Új kezdetek

A Mérleg, Szent Mihály és a Telihold jegyében

Ez egy varázslatos időszak! Elkezdődött a csillagászati ősz, a Nap a Mérleg jegyébe lépett. A szeptember eleji Boldogasszony-ünnepek után ma Szent Mihály napjához érkeztünk. Ráadásul most van Telihold is.

A csillagjegyekre, úgy érzem, nagyon jól rá tudok hangolódni, együtt tudok velük mozdulni. A Mérleg számomra az egyensúlyt, harmóniát jelenti minden téren. Az otthonomra mindkét jegy hat. A szigorú Szűzben selejtezni szeretek, megválni mindentől, ami nem fontos, ami nem szolgálja a javamat. A könnyed Mérlegben már a rendezkedésen, a dekoráláson van a hangsúly. Ezzel ugyebár pont összhangban van az, hogy nagyjából elkészült a konyha, most már csak a finom hangolás kell. Népies díszekre vadászom, igyekszem beszerezni régi(es) dekorációkat, stílusos kiegészítőket.

Imádom a Napot, megtestesíti a bennem lévő tüzet, lelkesedést, szenvedélyt. Ahogy telnek az évek, egyre inkább magaménak érzem erejét. A Hold viszont a finom, nőies energiákat jelképezi számomra. Amióta a természettel némileg összhangban élek, a Hold nagyon erősen hat rám. Emlékszem, mikor a jurtában éltünk, a tündükön bevilágított a (Teli)hold, és én szinte éreztem, hogy feltölt energiával. Ideális esetben a Hold fázisaival összhangban van a nők ciklusa.

Régebben sokat foglalkoztam az ősi ünnepekkel, és a hozzájuk fűződő népszokásokkal. Nagy hangsúlyt fektettünk erre az otthontanulós időszakban, tulajdonképpen az egész ÉletIskola évkörét ezek mentén éltük. Akkoriban kívülről fújtam a szentek napjait és más egyéb jeles napokat. Az utóbbi időben ez eléggé háttérbe szorult, de szeptember 29-én több irányból jött felém Szent Mihály.

Először Soma oldalán találtam egy imát, amit, számomra is meglepő módon, hangosan olvastam fel.

„Kérlek, tarts távol tőlem minden negatív gondolatot, hogy ERŐmet a legtisztább formájában kinyilváníthassam és megőrizhessem. Nem pazarolok több energiát félelemre, haragra, igazságtételre. A FORRÁS vizéből kortyolok megszentelt cseppeket. Kérlek Téged, hogy tisztítsd meg fizikai testemet és energiarendszeremet a felesleges és negatív energiáktól. Vágj le rólam minden kötést, fogadalmat, ami már nem szolgálja fejlődésemet. Erősítsd meg az aurámat gyógyító Angyalfényeddel. Mutass ma is utat bölcs, tiszta üzeneteiddel. Védelmezz engem, családomat és szeretteimet mindenfajta alacsony rendű energiától és gondoskodj arról, hogy csak a Tiszta Szeretet és Fény lényei legyenek körülöttünk. Űzd el a félelmet és hozz békét a Földre. Töltsd meg áldással minden lélegzetünket, nyugalommal a Lelkünket, szeretettel a szívünket! Óvj és vezess minden Teremtett Lelket a Földön. Köszönet és hála ezért! Áldás!”

Aztán pedig Sugar-Glide nevű olvasóm küldött el nekem egy Michaelmas meditációt Rudolf Steinertől:

„Lelkemet mindig tisztán tartom a jövőből felém áramló nehéz események félelmétől. Mély bizalom él bennem érzésben éppúgy, mint érzékelésben. Bármi történhet, és bármi történik, teljes nyugalommal fogadom. Tudom, hogy minden, ami felém áramlik, egy bölcsességgel teljes Világrendből fakad. Ebben a korszakban meg kell tanulnom abszolút bizalomban élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom él bennem a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítő erejében. Az egyetlen létező segítség, hogy reményemet és bátorságomat nem adom fel, akaratomat fegyelmezem és magamban az ébredés lehetőségén munkálkodom, minden reggel és este.”

A mai napon pedig elvállaltam egy feladatot, aminek szintén köze van az évkörhöz. Össze kell állítanom egy listát, melyben összegyűjtöm az év ünnepeit, jeles napjait, (nép)szokásait. Természetesen Szent Mihály is benne lesz. 

