Gyümölcsoltó Boldogasszony

Ezúttal kevés lesz a szó, sok a fotó. Kép-ripotot láthattok a faluról, a kertről, a szülinapozásról és rólam.

Nógrádon virágzik az aranyeső és a gyümölcsfák:

A falut feldíszítették az ünnepre készülődve. Lépten-nyomon tojásokba és nyuszikba botlik az ember. Mari néni és Józsi bácsi is húsvéti környezetben üldögél kuckójában. 

Berkenyén elkezdődött a vérszilvafák virágzása. Csodaszép a rózsaszínű fasor, Nagymami és Kende a helyszínen fotózkodott.

Budapestre is beköszöntött a tavasz. A Corvin mozinál és a plázánál (anyukám itt lakik) virágoznak a gyümölcsfák. 

A kertben nyílik a nárcisz és a jácint, az ibolya és a kankalin. Virágot bontottak a ringlófák.

Kint is, bent is aranyeső. A teraszon, az étkezőben és a komódon is virágok állnak vázákban, rajtuk ünnepi díszek. 

Tegnap tripla szülinap volt nálunk. Nagymami 73, Csillag 18, Kende 20 éves lett. Íme a torták (nutellás-mascarponés illetve áfonyás-epres) és az ünnepi ebéd, valamint a szülinaposok. Az angyalt Csillag nemezelte.

Megérkezett végre Nógrádra a vadiúj (azaz használtan vett) Scirocco Trekking Star kerékpárom. Egyedi külső: virágos nyereg, barna bőr kormány, ezüst csomagtartó. Valamint itt vannak a csempék, a csemperagasztó, fuga is - újabb állomás a konyha felújításához. 

2023. március

Lélek-böjt

Előre szólok: ez egy nagyon furcsa bejegyzés lesz. Olyan dologba kezdtem ugyanis bele, amit még sohasem csináltam. Elhatároztam, hogy megváltoztatom a személyiségemet!

Tudom, elsőre viccesen hangzik, de számomra nagyon nem az. Sőt, véresen komoly! Van egy brutál erős motivációm, egy határozott szándékom. Ráadásul tenni hajlandó meg képes is vagyok érte. Az utóbbi időben egyre erősebb jellemvonásom az önfegyelem, ezért úgy vélem, erős akarattal, kitartással sikerülni fog.

Megváltoztatható-e egyáltalán a személyiség? A csuda tudja… Biztosan vannak olyan dolgok, amelyek a génekkel öröklődnek, vagy amiket akár előző életünkből hozunk (már aki hisz ebben). Az anyaméhben érnek minket hatások, sok minden kisbaba vagy kisgyermek korban alakul ki. Fontos hatással van a személyiségünkre a szocializáció, az iskolázottság, a környezet, az életesemények. A korai hatások erejét semmiképp nem becsülöm le, pláne, hogy tudom, a tudatalattiban ezek mennyire erősen hatnak. Viszont biztos vagyok benne, hogy vannak olyan viselkedési minták, amelyek módosíthatók, a nem megfelelő hozzáállás igenis korrigálható, kontrollálható.

Egy személyiséget főleg egy trauma tud radikálisan megváltoztatni. Volt már ilyenből bőven az életemben, köszönöm szépen, de nekem erre többé már nincs szükségem. Az utóbbi időben úgy érzem, jó irányba haladok, most viszont kell egy kis turbózás. Mint amikor kitartóan fut az ember, aztán elkezd sprintelni. Most aztán gyors szeretnék lenni és hatékony.

Erre mondaná az, akinek józan esze van, hogy a gyökeres és mély változásokhoz idő kell, ezt azonban szakemberek megcáfolták: aktív beavatkozással radikális változásokat is elő lehet idézni a viselkedésben. Az tehát a magam által kitűzött feladatom, hogy célzott szemléletformálással rövid idő alatt átalakítsam a személyiségemet.

A cél tulajdonképpen a gondolkodás, az (automatikussá vált) érzelmi reakciók, és a viselkedési szokások hármasában előidézni ezeket a változásokat. Elég csak néhány apró, de jól irányzott változást létrehozni az életemben, és reményeim szerint a tovagyűrűző hatások a továbbiakban előidézik a kívánt személyiségfejlődést.

