk a tanévet. Emellett délutánonként megtartottam a vakáció előtti utolsó magánóráimat.

Ezek voltak a hét legmelegebb napjai. Rekord hőséggel, tűző napsütéssel. Sokszor éreztem úgy, hogy ezt már képtelenség elviselni. Iskolában a levegőtlen fülledtség, itthon ölemben a tűzforró laptop. Ráadásul éjszakára sem hűlt le semennyire a levegő, kitárt ablaknál is megpusztultam a melegtől. Éjjel többször felébredtem, hajnalban pedig arra riadtam, hogy úszom a verítékemben. Így persze kipihenni sem tudtam magamat rendesen.

Emiatt három napig semmiféle sportot nem űztem, sőt, tulajdonképpen alig mozogtam valamennyit azon kívül, hogy eljutottam a munkahelyemre és haza. Viszont beiratkoztam a helyi könyvtárba, mert elhatároztam, hogy nyáron kicsit továbbképzem magamat, és pedagógiai könyveket fogok olvasni. Persze a kupacba került néhány kortárs magyar női regény is, kikapcsolódásképp.

A második szakasz kettő kulcs-szava a szülinap és a vakáció, jelszavai a szerelem és a programok. Csütörtökön számomra is kitört a nyári szünet, egyben elérkezett a születésnapom. 52 éves lettem. 2-vel és 4-gyel osztható, így persze szokásomhoz híven azt kezdtem el elemezgetni, mi is történt velem 13, 26 és 39 éves koromban. 

13 éves koromra pozitívan tekintek vissza, így utólag belegondolva kedves tini időszak volt az első szerelemmel. A 26 éves korom nagy fordulópont, ekkor lettem anya. Az első gyermekem pedig idén pont 26 éves lesz. 39 éves koromban ment ezerrel a nomád életmód, a jurtázás, és elköltöztünk a Balaton-felvidékre. Ez volt a házasságom utolsó éve, ami ekkorra már elég nagy válságba került.

Ezt a kettő napot XY-nal töltöttem, akivel egy nap különbséggel van a szülinapunk. Ellátogattunk a Porta Praetoriához, ami az Aquincum katonai tábor egyik főkapuja volt. 

Kiutaztunk Zuglóba, az út során a villamoson, a metrón, a héven beszélgettünk, viccelődtünk. 

Az Ikeában mászkáltunk, ahol főleg az ülőbútorokat nézegettük és próbáltuk ki. 

Ott is ebédeltünk; én húsmentes golyót ettem krumplipürével, borsóval és áfonyaszósszal, desszertnek pedig daim tortát. 

Így lett torta a szülinapomra, itthon pedig hirtelen felindulásból sütöttem egy mazsolás-zabpelyhes-túrós sütit.

Másnap kimentünk az Aeroparkba, ami egy szabadtéri repülőmúzeum a Liszt Ferenc reptér közelében. Tárlatvezetés csak hétvégén van, így ketten saját tempónkban jártuk be a területet.

Azzal kezdtük a programot, hogy a kifutópályán futottam, mintha repülő lennék. 😊

Kívülről megnéztünk rengeteg régebbi és némileg újabb utasszállító és harci gépet.

Be is lehetett menni a repülőkbe, fel a lépcsőn, körbejárva az utasteret.

Némely gépeken nyitva volt a látogatók előtt a pilótafülke, ahol pilótásat játszottunk, mi is „vezettünk” repülőt.

A parkban egyéb gépek, helikopterek, buszok, autók is voltak, mindet tüzetesen szemügyre vettük.

Beugratásként készítettünk pár lépcsőről integetős, ablak mellett üldögélős fotót, mintha elutaznék valahová, pedig csak Ferihegyen jártunk.

Rólam aztán nem mondható el, hogy érdeklődöm a repülők iránt, az meg pláne nem, hogy értek hozzájuk, de még nekem is nagyon érdekes élmény volt. 

Ugyanis volt nekem egy egyéni tárlatvezetőm, aki viszont imádja a repülést, és óriási tudással rendelkezik a gépekről. 

Rengeteget mesélt és tök jól éreztük magunkat, csak a végtelennek tűnő utazást tudnám feledni a légkondi nélküli fülledt M3-as metrón.

Jó kerek együttlét volt, némi mélységgel és sok magassággal, komoly beszélgetésekkel és sok nevetéssel. Most tanulom, hogyan lesz a patakból folyó…

Ekkora némi lehűlés érkezett, bár az ígért zivatarok elmaradtak, csak kb. 10-15 percet esett nálunk az eső. Ennek a lányaim annyira megörültek, hogy megőrültek. 😊 Lerohantak a ház elé, ott áztak az esőben, visongva, pocsolyákban tapicskolva, egymást fröcskölve. Ekkor már jól esett este a kitárt ablaknál aludni, fújt a szél, mozgott a levegő.