Ha valami ismétlődik, akkor felfigyelek rá, és érzem, hogy nagy szerepe lesz még az életemben. Nem töröm túlzottam az agyamat azon, hogy mit akar jelenteni, inkább elteszem magamba egy időre. Ott leülepszik, rendeződik, aztán hat, lehetőségeket hoz, cselekvésre ösztönöz. Csodálatos a világegyetem rendje!

Ezen a mágikus pénteki napon húztam egy angyalkártyát. Nem minden nap szoktam, inkább akkor, ha motoszkál bennem egy kérdés, van egy megoldandó probléma az életemben. Ma reggel az „Új kezdetek” kártyát húztam.

Gyönyörű volt ez a szeptember! Csak néhány napon esett eső, többnyire sütött a nap. Az idő nemhogy enyhe, inkább kifejezettem meleg, néha akár forró is volt. Hosszúra nyúlt az indián-nyár, lágy volt az átmenet a nyárból az őszbe.

Lassan száradnak a virágok, hullanak a levelek. Még mindig megjelenik egy-egy zöld paradicsom a töveken. Még mindig nyílik a körömvirág, a büdöske és a sarkantyúka.

A képen, nem tévedés, egy cicát láthattok. Igen, ez ő. Mégis maradt. Rábeszéltek a lányok. Amolyan fél-nomád lényként befogadtam, azzal a feltétellel, hogy ők etetik, ők foglalkoznak vele. Én csak lehessegetem a kanapéról, és kitessékelem a házból. Neve még mindig nincs. Amúgy cuki. De akkor sem akarok macskát!!!

Nagyon sok időt töltöttem/töltök kint a szabadban. Az óráim egy részét a teraszon tartom; ugyan bent tornázok, de kint futok és biciklizek. Legutóbb ismét Diósjenőre kerekeztem át. Lassan kezdem megszokni az epekő-zúzó útviszonyokat. Jó levegő, napsütés, mozgás – ilyenkor feltankolom magamat éltető energiákkal.

Tegnap a volt diákjaim töltötték fel az energia-tankomat az öleléseikkel. Beugrottam az iskolába, ők (főleg az ötödikesek-hatodikosok) lelkendeztek, odasereglettek körém. Kérdezgettek, meséltek, panaszkodtak. A nagyszünetben hívtak, hogy menjek ki én is a „bandájukkal” beszélgetni. Jól esett a kedvességük, szeretetük.

Ma nemcsak Szent Mihály nap és Telihold volt, hanem a Hesz-ben Sportnap is. Kincső - sportos anya sportos lánya – remekelt. Harmadik lett a futóversenyen, a kidobósban ő maradt bent legtovább, és a kötélhúzásban is az ő csapata (a lányok) nyertek.

Hétfőn indult az Egymillió lépés kihívás, jelenleg a nyolcadikosok osztálycsoportja áll az élen. A csoportban és a faluban a nők között én, oh, yeah!

Rájöttem, hogy szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, van bennem egy (remélem egészséges mértékű) versenyszellem. A Duolingo-ban sem (csak) az motivál, hogy megtanuljak oroszul. Jó érzés, ha minden részt 100%-ra teljesítek. Jó látni, ha bekerülök a Zafír ligába, és azt is, ha egy nap az élen végzek. Lehet, hogy ez már nem egészséges mértékű maximalizmus önmagammal szemben?

Új kezdet, hogy nekiálltunk a fogorvosommal a felső fogsorom végleges megjavításának. Több mint négy évvel a bicajos balesetem után ez már épp időszerű volt. Eddig csak toldozgatta-foldozgatta, most már végleges megoldás kell. Ha minden igaz, néhány hét múlva szép új fogaim lesznek.

Az oktatás terén is itt az új kezdet, ma van a végső határidő a státusztörvénnyel kapcsolatban. Nem fűzök hozzá hiú reményeket, hogy tömegével fognak felmondani pedagógusok. A rendszer omladozik, de nem robbanás ereje fogja összedönteni, hanem szép lassan marja szét a rozsda, a penész (hirtelen nem találtam jó metaforát).

Jocó bácsi legutóbbi posztjában arról írt, hogy van ő most, így felmondás után. Pontosan ugyanígy érzek én is!