„Légy te a változás, amit látni szeretnél a világban.” Már régóta tudom, hogy ha azt szeretném, megváltozzanak körülöttem az emberek, az életkörülmények, a világ, akkor az egyetlen ember, aki ehhez kell, én magam vagyok. Amit én sugározok magamból, az hat a velem interakcióba kerülő emberekre, és ezzel kölcsönösen fejlesztjük egymást.

Az alapvető gyermekkori személyiségvonások felnőttkorra is megmaradnak, de pszichológusok véleménye, pszichológiai kutatások szerint később is van remény a személyiség megváltoztatására. Főleg a következő kategóriák esetében történhet meg, hogy jelentősebb eltérések alapvető változtatásokat hozhatnak egy ember jellemében. Extrovertált - Introvelrált – én, bármennyire is élvezem mostanság az egyedül töltött időt, abszolút extrovertált vagyok, és ezen nem is szándékozom változtatni. Barátságos/együttműködő kontra barátságtalan/közönyös – teljes mértékben az elsőbe tartozom. Lelkiismeretes avagy felelőtlen – egyértelműen vállalom a felelősséget saját tetteimért és életemért. Nyitott - Óvatos – Ebben érzek némi változást az utóbbi időben, azaz a tapasztalataim hatására a naivságom icipicit módosult; továbbra is nyitott vagyok, de kicsit óvatosabb, mint rég, és ez az arány szerintem pont jól van így.

Az utolsó kategória az, amin szerintem van mit változtatni: érzelmileg stabil avagy labilis. Habár alapvetően vidám és optimista a természetem, legbelül mégis érzek némi labilitást. Persze a régi időkhöz képest ez is sokkal jobb már, hiszen a személyiség az életkorral (természetes érettség, bölcsesség) módosul. Kamaszként, fiatal nőként viszont olyanok voltak az érzelmeim, mint egy hullámvasút. Úgy változott a hangulatom, akár a szeszélyes áprilisi időjárás. Folyton csapongtam a különböző szélsőségek között. Ma már csak nyomokban vélem magamban ezt felfedezni, de még mindig ott van bennem ez a régi minta, és nagyon nem tetszik. Meg akarok változni!

Ehhez a következőkre van szükség: - Megvan a kellő motiváció, tudatosítom, hol tartok most és mit szeretnék elérni - A változtatási késztetés saját döntésemből fakad - Mozgósítom az erőforrásokat, melyek lehetnek külső segítők (barátok, családtagok) illetve belső tulajdonságok (akaraterő, kitartás) - Új viselkedésmódokat alakítok ki, új viselkedési formákat gyakorlok be - Folyamatos önreflexiót végzek

Fiatalként az ember olyan, mint egy gyurma. Hajlékony, rugalmas, könnyen változtatható. Igaz, ez azzal is jár, hogy ha külső hatások érik, akkor azokra reagálva automatikusan változik, módosul. Ezért aztán befolyásolható, manipulálható is.

Amikor viszont az ember egy híján ötven, már megvan egy kiformálódott személyisége. Van egyfajta stabil keretrendszer, amelyen belül létezik. Fix tér, fix idő, kialakult környezet, meghatározott életritmus. Nálam ebben van két látszólagos ellentmondás is. Az egyik, hogy amint egyre jobban alakul ez a fajta keret, ezzel párhuzamosan egyre szabadabbnak érzem magamat. Illetve ezzel szintén párhuzamosan úgy érzem, az emberekkel szemben sokkal türelmesebb, elfogadóbb, helyzetekkel szemben rugalmasabb vagyok, bár a határaimat sokkal szigorúbban húzom meg, és az álláspontomat jóval határozottabban képviselem.

Ebben a korban (majdnem fél évszázad!) az ember már inkább hasonlít egy kőszoborhoz. Míg a gyurmán könnyedén alakíthatunk, egy kőszobrot csak kemény ütésekkel szabadíthatunk meg a felesleges rétegekről. Nehezebb a változtatási folyamat, talán fájdalmasabb is; egyszerre csak kis részeken módosíthatunk, viszont - hiszek benne - örökre megszabadultunk a nem kívánatos személyiségjegyektől.

