Nem, nem, én ugyan nem!

A cím egy Carson Coma szám refrénje. Ugyan a dal arról szól, hogy „én még sohasem”, most nem azokról a dolgokról fogok írni, amiket sosem csináltam életemben, túl hosszú lenne a bejegyzés, hanem azokról, amiket a múlt hétre terveztem, de mégsem tettem meg.

Péntekre női kört akartam szervezni, de aztán kiderült, hogy egyik nőtársunk a negyvenedik születésnapján bulit tart Verőcén. Adta magát a helyzet: menjünk együtt oda! Jónak ígérkezett a társaság és a program is (zene, tánc, beszélgetés), én mégse mentem.

Amúgy Nógrádon ez az egész a hétvége a szüretről szólt (volna). Ahogyan az már jó ideje hagyomány nálunk, kreatív emberek már jó előre feldíszítették a falut szalmabálákkal, kukoricával, vicces figurákkal. Ezekről mutatok most nektek egy csokorra-valót.

Szombaton napközben volt Nógrádon a szüreti felvonulás. Egy év kivételével (amikor nagyon vacak volt az időjárás), minden évben részt vettem/vettünk rajta. Viseletben utaztunk végig a falu majdnem mindegyik utcáján (Nógrád mostohagyerekét, Almáskertet kivéve persze), mindig a kisvonattal. Ilyenkor mindenki traktorral, teherautóval, szekéren, lovon vonul. Közben szól a zene, dalolásznak az emberek. Három helyen áll meg a menet, lehet enni, inni, táncolni. Idén ezt is kihagytam.

Szombat este rendezték a szüreti bált. Szokás szerint a tornateremben, rengeteg ember részvételével. Ilyenkor élő zenekar szolgáltatja a muzsikát, hajnalig tart a mulatság. A fél falu bulizott – én viszont nem.

Vasárnap a szüretet az utolsó rendezvény, a Vigalom zárta le. A focipályánál körhinta, dodzsem, céllövölde, a színpadon fellépők szórakoztatták a népet. Volt étel, ital, árusok, minden, ami egy hamisítatlan búcsú-hangulathoz kell. Nézők-résztvevők is szép számmal – engem kivéve.

Joggal jöhet a kérdés: De miért?

1.       Az időjárás pocsék volt. Az eső esett, hol szakadt, hol csepergett, de valami mindig hullott az égből. Kivéve épp a felvonulás és a vigalom időpontjában, úgyhogy a résztvevők szerencsésen megúszták. De egész nap be volt borulva az ég, fújt a szél, sötét fellegek közeledtek a Börzsöny felől, végig lógott az eső lába. Nem akartam úgy nekiindulni, hogy útközben elkap a zuhé. Aki a faluban lakik, az könnyen hazaszalad, de Almáskertbe menet tuti szétáztam volna.

2. Ez az egész időjárás-téma rányomta a bélyegét a hangulatomra. Vele párhuzamban nyomott voltam, kedvetlen, közönyös. Abban a bizonyos „minden mindegy” állapotban tespedtem.

3. A Vigalom programjában nem találtam olyan húzó-nevet vagy nagyon érdekes programot, aki/ami ki tudott volna mozdítani a tespedtségemből.

.   4. Barátok, barátnők közül kevesen vettek részt az eseményeken, nekem meg kivételesen nem volt kedvem (majdnem) egyedül szórakozni. Volt, aki hívott bulizni, de én, a pörgős Réka, magam számára is meglepő módon, nemet mondtam.

Nem volt kedvem konkrétan semmihez a hétvégén! Nem is csináltam SEMMIT! Na jó, azért valamit mégis. Lássuk csak:

1.       Olvastam. Rengeteget. Egyre jobban, néha totálisan belemerülve a történetekbe.

2. Írtam. Sokat. A saját történeteimben is imádok benne lenni, a szereplőim szemével látni, érezni, átélni.

3 Főztem, mosogattam, mostam, teregettem, rendet raktam, takarítottam, de tényleg kb. ennyi.

Viszont jött a kályhás bácsi. Ugyanis tavasszal, a fűtésszezon végén irgalmatlanul visszafüstölt a kályhánk. Eddig soha nem volt semmi baja, tehát arra gyanakodtunk, hogy eltömődött valahol. Első lépésként néhány hete a kéményseprő kitisztította a kéményt. Most pedig a kályhás bácsi a kályhát. 

Egy nagy lavórnyi fekete trutymát szedett ki a füstcsőből, szóval nem csodálom, hogy a füst nem jutott kifelé, hanem befelé igyekezett. Ezzel a kitakarítással teljesen felkészültünk a fűtésszezonra. Remélem, a szép tiszta kályha jó szolgálatot tesz majd késő ősszel-télen-kora tavasszal.

A hét elején komoly előrelépések történtek, méghozzá, hurrá, hurrá, a konyhában! Kende jött ugyanis, és: kiszilózta a mosogatót és környékét, felrakta a szegélyt a csempe és a munkalap közé, megemelte és a helyére rakta a tűzhelyet, elhozta a Barbi barátnőm által zsályaszínűre festett tálast és a polcokat, a konyha bal oldalára is épített egy szekrényt, és felrakta a munkalapot. Az új tűzhely működik, végre süthetek-főzhetek bent; el is készült a főzőlapon az első ebéd. Bepakoltam majdnem mindent a polcokra, szuper jól elfértek a cuccok. Vettem szürkés-zöldes festéket, ezzel lesz lekenve az ablakkeret itt és a fürdőben is. Olyan műveletek vannak még hátra, mint: a tálas és polcok felrakása, lekerekített munkalap élvasalása, konnektorok visszaszerelése – by Kende, díszek beszerzése és dekorálás – by Réka. Büszkén mutatom meg nektek a jelenlegi állapotokat.

    Tündér és Kincső Kendével Beton Hofi koncerten volt, Csillag Pázmándon töltötte a hétvégét.

Az én hétköznapjaim tanítással és tanulással telnek. Amikor „lyukasórám” van, azaz némi szünetem, akkor itthon: 

...elvégzem a házimunkát, gyönyörködöm az őszi kertben, elmegyek futni, elbiciklizek a boltba, oroszt tanulok, turisztikát tanulok…

Vácott pedig: ebédelek egy jó főzeléket rántott sajttal, elnyalok egy Adria-féle fagyit, sétálok a belvárosban...

...kiülök a Duna-partra, süttetem magam a napon, nézem a vizet – vagy megírok egy blogbejegyzést.

            Ma Szent Mihály napja és Telihold van, valamint az Új Kezdetek kártyát húztam reggel. Ez lesz a címe és erről fog szólni a következő írásom.

 

2023. szeptember

(A szüreti fotók egy része Nógrád község oldaláról való.)