„…megéreztem, milyen igazán szabadnak, felszabadultnak lenni, elengedni az elvárásokat, a megfelelést, a korlátokat. Hogy félelmetes volt? Igen, az. Nagyon ijesztő, amikor az ember egyszer csak azt érzi, nincs kötöttség, viszont nincs biztos talaj sem. Csak te vagy, a tiéd a döntés, de a felelősség is. Ezt tanulni kell. Ahogy azt is, milyen elfogadva, szeretve lenni, feltétel nélkül. Mert ez is nehéz, sőt, nagyon is az. Ez egy út, amit bejárok, egy hosszú, rögös, kacskaringós út, kívül és belül is. A szabadsággal pedig egyre merészebb is vagyok, egyre jobban tudok önmagam lenni anélkül, hogy feszélyezne, mit fognak szólni, mi lesz. Igen, vannak nehezebb pillanatok, vannak megrogyások, de megyek előre, mert tudom, érzem, és naponta tapasztalom: az élet szép.”

Új kezdet számomra, hogy holnap indul az idegenvezetői képzésem! Időről időre beszámolok nektek, mikről tanulok.

A hétvégén még hivatalos vagyok a húgomékhoz minimanó unokaöcsém, Márk első születésnapjára, este megnézek egy néptáncos előadást az Aranytízben („vejem” ajándéka), vasárnap pedig részt veszek a Mindfulness Központ ingyenes nyílt napján. A „Nem, nem, én ugyan nem!”-ből megint IGEN lett.

A végére egy szomorú téma, a halál. Bizonyára hallottatok arról a fitness-edzőről, aki Jordániában lezuhant egy szikláról, és meghalt. Távolról ismertem a hölgyet, szokott járni Nógrádra mozgásos programokat tartani. Még közelebbről érint egy volt általános iskolai osztálytársnőm halála, amiről tegnap értesültünk. Első halott az osztályunkból, még az évfolyamból is. Egy év súlyos betegség után hunyt el. Nyugodjanak békében!

Egyikük 53, másikuk kereken 50 éves volt. Van az a mondás, hogy: Túl fiatalok voltak ahhoz, hogy meghaljanak. Én úgy gondolom, az univerzum pontosan tudja, kinek mikor jön el az ideje. Az más kérdés, hogy miért „választ” magának valaki szörnyűséges vagy szenvedéssel teli halált. Erre csak az illető maga tudja a választ.

Ilyenkor persze mindenki elgondolkozik az élet múlandóságán. Érdekes, egyfajta melankólia van bennem, ha erre gondolok, de konkrét félelem nincs. Én hiszek abban, hogy a lélek örök. Tulajdonképpen a halál nem vég, hanem ez is egy új kezdet…

 

2023. október

Nem, nem, én ugyan nem!

A cím egy Carson Coma szám refrénje. Ugyan a dal arról szól, hogy „én még sohasem”, most nem azokról a dolgokról fogok írni, amiket sosem csináltam életemben, túl hosszú lenne a bejegyzés, hanem azokról, amiket a múlt hétre terveztem, de mégsem tettem meg.

Péntekre női kört akartam szervezni, de aztán kiderült, hogy egyik nőtársunk a negyvenedik születésnapján bulit tart Verőcén. Adta magát a helyzet: menjünk együtt oda! Jónak ígérkezett a társaság és a program is (zene, tánc, beszélgetés), én mégse mentem.

Amúgy Nógrádon ez az egész a hétvége a szüretről szólt (volna). Ahogyan az már jó ideje hagyomány nálunk, kreatív emberek már jó előre feldíszítették a falut szalmabálákkal, kukoricával, vicces figurákkal. Ezekről mutatok most nektek egy csokorra-valót.

Szombaton napközben volt Nógrádon a szüreti felvonulás. Egy év kivételével (amikor nagyon vacak volt az időjárás), minden évben részt vettem/vettünk rajta. Viseletben utaztunk végig a falu majdnem mindegyik utcáján (Nógrád mostohagyerekét, Almáskertet kivéve persze), mindig a kisvonattal. Ilyenkor mindenki traktorral, teherautóval, szekéren, lovon vonul. Közben szól a zene, dalolásznak az emberek. Három helyen áll meg a menet, lehet enni, inni, táncolni. Idén ezt is kihagytam.

Szombat este rendezték a szüreti bált. Szokás szerint a tornateremben, rengeteg ember részvételével. Ilyenkor élő zenekar szolgáltatja a muzsikát, hajnalig tart a mulatság. A fél falu bulizott – én viszont nem.

Vasárnap a szüretet az utolsó rendezvény, a Vigalom zárta le. A focipályánál körhinta, dodzsem, céllövölde, a színpadon fellépők szórakoztatták a népet. Volt étel, ital, árusok, minden, ami egy hamisítatlan búcsú-hangulathoz kell. Nézők-résztvevők is szép számmal – engem kivéve.

Joggal jöhet a kérdés: De miért?