Azt már soha többé nem hagynám, hogy valaki kívülről kezdjen el engem formálni, pláne erővel, erőszakkal. Magamon viszont örömmel dolgozom, egyre határozottabban és erőteljesebben.

Ebben a folyamatban egyszerre vagyok a szobor és a szobrász. (Mint ahogyan idővel kialakult bennem az a szemlélet is, hogy egyszerre élem a saját életemet, és figyelem is meg mintegy külső szemlélőként.) Én döntöm el, melyek azok a dolgok, amelyek már nem szolgálják a javamat, és amelyeket el kell magamról távolítani.

A tavaszi megújulás program része három hétig tartott, a saját életmód-váltásom (erőteljesebb szakasza) három hónapig fog. Ez a lelki folyamat pedig terveim szerint 12 napon át zajlik majd.

Ezt a „böjtöt” a lehető legjobb időszakra időzítettem. Hétfőn volt a Tavaszi nap-éj-egyenlőség, a Nap belépett a Kos jegyébe, kedden volt Újhold, szerdán kezdtem bele a változtatásokba, ma pedig a Plútó belépett a Vízöntő jegybe. Mindez radikális újjászületést, sorsfordítást ígér. A természet erői támogatják a forradalmi változásokat, megújulásokat.

Mivel még sosem csináltam ilyet, nincs egészen tiszta képem arról, hogyan fog zajlani. Az jött ösztönösen, hogy kezdjem el megvizsgálni a kapcsolati (család, barát, pár) mintáimat, viselkedési mechanizmusaimat. Tehát az biztos, hogy minden este leülök a géphez és írok. Áttekintem az életem különböző szakaszait, a legfontosabb embereket, akikhez kapcsolódtam, és akik hatással voltak rám. Megvizsgálom, kiktől mit tanultam, milyen tapasztalatok építették a személyiségemet. És persze felismerem a negatív, engem hátráltató, a teljes boldogságomat nem szolgáló elemeket. Mindig más és más módszerrel fogom ezt a folyamatot segíteni.

Az is mindenképp támogatja ezt a változást, hogy ezzel egy időben zajlik nálam testi és környezeti szinten is egy erőteljes átalakulás. Mozgás, táplálkozás, térrendezés kívül – lelki módosulások belül.

Amúgy a csillagászati tavasz napján véget ért a Tavaszi Megújulás Programom, amit ötven nő csinált velem végig. A saját életmódváltásom pedig az első harmadához ért. A Halak jegyében megalapoztam egy komolyabb testmozgási és táplálkozási változást, amit egész jól végig is tudtam vinni. Szinte soha nem csábultam el, és folyamatosan nyomtam az edzéseket. Most a Kosban kicsit jobban bekeményítek, és még aktívabb leszek.

A sport amúgy is rányomja a bélyegét erre a hétre. Kedden a 7.-8. osztályosok Szendehely csapatával edzőmeccset játszottak, melyen Kincső lányom is részt vett. A többi diákkal együtt én is szurkoltam nekik. Nagyon lendületes, izgalmas meccsek voltak, mind a lányok, mint a fiúk fölényes győzelmet arattak. (Főleg az itt készült fotókkal illusztráltam ezt a bejegyzést.)

Barátnőm-kolléganőm Portugáliában üdült, ahonnan minden este képes beszámolót küldött nekem. Egyrészt irigykedtem, másrészt persze örültem, hogy ilyen szép helyeken járt. Hozott is nekem Lisszabonból egy hűtőmágnest.

Kincsőnek lehetősége adódott ma nézőként részt venni a Magyarország-Észtország focimeccsen a Puskás Ferenc Arénában. Élete első igazi nagy focimeccse lesz, együtt szurkol majd az iskolatársaival, tanáraival.

A tegnapi napon Csillag lányom nagykorúvá vált! Ma pedig Kende 20. születésnapja van! Nagymami múlt héten lett 73 éves. A tripla szülinapot szombaton ünnepli Nógrádon a nagy család. Én meg addig és az után is nagy erőkkel dolgozom az átalakulásomon…

 

2023. március

Kert, kert, kert!

Ez a hét – azon kívül, hogy azért persze tanítottam, házimunkát végeztem és edzettem – teljes egészében a kertről szólt. 