Mivel kissé kellemesebb volt a reggel, csütörtökön nekiindultam végre futni. 

Kihéveztem Békásmegyerre, kifutottam a Dunához, és a folyóparton jutottam haza. 

Ez az egyik kedvenc futós útvonalam. Először egész jó volt a hőfok, lendületesen kezdtem. 

A szél is fel-feltámadt, ami jó esett, mert kissé hűtötte a testemet, bár így nehezebb volt haladni. 

A táv második fele már nehezebben ment, mert ekkorra már nagyon melegem lett, és izzadtam, mint a ló. 

Azért sikerült kereken 10 km-t megtennem, 1.05 perc alatt, nagy megelégedésemre.

A harmadik részt a hétvége jelentette. Kulcs-szavak: egyén és család, sport ezerrel, rendeződés kívül-belül.

Ekkor már hűvösebbek voltak a reggelek, könnyebben indultam sportolni. A rövidebb interval futásomra szokás szerint a sportparkban került sor, jó edzésélménnyel. 

Az is lassan szokásommá válik, hogy utána a fitness-gépeken lenyomok egy-egy sorozatot, ezúttal több cuki idős néni és bácsi társaságában. 

Annyira jó kedvem lett ettől a mozgás-kombótól, hogy utána nem egyből hazafutottam, hanem csalinkáztam egy kicsit még a környéken, így végül 6,3 lett a táv.

Szombaton kisebb vásárlásra indultam. Különböző turikban jártam, és megleptem magamat a szülinapomra néhány új ruhadarabbal, shorttal és trikóval. Ezeket ilyen nyári bulizós, fesztiválos szetteknek szánom.

Hirtelen felindulásból vettem én-ajándéknak egy vezeték nélküli bluetooth-os fülhallgatót, amiből, ha rájövök, hogyan is kell rendesen használni, a futásoknál hallgathatok zenét, ha épp nem a madárcsicsergést és a hullámok zaját akarom választani.

Délután jó kis családi összejövetelünk volt anyukámmal és a gyerekeimmel, finom gombapörkölttel és nokedlivel, desszertnek fagyival, valamint tartalmas és jövőbe előre mutató beszélgetésekkel.

Este ki is próbáltam az egyik új szettet, mert lementem kicsit a Kobuciba. Alter Bugi, mai magyar zenék, éneklés és táncolás, szuper jó buli, azonban csak szigorúan éjfél előttig.

Éjjel eleget akartam aludni, ki akartam magamat pihenni. Ugyanis másnapra volt egy nagy tervem, mert Réka ilyen, kitalál magának mindenféle kihívást, amit aztán így vagy úgy, de teljesít is.

Vasárnap nagy fába vágtam a fejszémet, mert piszkálta a csőrömet az, hogy a múltkor nem tudtam végig teljesíteni a rakpartos futásomat, mivel dehidratáltság miatt ki kellett csekkolnom 18,5 km-nél. Most jól felkészültem, vittem magammal vizet, életemben először. Kicsit fura volt, hogy ott lötyög hátul az övemben, olyan idegesítő hanggal, mintha valaki folyton a nyomomban loholna. 😊

Az időjárás ideális, ugyan 24 fok, de a hőérzet kiváló, végig felhős, borult ég, hozzá szellő, néha szél. Hogy legyen némi változatosság a dologban, ezúttal a déli parton indultam a Petőfi híd felé, és a pesti oldalon tértem vissza, Árpád-hídon át. Viszonylag kevesen voltak a rakparton, könnyen lehetett haladni.

Nagyon jól ment, komolyan, szuper tempót nyomtam, tulajdonképpen mindenféle holtpont nélkül. Pazar volt az edzésélmény, és a táv a legszuperebb, mert a végén az órám 22,2 km-t mutatott, amit 2 óra 12 perc alatt tettem meg. Egyéni rekord, a bűvös 20-as km átlépése, a félmaratoni táv teljesítése! A héten tehát négy nap alatt háromszor futottam, összesen 38,5 km-t, ami nekem szintén rekord.

Minden más egyéb sport elmaradt, de elhatároztam, hogy jövő héten változatosabban mozgok majd, lesz úszás, kerékpározás, itthoni edzés, és talán pingpong meg jóga is. Valamint vár rám Esztergom és az EFOTT Azahriahval és sok más koncerttel.

2026. július