1.       Az időjárás pocsék volt. Az eső esett, hol szakadt, hol csepergett, de valami mindig hullott az égből. Kivéve épp a felvonulás és a vigalom időpontjában, úgyhogy a résztvevők szerencsésen megúszták. De egész nap be volt borulva az ég, fújt a szél, sötét fellegek közeledtek a Börzsöny felől, végig lógott az eső lába. Nem akartam úgy nekiindulni, hogy útközben elkap a zuhé. Aki a faluban lakik, az könnyen hazaszalad, de Almáskertbe menet tuti szétáztam volna.

2. Ez az egész időjárás-téma rányomta a bélyegét a hangulatomra. Vele párhuzamban nyomott voltam, kedvetlen, közönyös. Abban a bizonyos „minden mindegy” állapotban tespedtem.

3. A Vigalom programjában nem találtam olyan húzó-nevet vagy nagyon érdekes programot, aki/ami ki tudott volna mozdítani a tespedtségemből.

.   4. Barátok, barátnők közül kevesen vettek részt az eseményeken, nekem meg kivételesen nem volt kedvem (majdnem) egyedül szórakozni. Volt, aki hívott bulizni, de én, a pörgős Réka, magam számára is meglepő módon, nemet mondtam.

Nem volt kedvem konkrétan semmihez a hétvégén! Nem is csináltam SEMMIT! Na jó, azért valamit mégis. Lássuk csak:

1.       Olvastam. Rengeteget. Egyre jobban, néha totálisan belemerülve a történetekbe.

2. Írtam. Sokat. A saját történeteimben is imádok benne lenni, a szereplőim szemével látni, érezni, átélni.

3 Főztem, mosogattam, mostam, teregettem, rendet raktam, takarítottam, de tényleg kb. ennyi.

Viszont jött a kályhás bácsi. Ugyanis tavasszal, a fűtésszezon végén irgalmatlanul visszafüstölt a kályhánk. Eddig soha nem volt semmi baja, tehát arra gyanakodtunk, hogy eltömődött valahol. Első lépésként néhány hete a kéményseprő kitisztította a kéményt. Most pedig a kályhás bácsi a kályhát. 

Egy nagy lavórnyi fekete trutymát szedett ki a füstcsőből, szóval nem csodálom, hogy a füst nem jutott kifelé, hanem befelé igyekezett. Ezzel a kitakarítással teljesen felkészültünk a fűtésszezonra. Remélem, a szép tiszta kályha jó szolgálatot tesz majd késő ősszel-télen-kora tavasszal.

A hét elején komoly előrelépések történtek, méghozzá, hurrá, hurrá, a konyhában! Kende jött ugyanis, és: kiszilózta a mosogatót és környékét, felrakta a szegélyt a csempe és a munkalap közé, megemelte és a helyére rakta a tűzhelyet, elhozta a Barbi barátnőm által zsályaszínűre festett tálast és a polcokat, a konyha bal oldalára is épített egy szekrényt, és felrakta a munkalapot. Az új tűzhely működik, végre süthetek-főzhetek bent; el is készült a főzőlapon az első ebéd. Bepakoltam majdnem mindent a polcokra, szuper jól elfértek a cuccok. Vettem szürkés-zöldes festéket, ezzel lesz lekenve az ablakkeret itt és a fürdőben is. Olyan műveletek vannak még hátra, mint: a tálas és polcok felrakása, lekerekített munkalap élvasalása, konnektorok visszaszerelése – by Kende, díszek beszerzése és dekorálás – by Réka. Büszkén mutatom meg nektek a jelenlegi állapotokat.

    Tündér és Kincső Kendével Beton Hofi koncerten volt, Csillag Pázmándon töltötte a hétvégét.

Az én hétköznapjaim tanítással és tanulással telnek. Amikor „lyukasórám” van, azaz némi szünetem, akkor itthon: 

...elvégzem a házimunkát, gyönyörködöm az őszi kertben, elmegyek futni, elbiciklizek a boltba, oroszt tanulok, turisztikát tanulok…

Vácott pedig: ebédelek egy jó főzeléket rántott sajttal, elnyalok egy Adria-féle fagyit, sétálok a belvárosban...

...kiülök a Duna-partra, süttetem magam a napon, nézem a vizet – vagy megírok egy blogbejegyzést.

            Ma Szent Mihály napja és Telihold van, valamint az Új Kezdetek kártyát húztam reggel. Ez lesz a címe és erről fog szólni a következő írásom.

 

2023. szeptember

(A szüreti fotók egy része Nógrád község oldaláról való.)