Még az iskolásokkal is kint voltam egyszer a szabadban. Szuper dolog angolórát tartani a közösségi téren: a kör alakú pályán, a raklapokból készült hencsergőn.

Március. Ez az egyik kedvenc időszakom a kertben. Minden letisztult és átlátható. Lehet tervezgetni, rendezgetni, új dolgokat kialakítani.

A nagy veteményes talajának felásása, valamint részleges felkapálása a hét során két ütemben megtörtént. A korábbi évek szántása, rotálása után ezúttal kézi ásóval lett fellazítva a talaj. 

Valahol porhanyósabb, oda vetem majd a gyökérzöldségeket, de valahol egy tömbbe állnak össze, azt még jobban meg kell dolgozni. Hálás vagyok érte, idén is sok finom zöldség teremhet majd itt.

Egyre több hagymás bújt már elő a kertben, de még nem virágzik a jácint, a nárcisz és a tulipán. Viszont kinyílott az első krókusz, lila színével köszöntve a tavaszt.

A fűben mindenütt virágzik az ibolya és a százszorszép.

Egészen máig azt hittem, hogy a tavaly ültetett cserjéim meghaltak. Ma viszont mindegyiken megjelentek a hajtások. Életre kelt az aranyeső, a mályva és a spireák.

A házat és a kertet is aranyeső- meg barkaágak díszítik. Most már rájuk aggattam a húsvét-váró díszeket és kiraktam a tojás-dekorációt. A lámpákról is virágdíszek lógnak.

A szombat reggel és délelőtt házimunkákkal telt: mosások és teregetések, kihamuzás és begyújtás, takarítás és rendrakás, főzés és mosogatás. Ez nekem tulajdonképpen én-idő, mert közben kiválóan meditálgatok. 

Mostanában már ritkábban gyújtok be, annyira kellemesek a nappalok, bár jó hidegek az éjszakák. Ez volt az első nap, hogy kintre teregettem a ruhákat. Végre a nap és a szél szárítja őket, imádom ilyenkor az illatukat!

Két napra osztottam be a metszést, pénteken a nyugati, szombaton a keleti kertrészt rendezgettem. A kerítésre felkúszott indákat, vadrózsát és szedret vagdostam le. A fügebokrot is megszabadítottam a rátekeredő indáktól. A füge hálás érte, az én kezem viszont tele lett bőrkeményedéssel, karcolással, tüske-nyomokkal. (Akkor se vagyok hajlandó kesztyűt felvenni a kerti munkákhoz!)

Összegereblyéztem, vasvillával talicskába raktam a kupacokat, és letoltam a sufni mögé. Jó sok szerves hulladékkal gazdagodott a komposztáló.

Déltájban megérkezett Virág, aki szuperül motiválta három húgát. Egyrészt arra, hogy keljenek ki az ágyból és öltözzenek fel. Ők ugyanis hétvégén általában akkor ébrednek, amikor én már végzek az összes munkával. A gyerekeim időjárás-tűrő képessége a következő spektrumon mozog: Csillag télikabátot vett, farmert és csizmát, Tündér pólót, rövidnadrágot és mezítlábasan papucsot. Szerintem kellemes volt az idő, rajtam pulcsi és túragatya volt; az ebédszünetben idén először kifeküdtem a kertbe napozni.

Egy kedves régi női körös barátném a Cseh-várban túrázott, a Jenei-tótól felhívott, hogy beugrana hozzám. Jót beszélgettünk, ráadásul egy akkora jégcsap-retket hozott ajándékba, amekkorát még soha életemben nem láttam.

Délután a lányok a pincét pakolászták. A Sulizsák Programhoz összesen kilenc (!!!) zsák ruhával járul hozzá a családunk. Félidőben a két „kicsi” bevonult a konyhába palacsintát sütni, ezalatt a két „nagy” kitakarította lent az egyéves dzsuvát. Ezt a folyamatot olyan tevékenységekkel szakították meg néha, mint például Virág régi történeteinek felolvasása vagy rajzainak nézegetése.

Én pedig végre elkezdtem a vetés első szakaszát. A következő fűszernövényeket vetettem cserepekbe: petrezselyem, levélzeller, snidling, kapor, bazsalikom, oregánó, majoránna, kakukkfű, rozmaring, citromfű, menta. A cserepekbe plusz egy réteg virágföld is került. 

A kis- és nagy fűszerkertbe is kiszórtam ezeket a magokat. Még mindig azt a petrezselymet szoktam szedni a kertből, amit két évvel ezelőtt vetettem. Egész télen zöldellt.

Mivel a nagy veteményes talaját még át kell dolgozni kissé, ezért egyelőre csak a magaságyásokba vetettem némi korai zöldséget. Az egyikbe salátákat (fejes, fodros, jég), a másikba spenótot, újhagymát és retket.

Már csak két-háromnaponta gyújtunk be, így nem keletkezik olyan sok hamu. Mi ugye télen ezzel szoktuk leszórni az „alomszéken” a végtermékeket. Ha viszont jön a jó idő, előkerül a fűrészpor. Tavalyról maradt sok, most feltöltöttem vele a vödröt, így a budiban is megkezdődött a hivatalos tavaszi idény.

Vasárnap a virágoskerteké volt a főszerep. Már kezdenek leveledzeni a tavaly ültetett évelők. Most viszont melléjük, illetve az új virágágyásokba egynyári virágok magjait vetettem. Ilyeneket: margaréta, napraforgó, őszirózsa, porcsinrózsa, szalmarózsa, sóvirág. Vettem még kettő virágkeveréket, ami amolyan zsákbamacska. A „Színes pillangókert” illetve a „Színek és hangulatok” fantázianév akármit is takarhat. Az egyik kupacból lepkecsalogató, a másikból alacsony virágok fognak – reményeim szerint – előbújni. Lecsekkoltam a latin neveket: mézvirág, rézvirág, törökszegfű, bársonyvirág, körömvirág, lángvirág, kakukkmák, édeskömény, kakukkfű, kapor és vadmurok díszíti majd a kertet. Körömvirágot és büdöskét (bársonyvirág), valamint sarkantyúkát majd a nagy veteményesbe is fogok vetni a sorok szélére, hogy távol tartsák a kártevőket.

Úgy érzem, ennyi elég volt a héten a kertből. Most végre fáradtan lerogytam. Ma a szokásosnál többet futottam. Tudom, a kb. 4 kilométeremen harsányan kacagna egy maratonos, én viszont nagyon is elégedett vagyok magammal. Anyukám azt mondja, ne írjak már annyit az edzésről, ezért inkább azt mesélem el, miket láttam futás közben. 

Az almáskerti felső útra kanyarodva a messzeségben megpillantottam a Naszályt. Az egyik földön ribizlit, a másikon meggyet termesztenek. Az üdülőrészről kijutva megpillantottam a várat, a távolban pedig a Börzsöny hegyvonulatait. Alattam a tó és a rét, mögötte a falu Újtelek nevű része, még messzebb Petőfi-telep. 

A faluba érve elhaladtam az orvosi rendelő és a posta, a templom és a községháza mellett. Aztán jött „Mi szörpünk” Szörpintője, a Vár Vendéglő („Béla bácsi”) és a Zen Terasz étterem.

Megkerültem a várhegyet, régi, omladozó pincék mellett haladva. A tűzoltószertárnál jobbra tartottam, hogy munkahelyemnél, az iskolánál lyukadjak ki. Letértem a kis útra, ami a tó körül halad, de csak félkört tettem meg. Utána átegyensúlyoztam egy deszkán, hogy egy ösvényen lyukadjak ki. 

Itt aztán kanyarokkal a réten haladtam át. Át kellett kelnem a Morgó-patak fölött is, amin betonelemekből illetve gerendákból készült hidacska ível át. Almáskert aljánál lyukadtam ki, ahonnan a meredek emelkedőn (helyi tájszólással „part”) felfelé futni nem bírtam, csak lendületes tempóban gyalogoltam. 

A Hóvirág utcába fordulva már újra kocogtam, majd sprintelve értem haza. Tulajdonképpen fél óra alatt bejártam településünk sok ikonikus részét, és közben (remélem) jó sok zsírt égettem el.

Az ilyen hétvégére mondom azt, hogy tartalmas volt. Most viszont jön a jól megérdemelt pihenés, írással, filmnézéssel, zenehallgatással. Nektek is kellemes kikapcsolódást!

 

2023. március